Tegnap háznézőben voltam a hugoméknál, s uzsonnára forró csokit csinált. Valamelyik Stahl receptet, de nagyon durva volt. Töményen édes. Nem győztük tejjel higítani, hogy ne csikorduljon bele a fogunk.

A héten megint lesz munkagyűlés. Ennek első lépéseként meg kellett írnunk a beszámolót arról, amit az elmúlt négy hónapban csináltunk. Összefoglalva és a számokra támaszkodva. S igen, végre, leköröztem Ejtőernyőst, akinek kevesebb dolga lenne mint nekem én mégis több adatot tudok felmutatni. Persze a pedál-medál éremrend örökös tulajdonosát, Angyalkát nem lehetett beelőzni. De azért tetszik, hogy míg nekem ezer más dolgom van/volt és még mindig nem viszem túlzásba a munkát, azért eléggé lelohadt Ejtőernyős kezdeti lelkesedése, sőt eredménye is. Ő a jelentésében mindezt a fordításra és a hosszú téli szünetre fogta. Hahha.

Tegnap este még anyósjelölt is felhívott, hogy boldog Kázmér napot kívánjon. Mondtuk, még nem aktuális, de úgy tűnt, hogy a nap szerencsét hozott. Egy pezsgőzés erejéig felfüggesztettem a diétát (tea helyett:D). Persze már a multkor is ittunk előre a medve bőrére, aztán mi lett… (egyébként még mindig hirdetnek, de csak kápéra). Ha még jövő csütörtökön is ilyen vidám vagyok (szerződés aláírás kitűzött időpontja egyelőre), akkor juhejj.

A mai reggel legrondább látványa: hófehér havon kutyakaki. Broáf.

Ma megtudtam, hogy miért nem akarja főnéni, hogy Readhead is részt vegyen holnap, mikor jön a VIP vendég texas alsóról. Mert nem szereti. Na meg mert azt várja, hogy a látogatónk felajánl valami ösztöndíjat valakinek közülünk. De Köcsög beteg és nekem kell tovább szervezkednem, ráadásul boss néni megkérdezte azt is, hogy kit kéne még Angyalkán kívül meghívni, s amikor Redheadet ajánlottam, eléggé elmesélte, hogy miért is nem bírja. Hát… így sose fog igazi jobbkezet találni maga mellé. Ha az ír-amcsi csajra jobban odafigyelt volna az elején nem lenne vele semmi gondja. Így viszont Readhed nem tud vele kommunikálni, Boss néni meg mindenben csak a rosszat látja, pedig ő igazán igyekszik. Azért a délutáni köremilben az szerepelt, hogy Redhead mégis jelen lesz a vendég szórakoztatásán.
Majd meglátjuk miből lesz a cserebogár.

Tegnap este sikeresen elkavarodtam lakásnézés közben. Rossz felől közelítettem meg a helyszínt, de gondoltam sebaj, majd gyaloglok egy nagyot, elvégre az 58-astól nincs messze a 16-os számú ház. Csakhogy az utcának csupán egyik oldalán volt számozás, az is egyesével, plusz hatalmas raktárak, ráadásul az idő is kezdett hideg szelesre fordulni aztán meg elfogyott az utca, pedig csak 54-nél tartottam tíz perc gyaloglás után is. Na, gondoltam keresek egy forgalmasabb utat, hátha tömegközlekedés is akad arra. Világosabb helyen jól megtanulmányoztam a térképet és akkor már világossá vált, hogy hát sikerült a nagyon rossz utirányt választanom, pedig sokkal jobb, egyszerűbb, rövidebb is lehetett volna, 15 percre az előző megtekintett lakástól. Így a kettő között eltelt vagy egy óra. Találtam buszt, majd jött maga a jármű is és félóra késéssel felhívtam a tulajt, hogy nem baj-e ha most mennék mert elkavarodtam, de már 5 percre vagyok tőle. Nem volt baj.
Jah és ma Kázmér nap van. Bár még nem kell ünnepelnünk, de jó megjegyezni. Valahogy majd úgy kell időzíteni a dolgokat, hogy ne legyen közel egymáshoz névnap és szülinap.

