Nos, kikerült a teljes nevezési lista a Goldenblogra. 792 blogot jelöltek az olvasók, ebből kellett ugye 100at kiválasztania a szerkesztőségnek, versenyszervezőnek. Nem lehetett egyszerű. Egyetlen dolog: még véletlenül se vagyok benne a 792-ben. Persze azt mondtam, hogy nem érdekel a dolog és külső szemlélő leszek. De azért elgondolkoztató, hogy bár sokan mások is így tettek, mégis ott vannak a listán, nekem még ez se adatott meg.
Le lehet ebből messzemenő következtetéseket vonni, hogy nem vagyok rá méltó, hogy a blogom tényleg egy kalap kaki a háromtörzsolvasón túl meg csak a keresőkifejezések miatt nő a látogatottságom. Mert legalább sok mindenről írtam már az elmúlt 3 évben ahhoz, hogy majdnem mindenre megtaláljanak, ráadásul annyira stabil jelenlét vagyok a neten, hogy az olasz google is engem ad ki első helyen a lobotomia szóra. 3 éves jelenlét ellenére 0 vagyok a blogszférában ami persze előny, de néha mindenkinek jólesik egy kis kényeztetés, májhízlalás stb.
Egyébként ez a kettősség egész életemre jellemző. Utálom ha a figyelem középpontjába kerülök, de azért jólesik az elismerés és ha nem kapom meg magamban duzzogok. Holott nagyjából ugyanazt a vonalat követem, mint permi, hozzátéve, hogy én még MSN-en vagy ICQ-n se beszélgetek bloggerismerősökkel. Még a levelezéseink is elhalnak, mert nem vagyok jó kapcsolatépítő és karbantartó (inkább az utóbbi az, ami nehezemre esik).

Viszont most már az is biztos, hogy én állom a szavam és még magamra se szavaztam, mert most akkor lebuktam volna.

Ma mindenki megjegyezte, hogy jééé, már voltál nyaralni? Pedig csak annyi történt, hogy vasárnap a háziversenyen körbementünk a pályán és fotóztunk. A nap pedig, dacára a június eleji bemelegítésnek és Nívea krémnek jobban megkapott, mint Bejrutban.
Páromtól többen megkérdezték, hogy Csak nem a tévétől van? úgyhogy a Canon 350D objektívok cserélésével, háton a táskával ennyire profin néz ki.

Szombati nagycsaládi buli és vasárnapi horgászverseny után 5-kor indult az IC vissza Pestre. Nagyon időben kiértünk Nyíregyházára, bár Anyósjelölt parázott és szinte hessegetett, hogy menjünk már, mert lekéssük a vonatot.
Mostanában favorizáljuk azokat az IC-ket, amelyek Debrecen helyett Tokaj-Miskolc útvonalon haladnak, mert szebb a látvány. Szóval csücsülünk a helyünkön, elő a könyvek (hétvége után újból alkalmam adódott a tankönyvem a mancsomba venni), aztán rákérdezek a páromnál, hogy A kulcs nálad van? Péntek reggel ugyanis közös megegyezéssel úgy indultunk el, hogy mivel mind a ketten megyünk és együtt leszünk, felesleges 2 kulccsomó, az enyimet hagyjuk otthon, bőven elég egy garnitúra is. Nos, a kulcs nem volt a szokásos helyén, párom nadrágzsebében. Egyikbe se. Ráadásul most nem úgy jártunk, hogy volt tartalékkulccsomónk, mint amikor én hagytam Kanizsán a sajátomat, hanem bizony nem volt mivel benyitni otthonra. Gyors telefon, Tesz-vesz néni külcsot keres, majd visszaszól, hogy megvan a csomag, a konyhapulton. Valószínűleg az ember tette oda, reflexszerűen, hisz itthon mindig az az első, hogy kulcsainkat behatolás után felakasztjuk a tartójukra és nem kallódnak el.
Úgyhogy az első állomáson, Tokajban szépen leszálltunk a vonatról. Mivel apósjelölték nem értek még haza Nyíregyházáról, nem tudtunk volna tovább utazni Pest felé. Úgyhogy vártuk Tokajban a felmentősereget, megvettük ma hajnalra az IC jegyet és mikor Cica meg apukája megérkeztek a kulcsokkal mi visszautaztunk velük. Ma reggel ugyan végigaludtuk a vonatutat, a párom az állomásról munkába ment, nekem viszont esti ügyeletem van. Kicsit rongy leszek, hisz fél négykor keltem.
Viszont legalább nem kezelték le a jegyünket, úgyhogy csak az IC pótjegyeket buktuk.

Tanulság, ezentúl 2 kulccsomót viszünk mindenhova és az egyiknek állandó helye lesz a sporttáskánkba.

