Ugyan augusztusban adtam le utoljára cikket a szakmai lapunknak, de ma voltam csak szerződésaláírások meg ilyenek miatt a szerkesztőségben. Ott kiderült, hogy keresnek valakit, vagy valakiket, aki átvenné az eddigi kis rövid színes híreket szerkesztgető helyét. S hát persze a főszrekesztő cégünkre és munkatársaira gondolt, merthogy minálunk van angoltudás és könnyű rálátás a szakmai hírekre. Boss néninek említettem, szerinte ha gondolom vállaljam el, esetleg kérdezzek meg mást is, akit érdekelne a környékről a dolog.
Délután jött Köcsög, hogy ő ma hivatalos program alkalmából találkozott a főszerkesztővel és őt is megkérdezték a dologról. Persze ő rögtön V-re meg rám gondolt, de nem ám magára. Ez amúgy teljesen jellemző rá mert azért nem szívesen vállal el olyan dolgokat, amikkel dolgozni is kell, méghozzá komolyabban.
A kedves szerint azért jobb lenne, hogy ha mielőtt belevágok végiggondolnám, mire van időm, meg hogyan, mert megint túlvállalom magamat, mint ugye most is. Igaz, most már látom az alagút végét, sőt elhatároztam, hogy Karácsonyig már semmi különmunkát nem csinálok. (Na jó ma elhoztam két cikket a szerkesztőségből, de az csak referálás lesz)
Mer hát a lakásdologgal is haladni kéne meg az ünnepekre készülni. Tegnapi fahéjas gyertyázás miatt megint elkapott a hév, hogy talán időben kéne készülgetni, ne adj isten adventre is süteményeket csinálni, díszítgetni, időben ajándékokat vásárolgatni, meg hasonlók… (1x már voltam Ikeában vettem karácsonyi szalagokat és piros gömböket) De ismerem magamat, úgyse lesz semmi az egészből. Naív ötlet, hogy idén változtatok a hozzáállásomon. De azért szép elképzelés. Ma reggel ennek köszönhettem, hogy észrevettem, nincs nálam a pénztárcám, az újságosnál ugyanis Praktikát akartam venni (november decemberit mindig megveszem) és kiderült, hogy otthonhagytam az egészet, úgyhogy mehettem vissza érte. Utána meg már az újságról is elfeledkeztem.

Eddig biztos, hogy V. jelenléte miatt az irodában nem történt meg a dolog, de most, hogy már csak csajok vagyunk igen. Együtt menstruálok valakivel. Persze ki lehet találni, hogy kivel. Ejtőernyőssel.

Tegnap esti maradék egy órácskámban megint nem bírtam magammal és skint váltottam:D Különben is, fáztam és teázgattam meg gyertyátgyújtottam. Erre ma 10 fok lesz. Tél. Méghogy.

Dórinál megjelent a 8. és a 9. törpe is. Nevük:

Korgó és Dudor

Folyt, patakokban. Legalábbis ami a filmfehozatalt illeti. Ugye megnéztük végre a Kill Billt. Itt eltértek a vélemények. A kedvesnek nagyon nem tetszett, többnyire látványosan unatkozott, s igazából az utolsó mondattal se keltették fel az érdeklődését a második részre.
Nekem is felemásak voltak az érzéseim. Nem igazán tudtam eldöntetni, hogy stílusos paródiát nézek, vagy tényleg ennyire gagyi. Voltak benne jó részek, szó se róla, a Soundtrack-ért tényleg ölni lehet, de hiányzott belőle a sok jó Tarantinós duma. Engem két dolog miatt érdekel a második:
1. hátha lesz benne több jó szöveg
2. Feltétlenül több lesz benne Michael Madsen.
A másik film a A Sólyom végveszélyben volt. Annak idején kimaradt a moziból, nem is tudom miért már. Pedig… Mindenféle állásfoglalás nélkül a katonák szempontjából mutatta be a történteket. Kevés hősködés Lélegzetelállító jelenetek. Angol színészek, mint a komikus feszültségenyhítők. Valódibb, ezért aztán gyomorforgatóbb véres jelenetek. Megnéztük az extrákat is, ez a Ridley Scott még rohadt jól rajzol is, sőt megtudtuk, hogy az eredeti könyv először az interneten jelent meg, s most néztem, még mindig megvan