Biztos genetikai kódjában van valahol a nőknek, hogyha itt a tavasz, akkor fogyókúrázni kell. De ha nincs itt, akkor is. Néha állandóan. Persze vannak szerencsés alkatok, akiknek nem kell, sőt olyanok is, akiknek felesleges. De ezt a férfiak úgyse értenék, hogy miért is van szükség minusz 2-4 kilóra mikor láthatólag semmi súlyfeleslege nincs az embernek. Mert ha ennél több van, az úgyis feltűnő. Az ember lánya meg igyekszik törődni magával és az egészségével, ha másra nem, hát erre tud hivatkozni, hogy túlsúlyt cipelni minden, csak nem egészséges és ezért teszi azt amit. Lehet, hogy nem olyan szenvedéllyel, mint a diétásnővérek, hanem józanabbul (nem mondom, hogy mint én, mert nem biztos, hogy józannak lehet nevezni amit én művelek, kisebb-nagyobb, de inkább kisebb sikerrel). Azok szokták lefitymálni és nevetségesen picsadolognak tartani a fogyókúrát, akiknek nincs rá szükségük, vagy nagyon lazák és megvetnek minket, vagy tartósan kiegyensúlyozottan élnek (megbékéltek magukkal, az életükkel, vagy rosszabb esetben beletőrődtek). Mindenki más formába akarja hozni magát. Külső vagy belső nyomásra. De valami oka van és nem biztos, hogy a Cosmo.

Tegnap déluánom programja volt, hogy végignéztem felvételről. Amióta nincs tévénk mindig valaki felveszi nekem valahonnan. Az elmúlt 2-3 évben A-volt ez a valaki (mióta a hugomék videója nem tud felvenni, sőt lassan már lejátszani se), s eddig a HBO-ról vette fel. Na de idén végre a PRO7-ről, ahol ugyan a szünetekben volt kismillió Radeberger reklám meg idegesítő német csaj live from LA, de csak ennyi. Senki se dumált alá a közvetítésnek, hogy mire a kamerát rég elkapják Nicole Kidmanrőlmég mindig csak ott tartson a magyarázatban, hogy Tom C… Brrr. Nem kéne erőlködnie a HBO-nak, mert akit érdekel az Oscar, és hajlandó hajnalban megnézni, vagy felvenni az élő közvetítést az meglehetősen filmbuzi ill. jó nagyot akar fikázni rajta de mindenképpen ért valamennyire angolul, ahhoz eléggé, hogy egy okostojás sziknrontalan tolmács elcsessze a szórakozását.
Részemről mindig a show kedvéért nézem. Igen, azért is, hogy ki mit viselt, ki mit mondott és hogy csinálták meg. Idén például hatalmas volt Billy Crystal meg a nyitó montázsa és a viccei, na meg persze Owen Wilson és Ben Stiller, s ahogy Jack Black (Rock suli mikor lesz már?) meg Will Ferrer előadták a lekeverő dalt. Sean Penn még mindig tök olyan mint a sógorom (illetve fordítva), csak jóval alacsonyabb és több a haja. John Travolta fogyott, John Cusack pedig puffad (jajj ne:( ). A ruhák idén eléggé uncsik voltak, s bár Liv Tylernek jól áll a szemüveg (persze nem azzal a hajjal, ami volt neki), inkább vett volna fel kontaktlencsét, mert nevetséges volt a konferálása. Ami meg a díjakat illeti a ROTK megérdemelte, hogy végre díjazták, elismerték azt a 6-7 éves munkát, amit a kiwik belefektettek. Alig várom az extra DVDt.
Mint köztudott az Oscar Hollywood saját vállonveregetése, de közben többnyire jól lehet szórakozni rajta. Én ezt tettem.

Végülis ma is sikerült beérnem úgy, hogy a kajafutár már elment, de itthagyta a zacsimat, benne a mai ebéd, uzsonna vacsora meg a holnapi reggeli, tízórai. Max 1200 Kcal és mindezt 1500 rugóért. Drága. De még nem fizettem érte. Végülis csak a munkahelyi címemet meg a telefonszámomat tudják. Akár végigehetném az egész étlapot aztán meg fityiszt mutatnék.

