Nos, tegnap délutáni molyolás közben észrevettem, hogy új hozzászólás fityeg egy 2003-as januári bejegyzésem alján. Azoknak, akik nem akarnak odaugrani, íme a teljes szöveg:

és akkor mi van? mi ez az oldal egyáltalán? hát kiégek az ilyen oldalaktól. áruld már el, hogy mi értelme volt megcsinálni ezt az oldalt. egyeseknek nagyon sok pénzük van netre és arra hogy ilyenekkel szarakodjanak. add inkább oda a pénzed egy koldusnak és akkor legalább valami hasznosat teszel. köttesd ki a netet
géza

A párom rögtön kérdezte, hogy cenzúrázok? Nem cenzúráztam, hanem utánanéztem a dolgoknak. Azt hiszem, Gézának, aki arra keresett rá, hogy BKV fikázás, semmi joga ilyet mondani. Főleg, hogy a 2003 januári oldalon tényleg megjelenik ez a szókapcsolat, de pontosan olyan szöveggel, hogy igazából itt most nem BKV fikázás lesz, akit ez így nem érdekel, az ugorja át a beírást. Csak az a Paddingtonos után 2-vel és szerintem addig már nem olvashatott le Géza. Viszont tény, hogy BKV fikázás-ra elsőként dob ki a gugli 😀
Úgyhogy Gézát és buta hozzászólását megőrzöm, mert mutatja, hogy mennyire primitív emberek gyűjteménye is tud lenni a net.

Nos, 40 darab emilt kaptam arról, hogy ki meddig nyaral. Eléggé kihalt a gyár, áll is a termelés.

Megírtam a teljes gyárnak, hogy mostantól vannak új emberek a részlegünkön, meg hogy Köcsög helyett én vagyok a felelős minden szarért. Annak idején, mikor a céges levelezőrendszerre oktattak minket, külön felhívták a figyelmet arra, hogy nagyon szép, okos és rendesen informatív dolog közölni automata válasszal, hogy szabin vagyunk, de legyünk szívesek úgy felállítani ezt a dolgot, hogy a közös gyári listákon érkező levelekre ne küldözgessen válaszokat. Ezt nem kell senkinek kitalálni, mert a gyár 80%-a informatically challenged, hanem adtak egy részletes, színes, szélesvásznú leírást képekkel és nagy betűs szövegekkel illusztrálva, hogy merre és meddig kell kattintani. Ehhez képest a mai levelemre, amit a nagyközönségnek írtam, a fél gyár válaszolt, hogy mettől meddig nem dolgoznak és nem érdeklődnek a levelek után. Mondjuk érdekes volt olvasgatni, hogy mindenki a vérmérséklete szerint adta meg az autorepy szöveget. Volt szűkszavú, de kisregény méretű is.

Mi nagyon egyszerűen úgy döntöttünk, hogy minden fehér lesz a lakásban. Ugyanis még élénken él bennem az emlék, amikor anyuék lakásfelújítást végezve hónapokig színmintákkal álmodtak, színkorongokat hordoztak magukkal, hogy kiválasszák a megfelelő mogyorószínű, gesztenyés és egyéb barna árnyalatú festékkeverékeket. Majd miután hazamentünk a kész lakásra (elküldtek minket nyaralni, vagy éppen még vizsgaidőszakunk volt… hasonlók), minden halványrózsaszínben pompázott. Az egész barnás sárgás keverés a falon bizony belilult. A párom tegnap befejezte az előszobát is, ami ragyogó hófehér és világos.

Van Matáv vonalunk. Sőt a telefonszerelő srác azt is mondta, hogy lehet hozzánk ADSLt kötni. Azonnal fel is hívtam az Interware-t, hogy akkor legyenek szívesek most már beindítani a dolgot. Persze közben 3-szor kellett kapcsolásra várni, és végighallgatni a The Sting főtémáját, de sikerült.

