A tegnap nagy élménye volt, hogy képtelen voltam aktualizálni a honlapunkat, ugyanis disk quota exceeded üzeneteket kaptam, ráadásul a szerveren lévő HTML lapok így is lenullázódtak. Hívom a Segítek asztalt, ahol persze a fiatalember először helyből közölte, hogy indítsam újra a gépemet. Addigra én már túlvoltam azon, hogy FTPvel próbálgassak helyet csinálni a webszerveren, és ezt is elmagyaráztam, de azért rendes lúzer júzerként ujraindítottam a gépemet, hogy ne mondhassák, a fülem botját se mozdítoma arra, amit mondtak. Persze semmi se változott. Ekkor már a fiatalember aszonta, a problémát továbbítja a rendszergazdának. Aztán még visszaszólt, hogy a rendszergazda ebédel, majd jelentkezik. Addig is kitartás, legyenek csak üres oldalak a honlapunkon.
Négykor, mire úgy gondoltam, a leghosszabb ebédnek is vége kell lennie, újból telefonáltam. Ez alkalommal ismerős volt ügyeletben és tudva rólam is hogy teljesen hülye nem vagyok, egyből a rendszergazdához kapcsolt. Aki a következővel fogadott.
– Már vártam a hívásodat. Ugyanis kicsit átszerveztük a dolgokat, és úgy döntöttünk, hogy aki nem szól, hogy gondja van a quotájával, annak töröljük az accountját.
– Nagyszerű, mondom, akkor most szeretném visszakapni az összes jogomat, mert részlegünkről én vagyok az egyetlen, akinek loginja van a webszerverre.
– Oké, mindjárt csinálom.
Két percig hallgattunk a telefonban, majd azt mondta, hogy:
– Tudod mit, add meg a logint meg a pw-det, majd visszahívlak ha kész vagyok.
Ez volt ugye négykor.
Hétig nem szólt vissza.
Ma reggel se működött még a dolog.
Úgyhogy most jön a Remény rabjaiból ismert, a kedves által igencsak támogatott hozzáállás, azaz óránként egy levél.

NeverSusie könyve nem biztos hogy találna kiadót. Mert többnyire a netről íródott könyvek, szerintem legalábbis, megjelenésükre már tökre aktualitásukat vesztik. Tehát mondjuk egy blogokról íródott könyvben valaki hosszan elemzi valamelyik blogger stílusát, társadalmi, szociológiai hozzáállását az internethez meg hogy mennyire szippantja fel a net stb. mire az olvasó megkeresné a neten az adott címet, lehet, hogy teljesen más a címe, megszűntette a honlapját stb.
Megfigyeltem, nagyszerű könyvkiadásunkban is csak azok a könyvek jelennek meg fél napon belül, amik valami hatalmas nagy blődliségről éppen divatdologról szólnak (lásd valóságshowk szereplőinek élete, halála, lottónyertes utáni nyomozás stb.) minden más csak porosodik valami kiadó fiókjában. Persze én csak kívülálló vagyok a könyvbiznicben, bár már sokat gondoltam rá, hogy váltani kéne és kipróbálni. De igazából valami nagyobb kiadónál dolgoznék szívesen, mondjuk Random House és ilyenek. Mint eredendően Bridget. Persze ilyen nálunk nincs, úgyhogy maradok továbbra is a seggemen.

Jegyeket az Igazából szerelem holnapi ingyenes vetítésére. Még soha sehol eddig most meg ráadásul a sok sok emilcímem közül kettőt is kisorsoltak. Persze a Kedves pont nem ér rá, mert utolsó órája lesz a vizsga előtt, de A. szerencsére igen, úgyhogy megint csinálunk egy csajmozit. Talán rá tudom beszélni, hogy előtte vacsizzunk is valahol. Elvégre a fiára a nagymama fog vigyázni. Jah és tegnap leesett az állam mikor megláttam az egyenlegemet. Szerintem December nagy részét könyvek, ajándékok, meg DVDk vásárlásával fogom tölteni. Hipp Hipp. Ja és a fordítást is elküldtem, leadtam.

