Csetelek a hugommal:
H: Nagyon hülye vagyok Bejrutból, gondoltam utánanézek. A google mit dobott ki elsőként? Na mit?
H: A blogodat

Hogy a blogom 3. szülinapjára új külsőt terveztem. Most már nagylány, járhat szoknyában is, ráadásul nem volt gond a bilireszoktatással se. Megoldottuk az elmúlt éveket. Aztán mindig csak halogatódott a dolog, végül volt pár öteletem de ahogy ez lenni szokott nálam, tovább halogattam. Aztán a párom elkezdett noszogatni és végül hagytam, hogy megcsinálja a graftervet és mögöttem ülve irányítsa a PS-ből HTML-be való költöztetését az új ruhának. Hogy mégis még mindig a gesztenyék vannak? Nos, bár a nagy vonalak kész lettek, tegnap este háromnegyed éjfélkor még rájöttem, hogy az apróságok, amik úgyis egyből kibuknának, csak azok nincsenek még megoldva. Úgyhogy Ma reggel mégse indítunk az új külsővvel. De még lehet, hogy összejön ma estig, s akkor meglesz a szülinapi újdonság.
Addig is, kedves blog, boldog 3. szülinapot. Ajándék később lesz. Azt hiszem mindannyiunkat meglepett a kitartásunk. De jó team vagyunk, függetlenek a divattól és az olvasottságtól, ezért aztán folytatjuk. Csak így tovább a lenini úton!*

* Hétvégén Cicáéknál láttam a Lenin lámpácskáit. Ki is olvastam vagy 5 perc alatt. Nosztalgia rulez.

Minap teljesen összezuhant a kedves, mikor felmértük az anyagi helyzetünket, hogy összeszedjük miből honnan utaljuk az illetéket s kiderült, hogy csak a rezsink eléggé rázós összeg. S ebben akkor csak a fedél meg a fürdés van benne. Úgyhogy spórolás lesz, mert így nem lesz soha autónk és bulgáriai nyaralónk, gyerekről meg ne is beszéljünk. Mostanában nagyon rendes kislány vagyok, semmi felesleges pénzbedobás, legutóbb is 1000 forintból vettem két könyvet. Tegnap pedig bár bejártam a szokásos antikváriumról antikváriumra körutamat és visszafogott voltam. Úgyhogy a végén inkább elmentem könyvtárba és vettem ki pár kötetet, csak hogy ne kelljen üres kézzel hazamennem. Valamint hirtelen felindulásból életemben először vettem spárgát a piacon. Még nem tudom mit fogok kezdeni vele, de valami finomat igyekszem majd.

Az egyiptomi srác a büfében mindig izgalmas salátákat csinál. Ránézére lehet tudni, mik benne a zöldségek, nem is ez a lényeg, hanem a fűszerezés. Van valami titkos receptje, amit nem hajlandó elárulni és bár a szag meglehetősen erőteljes, a saláta igazán ínycsiklandozó. Ma mondta, hogy lehet, egy kicsit elsózta, erre persze rögtön mondtam neki, hogy biztos, mert szerelmes. Hisz a sós étel a szakács érzelmi voltára utal, ez köztudott. Még sose láttam elpirulni. Most összejött.

Mivel már rég megérett a fejem, hogy fodrász kezeibe adjam, csak éppen keresni kéne valakit, aki valami normális, viselhető és nem túl flancos dolgot csinál vele, de ehhez meg most lusta vagyok, azonban ennek folyományaként a frizurák foglalkoztatnak. Tegnap például végigkérdeztem a párom kolleganőinek a frizuráját. Van neki 4. Akinél megakadt az bezzeg a csaj, akivel fél éve egy irodában dolgozik. Nem tudta kapásból, hogy rövid vagy hosszú a haja. Utána a többi már ment. Végül megkérdeztem, hogy
– És a könyvelőtök haja milyen?
– Hát ő öreg – jött a válasz.
Azaz nem tartozik a figyelemmel kísérendők közé.

Nah megtaláltam a filmet, amire érdemes lesz várni a nyáron. Felejtsétek el Batmant, Anakint és társaikat. Nekünk való romantikus komédia, naná, ráadásul a mindig is klassz John Cusackkal a főszerepben. Elvált óvóvnő párt keres, s hol máshol, mint az interneten? Feltétel: Must love dogs. Trailer meg itt.

Azért nem kaptam mindenféle képeslapokat meg üdvözleteket netes ismeretlen ismerősöktől szülinapomra, mert csak nagy vonalakban közöltem, hogy ja lesz szülinapom. Pedig volt két tortám: szombaton, meg vasárnap is.

Azért mennyire durva, hogy a Shape magazin májusi számának 19. oldalán a Cadbury díszcsomagolású choclairs-jét reklámozzák? Gyorsan végiglapoztam, hátha chips is lesz benne valahol.
De nem nyert.

