Már tegnapelőtt világos volt, hogy nehéz napoknak nézünk elébe. A párom pénteken államvizsgázik, aztán utána még egy interjúra is kell mennie. Ez most már az idegeire megy. Meg a gyomrára, ami nem tréfa. Azaz rosszul aludt, alig evett és velem is kevésbé türelmes. Meg úgy általában mindenkivel. Ezért majd nekem kell anyósjelöltékkel is beszélnem, hogy megmondjam, a hétvégén mikor várhatnak.
A jó oldala a dolognak, hogy egy délelőtt két öltönyös eseményt is letud.

A híres Ford Fairlane kalandjaival sokkal később ismerkedtem meg, mint bárki. Természetesen zsenge lánykoromban rögtön a tény, hogy Nagy Feró a magyarhangja a főszereplőnek visszatartott attól, hogy jegyet váltsak a filmre, vagy megnézzem a tévében. Aztán persze lépten nyomon beleütköztem a kultikussá váló rock and roll detektívbe. Először amikor arról meséltek a családban, hogy a sógorom (aki akkoriban még csak pár éve udvarolt a hugomnak) apámmal együtt várta a lányt a vasútállomáson próbálta az öreget megtanítani arra, hogyan kell Ford stílusban meggyújtani a cigarettát és úgy is szívni (apu akkoriban kísérletezett Zippo-val).
Aztán amikor az internettel kapcsolatba kerültem, derült ki, hogy hála a kollégiumi videócsatornáknak, ahol havonta lejátszották a filmet, az összes internetező srác Fordot tekintette példaképének.
Párom haveri körében nem egy emberkének volt mindenféle windows-os .wav fálja olyan nagybecsű szöveg, mint “Bazdmeg a táskát, meghalunk”, “Eszem-faszom megáll”, “Kurva Ausztrálok…”,”Lásd be az ágyban én dolgoztam” stb. Úgyhogy még a film megnézése előtt sikerült magamévá tennem az összes nagybecsű idézetet, úgyis mint “Zuzu Petas-szal beszélgetni olyan volt, mint sajtreszelővel rejszolni. Enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas”. Sőt fel se vettem, amikor a kedves azzal udvarolt, hogy “Elegem volt a sok jóból, téged akarlak”.
Aztán eljött a nagy pillanat és sikerült levadászni valami még működő magyar warez oldalról a filmet avi-ban. Nagy Feróval, persze. Azóta évente megnézzük.
Mert ugyan bugyuta és teljesen rossz rendezés, de nosztalgia az egész 1000-rel. Szerintem ma már maximum azért néznék meg a srácok, hogy meglessék, milyen is volt Ed Bundy hajjal és bajusszal (Two words. Disco Express).
Persze tegnap este megkívántuk és megnéztük. Újra.

Hepi Endre, ugyanis az utolsó 36 keresőszavamból 22 az ő neve mindenféle alakban.

Az, hogy a MÁV odébbrakta az állomásait. Hétvégén anyósjelöltékhez utazunk, s tekintettel az ICkre nehezen kapható jegyekre, már időben megvitattuk mikor melyikkel megyünk és jövünk. Ebédidőmet kihasználva elmentem hát az Andrássy úti menetjegyirodába. Kértem a szokásos 280 km-es retúrt, s mikor mondtam, hogy Debrecenből melyik InterPicire kérem a másik helyjegyet, a csaj közölte, hogy hé, de hát az a távolság 300 km. Lehetetlen, mondom, eddig mindig elég volt a 280km-es tiket. De nem, higgyem el, hogy nem így van. Még a kis füzetét is elővette, hogy megállapítsa, 281km a valódi távolság, ezért aztán 300km-es jegyet kellett váltanom.
A párom szerint, aki 10 éve jár azon a vonalon, a 280 mindig elég volt, csak ha személlyel ment és a lakásukhoz közelebbi megállóhelyen szállt le, azaz nem a városka nagyállomásán, akkor szóltak néha, hogy nem jó a 280, de máskor soha. Sőt, szerinte Nyíregyházáról is eddig elég volt a 260-as, de most 280-st ajánlottak.
Úgyhogy nőtt az ország. Budapesttől még távolabb kerültek a vidéki városok.

Nem is lehetett volna másra osztani azokat a szerepeket, Ruttkai Éva, mint Horn Mici, a fiatal Szerencsi Éva mint Gina. Igen, előbb láttam a sorozatot, aztán olvastam sokszor sokszor a könyvet. Hétfő óta pedig már nincs köztünk Bob Herceg Annija se.

