Minden évben van valami kedvenc salátaötnetünk. Először a paradicsomos-mustáros volt, aztán a lightmajonézes (joghurt és jogonéz), majd volt egy nyár, mikor csak görögsalátát ettünk, mindig volt otthon feta meg olajbogyó. Tavaly a löttyintettet csináltam (szecskázott zöldségre találomra öntöttem a tárkonyos ecetet meg az olivaolajat, esetleg fűszert szórtam még). Idén a vinagrette féle változat a menő: mustár, olivaolaj, tárkonyos ecet, bors esetleg valami zöldfűszer és a nagyszerű beruházásnak bizonyuló balzsamecet. Összerázni és meglöttyinteni vele a salátát. Nyamm…

Megérkezett az első számlám is, hívott fel a régi tulaj aki persze még egy hónapig az én lakásomban tartózkodik. Mert míg Párizsban voltam, meg utána nagyon elfoglalt, bizony május 11-én a bank elutalta a pénzt, ezt el is felejtettem írni. Most már összes papíron lakástulajdonos vagyok, csak még nem élek a saját négyzetmétereimben. De majd nyáron. Szerencsére az első számla csak a biztosítási csekkfüzet, amire majd szeptemberbe kell pénz. A költözés és az ügyvédem kifizetése utáni nagy összeg majd az illeték lesz. Ettől már most előre cidrizek.

Eddig csakazért se írtam az időjársáról, mert minek. Ez van. Azért a tavalyi 35 fok is utálatos volt. Nem jobb mint hogy még mindig koratavasz van és nincs még cseresznye. Az emberek teljesen meg vannak lőve, főleg öltözködés terén. Ma még télikabátosokat is láttam a metrón. Csak ennyit az időjárásról.

Akárhogyis erőlködnék, ha legyőzném végre a lustaságomat is, akkor se lennék konfekcióméret. Mert a konfekció méret az 170 centi magas, 8-as ruhaszám, valamint 70A-s melltartó. Én pedig még legsoványabban se tudok megfelelni ezeknek a kritériumoknak. Éppen ezért még soha az életben nem sikerült tényleg bokáig érő szoknyát keríteni magamnak. Az összes vállfán, próbababán és máson cipősarokverdeső ruha nekem maximum lábszárközépig ért. Hosszas nézegetés után végül sikerült egy indiai szoknyában ráakadni a bokáig ér érzésre. Meg élményre. Most nagyon figyelek, nehogy elessek ha rátaposok a szélire, meg rendesen magam alá gyűröm az irodai széken, hogy ne pöndörödjön a kerekek alá. Egyébként nagyon pöpec a dolog és még a csilingelés se zavar.

Mozi őrültek, tessék nyugodtan tesztelni a második körben is. Ha valaki elmulasztotta volna az első kört, az is megvan még.

BabyBee telefonált az anyjának, hogy marha hideg van az erdei iskola faházaiban és mindenkit hazavisznek a szülei és ő is jönne a barátnőjével. BeeJudy beszélt a tanárnővel is, az nem mondott semmi ilyesmit, persze. De a gyerek jönni akar. Remélem nem, mert akkor azt jelenti, hogy a hét hátralévő részében nonstop az irodában lesz.

Kábé egy hónapja találtam ki, hogy néha-néha előállok valami tematikus listával. David Letterman óta úgyis divat a top ten, nekem nyolc, mai hatos stb. Az első két téma alapján, amit kitaláltam és kezdtem gyűjtögetni otthon az anyagot, azt gondoltam, nekem se lesz meg 10 az első körben, csak mondjuk 9.
De aztán jött Párizs és a megfigyelések. Úgyhogy azt lehet az első hivatalos Lobo Tizesének tekinteni.
A nap folyamán jön a következő:D (lehet izgulni :D)

A párom koznulense ez nem bulvárlap széljegyzettel kihúzatta a bevezetésben szereplő és köszönetet mondok Lobonak, barátnőmnek, aki nélkül nem jöhetett volna létre ez… félmondatot. Valójában a másik felet is kiszedette, amelyben egy független (értsd sulitól független) mérnököt említett meg. De őt még referenciaként beírhatta az irodalomjegyzékbe. Mi lesz így velem, meg az örökkévalósággal?

