A karácsony maradék része otthon. Bár visszajövetelem óta a kedves állandóan azzal vígasztal, hogy nőtt a pocakom. Pedig mondom neki, hogy nem, bizonyítva van. Csak a betegsége alatt alig figyelt oda dolgokra és most kinyitotta a szemét és megdöbbent. Hah. Úgyis lesz újév és megint rendesen fogok járni tornázni meg a szokásos fogyókúraprojekt is beindul, addig meg tessék békén hagyni a pocakomat.

Leszámítva, hogy a párom még mindig rendesen beteg, sőt tegnap is az volt, jól sikerült. Az ebéd, amit én alkottam siker volt, a vacsorát közösen állítottuk össze anyósjelölttel. Ő volt a húsokért a felelős, én a borlevest csináltam (életemben először, s bár nem egészen úgy mint anyu, mert két receptet dolgoztam össze, hogy minél kevesebb gond legyen, de azért finomra sikerüljön) meg egy nagyadag tésztasalátát (ami aztán akkora lett, hogy még ma is azt fogjuk enni Cicáéknál az ebéden köretnek, sőt szerintem ők még talán vacsizni is abból fognak). Hatra hívtuk a vendégeket, s negyed hétre kész is voltunk terítéssel mindennel, s mivel Cicáék csak 7 körül indultak még közel egy órát elücsörögtünk a feldíszített kis fenyőnk mellett, ami alá már be lettek pakolva az ajándékok. Igazából a legkevesebb a piából fogyott. Egy üveg barackos Voila megmaradt és sörből is csak két üveggel ittak meg. A legnagyobb siker anyósjelölt tortája aratta. Neki ugyanis 24-én van a szülinapja. Állítólag minden évben ilyenkor Vienettát szokta enni. Mi azonban még hétfőn rendeltünk egy kis csokis zsúrtortát neki. Először még én akartam sütni valamit, de a párom lebeszélt, ne kísérletezgessek új recepttel, mert aztán mindent elrontok és rossz lesz a kedvem miatta. Úgyhogy tüzijátékos torta lett az eredmény. Meg meghatott könnyek.
Mikor háromnegyed kilenckor felhívtam anyuékat ott még híre hamva se volt a vacsorának, nagy volt az izgalom, mert a hugomék alig érkeztek meg, de lehet, hogy vissza kell menniük mert gáz van az építkezésnél, a Dóri már nagyon nyűgös volt, s bár neki már megjött a Jézuska, még nem bújt ágyba. Úgyhogy nem lehetett valami fényes a hangulat. Igazi Mézga család. Azért furdalt a lelkiismeret, mert ha otthon lettem volna talán le tudtam volna venni valami gondot anyu válláról, amit persze a hugaim is megtehettek volna, de mégis én éreztem rosszul magam attól, hogy nem utaztam haza, hanem itt ünnepeltem a párommal.
Azért mindenesetre rendesen elfáradtam, az egész napos készülődés, még úgy is, hogy azért volt idő délutáni pihenésre és minden a terv szerint ment (nem úgy mint otthon lett volna). A bibi az egészben a kedves betegsége. Ami keserves éjszaka után még ma is tart. Talán majd otthon kipiheni magát. Reméljük a legjobbakat.