Nos, tegnap mondta apu, hogy biza Láthatatlan Unokatesóm is babát vár. Részleteket nem tudok, mert ő is csak azt tudta elmondani, hogy a dédimama sírva mondta a telefonba, bizony jön az 5. dédunokája. Mindjárt kettőre redukálódott azok száma a családban, akiknek gyereket kéne szülni. Úgyhogy megint ott állok, hogy két oka is van, miért kéne már baba:
1. Mert itt az ideje, de tényleg, legalábbis biológiailag nem kéne már húznom.
2. Mert már mindenkinek van a családban és elvárják.
Igen, láthatólag egyik ok se az, hogy én nagyon akarok. Még mindig az van bennem, hogy itt az ideje, hogy kéne, de nem tudom, képes vagyok-e ekkora lépésre.

Hmm azt hiszem, megvan a következő teljes árú DVDnk a gyűjteménybe. Amiből tilos másolatot szerezni és megvárni amíg extrán lemegy az ára s hozzávágják az emberhez (nem is jön el ez a pillanat soha). Mert szeptember 20-tól az eredeti Star Wars trilógia díszdobozban, az 1997-es felújított változat, meg még további fényezés, plusz 1 lemez extrákkal kapható lesz. Ha a hír nem lenne elég, az Empire olyan ünnepi kiadást rittyentett a nagy eseményhez, hogy csak na. A Birodalom visszavág forgatásakor mikrofon volt rögzítve néha a rendezőre. Ma reggel elolvashattam, mi történt miközben forgatták a mélyfagyasztós jelenetet. Sőt kiderül a mellékletből, hogy Kevin Smith a Skywalker ranch-on nősült.

Tegnapi esküvőn azért magunkról is készült egy-pár kép. Az egyiket, amin a párom van elküldtük anyósjelöltéknek, mert mondták, hogy azéer szeretnék látni a kicsi fiukat öltönyben. Megkapták a levelet és most hívott anyósjelölt, hogy
Lobo gratulálok, nagyon jóképű fiúd van.

Természetesen ruhát vettem. Komolyan, szerintem én vagyok a világ legbénább hölgyneműje, ami a ruhatárkiválasztást, rendben tartást stb. illeti. Van egy csomó pólóm, meg sok blúzom és néhány szoknyám, amiket együtt még véletlenül se lehet hordani. Ezért aztán inkább ruhákat szoktam venni, mert kevesebb velük a gond. Így fordulhat elő, hogy hol roppant topisan nézek ki, hol meg valami marhaflancos gúnyában pompázom, megfelelő sminkkel. Ez is egyike azon dolgoknak, amiket állandóan meg akarok valahogy változtatni, de a végén megint csak az van, hogy ehh, magamra rántok egy farmert meg egy pólót alkalomra meg pánikszerűen ruhát vásárolok, amit aztán többnyire ha 2x felveszek.

Most elindulok és megyek nézek magamnak ebédet, ruhát, harisnyát (nem nadrágot, hanem szép csipkés szilikontapadós harisnyát), csak ne felejtsem el a mantrámat, hogy Nem ruhát nézel! Nem ruhát nézel! Nem ruhát nézel! Nem ruhát nézel! Aztán még a könyvtárba is vissza kell vinnem a Sinatra CDt meg a Divine Divinityt és valaki szemét lefoglalta a Média történetét, úgyhogy azt a könyvet is.
Plusz gondolkoznom kell, hogy milyen érvekkel tudom meggyőzni a páromat, ott a helye az érettségi találkozóján.

Holnap A. esküvője esedékes. Kicsi buli lesz, hiszen a második, viszont én leszek a tanú. Megkérdeztem, mit kell csinálnom, de A. csak annyit mondott, vigyem a személyimet és nézzem meg, nem járt e le. Ez okés. A nagyobb probléma persze nő révén a Mi a fenét vegyek fel? kérdés megválaszolása. Komolyan nincs egy nyárvégi, őszeleji esküvőre felvehető cuccom se. A. szerint elég egy kosztüm, de nekem egyetlen fekete kosztümöm van, ami azért gyászos… A ruha, amit 5 éve viseltem A. esküvőjén, s direkt arra az alkalomra vettem valahol Las Vegas mellett a sivatagban, azt persze kihíztam, pedig az lenne a tuti, ugyanabban megint, mint akkor:)
Esetleg ebédidőben megpróbálom bejárni a környék turkálóit, hátha akad még valami könnyű blúz és akkor a szoknya blúz kombinációban viríthatok az ifjú pár mellett.
Legalább a cipőkérdéssel nincs gond, mert az van, sőt a páromnak szép öltönye is.

Ma délelőtt ezen vigyorogtam, míg olvasgattam.