Múlt héten a betegség, meg a korábbi párizsi beszámolók miatt el is felejtettem, hogy lám lám 2 éves lett a blogom 17én. Pedig megint tervezgettem azért, hogy majd valami nagyot csinálok az évfordulómra. De a lustaság előbbre való volt. Meg beteg is voltam (mentség mindig van, persze a lustaság főleg ami akadályoz a munkákban).
Ma bezzeg nincs nagy duma, ami elől menekülhetnék, pedig lelépek, ha már szabad. BeeJudy és Angyalka a fülhallgató alatt, ezért aztán Ejtőernyős se tud kivel beszélgetni.

A hét jó híre. Ugyan anno nálunk még híre hamva se volt ennek, de BeeJudy éppen most vitte ki a lányát az állomásra egy hétre. Ami azt jelenti, hogy egész héten nem lesz BabyBee meg barátnői, ráadásul hamarosan még az iskolának is vége, és a nyarat vidéken fogja tölteni. Halleluja!

Alig két hete voltam ott. Igaz, az Fben. Mondtam, ugye, hogy kaki…:(

Meglepő, de még tegnap délután is közel teltház volt a moziban. Ezért csak a harmadik sorba sikerült jegyet kapni. Brad Pitt és Eric Bana. A két ember, akikért érdemes megnézni a filmet. Egyikük jobb (és szebb) volt, mint a másik és a párbajuk lenyűgözően koreografált. A történet persze olyannak, akinek általános iskolás korától a Trencsényi-Waldapfel féle Mitológia volt a kedvenc olvasmánya, meg a Görög római regék, annak feláll a szőr a hátán azon, hogy ezek a görögök elnagyolva 20 nap alatt bedugták a lovat Trója falai közé. Persze ha belegondolok, hogy a forgatókönyv írójának talán az amerikai átlagműveltség lebegett a szeme előtt, akkor nem csodálható, hogy nem vontak bele isteneket, Laokoon-t stb. Helénának össz vissz a szeme volt szép, és nagyon nem jött át az se, hogy rendesen egymásba habarodnak Paris-szal. Orlando Bloomról pedig megint csak kiderült, hogy mindössze az íjászathoz ért. A nők közül egyedül Hektor felesége volt hiteles, sikeres szereplő. A csatajelenetek (2 darab volt, pedig hogy beharangozták) bizony rendesen elmaradtak mondjuk a Rohinok lovasrohamától, és ha már várat ostromolnak, miért nem próbálkoztak legalább egy létrával bejutni a falakra?
A film ráadásul hosszú is volt, ami ha azt nézzük, hogy mire vállalkoztak, érthető, de ha azt, hogy mit hoztak ki belőle, nos akkor az unalmas részeket és a szerencsétlen nem éppen pergő párbeszédeket hanyagolni lehetett volna.

Akkor most hazamegyek, útbaejtem a gyógyszertárat és kúrálom magam. Még holnap tuti maradok, de pénteken már lehet, hogy visszatérek dolgozni. Lehet, hogy attól lettem rosszul, visszatért a gyerekek ápolásából Ejtőernyős is? Csak nem vagyok pszihésen érzékeny ilyen dolgokra…

Persze miért is ne akkor betegedjek meg, amikor már rég vége minden vírusnak és az idő is jó. Tegnap este fájt a torkom, folyt az orrom és az éjszaka se volt valami hú de nyugis, reggelre meg még hőemelkedést is mértem. Bejöttem dokihoz. Remélem aztán mehetek haza.

Hmmm ez a kávézós dolog nagyon bejött. Itt meredezik a tejhab a poharamba. Tiszta luxus a munkahelyem. Amióta Boss néni otthon van törött lábbal és Köcsög a főnök, észrevehetően lazult a fegyelem (cincognak az egerek, igen). Ráadásul mára még Köcsög is beteget jelentett, pedig holnap konferenciára kellett volna mennie, amit felajánlott Angyalkának, vagy nekem. Mivel valami marketinges marhaság, bár van hozzá 3 fogásos ebéd is, merhogy el akarnak adni valamit nekünk, passzoltam. Inkább jövök dolgozni. Nagyon jellemző, hogy mennyire nem szakmai, viszont potyadolog, az összejövetel, amire Köcsög jelentkezett. Mind1.
Az egyetlen bánatom, hogy GyéVé előttem csapott le az Empirera és ismerve a tempóját, jövő hónapig nem látom az újságot, addigra meg tiszta nyál lesz úgyis, mert Orlando Bloom meg a Trója miatt tele fogja folyatni.