Ivy kolleganő, aki bár nem szemüveges, de stílusában nagyon hasonlít rá, kérdezte meg tőlem, hogy mikor megyek a Szigetre. Mondtam, hogy én aztán még sose voltam, nem is érdekel különösebben, úgyhogy ezt a hagyományt még véletlenül se töröm meg.
Pedig olyan kinézeted van, mint aki rendszeres Sziget látogató. – magyarázta kérdését – Csak rád néztem, s úgy gondoltam, hogy na, Lobo biztos mindig ott van a sűrűjében.
Ilyet se mondtak még nekem:D

Első nap mint alfőnök: 12 óra.

A minap, mikor hazafelé döcögtünk a busszal, talán épp péntek délutáni csúcsforgalomban, mikor a 9-es állandóan beragad a Kőbányai úton, nézegettük a mellettünk elhaladó autókat. Különös tekintettel a jó lábú női sofőrőkre. Akik klímázott kocsiban headsettel telefonáltak, vagy éppen a rádióval együtt dúdoltak.
Elgondolkoztam, hogy mennyire ideális lenne, ha volna kisautóm, amibe nem lenne gond hogy kéznél legyen a tornazsák, mert elfér, korán reggel, vagy késő este, hétköznap vagy hétvégén mehetnék ahova akarok, amikor a benzinpénzem engedi (oké, ideális esetben ez se lenne gond), heti havi nagybevásrálás, Obis vásárlások szintén nem téma…
Viszont. Azért a dugóban ácsorgás elvesz egy csomó időt, még ha hiper szuper kisautóban ücsörögsz, akkor is (igen, ideális esetben MiniCooperben, mert attól hátha olyan leszek, mint Charlize Theron, szép és tehetséges), míg a buszon, metrón és egyéb BKV járművön az ember előkapja a könyvét és máris nem hiába telik az idő. Megfigyeltem, hogy olvasva gyorsabban és nyugodtabban érek oda bárhova, mert nem izgat az idő, a dugó, csak az adott kötet. Max. fennmaradok még egy megállót, ha izgalmas részhez érek.
Tutibiztos, hogy jóval kevesebbet olvasnék, ha sofőr volnék.

Mint Mentoromnak is említettem, a legjobb az egész külön irodában az, hogy most már magamnak szabályozhatom, mikor nyitok ablakot, hogy és meddig hagyom a légkondit menni. Kis ablakom (2 is van) a dühöngőre néz, amely kb 3 negyzetmeter falakkal körbevéve, ide szoktam kiteregetni a tornacuccomat, meg ide járnak a dohányzók. A hétvégén jól lehűlt a szoba, délutánra már fáztam, hát ablakot nyitottam. Most pedig szóltak, hogy csukjam be, mert közben kiment dohányozni az egyik nyári gyakorlatosunk és az én kis 5 centire nyitott ablakomon át bejött a füstje. Mennyi gond van egy irodában. (ez volt a panaszkodás ideje)

Mélyvíz, nem mondom. Eddig nem értem rá blogzani se, pedig lenne mit. Ma reggel az új Redhead okítása közben Főnéni kijelentette, hogy most én vagyok a helyettese. Úristen főnök lettem. Gyanítottuk, gyanítottuk, de azért nem egyszerű. Nem vagyok főnök alkat. Mindenesetre a fizetésemeléses papíromat már aláírtam 😀

Kicsit szélesítem nagyon is gyér képregényismeretemet.