Már egy ideje gondolkozom azon, hogy ki kéne próbálni a sokféle házhozszállítós kajálda közül valamelyiket, akik napközben hordják munkahelyre a kis dobozos kajákat amelyek a mikróba belökve huss megmelegednek. Persze ehhez az is kellett, hogy végre ősszel kapunk mikrót a cégnél.
Másfél hete kaptam az első levelet a házipatikás fogyókúráról, s megláttam, hogy most lehet kaját rendelni, azaz kényelem mindenek felett és csak 1200 Kcal. Megrendeltem hát. Az adataimat visszaigazolták, majd megírták, hogy majd kapcsolatba lépnek velem. Ez nem történt meg, ezért megfeledkeztem a dologról.
Ma délelőtt A. és fia látogatóban voltam, mikor felcsörren a telefonom. A. ugyanis felvette nekem a Pro7-ről az Oscart élőben, mert a németek legalább nem beszélnek bele és szeretném látni, hogy Billy Crystal megint vezeti a showt, valamint a nagy mackó P.J-t amint megkapja végre amit már 3 éve is megérdemelt volna de majd holnap nézhetem meg délután. Nagy meglepetésemre, a kedves volt a vonalban, aki egyébként utálja a telefonomat, s a legritkábban hív fel rajta. Röhögve közli, hogy a gyárba megérkezett a Wellness menüm és hogy tudom-e, hogy mennyit fogok fizetni 5 napra azért a csomagért.
Szóval megjött a kaja, kösz, hogy visszaszóltak. Viszont még nem tudtunk fizetni, mert senkinél nem volt pénz, hogy kölcsönözzön nekem. Holnap biztos újra próbálkozik a kajafutár, de nem lehetetlen, hogy megint nem jön össze a dolog. Azért ennyi kajától tényleg lehet fogyni.
Egy hétre mindenesetre bevállalom. Szerintem tovább nem. Drága mulatság.

Az a jó abban, hogy most rajtam kívül senki sincs az irodában, hogy lehet Sinatrát fülelni, olyan hangerővel ahogy én akarom, s ha nagyon úgy érzem, még énekelhetek is.

Tavaly februárban indítottam, s ahogy elnézem, az első hónapokban benne voltak a nagy kedvenceim. Aztán meg én is sokkal többet tanultam, ismertem meg hála a gyűjteménynek, ajánlatoknak. Valószínűleg nem hiába csodálkoznak rá a külföldiek arra, hogy a magyarok milyen bensőséges viszonyban vannak a verseikkel. Elvégre én magamat is megleptem azzal, mennyire leklesen, lelkiismeretesen dolgozom már egy éve az ügyön.
Az első hónapok után már hangulattól, eseménytől, ajánlattól függően válogattam. Ami így visszatekintve feltűnt, az az, hogy milyen kevés klasszikust szerepeltettem a Versblogban. Vegyük csak mindjárt Petőfi. Tőle csupán két költeménytválasztottam az elmúlt évben, egyszer a Világosságot! egyszer meg a Tiszát. Pedig annyi verse van, és olyan sok ami szinte közhely. Meg nem is divat szeretni őt, merhogy olyan ciki, pláne felnőtt ésszel, fejjel. Ilyenkor már csak Pilinszkyt szabad. Pedig ha belegondolok, Petőfi igenis felmutatott valamit. Hisz a semmiből indult, kevés formális iskolával és mégis volt benne tehetség ahhoz, hogy olyan verseket írjon, mint a Világosságot (my personal favourite).
Nem hiszem, hogy mai ésszel, körülményekkel ítélkezhetünk felette. Mert igenis az ő korában a környezetében az, amit csinált, csoda volt. A jellemével, életvitelével persze lehet egyet érteni, vagy nemérteni. De fiatal volt, méghozzá nagyon. Huszonhat évesen már meghalt s előtte mégis mennyit élt.
De hát aki a verseket szereti, Petőfit nem szereti, mert őt meg kell vetni a túlzott propaganda miatt. Én meg ilyenkor reflexből megvédem szegényt.
Azt hiszem, mindezekben benne van, hogy kinövünk az óvodából, ahol a rím és a ritmus meg a zeneiség kedvéért valamint anyanyelvünk szépségének megismeréséért tanulgattuk a verseket és iskolások leszünk. Ott pedig már tudományosan, háttértörténetekkel is meg kell ismerkednünk és már nem élmény, hanem kötelező, a legszebb vers is. Ráadásul csak úgy 16 éves korunkban tudjuk felfogni igazán a legtöbb költőt, mondanivalóját, addigra pedig már rég tele a hócipőnk a nagy nevekkel és inkább megértjük József Attilát meg Adyt. S messzebbre aztán nem is nézünk visszafele, hanem folytatjuk Pilinszkyvel vagy nem és inkább más kezd érdekelni, s nem a költészet.
De ugyanígy hiányzik az elmúlt évből Csokonai, Vörösmarty, Arany, Balassi. Egyszer azt hiszem szemeztem az Ó magyar Mária siralommal, aztán mindig elmaradt. Lehet, hogy erre figyelni fogok a jövőben.

