Ja és amíg el nem felejtem.

May the 4th be with you.

Mert ez tradíció.

Megérkezett az Empire méghozzá volt ajándék is, Darth Vader lihegése. Mindez meghallgatható a honlapon. Egyébként meg ha ügyesen kivágom a fedőlapot, még sisakom is lehet, úgy nézem a jövő évi jelmezhez csupána fekete páncélzatot és köpenyt kell már beszerezni.

Eper és csokoládé. Halálos kombináció. De megérdemlem.

Már megint rám és a telefonommal való kapcsolatomra jellemző dolog történt. Láthatatlan Unokatesóm 26-ra volt kiírva, hogy szül. Ma reggel vettem észre, hogy tegnap délután 6-kor a Brazil küldött SMSt, legalább 6 nyelven közölve, hogy Megszületett a fia.

Az, hogy mostanában a londoni metrót többen is emlegetik, nekem is eszembe jutott az élményem, ami a hellyel kapcsolatos. Az egyetlen, ami meghőkkentett és megrengette a világvárosokba vetett hitemet.

Bébisintér korom második évében anyuék egyik telefonálás alkalmával bejelentették, mit szólnék, ha a tavaszi szünetben meglátogatnának a hugaim egy hosszú hétvégére. Mivel akkoriban még nem voltak fapadosok, csak a Malév akciózott, hogy olcsón adott jegyeket ha legalább 4 napot 7végéstül külföldön tölt az ember, a szüleim összekuporgatták a pénzt erre a Húsvéti ajándékra. Mondanom se kell, hogy nekiálltam bőgni a telefonnal a fülemen, Jayne ijedten rohant be a konyhából, hogy mi a bajom vajon milyen rossz hírt hallottam én meg felmutattam az ujjamat, hogy minden teljesen oké.
S az is volt. Jöttek a hugaim, felmentem eléjük Londonba, s bár a tavaszi szünet miatt igazából fél napokat a gyerekekkel kellett tölteni, azért belefért minden a környéken, Brighton, Guilford, London.
Az utóbbi helyen voltam már vagy sokadszor, azaz lehettem az idegenvezető, s amit nem tudtunk azon az egy napon megnézni (telefonfülkék, Downing Street 10, Hyde Park, Tower), arról csak meséltem. Ácsorogtunk a Picadilly Circus metrómegállóban, beszéltük, hogy milyen rendesen egy oldalra állnak az angolok a mozgólépcsőn, milyen jól visszhangzik a zene a csempézett folyosókon stb. Arról sztoriztam, hogy a legutóbb éppen itt vártam a metróra, amikor a sínek között megpillantottam egy patkányt.

“Mint amilyen ott van!” kiáltottam fel és a hugaim is megcsodálhattak egy igazi londoni patkányt. Megállapítottuk, világváros ide vagy oda, a pesten még nem volt szerencsénk ilyenhez.

Nézegetve a döntő képeit rájöttem, hogy én hatalmas tévedésben éltem eddig. Most derült ugyanis csak ki számomra, hogy akiről én eddig azt hittem, hogy az a híres, neves nők bálványa Torres Dániel, az a Palcsó Tamás. Na kábé ennyit tudtam az egész versenyről.

Ki más is írhatná az első kritikát a Sithek bosszújáról, mint az egyik legnagyobb Star Wars rajongó, akinek az esküvője is a Skywalker farmon volt. Bizony, Silent Bob már látta a filmet és neki tetszett. Minderről részletesebben, a blogjában. Persze a házassági évfordulójukon nézték meg 😀

Kész a fürdőszoba. Apróbb simítások még persze vannak hátra, de valahányszor belépünk, elcsodálkozunk, hogy jajj milyen szép, milyen jó érzés. Volt mosás és kipakoltam poclra a sok tubusomat. Nagyon jellemző, hogy az embernek van a borotválkozó készlete, ami félpolcnyi, a maradék két és fél polcot pedig elfoglalom én. Mindezek tetejében persze a múltkor, mikor kellett volna pont kézkrémet azt nem találtunk. Mint kiderült, nincs is. Ráadásul dohogott a párom azért is, mert jó, akkor használ a dolgos kezére testápolót, de csupán bőrfeszesítőt talált. Abból mondjuk vagy hármat is. Mi az, hogy olyan alapfelszereltség, mint Atrix vagy Nivea kézkrém nincs?