A párom csak nem lett jobban még mindig, úgyhogy reggel még gyógyszertárban is voltam, hogy vegyek még ezt meg azt. Közben elcsábultam egy Cinema erejéig is. Pedig nem kellett volna. Annak idején, amikor elindult, megvolt minden darab, mert végre egy lap, amiben populárisabb filmekkel, cikkekkel is foglalkoztak. Akkoriban még nem volt internet, csupán péntek esténként az ORF2-n a Trailer, ahol az Ausztriában bemutatott friss filmeket ajánlgatta Frank, na meg ha Németországban járt a nagybátyám hordta a BRAVO-kat (bizony még az se volt itthon), s onnan lehetett a legfrissebb filmvilág újdonságokról tudomást szerezni. Aztán Angliában beleszerettem az Empirebe és azóta, hogy itthon is hozzájutok, nem veszek magyar lapokat, na meg persze azóta van internet is. Nagy néha elolvasom őket a könyvtárban, esetleg.
De ez a mostani Cinema 895 forintért vérgáz. 27 oldal a Király visszatérről meg a film és dévédéajánlók. Ennyi. Nem több. Csíra nyeremények, szörnyű beszámoló a forgatásról (igaz, legalább a képek jók, mert már lapoztam bele olyan Cinemába is, ahol iszonyú minősége volt a fotóknak, mindenhol homály és szellemkép), mindezt 3-ad kézből. Kikerült az újság a Wc-be, talán ott még ráfanyalodom. Esetleg a Jóbarátok naptárat kiteszem, de ennyi. Maradok továbbra is lelkes Empire fan. A magyar filmes újságírás (legalábbis a nyomtatott, mert online már akadnak normális helyek) meg… és most finom leszek és nőies és nem mondok semmit. Na jó, lehet, hogy összehasonlításként még egy Vox-szal is meg kéne próbálkoznom, mert a Filmvilág úgyse ugyanaz a kategória. Na majd talán holnap a hazaúton.
Jah, most pedig kellemes ünnepeket! Irány a konyha!

A délelőttünket megint bevásárlóközpontban töltöttük. Igaz, most nem is ajándékot néztünk volna, hanem kabátot a kedvesnek. Ami nem volt egyszerű feladat, de sose az, hiszen már hónapok óta keresgélünk. Vagyis én. Mert megkaptam az irányvolnalat, hogy milyen fajtát szeretne, aztán meg nézelődtem, de természetesen pont azt, amit akartam volna, mire odaértünk, elfogyott. De azért így is sikerült venni egy jó meleg kabátot. Mindezt az egész délelőtti kirándulást súlyosbította az, hogy a párom szombat este óta beteg. Vasárnap úgy ahogy sikerült pihennie, de tegnap iskolában volt vizsgákra jelentkezni, horgászajándékot venni apósjelöltnek, ma pedig vizsgázni is ment még a kabátvásárlás után. Remélem azért Karácsonyra rendbe jön. Mert ez lenne az első együtt töltött Szentesténk. Még akkor is, ha anyósjelöltékkel lesz spékelve.
Egyébként meg teljesen elégedett vagyok magammal, mert tegnap kitakarítottam a konyhát. Meglepő felfedezést is tettem, mégpedig, hogy a konyhaablak függönye nem drapp (tényleg beköltözésünk óta az volt!), hanem fehér. Azóta se bírok betelni vele, mert teljesen más hangulata lett így a konyhának. Ma délutánra pedig a lakás többi részével is végeztem. Megvolt a bevásrálás is még tegnap, ma csak kenyeret vettem, este még egy kis kókuszgolyó gyúrás vár rám, aztán nézünk talán Tigris színre lépet. Holnap még kell egy kis friss zöldség, aztán jöjjön aminek jönnie kell.

Teljesen meglepő, hogy idén még így, huszonkettedikén, aranyvasárnap után is a Média Marktban magas tornyokban állnak a turmixgépek és toastsütők. Korábban mindig ezekből fogytak először és maradt a legkevesebb. De idén még mindig voltak, míg a számítógépes részleg néhány marha drága, sulineten keresztül kapható tintasugaras nyomtató kivételével volt teljesen kifosztva. Mi is a sulinet miatt jártunk még egyszer utoljára arra, ugyanis bár december második hetének elején akartuk még beszerezni a hangkártyát, hangfalat, pendirve-okat, már minden beszállító kijelentette, hogy nem tudják teljesíteni a kéréseket. Nevetséges, nem? Inkább eladták a rendes cuccaikat azokat is jóval drágábban, de sulinetexpresszes rendeléseket december 4 után (tényleg az volt kiírva valamelyik netes boltnál, márpedig én jó néhányat megnéztem, telefonálgattam, emileztem, amik közül nem egyre nem is válaszoltak!), tehát a jó kis karácsonyi rohamnál jóval korábban már nem voltak hajlandóak teljesíteni. Fel is háborodtunk ezen rendesen. Úgyhogy nem tudtuk kihasználni a kedves kedvezményét, csupán egy hangkártyát sikerült szerezni. Mert persze még utolsó, bár drágább reményünkben, már a Média Marktban se volt semmi…
Tegnap az ünnepek előkészítése végett még megnéztük a Brian életét is.