Megint alakított. Mire beértem a céghez délutánra, BeeJudy már tiszta ideg volt, mert a lánya, aki a szomszéd utcába jár iskolába, s aki ebéd után bejön és az irodát használja napközinek, miközben tevézik és interneten játszik, míg vége nincs anyja munkaidejének és haza nem mennek (Ja és említettem már, hogy nem köszön?), nem jött még meg. A gyerek mobilja ki volt kapcsolva. Valószínűleg új barátnőjével elmentek sétálni. Vagy valami. De ez mégis Pest, ahol bármi történhet vele, stb. és már 11 éves, tudhatná, hogy szólnia kéne az anyjának.
Mire már mindenki síkideg lett, mert BeeJudy nemcsak magát, de környezetét is fel tudja hergelni, megjelent BabyBee.
Ugyanis itt volt az épületbe. A barátnőjével, bejöttek és egy csendes sarokba leültek házifeladatozni (ami nagy csoda, ugyanis az internetezés után rendszerint 11-ig tanul este otthon a csemete).
De aztán hiába fogadkozott BeeJudy, hogyha a lány előkerül akkor ez meg az lesz, persze nem volt semmi. S még a végén a biztonsági őröket hibáztatta, mert azoknak a portán látniuk kellett BabyBeet bejönni és nem szóltak neki, amikor ő ott rohangált eszét félig elhagyva előttük. Megvédtem, legalábbis igyekeztem, az őröket hogy bocs, de akkora a forgalom és nem figyelnek oda egy kislányra, akiről tudják, hogy bejöhet mert például könnyen észrevétlen maradhat valami nagydarab felnőttcsoport megett (erre persze megszólalt a gyerek, hogy Nem is volt ott akkor senki.)
Na aztán nem lett semmi internettől eltiltás se (pedig én azt javasoltam, mert a tévétől nem tilthatja el a gyereket, ugyanis az nincs nekik), viszont mentek haza, kivételesen normális időben (Pedig mostanában BeeJudy tökre Stahl Judit rabja lett és állandóan a tévéműsorát nézi a neten, meg leírogatja a recepteket).
BeeJudy néha odaszólt azért nekem idegi állapotában, hogy Majd meglátod, ha neked is gyereked lesz ugyanígy fogsz izgulni. Szerintem látta rajtam, hogy bizonyosfokú meg nem értéssel nézem a hisztijét. Valamikor még ő mondta, hogy nem akarja a gyerekét teljes elzártságban nevelni. De hát nem úgy viselkedik, mint aki tartja is magát hozzá.
Egyébként meg ami az izgulást illeti, biztos, hogy nála is jobban fogok. Családi vonás ugyanis. S már én is kezdem tökélyre fejleszteni.

Úgy tűnik, hogy végre vége az egész herce hurcának. A főbérlőnk (nem a Zsófi, hanem az anyja) teljesen ki volt akadva az ELMÜsök múltkori akciója miatt, hogy megvágtak minket 10000 pénzzel, pedig ő nem is akart Amperbővítést, és panaszkodott a cégnél. A héten megint jártak nálunk a szerelők, a kedves érezte, nem is engedte be őket, inkább mi kértünk időpontot, hogy előtte tudjunk beszélni a tulajékkal, van-e valami különleges kívánságuk. De nem volt. Most kaptunk szép új villanyórát, bár az aljzatot nem cserélték ki, azt mondták, azt nem kell.
Aztán elmentem a könyvtárba, úgy gondoltam, hogy utána még hazanézek, de ez elmaradt. Viszont kivettem egy Shirley Bassey essential-t, mivel semmi Cole Porter vagy Sinatra nem volt, a bent lévő Ella Fitzgeraldokat meg a Nina Simone-t már megszereztem, s úgy gondoltam, ha nem látom a nőt, talán el tudom viselni ahogy énekel. Mivel ma meg csak BeeJudy van az irodában, betettem hallgatni a lemezt. Még próbálkozom, de azt hiszem ha végzek a CDvel, nem erőlködöm tovább. Látvány nélkül se őt és úgy várom a Moon River, az I’ve got you (Under my skin) hallgatásakor. Meg kell várnom, mire végre összejön egy újabb randi A-val, aki Sinatra duplalemezt ígért nekem.