Előreláthatólag a hétvége programja, hogy összerakjuk szépen a fürdőszobát. Muszáj lesz, mert egy hete mosás se volt, s lassan megtelik a szennyestartó. Legalább költeni se fogunk, pedig most a múlt hónaphoz képest ma már rajta van a fizetésem a számlán. De vigyázni kell minden pennyre, ugyanis ebben a hónapban illetéket kell fizetni és a 350D is vár ránk.
A múlt hét végén kértünk kölcsön apuéktól, mert egy hete bent volt az értesítés a postaládában, hogy az illetékhivataltól vár levél a postán. Vegyem fel vagy 28-án újra megpróbálják kézbesíteni. Ugyanis az első kör után halasztást kértem. Miután megjött az átutalás a szülőktől, felvettem a levelet. Annyira nevetséges, hogy az ember vesz 8,8-ért maximális hitellel, nagyanyai örökséggel, kevéske lakástakarékkal egy használt lakást, közepes állapotban, közepes helyen, közepes méretben (51 négyzetméter erkéllyel), mert újra ennyiből rókalyukra telne. Aztán erre az égvilágon semmilyen kedvezményt nem kap. Mert hiába első lakás, hiába vagyok 35 alatt, mivel 8 milla fölött cseszhetem. Most megkaptam, hogy 18 hónapig fizethetem csekken, de akkor meg közel 40 ezer forint lesz a kamat. Na ezért van a szülői kölcsön, inkább befizetjük egészben, ha bele szakadunk is. Ja meg persze adókedvezményt se kaptam csak párezer forintot mindezek után.
De ha a fizetésem nem lenne annyi amennyi, hitelképtelennek nyilvánítottak volna. Ráadásul a lakást nem értékelte ám annyira a bank, hogy egyedül lehetne fedezet, de nem ám, még anyósjelölték házát is be kellett vonni. Aztán az elkövetkező 14 évben meg törlesztek. Szóval ezek után legyen becsületes az ember, igaz? Nem kifizetődő. A baj csak az, hogy alkatilag képtelen vagyok lopni, csalni hazudni, harácsolni. S a lottószelvényeimmel is csak a Szerencsejáték RTt gazdagítom.

Birom az ilyen délelőttöket mint eddig a mai is volt. Tikkával meg egy kávéval bementünk Boss nénihez, hogy megbeszéljünk egypár dolgot, amiből persze kötetlen beszélgetés lett és a végén jó kis pletykázásba nevetgélésbe fulladt, s csupán az vetett véget az egésznek, hogy megérkezett a némettanára a főnöknek. Úgyhogy magukra hagytuk őket. Ma délelőtt még nem igazán sikerült dolgoznom, csak kiosztottam néhány feladatot, aztán pletyka és most sürgősen el kell mennem.

Úgy gondoltam, a párom most már biztos elindult a munkahelyéről, hát felhívom, csak azért, hogy tudjam, túlórázik-e és ha igen, esetleg megengedjem neki, hogy céges pénzen pizzát rendeljen magának, vagy csináljak salit is a vacsorához. Mivel a munkahelyi telefonja nem válaszolt, gondolom megcsörgetem a mobilját. Ha nem veszi fel, az azt jelenti, hogy tömegközlekedik, ugyanis utálja ott felvenni a telefont. De beleszólt. “Éppen órát tartok” Gondolom a 3-4 tanítványa aki jelen volt röhögött.
Én is.

Megyek, megnézem A. kislányát és remélem, hogy most majd a kisfia szemtől szembe is közli majd velem, hogy szép vagyok.