Anyuéknál úgy tűnik még mindig nem fejeződött be teljesen a lakásfelújítás. Legújabb meglepetés ami otthon várt minket az a hall további polcosítása lett. Meg kell hagyni jól néz ki. Bár lelkem berzenkedett ellene, hogy a garázsból felhozott eddig dobozokban tárolt könyveimet (amik azt követően kerültek oda, hogy felszámolták a szobámat) csak úgy dobozból ki, polcra fel sorrendben pakolták ki. A hétvégén ezért aztán néha belém botlottak emberek, amint ott állok a hallban, nézem a polcokat és azt motyogom, hogy át kéne rendezni. Mire a család azt mondta, hogy akkor hajrá, rajta, álljak neki, hozzam ki a létrát a wécéből és cselekedjek belátásom szerint. Persze nem tudtam ezt megtenni, olyan jövés menés volt az alatt a 2 nap alatt amíg otthon voltunk. Inkább levágtam a kedves haját. Az átlagnál jobban sikerült 😀

Mielőtt apu elment volna a tortáért a hétvégén, a hugom mondta neki, hogy hozzon békát is ebéd utánra. Úgyhogy mikor anyu odatette az asztalra a cukrászdai csomagot, mi a másik hugommal egyszerre hördültünk fel örömünkben, hogy Jajj de jó, gyerekkorunk óta nem ettünk békás minyont. Illetve akkkor ritkán, mikor anyu vásárolgatott unokatestvérünknek kiskorában és néha ránk is gondolt:) Egyébként a fiúk (kedvesem és Lobi, mert a sógorom nem jött el haza, lévén éjjeliőrködött az építkezésükön) arcára kiülő döbbenetet kellett volna inkább lefényképezni, mikor meglátták a minyonokat zöldben meg a mi örömünket. Szerintük gusztustalan volt. Mi mge meséltük, hogy ezek szerint ez városunk specialitása, ugyanis az általános iskolai farsangi bálokon a békás minyonok voltak a legnagyobb sztárok, előbb fogytak el mindig, mint a fánkok. Persze gyorsan megettük a részünket. Lobi is próbálkozott, eléggé fintorogva, hugom felajánlotta neki, hogy majd megeszi, ha nem ízlik neki, de alig kapott végülis egy falatot, mert a párja megette. Én hasonlóan jártam az enyimmel, mert bár a kedvest még ezek után se lehetett rávenni, hogy megegye a részét, Dórinak lett felajánlva, azzal a feltétellel, hogy a felét majd én elintézem. De persze a kiscsaj is bevágta az egészet, úgyhogy nékem egy falás nem maradt.

2x is. Először is tegnap lehettem vagy tíz percig 9. most már a mélyben vagyok, mindenki visszatornázta magát. Másodszor pedig, hogy holnap anyu meg a hugom is jön a vonattal azt a szerepünket fogjuk elveszteni, hogy Dóri minket emleget, mint Akikkel Vonatozott. Mindegy, viszont jövő csütörtökon jön hozzánk Télapó ünnepélyre, a cégesre, beneveztem. Mivel tavaly beteg volt és lemaradt róla, a Télapót is én szolgáltatom neki először.

Ma több kilóméter vonatjegyet vettem. Anyu ugyanis délelőtt hivatalos programra érkezett fővárosba, aztán délután unokára vigyáz, holnap meg hát neki is otthon kell lennie a születésnap miatt. Tegnap estére végre kiderült, hogy a hugomék is vonattal jönnek, vagyis csak ők a Dórival. Sógorom éjjeliőr az építkezésükön. Naponta vagy öt percre látják egymást. De egyébként nincs baj a házasságukkal, igyekezett megnyugtatni. Szóval reggel 5ösben vonatozunk, vasárnap csak négyesben jövünk vissza, mert anyut otthonhagyjuk. Plusz még a mikulásvonatra is kellett jegyet vennem.

Hehhe, most látom, hogy a statsector is behalt. Nem értettem, hogyhogy kilencedik vagyok. Még egy kicsit örülök a helyzetnek hogy benn vagyok a TOP10ben. Aztán majd sírok, hogy alulról szagolom.