A hétvége, mert már holnap reggel vonaton fogunk ülni és utazunk az Alföldre, anyósjelöltékhez. Este még Cicáék is meg fognak érkezni, szóval most először lesz mindkét gyerek és párja a szülőknél. Már lefoglaltam, mi hol fogunk aludni.

Azt hiszem végre bingó, találtam egy jó fodrászt. Igaz ugyan, hogz az ember szerint keveset vágott a hajamból, de nem akartam többet, viszont nem ment rá a fél fizetésem a csaj gyors volt, szakszerű és még beszélgetni is tudtam vele. Megtartom.

Szóval egyelőre nincs több statgépmehívóm. Érdeklődés nélkül is elfogyott, rátukmáltam másra 😀

A ma este Willnél olvasott médiaszereplések kapcsán nekem is eszembejutott 1-2 dolog
Az én médiaszerepléseim jóval korlátozottabbak voltak, lévén vidéken a 80-as években a Zalai Hírlap mellett nem sok minden más volt, amire ma ráillene a média szó.

Valami nemzetközi a vívóversenyen cipeltem táblát, általánosban. Hétvégi dolog volt, azt hiszem hála a sulink sportklubjának kerültem oda, mert úgy volt, hogy kosarazni fogok, hisz elég magas voltam hozzá már akkor is, de túl messzi volt az a stadion, maradt hát a zongora. Az eredményhirdetés órákig tartott. Kis híján a mögöttem álló Holland (v. Svéd? de lehet, hogy Finnek voltak) csapatra borítottam a táblájukat. Sajnos oroszon kívül más nyelvet nem ismertem akkor ezért nem értettem, min röhögtek mögöttem a magas szőkék.
Azt hiszem, fényképeztek és cikk is készült, de mivel nem jelent meg rólam kép, sőt még az LT monogram se szerepelt ( L.T. kiskorú, a finnek táblavivője), a szüleim nem vágták ki a ZH-ból.

Voltam 1x tévében is, már itt fenn Pesten, a kukac tévének (a tv2 szimpatikusabb neve volt) volt valami @ műsora az internetről és a MUDokról csináltak egy részt. Azt hiszem többszsör is ismételték, de olyan lehetetlen időpontban, hogy én sose láttam, sőt fel se lett véve, s tuti ha A-nak valaha is megvolt (mert ő főszerepelt a riportban a párjával) azt már rég letörölte, de legalábbis akkor amikor a férje otthagyta terhesen.
B. barátnőm szerint (akkor még csajalbiban laktam, neki volt tévéje és rendszerint nézték is a hugával), szerencsére a szüleim se látták. Ugyanis tökre leszbikusnak néztem ki, a velem együtt nyilatkozó csajjal egymás kezét szorongattuk, persze poénból. Igazából az interjú akkoriban készült, amikor teljesen beleszerelmesedtem a páromba ráadásul 3 hónap amerika is várt rám, szóval az élet jobb nem is lehetett volna, hát minden hülyeségre rá tudtak venni, mint például erre is.

Aztán meg Zsu szerint a hangom alkalmassá tett volna arra, hogy rádióműsorokban szerepeljek, de legalábbis reklámot olvassak fel, viszont mivel ő akkor már a rádiózásról átnyergelt a lemezkiadásra, ez nem valósult meg. Énekhangom ugyanis csak tűrhető.
A kisebbik hugomat azonban 1x meginterjúvolták a dédapám miatt. Ohh ohh, a családi szennyes. A dédapám benne volt valamiben. Ami fontos. Bár a neve nem annyira. Kizárólag levélben leplezem le felmenőim irodalmi jelentősségét. Elég az hozzá, hogy amikor 1x valakinek megemlítettem azonnal előkapta a telefonját és hirtelen azon tűnődött, hogy kit is hívjon fel, mert el kell mondania, hogy itt ül egy asztalnál azzal, akinek a dédapja….

Jah és egyszer még a blog kezdetén a Magyar Nemzet idézett. erre annyira nem vagyok büszke.
Semmi más.
Lobo, aki nem egy médiaszemélyiség.

Nos, ha már a favoritjaim nem jeleztek vissza, illetve aki visszajelzett az köszönte és visszautasította az ajánlatomat, szeretném jelezni, hogy van 2db meghívóm a Statgéphez. Akinek kell az jelezze. Érkezési sorrendet fogok tartani.