Most már annyira itt van a Csillagok háborúja a sarkunkban, nyakunkon, hogy tegnap este az Empire oldalán olvasgattam a különszámot, amelyből kiderül, hogy a rajongók mit tartanak a legjobb jelenetnek, hangnak, robotnak, szereplőnek, beszólásnak stb. Ráadásul ma még az is kiderült, hogy azért abban a távoli galaxisban is írnak emberek blogot. Mondjuk pont Darth Vader.

Azért a freeblog legfrissebbjei között néha gyöngyszemekre is bukkan az ember. Mint például a Greetings From Planet Earthre, ami azt mutatja be, hogy egy földönkívüli hogy ismerkedik meg kis sárgolyónkkal. Komolyan izgatottan várom a következő kalandokat. Reméljük, lesz sok sok.

Reggel végiggondoltuk az emberrel, hogy mikor is tudnánk hazautazni, mondjuk hozzánk. Az egyedüli szabad a jövő hétvége májusban (anyósjelölték jönnek, párom csapatépítésre utazik én meg hónap végén Bejrutba). S ha akkor megyünk, még az is lehet, hogy kaphatok szülinapi gyümölcstortát. Mivel arról is szó volt, hogy az Adrit is rég láttuk, pláne a párom, nekiálltam híresztelni a hugaimnál, hogy őt leginkább az unokahugom érdekelné, úgyhogy K1 máris kijelentette, ha megyünk haza, jön ő is, akár busszal is, csak hogy le ne maradjunk a már mászkáló gyerekéről. Adrinak egyébként éppen nagyon kitárulóban van a világa, hatalmas program neki a kert, a virágok, a fű (amit lehet tépegetni és kóstolgatni), a játszótér, ahol csak ücsörög a homokozóban és morzsolja a homokszmeket. Na és persze már lépeget és egyre ritkábban esik pofára.

Nos, Lejlababánál láttam, hát én is megcsináltam:
You Are a Life Blogger!

Your blog is the story of your life – a living diary.
If it happens, you blog it. And make it as entertaining as possible.
Hát te?
És ez még nagyjából igaz is.

Gyors egymásutánban elolvastam a Marsbéli krónikákat meg a Fahrenheit 451-et. Úgyhogy most még idézni is tudok.
Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit, mondta a nagyapám. Gyereket vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy pár cipőt amit csinált. Vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy lelkünknek legyen hova költöznie halálunk után, hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek, amit mi ültettünk – minket lássanak abban. Egyre megy, mit csináltunk, csak az a lényeges, hogy ha valamihez hozzányúlunk, azt változtassuk meg úgy, hogy ránk emlékeztessen akkor is, ha már levettük róla a kezünket. A hozzányúlás módjában különbözik az igazi kertész attól, aki csak nyírja a füvet. A fűnyíró tevékenysége olyan, mintha soha nem is lett volna, a kertész egy életen át jelen van a munkájában.

Még mindig, mert nem tudok napirendre térni felette. Most már azért, hogy 12 címre kell szavazni könnyebb a helyzet. Valamivel. Mert azért ennél a 12nél még többet tudtam volna. Első regisztrációval mindenesetre ezeket hoztam ki:
A Gyűrűk Ura
A két Lotti
A Mester és Margarita
A rózsa neve
A tizennégy karátos autó
Abigél
Az ajtó
Indul a bakterház
Jane Eyre
Micimackó
Száz év magány
Üvöltő szelek

A műtét után Dóri már nem a bölcsibe ment vissza, hanem óvodába kezdett el járni. Ráadásul rögtön nagycsoportba került, függetlenül attól, hogy kicsi és még 3 évet minimum le fog ott nyomni, ugyanis így az óvonénik megmaradnak neki szeptemberben is azok, akik a mostaniakat elküldik suliba. Úgyhogy tegnap meg is volt az első nagy esemény, az anyáknapja, amire a húgom már nagyon készült, elkérte a fényképezőgépet meghívta a nagyszülőket dédszülőket. Dóri első nyilvános fellépése. Jól sikerült. Ragyogó arccal mondott verset, csupán egyszer esett ki a szerepéből, amikor kiszólt a nézőknek, hogy Tapsolj te is dédi!