I’m sorry, but the position of annoying talking animal has already been TAKEN

Úgy tűnik vége az angol postás sztrájknak. Megérkezett az Empire. Tényleg Jó nekem csütörtök van.

Miközben fordítani kéne meg dokumentációban kutatgatni, mindezt hivatalosan, de közben elvarázsolódtam és Minonát olvasgattam.

Reggel Happy Endre felszólítására én is belegondoltam és tényleg, a csütörtököt szeretem a legjobban itt az üzemben. Főleg a reggelt, még akkor is, ha nem vár KV, de nekem kell feltenni, ugyanis Angyalka éjszakás, Ejtőernyős ügyeletes délelőtt, BeeJudy iskolában van. Így az irodában kettesben vagyunk Mentorommal, akkor nyitjuk ki az ablakot, amikor akarjuk, addig hagyjuk tárva, amíg kedvünk tartja, s azt hallgatunk a rádióban amit csak kívánunk, sőt kazettát meg CDt is lehet. Könnyebb csupán 1 emberhez alkalmazkodni, mint többhöz. Ez tény.

Mai napom nem igazán tartozik a kedvencek közé. Ebédidőben ugyan kimentem fejet szellőztetni, de miközben az utcákat róttam folyton olyan érzésem volt, hogy akkor én most mindjárt összeroppanok a sok feladattól, szorító határidőtől, nem is beszélve a problémákról. Itt bent megint kegyetlen idő van, az ablakot nem igazán lehet kinyitni, mert a többiek fagyosak. Ráadásul nem volt senki, akinek kihisztizhettem volna magamat. Csak hülyepicsa napok jönnek, tudom de akkor is jól esett volna tombolni. Pedig nem szoktam, de most tisztára ketrecbeszorított vadnak éreztem magam. Ráadásul délelőtt megint nem volt freeweb, a céges projekt, amit elvállatunk meg nagyon idegesítő. Amikor mások hülyeségeit kell átpofozni és angolra fordítani úgy, hogy olvasható legyen, mert mi valamennyire szeretnénk öregbíteni a nevünket és nem csak összehányni valamit, na attól is könnyedén felmegy a pumpa.
Pedig tegnap este meg ma reggel még nagyszerű postötleteim is voltak, de most nagyon lepöttyedtem. Szerintem nagyon is találó Permi banánhasonlata rám is, bár legalább betegségek nem környékeznek.

Akkor is úgy fogom jegyezni magamat, mint az elsőt a környezetemben, aki hallott a Meatrix-ról. Ma ugyanis már GyéVé küldte körlevélen körbe. Remélem nem a blogomból olvasta.

Hálta Karennek, sikerült rátalálni 5 kiamradt jelenetre a Mátrixból. Egyszerűen nem értem, miért nem maradtak benne a filmben, szerintem nagy hibát követtek el a készítők.

Deleted Scenes

Na jó, előbb utóbb abbahagyom a Mátrix-szal kapcsolatos linkeket, de olyan jóóók 😀

Nah kiderült, hogy én is beleestem abba a kb 100 ügyfélbe, akinek gondja támadt a Házimozi Dogma DVDjével. Pedig csak és kizárólag ezért vettem meg az újságot. A következő levélrészlet szerintem nagyon érdekes:

Összesen körülbelül 100 visszajelzés érkezett szerkesztõségünkbe, miszerint a magazinunk idei 6. számához mellékelt Dogma címû DVD lejátszásával problémák vannak.
A Dogma “parallel track” technológiával készült, ami szabványos ugyan, ám mostani tapasztalataink azt mutatják, hogy a lejátszók kb. nem egészen egy százalékának gondot okoz ez a formátum.

Azon filóztunk a kedvessel, hogy ez akkor azt jelenti, hogy a HáziMozinak 10,000 előfizetője van? Mert ha igen, akkor nem csoda, hogy újra foják nyomni a kárvallottak kedvéért. Csak december eleje után érdeklődjünk.