Az iroda ablakai egy belső udvarra néznek. Ami amúgy teljesen senki földje, igazán nem tartozik egyik környező épülethez se, körülményes a megközelítése is, szó se róla. Van egy csík a beton mellett, ami zöldell. Volt fű, kicsi fenyők, az egyik idős kéknadrágos Pista bácsi tartotta úgy ahogy rendben (öntözés, nyírás, ültetés meg hasonlók). Idén azonban még semmi se történt, lassan a parlagfű az ablakig ér. Szóltunk a karbantartók főnökének (a mi Bélánknak), mire azt a választ kaptuk, hogy nincs emberük ezzel foglalkozni. Pista bácsi nyugdíjba ment, egy másik ember eltörte a lábát, a harmadikat valami gyomordologgal műtik, úgyhogy csupán egy mindenese van, aki most tényleg mindent csinál. Mentorom erre azt mondta, inkább akkor ne foglalkozzanak vele, nehogy már arról az egy emberről meg kiderüljön, hogy allergiás aztán az ablak alatt fullad meg, mi meg a rácsok miatt még ki se tudunk ugrani, hogy segítsünk neki.

Vicces volt, az ügyintéző rezignáltan közölte, hogy számítógépes hiba történt, több száz ember járt hozzám hasonló módon, úgyhogy elnézést kér, már nyomják az újat a héten megkapom a helyeset. Azzal elvette a papírt széttépte és a kukába dobta. Odaérve most csak a nő ücsörgött az irodában éppen nagyon egerezett a gépnél, majd közölte, ő most mással foglalkozik, várjam meg az urat, majd ő segít a problémán, addig is várjak a folyosón. Úgyhogy megint a bácsi intézkedett (hatékony az öreg számítógép nélkül is, s ahogy elnézem sose fog megbarátkozni a bürorácia ezen újabb vívmányával)

Végül alig 1 éves várakozás után sikerült megtekintenem a Haláli hullák hajnalát (már megint gratula a magyar forgalmazóknak a címválasztásért). Pont mint amit vártam, igaz, az eleje jóval viccesebb, ahogy Shaun úgy éli az életét mint egy zombi, s észre se veszi, hogy körülötte már a világvége dúl, mert egyébként is sok zombi van közöttünk (don't say the Z-world). De jellemzően a totál loser főszereplő inkább kitart rég barátja Ed mellett, minthogy rendbe tegye az életét. Aztán hirtelen hős lesz belőle, de legalábbis rábízzák életüket a haverok és a család, igaz, nem mindenki éli túl a vírust. Végül persze a törzshelyen kötnek ki a bárpult fölött lógó Winchesterről elnevezett kricsmiben (miután beolvadtak a környezetbe), ahol a zenegép random dalokat játszik. Csúcsjelenetek persze a bakelittel a zombik ellen, a nagy terv, a vegyüljünk el, valamint az Yvonne vezette túlélőkkel találkozás, ahol még Arthur Dent is feltűnik.
Elégedett vagyok mindenesetre. Valami ilyesmire számítottam.

Valóban érdekes, hogyan válogathatták ki a 100-as listát. A közös blogokkal, hírblogokkal és a szakmaiakkal nem hiszem, hogy gond volt. Azokból tényleg nincs sok, s tényleg a krém került bele. Viszont a személyes blogoknál ugye a válogatók szubjektív ítélete is befolyásolhatta a dolgokat. Oda úgy érezem becsúszott néhány olyan választás is, ami nem biztos, hogy kellett volna már (mert a blog már rég nem az, aminek indult, amikor a fénykorát élte, mert azóta sok víz lefolyt a dunán), vagy még (hisz elég új, s ki tudja, jó lesz-e és folytatják-e az írók). Na és persze vannak akiknek a nevét hiába kerestem, nem volt sehol, tisztára érthetetlen okokból. Például feltűnően nem szerepel a listán sehol a legismertebb hazai blogger (asszem mindenféle hírekben is így nevezik Tomcatet).
Mindenesetre továbbra is tartom magamat ahhoz amit mondtam, s ha eszembejut a jelszavam a HVG-re még szavazni is fogok.

Nos ugyebár a TOn azt mondták a múlt héten, hogy postázzák a felvételit és hamarosan meg kell kapnom. Úgy döntöttem, várok egy hetet, aztán majd megint zaklatom őket. Ma bent volt a postaládában a boríték. Csakhogy ami benne volt abból csak a címem stimmelt. Semmi más. Nem vagyok Horváth Piroska, születni se akkor születtem amikor ő és nem akarok elméleti nyelvészetre felvételizni. A nyelvészet mint olyan köszönöm még véletlenül se érdekel. Viszont elvileg én is július 5-én mennék felvételizni, és még a 11 óra is belefér. Úgyhogy holnap reggel mehetek megint meglátogatni a felvételi irodát és becserélni HP dokumentumát a sajátoméra. Miért is menne a dolog normálisan?