Sikerült, időben teljesítettem a tervet. Kész vagyok. Kedden leadhatom.Most még viszem ellenőrzésre Cicához. Hétvégén mehetek nyugisan ünnepelni a hugom szülinapját haza, vidékre. Lehet, hogy már lesz újabb ultrahangfotó a babájáról, talán nemet is tudunk. Mindenesetre nyugodtan ehet majd dobostortát, nem kell az alakjára vigyázni. Három lány, háromféle torta születésnapokra. Enyim a gyümölcstorta, az anyu féle, a joghurthabos, piskótás, idénygyümölcsökkel a tetején, nagyobbik hugomé a dobos torta, egy időben anyu sütötte azt is, de szerintem most lesz unoka is, úgyhogy biztos megrendelte már a Gerőnél, kisebbik hugom pedig a marcipános. Tizenhetedik szülinapjára anyu egy éjszakán keresztül csinált marcipánfigurákat, tizen hetet (a végén hotline volt a családdal, hogy mondjanak neki egyszerű alakokat, amiket meg tud mintázni), egyes számú unoka Dóri egyelőre a csokitortát szereti, de csak azért, mert azt nem ehet egyébként.

Tegnap végre sikerült Dr. Oetker díszdobozt vennem. Ami kicsit régies stílusú, van benne 6 darab vaníliás meg 3 csokis puding is (ha jól emlékszem). A dobozt már régóta hajtom, mert mindenféle női magazinokban (a kedves szerint ezek közé tartoznak a Spar, Tesco, Kaiser, Auchan stb. füzetek) már egy ideje hirdetik és én anno a 3 féle ízesített cukrot is megvettem, hogy legyen Ezüstkanál angyalos cukrosdobozom, de mindenhol már csak az üres pultokat láttam. Tegnap a rohamnál korábban sikerült eljutnom a Sparba ezért aztán lett piros dobozom sok sok pudinggal, valamint megtudtam, hogy Dr. Oetker vezetékneve A-val kezdődött. Azt hiszem August volt a szegény doki.

Tegnap elmentem a Média Márkba, mert bár szombaton beugrottunk a kedvessel, hogy megvegyük a karácsonyi ajándék Tripodot, ám lett volna még egy feladatom, hogy a hugom hétvégén tartandó szülinapjára botmixert nézzek, azonban leragadtam a DVDk mellett így megfeledkeztem róla. Tegnap aztán megvettem a botmixert. Megint ácsorogtam egy sort a DVDk és a karácsonyi CDk előtt. Az utóbbiakat elvetettem. Az előbbieknél is csak a bombaárasakat néztem. Az egyetlen, ami megbizsergetett persze a Közönséges bűnözők voltak. Emlékszem micsoda nagy élmény volt számomra, mikor a szombat esti sussexi bébiszittingelés alatt, míg a srácok aludtak én nekiálltam filmet nénzni és a kórházban lévő manusz fogta magát és megszólalt magyarul. Felugrottam a fotelből.
Na de a DVDn nincs semmi extra. Ez elvette a kedvemet.
Különben is már kitaláltam, ha sikeresen leadok mindent (s tegnap kaptam levelet az összekötőmtől, hogy jajj jól állok, jajj rendes vagyok) akkor 8db Gyűrűk urát veszek. A Szövetségből meg a Két toronyból is az extrákat. Ez lesz a Karácsonyi ajándékom magamnak.