Igazából beköszöntött a nagy szünet. Munka nem lesz január 5-ig, persze ügyelet majd akad. De azt túléljük. Karácsony érdekesnek fog ígérkezni.
Eddig még mindig otthon töltöttem, családi körben a Szent Estét. Idén először nem. A nyárvégi, őszi nagy terv persze az volt, hogy anyuék jönnek majd fel, mert talán nagyobb helyünk, saját lakás lesz, a hugomék befejezik az építkezést és akkor mi látjuk őket vendégül saját kis kuckónkba. Na ez nem jött össze. Hugomék nyakig az építkezésben, ők tegnap este le is vitték már Dórit a nagyszülőkhöz, hogy a kislánynak legyen pihi és karácsony, mert ők teljesen el vannak havazva. Nekünk meg ugye nincs lakásunk.
Mivel azonban tavaly is egész jó volt, hogy anyósjelölték feljöttek, ez idén is megtörténik. Azzal a különbséggel, hogy most én is maradok itt és nem szököm meg előlük, mint tavaly (nem előlük szöktem akkor se, csak hát úgy gondoltam, hogy így kényelmesebb). 24-én este nálunk vacsora, 25-én Cicáéknál ebéd, én aztán megyek haza, meg a Kedves is elutazik a szüleivel.
Azért még van 3 nap bevásárlogatni és kitalálni, hogy csinálok-e sütiket, ha igen, mit na meg hogy mit fogunk főzni. Sőt elhatároztam, hogy függönyt is mosok. Ja és fenyőt is kell szerezni, mert apuék nem tudnak most hozni, s bár úgy volt, ha a nagybátyámnál vágnak ki azt a hugom felhozza mikor Dórit leadja otthon, ez se történt meg. Viszont meghozta anyuék Jézuskájától az első ajándékot, hogy ne kelljen vonattal cipelni. Meg úgy volt, ha nem tetszik a színe, még vissza lehet cserélni.
De tetszett.
Miután megérkezett ma reggel az ajándék, gyorsan fel kellett hívni anyósjelöltéket is, hogy reméljük ők nem ágytakarót vettek nekünk, mert akkor még van 3 napjuk, hogy visszacseréljék.
Azt hiszem, holnap le kéne ülni valahogy és listát csinálni arról, amit még tenni kell. Az ilyen listákat mindig elhatározom, hogy megírom aztán sose teszek semmit.
Vagy ha mégis, akkor tuti elhagyom a papírt.

Tegnap éjszaka azt álmodtam, hogy lebuktam. Egy blogger rájött ki vagyok, polgári nevemet kiírta a blogjában és a vezetéknevemhez belinkelte az Agypakolást, a keresztnevemhez pedig egy képet, amin rajtam kívül még vagy 4 ember szerepelt. Hmm, gondoltam álmomban, ez azért nem olyan gáz, mert így még úgyse ismernek sokan, sőt a képen egész jól nézek ki, szóval hagyjuk az egészet úgy ahogy van.
Egy következő álomképben még azonban GyéVé ült a számítógépe előtt és olvasgatott, méghozzá ezt a szép halványkékhavas lapot láttam a képernyőjén. Pont egy olyan bejegyzés volt előtte nyitva, ahol szó van róla. Felém fordult és azt mondta, hogy “Szerintem ez a csaj valahol BeeJudy egykori munkahelyén dolgozhat, mert olyan dolgokról ír, amiket ő mesélt még nekem”. Erre már csak válaszul hümmögtem, áldottam az életet, hogy GyéVé nem egy észkombájn és elhatároztam, hogy az Agypakolás márpedig elköltözik.
Nem is vagyok paranoiás, ugye?