Kiürült a gyár. De már tényleg szinte senki sincs csak az ügyelet tartja a frontot. S ez így lesz nyáron, péntekenként, mert legfelsőbb irodából megkaptuk az engedélyt, hogy mindenki hamarabb elhúzhat péntekenként. Persze most nem utazunk. Hétvégén pedig azon kell gondolkoznom, hogy melyik munkámat adom majd le. Mert ha beválik valamelyik jelentkező, akkor lehet rá új dolgokat lőcsölni, közölte Boss néni. Persze amit én egyből mondtam, hogy leadnék, az a kivétel. Mert azt én isteninagyonjól csinálom. Maradjak én a felelőse. De az összes többi feladatomat jobban szeretem. Hüpp. Na persze ha nagyon megerőltetem magamat biztos találok valami olyasmit, ami nélkül tudok élni.

Nagyon jól átbeszélgettük a jelentkezőket, válogattunk. Boss néni meg Tikka jót derültek az én egyik favoritomon. Mert hogy fiatalember a jelentkező. Máris elkönyvelték, hogy a szívem csücske lesz, pedig fényképet nem is küldött. Mert hogy úgyis kell új plátói szerelem nekem, ha már Omar ott maradt Bejrútban.

Délután gyorsan kihasználtam a vasárnapi Sin City mellé kapott kis kupont és elintéztem valamit a moziba. Megvettem vasárnapra a Galaxis jegyeket. Először azt gondoltam, majd újra elolvasom, mielőtt beülök a vászon elé, de aztán úgy döntöttem, mégse. Egyrészt nem vagyok az az igazi fan. Elolvastam, tetszett, jópofa volt, de azt hiszem a 3. kötetnél abbahagytam, talán mert gyors egymásutánban faltam, annyira nem kötött le. Sőt a végét már nagy unalommal olvastam, s jóval tovább tartott, mint amennyi idő alatt magát az Útikalauzt felfaltam. Egy időben Pratchettel is úgy voltam, hogy egymás után három kötet már sok volt, mert azért az angol humornak is van határa. De most nagyon fáj, hogy belőle évente 1 jelenik meg. Két Korongvilág/évvel nagyon is meg lennék elégedve. Sőt most éppen Philip K. Dick-et szemlélem úgy, hogy talán mégse kellett volna egyszerre 4 kötetet is bespájzolni belőle, mert a második után már nem volt kedvem nekiállni a harmadiknak.
Aztán meg még beültem a Szerelem sokadik látásra című filmre is, s elnézve a nézőtér összetételét, meg kellett állapítanom, hogy Ashton Kutchernek hatalmas tinikből álló rajongótábora volt. Maga a film nem volt egy nagy durranás, szó se róla, ami a leginkább nem jött össze, az a vonzódás a főszereplők közt. Ashton nagyon igyekezett, sőt meglepően jó volt, Amanda Peet se rossz csaj, de valahogy nem illett a fiú mellé, végig jóval idősebbnek tűnt, s Kutcher ritmusát nem sikerült eltalálnia. A feliratgyártót meg nyugodtan ki lehet rúgni, nem kár érte meglehetősen gyengére sikerült amit kreált, egyetlen mentsége lehet, hogy talán ez volt az első filmje és nem tud angolul.

Kedves állásra jelentkezők. A csatolt dokumentumoknak ne olyan nagyszerű neveket adjatok, mint CV meg CoverLetter esetleg Önéletrajz. Kicsit húzós 16 Önéletrajz.doc-ban megtalálni Gipsz Jakap jelentkezését. Ja és ha lehet, az ékezetes betűket is kérjük címben mellőzni, de mondjuk magában a dokumentumban az egyén nevénél szerepelhetne az ékezetes változat, hogy tudjam, Nagybaj vagy Nagybáj a vezetéknév helyesen. Most pedig megyek és életrajzokat tanulmányozok.

Bizony, itt a légkondi szezon. Tegnapig egész hideg volt, de mivel az emberek annyira fáznak, lekapcsoltatták a befújást. Ma már aránylag meleg van itt benn, szerencsére nálam ablaknyitással és egésznapos árnyékkal ez nem lesz majd gond. Viszont lent jártam régi helyemen a csajokkal beszélgetni, ahol kezd melegedni az idő (ott mindig melegebb van, mint az emeleten ami felett pont a légkondi illetve a fűtés üzemel), s mit látok? Angyalka pólóban cipzáros, kapucnis felsőben ül és még a nyakára, hátára van terítve egy másik pulcsi. Csak a látványától leizzadtam

Még nincs 4 óra, de már annyi minden történt, mintha vége lenne a munkaidőmnek. Igazából vége is lehetne már. Elegem volt mára. Utálom a papírmunkát a sok emilezgetést. De még van több mint 1 órám. Azt hiszem, most már leteszem a lantot, fogom magam és nekiállok fordítani. Az is szakmai dolog és akkor legalább otthon nem kell foglalkozni vele, hanem mondjuk csak azzal, hogy milyen zöldséget süssek még a cukkini mellé.