Délelőtt a céges fordítás ürügyén összeültünk Boss néni szobájába, hogy megvitassuk a hogyan tovább kérdéseit. Nagy vita alakult ki.
Főnéni ugyanis több minőségi javítást kívánt volna belevinni a dolgokba, mert az egy dolog, hogy az alapanyag nem túl csodás, viszont jobb lenne, ha amit majd mi kiadunk a kezünkből, az majd szép és korrekt meg kerek legyen. Két nagy ellenfele volt ebben, V. és Köcsög.
V. kijelentette, ő lefordít mindent szépen úgy ahogy van az eredetiben és ha az egy nagy rakás szar, akkor az egy nagy rakás szar, majd Redhead aki ír-amerikai származásának köszönhetően megkapta a mindezeket összerendezgette (a’la Muppet Show) funkciót, kijavítja. Ez már nem az első meccse volt erről Boss nénivel, ugyanis a kezdetektől vitatkoztak azon, hogy V. nem volt hajlandó racionalizálni a leadandó szövegét. A másik pedig Köcsög volt, aki szinte nyíltan kijelentette, hogy nem hajlandó ennél többet dolgozni az anyaggal. Sőt volt pofája azt mondani, mikor Főnéni kiemelt valami javítandót a szövegéből, hogy azt Readhead tanácsára írta bele.
Ejtőernyős vért izzad, neki ez az első ilyen jellegű munkája, ő nem szólt, az ő szövegeit én nézem át Readhead előtt. Ami meg engem illet… én végzem a munkámat, meg lettem dícsérve és egyetértettem Boss hozzáállásával, hogy nem akar szörnyűséget kiadni a kezéből, és legyünk már nagyvonalúbbak, hogy legalább amit mi csinálunk legyen értelmes.
Végülis maradunk az eredeti felállásban, mert a két nagyobb anyagért felelős személy (Köcsög és V.) ellenállt a változtatásoknak.
Végülis még kisülhet valami jó az egészből, én úgyis átolvasom Ejtőernyős meg Köcsög munkáját, mielőtt Redhead kezébe kerül, aki szerintem nem lesz szívbajos. De legalábbis majd meggyőzöm, hogy ne legyen 😀

Mostanában rendszeresen álmodok horrorosokat. Eddig álmaim nélkülözni szokták ezt az elemet, többnyire kalandosak, romantikusak voltak. Az elmúlt néhány héten azonban megfigyelhető, hogy visszatérnek ezek a 18 éven felülieknek szóló ijesztő motívumok. Bár nem ijedek meg tőlük különösebben, ritkán van az én életem veszélyeztetve, de azért mégis voltak már zombik egyszer, most meg vasárnapra virradóra valami elátkozott város volt, ahol az emberek egyre másra kaptak el ismeretlen betegséget és rohadtak el. Később kiderült, hogy volt valami szörnyű bűne valakinek a városból, s mindenki, aki tudott róla és hallgatott, ezzel is segítve, hogy megússza átkot vont magára. Érdekes mód eleinte az állatok rohadtak el.
A kedves szerint biztos a túlvállalások miatt álmodom ilyeneket. Úgy látszik, eddig még semmi se nyomasztott ennyire, mint a mostani hátralékaim, mert nem emlékszem, hogy korábban előfordult volna velem hasonló.

Tegnap este mikor hazaértünk mind a ketten megdöbbentünk, hogy mennyi vasalatlan gyülekezett eldugva. Ugyanis két nagy kupac ropogós ruha várt minket.

Közben kiderült, hogy a kedves elfelejtette megmondani az anyukájának, hol találja a vasalatlan dolgok nagy részét (a kisebb a szárítón van), de szerencsére nem egy elveszett asszony és megtalálta magának a munkát.
Eleinte valahányszor jöttek hozzánk, extra nagy takarításokat csináltam, épphogy ablakot nem mostam. Mert mégis micsoda dolog, hogy anyósjelölt akar nálam takarítani. Takarítson a lányánál, mégiscsak családban marad. De aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem ítél el engem azért mert nincs valami patyolattisztán, hogy vannak még dolgok dobozokban és zacskókban és nem tuszkolok mindent el a szekrényekbe. Segíteni akar és akkor érzi rosszul magát, ha nem teheti, hát ha ezzel csak jobbá teszem a kapcsolatunkat, akkor had vasaljon, töröljön port. Csak ne pakolásszon, mert akkor én se fogok semmit megtalálni.
Nem vagyok házitündér, pedig úgy gondoltam, ha már együtt lakunk a kedvessel az leszek. Ha összeköltözünk, saját albiba. Na ez volt négy éve. De most meg úgy gondolom, majd ha saját lakás lesz, ahol meglesz majd mindennek a helye, ahol az ember belefúrhat a falba oda ahova akar, szekrényeket, polcokat csinálgathat, akkor majd megváltozom. De elnézve eddigi tendenciákat a majd én megváltozom szlogenre, szerintem saját lakásban se leszek házitündér. Maximum többször fogok majd függönyt mosni.