Kimondottan jól sikerült buli volt. Mindenki jelen volt, aki számít, csak GyéVé nem, merthogy ő már megint hetek óta betegeskedett (múlt héten majdnem végig bent volt és csak mire nagyon-nagyon rosszul lett csütörtökön akkor fogta magát és ment haza) és tegnap is csak délelőtt jött be egy kicsit aztán hazament.
A legtöbben hoztunk valamit, BeeJudy kókuszosgolyót, Ejtőernyős meg kekszszalámit (amit mi kiskorunkban macskapecsétnek hívtunk), V. pedig salátát csinált, meg szendvicseket, mint Beke, vagy vettek az emberek gyümölcsöt, mint Mentorom vagy üdítőt, esetleg piát hoztak, mint Radar meg Főnéni. Azt, hogy Köcsög mit hozott azt homály fedi, mert még a félállásos diákjaink is hoztak pogácsát meg kekszet. Az én sütim végülis rendesen elfogyott. V. ráadásnak még tót pálinkával is fel volt szerelkezve, amiből talán Radar ivott a legtöbbet és rendesen bele is melegedett a végén a beszédbe, így tudhattuk meg, hogy valamikor volt Tajvani barátnője is, mire mindenki rendesen felkapta a fejét, de annyit még nem ivott, hogy folytatódjon is a sztori. Majd legközelebb, még egy kis tót pálinka hatására talán többet tudunk meg.

Pár pohár pálinka, bor és pezsgő után már csak annyit, hogy még holnap ügyelek és lesznek képek Köcsögről, Ejtőernyősről, Főnéniről, V-ről és saját kis drámám további szereplőiről. Itt, a blogon is.
To be continued…

Ma lesz a Xmas köszöntés nálunk. Ezért aztán tegnap este sütöttem. A kedves persze leszólta. Szerinte én csak fantáziátalan sütiket csinálok, amiket ő nem is szeret. Mert azt mondja, hogy az igazi édességhez legalább három-négy óra pepecselés kell. Nem tudom még én se, hogy milyen lett az alkotásom, mert meg nem kóstoltam, de ma reggel szenvedtem vele amíg behoztam a metrón, mert kézben kellett tartanom a gyümölcstortasütő tálamat. Nehéz volt. Ráadásul nem kaptam vaníliaöntetet a kisboltba, ami kéne még hozzá (hogy ha nagyon rossz, elnyomja az ízét 🙂 Jah és ma teljesen festive-re vettem a figurát felavatom az új ruhámat is, remélem, hogy le nem fogom enni. Egyébként mivel holnap az utolsó nap, ma már senkinek sincs kedve dolgozni. Velem az élen.

Csillagkönnyek

A holdjavesztett éj vak csüggedéssel,
Sötétlő arccal áll a föld felett,
Kihalt világ,csak nyárfák remegése
Sóhajtja vissza a derüs eget.
Halálra fáradt hattyúdal hasitja
Keresztül a tavat, mely átremeg,
Az ég e kék, mély éjszakába sirta
A csillagkönnyeket.

Ma BabyBee messziről rámköszönt.