A hétvége programjának a könyvespolc installálása ígérkezett. Melynek célja, hogy felszámoljuk a könyves dobozokat. Megjártuk már az Obit, beszereztük a polcoknak való fákat, a vasak pedig már megvoltak. Szombaton szépen le is festettük a deszkákat, méghozzá vörösfenyő színnel. Estére megszáradtak annyira, hogy a párom felfúrta a vasakat és feltettük a deszkákat. Úgy mutatott az egész, mintha valami lakáskultúra lapból került volna elő. A vörösfenyős festéstől teljesen rusztikus lett a hulladék faanyagból készült léc. Ápolt és eltakart. Ma reggel nekiálltam pakolászni a könyveket. Gyanítottam, hogy sajnos nem fog minden ráférni. Csak mondjuk dupla sorba. Úgyhogy szelektálni kellett, mi az. ami mehet hátra. Kész szerencse, hogy a sok angol meg amerikai paperback -ek kicsik és könnyűek. (El szoktam filózni azon, hogy tudnak ezek 7 dolcsiért 400 oldalas apróbetűs puhafedelű alig 20 centis és könnyű könyvet kiadni, nálunk ugyanez kisebb vagyon, 2000 forint). Már közel a könyvek háromnegyede a polcon volt, amikor a jobb oldali kampó elengedett és minden leborult. Személyi sérülés nem történt, anyagi kár se keletkezett, ugyanis semmi törékeny nem volt a polcok alatt. Sőt megállapítottam, hogy a kozmetikai cuccok, amik a komódról a földre kerültek, kisebb nagyobb kötetekkel a nyakukban még csak meg se karcolódtak, azaz egész tartósak. Polcokat hát leszedtük, könyvek visszakerültek a dobozokba és megvárjuk a következő hétvégét, s újból installátunk, apósjelölt segítségével meg még azokkal a vasdarabokkal amiket ő hoz magával.

Úgy látom, tegnap bent járhatott Köcsög férje, ugyanis kitakarított nekem 2 fiókot is az íróasztalból. Van hová költöznöm. Persze a lezárt szekrény az továbbra is le van zárva. Azért polcot még mindig kell szereznem, mert ami van az irodában, az meg van pakolva, ráadásul Főnéni sok cuccával.

Tegnap délután először a Földhivatalba akartam menni, hogy megtudjam végre határozottan tulajdonos vagyok-e vagy sem. De persze semmi helyrajzi meg egyéb számot nem hoztam magammal, hát napoltam a dolgot. Majd hétfőn. Így nagyjából időben hazaértem, ahol is a párom már kész volt az előszoba glettelésével, s mivel annak száradnia kellett, elmentünk az Obiba, hogy pocnakvaló léceket vegyünk. S akkor bizony hétvégén már a könyves dobozokat is fel tudjuk számolni, s ha jövő héten kész az előszoba szekrény, nekiállhatunk a konyha tervezésének. Megbeszéltük, hogy mit is kell venni. Utolsóként szerepelt a wcpapír tartó, ami nagyon 60-as évek a klotyóban. Kék meg virágmintás.
Skalpeldobás: a WC papír tartók 3000 és 21000 forint között voltak. Na jó, a drágábbhoz már WC kefe is járt, s mindez krómozott meg rozsdamentes felhozatalban. De hát akkor is. Normális ez? Persze még nem lett új WC papír tartónk. Ezentúl karácsonyi és egyéb kívánságlistáinkon fognak ilyen tételek szerepelni, mint pl ez is volt.

Daniel Keys Moran: A gyűrű

Van egy site, aminek a segítségével le lehet kutatni, hogy a honlapod tartalmát hol használják az engedélyed nélkül. Copyspace.com.

Nos, arról még nem is beszéltem, hogy Köcsög bizony mostantól veszélyeztetett terhes, megkezde tehát szülési szabadságát. Jövő héten pedig jönnek az új emberek. Egyiküknek a mi irodánkban kell helyet szorítani. Ezért aztán nekem fel kell költöznöm a Köcsög irodájába. Ennek megvannak a jó és rossz oldalai. Először is, a jó, hogy megszabadulok BeeJudytól és lányától, na meg Ejtőernyőstől a hátam mögül. Nyugodtabb körülmények. Rossz, hogy ott leszek egyedül, elszeparálva és közel Boss nénihez és dühkitöréseihez. Még nem tudni, hogy ez munkámra jó vagy rossz hatással lesz-e. Azaz többet fogok lustálkodni és még többet netezni, vagy inkább belevetem magam a dolgokba… Jó lenne az utóbbi:D De majd az idő az megmondja.

Hajat kellett szárítanom, ami nem szokásom nyaranta. Sőt, pulcsit is vettem a széldzseki alá és a pólóm is fekete (Jagermeisteres). Ősz van. De nem panaszkodom, ha nem esik, szeretjük.

Amikor az új kedvencekről volt szó, megörültem, hogy ráakadtam. De most nagyon szomorú.

Na jó, kifejezés, de azt hiszem, viszi a prímet:
bérgyilkost keresek