Ma délelőtt végre eljutottam A-hoz, vittem magammal a fényképezőgépünket is, és csináltam egy adaggal a kisfiáról. Na meg róla is. A kissrác valami tünemény. Vittem neki LEGO kacsát, de persze sokkal jobban érdekelte, hogy elbújhatott a Micimackós zacskóba. A. meg egyre jobban néz ki. S megint van pasija, akivel ugyan nem nagy a szerelem, legalábbis az ő részéről, de a hormonháztartását rendben tartja a manusz. Kismanó előtt pedig nagyon tapintatosan alig beszéltünk az apjáról, úgyhogy róla még részleteket alig tudok. Majd icukázunk róla. Közben pedig megérkezett anyósjelölt is, akivel majd csak este találkozom. Addig is kiüríti szerintem a vasalatlanfiókot.

Most, hogy végre itt az alkalom, írhatok ha akarok nincs ihletem. Csak a késztetés, hogy de kell, valamit kell mert mégiscsak ez az én blogom, amivel foglalkozni illik, a statisztikákat feljebb nyomni az ingadozó színvonalamat tovább ingadoztatni. De nincs kedvem sokat írni.
Belegondoltam egyébként, azt hiszem még sose fenyegetőztem azzal, hogy abbafejezem a blogomat. Erre büszke vagyok. Blogválságaim csak tépelődés formában szoktak előjönni arról, hogy miért nem vagyok népszerű, miért nem olvasnak elegen, mit kéne másképp csinálni, hogy többeknek jussak az eszébe nap mint nap egy kattanás erejéig. Jah persze marha elrettentő, hogy már több mint egy éve (másfél!) írogatom a marhaságokat változó lendülettel, valamint nem írok a szexről (ugyan most nem tudom nézegetni a keresőszavakat, de néha nem árt beleírni, hogy szex meg mondjuk anális, esetleg gruppen, hátha valakitől ezért szerzek egy hitet és az ugye plusz egy látogató, még akkor is, ha első pillantásra kiderül itt nincsenek Hot teen girl-ök).
Ma próbálgattam én is keresgetni esetleg más kedvenceket, de rájöttem, hogy nehéz. Lehet, hogy van valami jópofa kezdő blogger/ina akit jó lenne olvasni de ha abbahagyja akkor mi lesz velem? Úgyhogy maradok az eddig bevált olvasmányoknál, növelem az ő látogatottságukat, vágom magam alatt a statisztikai lehetőségeket és jövő hónapban veletek ugyanitt fogok siránkozni arról, hogy mennyire miniatűra vagyok a hungárian blogoszférában.
Na, ahhoz képest, hogy nem akartam, tudtam, hittem az írásban, megtáltosodtam. A kedves szerint napi 2 minőségi írás várható el tőlem. Most nem tudom, hol is tartok.

Hmm Nem szabad elkiabálni, de egyelőre úgy tűnik, hogy a Freeweb szerencsésen elköltözött. Egyelőre működöképesnek látszanak a dolgok. Szóval I am back 😀

Még tegnap akartam írni, de aztán teljesen kiment a fejemből, hogy jelenlegi kedvenc színészem szülinapja volt. OW zseni, pedig a szőkék nem az esetem. Nagyon sajnáltam, hogy annak idején az Én a kém forgatásakor csak arról cikkeztek mindenfelé, hogy milyen haccacárékat csapdosott Eddie Murphy, pedig ha tudom, hogy erre jár, lehet hogy átmentem volna tizenéves rajongóba és megpróbálom megkörnyékezni egy autogrammért.

Ma szakmai napot tartanak a gyárban, gondoltam, krittyentem magamat, veszek szoknyát, sminkelek meg ilyenek. Aztán reggel hajmosás után minden mástól elment a kedvem, mert annyira meleg van mindenütt kint, a metróban az irodában, én meg utálom, ha harisnyában izzad a lábam. Úgyhogy annyi maradt csak a szépülésből, hogy felvettem megint a kontaktlencsémet, mert így legalább kipróbálhatom az új szemüvegkeretemet, amit direkt monitornézésre csináltattam a céggel, s még nem volt időm kipróbálni ebből a szempontból. Mit ne mondjak, fura. A szemüvegkeret. De legalább jól áll és nyugtat. Mert azt tényleg észrevettem, hogy kontaktlencsével nézni a monitort az nagyon kifárasztja kiszárítja a szememet én meg hajlamos vagyok megfeledkezni a pislogásról.