Olvasom, hogy Minona ír a kísérletéről, amiről nekem nem a Karfiol virága című csíkos könyv jut eszembe (amit én egyébként nem is olvastam, de előttem van a képe, amolyan zöldes kékes csíkos volt a borító és egy karfiolfejű csaj volt az elején, hát rendesne elvette a kedvemet az olvasástól), hanem a Bridget Jones, ahol Bridget azt írja, hogy Londonba kerülésekor megpróbált mindenkire mosolyogni, mindenkihez kedves lenni egészen addig, míg egyszer valaki rá nem maszturbált a kabátjára valami zsúfolt metrón.
Ifjúlány koromban nekem is a csíkos meg a pöttyös könyvek voltam a kedvenceim. Persze a Két Lotti vezetett, de nagyon ott voltak Kertész Erzsébet regényei is, mindig úgy képzeltem, hogy meg kéne őket filmesíteni, főleg ami az Elizabethet meg a Bettina három életét illeti. Mióta azonban elolvastam Paul Johnson Értelmiségiek című könyvében a Marxról szóló fejezetet, nagyon meginogtak bennem a gyermekkorom Jenny, Laura Tussy regényéből fennmaradt képzetei.
BeeJudy mostanában éppen a Hárman a szekrény tetejént hozta be Ejtőernyősnek és rájöttem, hogy jé vannak olyan pöttyös regények, amiket én még nem is olvastam. Igaz, volt néhány anyu örökségéből, amire nem bírtam rávenni magamat, főleg a szovjetek, volt egy, most nem jut eszembe a címe, aminek még a címlapján is valami tipikusan ronda szőke lány volt (felpuffadt sápadt arc, bánatos kék szemek). Annak idején pszichiáterpalánta hugom elolvasta őket, de nem tudott róla semmi jót mondani, amivel rábírhatott volna engem is, hogy kövessem a példáját.
Mindenesetre a további kedvencek közé tartozott még A Nyakigláb apó, Aranyeső, A Szöszi sorozat (bár az Iskolatársakban már sok volt nekem a szocreál), Nagyanyájink idején (huhh mennyire szerettem volna én is visszautazni a 19. századba, úgy gondoltam, hogy a krinolinos szoknyák valami szörnyen klassz dolgok lehettek).

Ma reggel nézegettem pár jövendőbeli filmelőzetest, mert tegnap is próbálkoztam vele, de marhára idegesített, hogy Ejtőernyős jött és mögémállt és feltétlenül kommentálni akarta a látottakat. Lesz új Spiderman meg Garfield is. Tényleg kész szerencse, hogy Bill Watterson megtagadott minden jogot és megtartotta őket magának, különben még képesek lennének Kázmért és Hubát is megfilmesíteni. Brrrr

Ma reggel fél kilenckor még mindig működött mindkét mozgólépcső a kékmetró vonalána Deákon. Ez azért nagy dolog, mert többnyire 8 óra 15 perckor legkésőbb az egyiket leállítják. Ezért aztán sose bírtam megérteni azokat, akik fel vannak háborodva, hogy az ember nem áll jobb oldalra és engedi el a sietőket, amikor fél kilenckor egyszerre érkezik meg a két irányból a szerelvény a Deák térre és a tömeg megindul az egyszem mozgólépcső felé így is öt percig tart feljutni a tetejére, mi lenne, ha mindenki balra állna.

Tegnap nagyjából elintéztem. Persze a legtöbb dolgot magamnak vettem. Végre azt a kötényruhát, amit már régóta nézegettem, mert volt a kedvenc, burgundi színemben, meg könyveket magamnak is, bár azt hiszem, hogy a Tom Jones megvan otthon, de sebaj, abból sose árt még egy. Voltam mindenfelé, csak éppen moziba nem jutottam el, pedig délutánra úgy terveztem, de azért rendesen elfáradtam. Még kell néhány dolgot venni, de azt hiszem, hogy a nagyja már megvan.