Hétvégén hogy otthon voltunk magamhoz vettem kedvenc versgyűjteményemet és felköltöztettem Budapestre. Úgyhogy mostanában lesz nem kevés költemény belőle. Ma például egyik nagy kedvencem, amit reménytelen szerelmek után imádtam többször elolvasni, leírni, szavalni, énekelni stb. Kiválóan alkalmas szerelmi bánat tovább fokozására.

Munkablog megint, mert már rég volt. Fennforgások. Belső helyezkedések. Családi tragédiák. Eddigi elképzelések nem működnek. Új dolgokkal kell előállni. Sőt, új emberrel. Ami álláshirdetést is jelenthet, hacsak nem találunk valakit előbb. S most tuti ott leszek és válogathatok, hisz nincs Köcsög aki kigolyózzon pedig Nekem mindig is jobb volt az emberismeretem mint neki.
Jah és az normális ha az embernek 36,4 az átlag testhőmérséklete? Vagy kihűlök?

Igen, az Empire felrakta a kritikát a filmről. 4 csillag szerintük. A rajongók azonban 5-t adtak rá.

Még akkor is ha nem olvassa az ember, nem nézi a tévét stb. azért belebotlik dolgokban, hisz a neten is menő a pletyka, a kukucska mindenkit érdekel mit csinálnak a sztárok, hogy élnek, s ha már nálunk nincs olyan kaliber mint Jennifer Anniston és Brad Pitt, akkor beérjük a magyarhangokkal is. Ez az egész Détár Enikő elhagyja Rékasi Károlyt dolog azért késztet engem is írásra, mert alig pár hete olvastam a Nőklapján, hogy Enci összeomlott de milyen jó, hogy Kari ott volt mellette. Na mármost ehhez képest hogy lehet, hogy 2 héttel később totális zátonyra fut a házasság? Az én elméletem eléggé egyszerű. Kellett a felhajtás és kész. A jó házasság a kiegyensúlyozott kapcsolat nem hír. Csak a válás, a sz1vfájdalom stb. Különben ugyanez van ugye a blogoknál is. A szingliket többen olvassák mint a jó kapcsolatban élőket de leginkább a reménytelen szerelmes, elvált, igaz szerelmet keresők a menők. A párom már többször felajánlotta, ha az olvasottságra akarok hajtani akkor elhagy, de mondtam, hogy ez az ami most már a legkevésbé érdekel.

Pénteken délután 15 50-kor még beszéltem a párommal telefonon, otthon volt, úgy tette le a kagylót, hogy akkor öltözöm. Éreztem ezek után, hogy necces lesz kijutnia a pályaudvarra, hisz a vonat 16 40-kor indult. S valóban, 3 perccel indulás előtt még mindig egyedül szobroztam a vonat végénél, közvetlen a kalauzok mellett, hogy ha kell pár másodpercet kirimánkodhassak belőlük. Erre ugyan nem volt szükség, mert más már megtette, úgyhogy ez volt az egyetlen bizakodó jel, hogy esetleg pár perccel később indulunk. Az embert 40-kor vettem észre, azonnal felugrottunk a vonatra, s közben elmondta, hogy még gratulált is magának, amikor 39-kor jött fel a metróból, hogy lám lám milyen időben érkezett, hisz van még tíz perce az indulásig, aztán a menetrendtáblákkal szembesülve jött rá, hogy nem 50-kor megy a mi ICnk, hanem biza fél perc múlva. De szerencsére tényleg 2 perccel később indultunk.
Aztán szokás szerint a kedves majd az egész utat végigaludta, s csupán a végállomásra érve derült ki, hogy az ablaknak döntött homlokát kidörzsölte a függöny tépőzára, így gyönyörű vörös folt keletkezett a fején. Mint akit jól fejbekólintottak.

Most egy kicsit szenvedek. A vonat indulásig már nem hagyom el a munkahelyem, a neten most éppen semmi érdekeset nem találok, munka pedig nincs. Csak tartom a frontot, mert mellőlem lassan mindenki kikopik. Talán olvasok egy kicsit. Megfordult a fejemben, hogy átrendezem az irattartót, de ezt szerencsére gyorsan el is vetettem. Azt hiszem keresek valami zenét aztán meg nekiállok olvasni, s ha valaki elvetemült még merészel telefonálni az elkövetkező 40 percben és munkaüggyel zaklatni, azt gyorsan elküldöm ahova menni akar

A hugom innen küldött képeket, hogy válasszak, nekem milyen kell. Kedvencem a Sod the diet.