BeeJudy hiánya abban érezhető leginkább, hogy nincs KV. Ő ugyanis a héten vizsgázgat annak a tanfolyamnak az anyagából, amelyre járt. Ezért ma én tettem fel az adagot, mert behoztam magammal a hugaimtól a hétvégén kapott tejhabosítót, úgyhogy most cappucinót fogok iszogatni agyba főbe. Esetleg hozok be magammal fahéjat is, rászórni a hab tetejire. Úgyis főleg azért terveztem, hogy az új lakásba esetleg rendes kávéfőzőm is lesz, mert annak van tejhabhoz gőzölője. De így most ez a kérdés elnapolódott.

Tavaly, vagy tavalyelőtt nagyon elbénáztam a dolgot és teljesen lecsúsztam a kontaktlencséért plusz napszemüveget adunk akcióról a Vision Expressnél. Na de idén, gondoltam, nem hagyom magam. S nem is tettem. Lett szemvizsgálat, új lencsék és egy napszemüveg is. Főpróba persze Párizsban. Ahol valahányszor kisütött a nap, én gyorsan előkaptam a napsemüvegem, feltettem, de csak azért, hogy aztán 2 egész perc múlva minden beboruljon. Mivel úgy nézett ki, erősen befolyásolom a francia időjárást, hát nem sokat élvezhetetem a csilivili napszemüveget. Ugyanez történt ma is. Elindultam A-hoz, sokágra sütött a nap, amíg otthon voltam, meg a metróban, aztán mire sétálásra került volna sor a napfényben, minden beborult. Ugyanígy A. lakásának ablakából kibámulva is láttam ám a tomboló napsütést, ám amikor elindultam, sehol semmi.
Nem is tudom… szavazzunk! Nyarat és napsütést akartok? Mer akkor nem hordom a napszemüvegemet…. Bármennyire is jól áll, meg tiptop. Feláldozom magam, mert nem akarom, hogy miattam szenvedjen az emberiség.
Végülis, ingyen volt, és az akciós dolgokban, ahogy azt a párom megállapította, mindig van valami kisbetűs rész (lejár a szavatosság, kimegy a divatból, nem gyártják többet, illetve nem süt a nap)

Emlékszem, hogy ifjú netesként, online szerepjátékos körbe kerültem és úgy gondoltam, hogy frappánsabbnál frappánsabb beszélgetések zajlanak le a csatornákon amellett, hogy ugye ölögetjük a szörnyeket, meg tápolódunk. Aztán mikor olyan embereknek mutogattam meg ezeket a logokat, akik azt se tudták, ki kicsoda meg mi fán terem rájöttem, hogy ez nem is vicces. Vagyis csak nekem az, meg olyanoknak, akik ott vannak-voltak. Azért mindig élveztem, ha valaki kitette a weboldalára ezeket a dumákat, mert én sokszor tudtam, hogy egy-egy nick mögött ki van, miért és mit mond, mit takar a szituáció stb. De azt hiszem, hogy mindenki másnak csak blabla és hulla érdektelenség lett volna, illetve volt. A régi szép idők. Most megyek és megkeresem, van-e még ilyen oldal, vagy meghalt az összes. Talán még MUDozok is egyet, hamár így eszembe jutott.

Hétvégére hazautaztunk a hugommal meg a Dórival, én azért, hogy bezsebelhessem a szülinapi ajándékaimat meg a tortámat, neki meg érettségi találkozója volt. Vasárnap este visszafelé csak ketten jöttünk, ugyanis a kiscsaj megbetegedett, hát a nagyszülőknél maradt, mert ők el tudják vinni kedden a kaposvári specialistához. Balatonszentgyörgyön azonban megállt a vonat és közölték, hogy Márián valami baleset történt egy negyed órája és ki tudja, meddig fogunk állni. Még szerencse, hogy pont előtte hívta a hugomat az osztálytársa, hogy nem kell-e őt felvinni Pestre. Most visszahívtuk, s mivel még csak úton volt a Balcsi felé, leszálltunk a vonatról és vele jöttünk fel. Igazából még jó is volt, hogy nem jött a Dóri, mert nem volt gyerekülés a kis kocsiban, maradni kellett volna a vonaton, ami ki tudja, mire ért fel Pestre.