Délelőtt elmentem a Bankba, hogy adatot egyeztessek, nem ám nem kapom majd meg jövőre a pénzemet, ha nem tudják mi anyám lánykori neve. Természetesen háromnegyed órát vártam arra, hogy a félperces dolgot elintézzem. Közben meg a legdühítőbb az volt, hogy nem hoztak létre egy külön embert, aki csak ezzel foglalkozna, hanem ki kellett minden lakossági számlával kapcsolatos gondot és bajt várni. Ja persze csak 1 ember volt szolgálatba. Ráadásul már csak 1 ügyfél volt előttem, mikor visszatért egy korábbi panaszos és megint tíz percre lekötötte a bankoskisasszonyt. A hab a tortán meg az öregek voltak, akik becsoszogtak, nem bírták kezelni az ügyfélhívó berendezést, viszont beálltak az első kézreeső pulthoz és elintéztették maguknak az adategyeztetést. Nem is voltam ám dühös. ÁÁÁÁ

Nagyon nem kapott még el a hangulat. Biztos az idő miatt van. Ilyenkor hiába izgat a forraltbor illat a Vörösmarty téren, nincs kedvem megkóstolni se, mert az úgy az igazi, ha az ember már kesztyűben is didereg és fogja a meleg műanyagpoharat, orrából és szájából jön a fehér pára, ami összekeveredik a borból felszálló illatokkal. Még ajándékokat se vettem, bár eldöntöttem, mindenki könyvet fog kapni. Nagyjából. Kivéve a kedvest, mert neki még jár egy pár dolog a könyv mellé, amit ráadásul már réges rég kitaláltam. Holnap délelőttömet, amit ugye a péntekért kaptam erre fogom fordítani. Az ugyanis a naív ötletem, hogy talán ezzel a huszárvágással kikerülöm a tömeget. Azért tegnap este előszedegettem, mint minden évben ilyenkor a Praktikáimat, karácsonyi receptújságaimat, aztán végiglapozgattam őket, motoszkál bennem egy-két ötlet, de inkább főzésügyileg, mint másképp, arról már úgyis rég lekéstem. Meg egyébként se vagyok egy kreatívoskodó kézügyességben jeleskedő lény.

Vendégek délelőtt jöttek, láttak, elmentek. Tegnap még Főnéni nagy veszekedést rendezett Redheaddel, ugyanis ma volt Ejtőernyős szülinapja, plusz volt egy cseregyerekünk, akinek szintén a mai volt az utolsó napja, és 2 legyet egy csapásra alapon piciny ünneplést tervezett nekik az ír-amcsi csaj. Boss néni pedig teljesen felháborodott, hogy ő nem lesz itt, a vendégeket nem lehet kidobni, s tudja, hogy mindenki majd a bulira akar rohanni, a látogatókat meg hagyja magára. Pedig Redhead igyekezett magyarázni, hogy a “buli” csupán rövid kis köszöntés lesz ráadásul csak akkor fog kezdődni, ha vendégek már elhúztak. De tipikusan az a helyzet volt, amikor főnéni zsigerből nem akart odafigyelni Redheadre és meghallgatni őt. Aztán ma ugye minden szépen sikerült: vendégek itt voltak, nem maradtak túl soká, rövid kis köszöntés is megtörtént. Nekem Főnéni aszonta nyugodtan vegyem ki a maiért cserébe a hétfőt és még köszönőlevelet is kaptunk tőle (Köcsög, Redhead, Angyalka meg én), hogy istápoltuk a vendégeket.
Egyedül Beke duzzogott mert szabin volt, de bejött és múlt héten még azt mondták neki, hogy 2-kor lesz a lakoma, de közbejöttek a vendégek, hogy az ünnepeltek hamarabb mentek el stb. Mire beért már mindennek vége lett. Na és persze még ő volt felháborodva, hogy neki senki se szólt. Pedig ott lett volna a nagy barátnője, Köcsög, aki tudott az egészről, de nem értesítette Bekét. Egyébként se volt nagy dolog az egész, hogy ezért én be nem jöttem volna, az tuti. Ráadásul csupán egy üveg borocska volt inni is.

A nap jó híre, hogy Cicának sikerült a nyelvvizsgája. Grats.

A király, ráadásul mindenkinek tetszett. Nem lesz csalódás úgy látom.