A franciáknak is van víziójuk a jövőről.

Elszámoltam magam és nem vettem tejet. Ez sajnos csak ma reggel tudatosult bennem, így nem tudtam otthon kávét inni. Ehhez képest egész jól indultam, még postán is voltam és feladtam az adóinkat. Gondoltam akkor most kávéhiány miatt beugrom a közeli kávézóba, és veszek egy capuccinót. A csajok már nyár óta, amikor is pofátlan áremelést hajtottak végre nem láttak, ráadásul sapkában voltam mégis felismertek, meg is jegyezték, hogy rég láttak és én mondtam, a két okból a kevésbé bántót, hogy mert már nem errefelé járok munkába. Emlékeztek még, hogy is szeretem a kávét, ez azért jó pont ilyen hosszú idő után. Egyébként már a capuccinó se az igazi. Legközelebb majd jegeskávézni fogok náluk.

Nem tudom, ki találta ki, hogy az After Eightet fehér csokival is jó ötlet gyártani, de szerintem hatalmasat tévedett. Azok az étcsokiba csomagolt mentolos krémecskék úgy voltak az oigaziak originál formájukban, az édes fehér csoki csak elrontja a harmóniát. Ja és az igazi élvezetért hűtőben kell tárolni, ha már nem is nyolc után eszi az ember.

A felnőttek két nagyon érdekes kérdést tudnak feltenni gyerekeknek, először is, hogy Na és mi újság az iskolában/óvodában, másodszor meg, hogy Mi leszel ha nagy leszel? Nálam ez még kiegészült a Nem akarsz orvos lenni, mint anyu? kérdéssel is. Nekem kiskoromtól 3 reálisabb álomállásom volt (híres, és itt legalább Oscar díjasat értek, színésznőt és írót kizártam, mint irreálisat):
1. Jegyszedő a moziban (ha minden kötél szakad, a takarítónő). Úgy gondoltam nem is lehet jobb annál, mint ingyen nézni a filmeket annyiszor ahányszor akarom. S mindezt még egy kisvárosi moziban is bevállaltam volna, a nyolcvanas években, pedig akkor még sehol se volt a mostani kínálat (ha később születek, lehet hogy a videókölcsönzőssel is megelégedtem volna).
2. Újságos hisz lehet ücsörögni a kis bódéban, körbevéve a rengeteg tévéújsággal, magazinnal, képregénnyel (korai 80-as évek még mindig!) és olvasni, olvasni, olvasni.
3. Könyvárus szintén az előbbi olvasni olvasni olvasni okból Ráadásul mindig friss ropogós köteteket lehet forgatni, akik az én kezemben kezdik meg az életüket, miután kibontom őket a csomagolásból.
Legrégibb Barátnőm kukás akart lenni, mert szerinte buli lehetne a kukásautók hátulján utazni.
Te mi akartál lenni?

Aki nem tud odautazni, nézegesse onlány.