Tegnap este, mikor a páromat vártam a buszmegállóban észrevettem, hogy az ottani újságos kirakatában még van példány abból a magazinból, amelyhez DVD mellékletként a Jay és Néma Bob visszavág van csomagolva. Anno abszolút lecsúsztam róla úgy elkapkodták az újságot. Most azonban kicsit aktuálisabb a téma, mivel végre a szeptemberi Magyar PC magazinban is nézhető filmmelléklet volt, a Clerks, jobban nyitva tartottam a szememet. Úgy gondoltam, reggel arra jövök és lecsapok rá. De már megint másfelé kellett kerülnöm, mert a Kőbányai út tökig be volt állva. Ugye csak július óta járjuk ezt az útvonalat, nagy gázok még nem voltak, a 9-es csupán a nagykörút után szokott beakadni, de a tegnapi iskolakezdés óta ez a trend nagyon nyugtalanító. Remélem, csak átmeneti őrület.

Komolyan, engem frusztrál, hogy reggel nem a megszokott műsoromra ébredek. Lehet, hogy ettől fájt ma is a fejem? Ha valaki bennfentes véletlenül olvassa és nem csak azért tévedt ide, mert pont Hepi Endrére keresett rá, akkor homájosítson már engem szegény szerencsétlen mezei hallgatót fel, akinek semmi belső informátora nincs, mert nem dolgozik trendi helyen és nincsenek trendi barátai. Kösz.

Már megint érzem, valami fontosról maradtunk le, hogy nincs tévénk. S most már végleg, még készülékünk sincs, mert azt a bizonyosat tegnap elvitte Cica férje, aki este felugrott hozzánk, mert gyors emilt kellett írnia valakinek. Nekem meg eszembe jutott, hogy ha már anyósjelöltékkel megegyeztek, hogy övék lesz mind a 2 tévé, akkor vigye végre el a 3 hónapja dobozban álló kisaranyost. Ja a fontos ez a szabadulóművész lehetett, mert ma mindenki mindenhol (reggeli rádió, busz, kínai kajálda) erről beszélt. Bár ha belegondolok, egész jól élünk e nélkül a tudás és látvány nélkül is, úgyhogy nem lehetett olyan fontos és nagy élmény. Csak szenzáció. De most már nekünk is van csodabogarunk.
David Copperfield után szabadon.
Mennyire eredeti ötlet!

Biztos a szeptember elseje miatt volt, hogy ezen a héten a hétfő helyett a mai lett az a reggel, amikor a főváros közlekedése teljesen megőrült. Tömeg, dugók mindenhol. Mikor már láttam, hogy az előző 9-es is alig tud eljutni a Mázsa térig, úgy döntöttem, hogy inkább a villamos metró kombinációt választom. Jól tettem. Ráadásul ez az ősz még rossz éjszakával is indított. Hajnali ébredés, nem tudtam visszaaludni, aztán mire sikerült persze már kelni kellett. S még egy fejfájás is befigyelt, nem beszélve a hűvösről és a felhőkről. De már láttam a kék eget! Délután végre megkapom a sok pénzemet meg nem jelent fordításomért, holnap már az emelt fizetésem fog ott figyelni a számlámon, aztán pedig mozi, úgyhogy össze kell szednem magam.

Nem sikerült megjavítani a fényképezőgépünket. Letelt a 30 nap. Egy év után hát elbúcsúztunk Olitól. Helyette kaptunk ugyan egy másikat, ám azonban ez már nem az igazi. Mert azért nagyon hozzá lehet szokni, hogy van fényképezőgépünk, s az elmúlt 30 napban még én is annyi témát láttam, amit le kellett volna fotózni, csak éppen nem lehetett, mert nem volt ott velünk semmi gép. Most már legalább fotózni tudunk és a garancia is újraindul. S talán megszeretjük az újat is. Bár ez a gép már csak másodmegoldás. Főleg, hogy nagyobbra törő tervei vannak a páromnak. Csak ahhoz még munkát kéne találnia.

Tegnap este eljutottam addig, hogy találkoztam Isoldeval, aki megkért, hogy vigyem el szerelmesének a levelét, merthogy kicsit haragban váltak el. Kíváncsi vagyok, mi fog történni a szerelmesekkel.

Ez egy teljesen új filmfajta. Romantika és zombik. Horror és szerelem. Mindez persze Angliában mixelve. Az Empire már tavasz óta zengett csodákat a Shaun of the Dead című alkotásról. A film egy Észak londoni loser története, akinek teljes csőd az élete, a családja, barátnője, ismerősei nincsenek túl nagy véleménnyel róla, egyedül a nála is nagyobb gödör alján lévő haverjával, Eddel jön ki. Aztán valami történik. Méghozzá jönnek a zombik, s bizony ennek a párosnak kell megmentenie a világot.
Jó, jó, gondoltam ez amolyan 28 nappal később több humorral.
De aztán végre, hogy közeleg a film amerikai premierje is, az Apple-n fenn van a trailer. Amin persze halálra röhögtem magam. Mert az is csak angoloknak juthat eszébe, hogy ha jönnek a zombik, akkor kaméleonként beállnak közéjük.
Ugye kedves magyar forgalmazók ezzel a filmmel nem kell úgy járni, mint a Nonstop partiarcokkal.