Nos tegnap sikerrel jártunk. Először is elmentem megvenni a vonatjegyemet. Rögtön azt írta ki az Andrássyn a MÁV ügyféhívója, hogy 31-en várakoznak előttem belföldi jegyre. Csakhogy valaki nagyon jókat szórakozhatott, ugyanis kb. minden 5. számhoz tartozott is valaki, úgyhogy nem kellett 31 csak talán 8 embert megvárni a sorban. Hétvégén Kanizsán leszünk, lesz szülinapi tortám, meglátogatjuk Adrit és csúcspontként Pestre vonatoztatjuk Dórit. Miután az utazást így elintéztem indultam tovább.
A WestEndben meg kicsi a világ címmel összefutottam unokatesómmal és a gyermekeivel, ami még ráadásul azért is furcsa, mert ők pontosan nem az a típus, akik ilyen helyekre járnak. A kisfiú teljesen oda is volt, hogy milyen jót lehetne leugrani a Westend második emeletéről, de megbeszéltem vele, hogy előbb szerezzen ejtőernyőt, mert azzal még bulibb lenne.
Tapasztaltam továbbra azt is, hogy nemcsak nálunk működik úgy a dolog, hogy az ember nem szeret vásárolni. Volt egy másik párocska is közelemben ugyanolyan tavaszi-nyári nadrágoknál, mint amiket én is nézegettem, a srác toporgott, a csaj meg a méreteket vizslatta, hogy melyik hossz és szélesség lenne jó, majd elküldte egy gatyával a fiút a próbafülke irányába és még 3 nadrággal követte pár perc múlva. A srác láthatólag nagyon kényelmetlenül érezte magát és szeretett volna túl lenni az egészen. Nagyon ismerős helyzet.
Végül már 8 előtt otthon is voltunk a beszerzendőkkel táskánkban. Éljen a C és A. Várjuk már a H s Met is.

Délutáni program, vásárláselőkészítés. Az ember ugye nem az a típus aki sok üzletbe bemegy sok mindent felpróbál, nézeget és még élvezi is. Eddig nagyon szépen eléldegélt mert farmer póló összeállítás mellé (amiknek nagy részét megkapta mindenféle ajándékba, tehát még csak vennie se kellett semmit) csak a cipőket kellett válogatnia, mert a mérete kb 18 éves kora óta ugyanaz, ráadásul a szemét sovány, s most hogy nyomja a fekvőtámaszokat visszatért a háta, a válla, a karja, úgyhogy éppen útálom is ezért…
Na de térjünk vissza a ruházkodáshoz. Eddig volt ugye igénytelenség. Aztán eljött az idő, hogy kapott szép öltönyt, majd rendesen ki is használta ez az interjúkon, s a végén sikerült olyan állást kapnia, ahol legalább az ing-nyakkendő a kötelező, s néha a puccparádé. A téli felhozatal pedig már meleg. Újabb projekt, nyári elegancia beszerzése. Kedden már megtettük az első kört. Ing és cipő megvan. Most már csak a közbenső dolog, a nadrág hiányzik. Mivel kedden a párom felpróbált egy csomót, de nem volt jó, eljött az én időm. Ismerve a méretét és az elvárásokat, menjek, nézzek körül, hol kapható olyan amilyen neki tetszik, kényelmes de puccosabb és könnyű nyári viselet. Aztán szépen rendeljem munkaidő után oda és egyszer még próbálni is hajlandó, aztán csak fizet és megveszi. Igazából a páromnak, mint valami menő manónak személyi bevásárlója van. Vagy stílustanácsadója vagy hogy is van ez most trendiföldön.

Nahát, a híresemberek mint kiderült a napokban nem ám limuzinnal járnak, hanem a 4-es 6-os villamossal. Érdekes, hogy a 9-es buszon mindig csak valami szociálisan vagy mentálisan figyelemfelkeltő emberrel vagy eseménnyel lehet csak találkozni. Nem hiába szokta az ember szocio-busznak nevezni. Igaz én néha azért látok hírességeket, már ha felismerem őket, a sarki menőétteremben.

Tegnap este megpróbáltam az ügyeletet feldobni egy kicsit Darth Vader lihegésével, de annyira fásultak voltak a környéken az emberek, hogy fel se kapták a fejüket, amikor a lépcsőn állva jó magasról hogy hallatszon lejátszottam párszor. Na de ma a párom vitte el a saját gyárába, talán ott a programozó srácok közt nagyobb sikere lesz.

A mai ügyelet, amit megbetegedett GYéVÉ helyett vállaltam el, bár erős a gyanúm, hogy csak “kivett egy hetet”, miután társa, akivel egymást szokták helyettesíteni vagy másfél hétig csúnya szembetegséggel volt otthon, nagyon csendesre sikerült. Sajnos iheltem nem volt,ezért aztán írni ide nem írtam, viszont szépen haladtam megint a felvételimre való készülésben. Igaz, könnyű volt, mert kicsit izgalmasabb részhez értem.
Egyébként máris megérte 1x beírni a blogomba két napja hogy megasztár meg Torres Dániel, ugyanis valaki rámakadt így is. Ráadásul nagyon szorgalmas volt, ugyanis a 81-90. helyen állok erre a kifejezésre a ranglistában és mégis rámkattintott. S bár a sotéról jött és nem töltött itt csak fél másodpercet, azért köszi.
Na sikerült megint egy nagyon semmitmondó bejegyzést iderittyenteni, de hát muszáj írni.