Tegnap a pincében dolgoztam, mikor A. icukán közölte, hogy zuhog a hó. Gyorsan felrohantam egy ablakhoz ellenőrizni, hogy jéééééé, tényleg.
Hazafelé a belvárosban is még mindig zuhogott, de parkoló autók szélvédőjét borító lepelen kívül nem úgy tűnt, hogy megmaradna bármeddig is. Láttam utcán dohányzókat és elkapott a hév, hogy milyen jó lenne hazamenni, kiállni a folyosóra egy szál mentholos cigivel és bámulni a zuhogó havat, de mire hazaértem hál isten elmúl a késztetés. Felénk már igazi eredménye volt a hónak, vastag bunda faágakon, padokon. Bebújtam a melegbe és HMMIV-eztem meg olvastam.
Aztán hazaért a kedves és nem volt hajlandó bejönni, hanem utasított hogy hozzam a fényképezőgépet meg az állványt és menjünk fotózni. Fél tizenegykor lent voltunk hát a hóesésben és fényképezgettünk. De nem mi voltunk az egyetlenek, legalább egy embert láttunk még, amint bőszen vakuzta a havas sövényt. Egész télen nem volt alkalmunk igazi hóeséses képeket csinálni, mert mikor időnk lett volna, nem volt hó, és persze fordítva. Pedig mindig ha utazgattunk családlátogatásra vittük a fényképezőgépet, hallgattuk az időjárásjelentéseket és reménykedtünk, hogy fehér lesz a táj és csinálhatunk például a Tiszapartról klassz felvételeket. Nem jött össze. Tegnap este jó volt. Még rólam is készült kép.

Lehet, hogy el van dugva az emilcímem, olyan ritkán kapok levelet. Bár így legalább a vírusok is elkerülnek. Aki meg hozzászól annak megköszönöm a véleményét. A beszélgetős ablak eddigi megfigyeléseim szerint úgy tűnt, hajlamos elszaladni a fenébe, ezért sose próbálkoztam beilleszteni. Közvélemény kutatásokat nem szoktam tartani (na jó, voltak gyenge próbálkozások, de kevés siker koronázta őket), de ha mégis megtenném, tuti megköszönném annak aki megfelelt, aki válaszolt, próbálkozott, még ha nem is nyilvánosan, és nem sértegetném őket azzal, hogy biztos csalással jutottak el a helyes válaszhoz. Mindig úgy gondoltam, hogy a népszerűséget kiérdemli az ember, mert jó valamiben, főleg abban amit csinál és ha megszerezte, hálás is érte (mi lenne a sztárokkal a rajongók nélkül?), s nem visszaél a bizalmával azoknak, akik oda juttatták, ahol van. De persze mindenkivel elszaladhat a ló. A csúcson meg pláne.
Most éppen jól megmondjuk kedvemben voltam, mert Lizzie visszautasította Mr. Darcyt, aki láthatóan hatalmasat küszködött a vallomásával.

Úgy látszik, hogy főnéni megint haragszik Redheadre. Lehet, hogy a betegsége miatt meghosszabbodott szabadság az oka, vagy az, hogy Köcsög is ugyanakkor ment el síelni, pedig ősz óta tudta, hogy az ír-amcsi csaj a télen hazautazik… nem tudom. Mindenesetre kaptunk egy levelet, hogy jövő pénteken valami amerikai VIP vendég lesz és a délelőttöt együtt kell töltenünk, mert megmutogatjuk majd neki, hogy mi milyen faszán rittyentettük össze a mi kis birodalmunkat x év alatt, a semmiből. Redhead azonban, mint a részleg elvileg 3. legfontosabb embere nem volt a címzettek között. Korábban, még SZS idején ez elő se fordulhatott volna. Ennek lehet az oka, hogy Boss néni csupa helyi emberkével és azok tudásával akar villogni, illetve a másik, hogy Redheadre megint haragszik. S ha ez így megy még egy darabig, nem fogom csodálni, ha fogja magát és elmegy, legalább szülni és akkor ismét lehet keríteni valakit a pozícióra.