The Meatrix

Nekem semmi problémám nem volt a filmmel. Nem értettem ki hol röhögött, mi volt olyan szörnyű… lehet, hogy nem ugyanazt a filmet láttuk? Persze mi feliratos változatot néztük, a szinkronosra még sose vitt rá a lélek. Az Újratöltve hatalmas érthetetlensége után ez egy egyszerű, egyenesvonalú film volt, elegendő harccal, látvánnyal, kevés hülye filozófiai fejtegetéssel, amit csakis azért tettek szerintem a második részbe, hogy az érthetőség kedvéért mindenki legalább még egyszer nézze meg. Benne van néhány folytatás esélye, ha még egyszer valaki vetemedik , lehet róla még vitatkozni, hogy akkor most hogy is van? Mint írtam, sokat nem vártam és kellemesen csalódtam. Megértem én a fanokat, hogy átkozzák a Wachowski bratyókat, de hát szegények igazából az elvárások áldozatai lettek. Méghozzá a nagy elvárásoké, amiket a közönség támasztott velük szemben és teljesen irreális volt. Sci-fi akció filmként korrekt volt a Forradalmak (bár maga a forradalom nem sok volt benne, mert már az elsőben forrongtak).
Mindenesetre volt előtte a Trója trailere. Wow 😀

A mai az a nap volt, amikor ha kitettük alábunkat a házból, valami nem egészen úgy sült el, mint ahogy képzeltük. Kezdődött az ebéddel, mikor elmentünk a közeli szocreál étterembe. Vizeskancsó és üvegpoharak az asztalon, amik zöldek, piros, támla nélküli műbőrüléses székek, pult, tálca, egy csaj szolgál ki, a piszkos edényeket kis ablakon kell visszaadni, a menün pedig olyan örökzöldek szerepelnek, mint főzelékek vagdalttal, túrós csusza, krumplistészta, vargabéles, cigánypecsenye, stb. A kedves már a múltkor kinézte a pacalpörköltet én meg a székelykáposztát, de akkor nem volt szerencsénk. Reméltük, hogy ma az lesz és tudunk valami ilyesmit enni. Tudtunk. Viszont nem volt annyira finom, mint vártuk volna. Délután jöttek Cicáék, hogy végezzünk adatmentést a vinyójukról, ami azonban nem sikerült tökéletesen.
Majd elindultunk, hogy meglátogassuk a kedves unokatestvérének kislányát, aki már több mint egy hete szívpanaszokkal fekszik kórházban. Kihajtottunk ugyan az Üllői útra, de ott hatalmas dugó volt, mintha nem is szombat késő délután lenne. Sikerült kikerülni, bármi is okozta a fennakadást, s megérkeztünk a kórházba tíz perccel a látogatási idő vége előtt. Felvettük a nejlonzacskókat a cipőinkre és beóvakodtunk az osztályra, hogy ott az ügyeletes nővértőé megtudjuk, a kislányt hétvégére hazavitték a szülők vidékre, majd jön vissza hétfőre.
Ezek után narancsokkal, üdítővel és pilótakekszszel megrakodva állítottunk be Láthatatlan Unokatesómékhoz vacsorára. Ott aztán életünk első fondüjébe sikerült belebotlanunk, ami nem aratott osztatlan sikert, a kedves közölte is, hogy nem kell mostanában fondükészletet kérni ajándékba.
Hazafelé meg baleset miatt csak a Nagyvárad térig jártak a metrók. Várakozás közben a pótlóbuszra várva láttunk lépcsőn verekedést talpalatnyi helyért, de a legjobb mégis az a csaj volt, aki mikor leszállt a Kőbánya felől érkező buszról így szólt a társaihoz: Mégis miért várnak itt ennyien a buszra, ha egyszer innen már megy a metró? A társaságból valaki halkan felvilágosította, hogy az utasokat a másik irányba is vinnie kell a busznak. Végül sikerült hazatérni.
Azt hiszem a nap tanulsága, hogy mivel teljesen közhelyes dolog, hogy a baj csőstül jön, az első rossz előjel után vissza kell fordulni a lakásba és megvárni, amíg elvonul a rossz passz valahova máshova.

Hétvégén mi is meg fogjuk nézni a Mátrixot. Biztos lesznek benne akciók de teljesen fölösleges megint elvárni ugyanazt a hatalmas katarzist és meglepetést, amit az első rész váltott ki. Mert akkor 1999-ben tényleg nagy durranás volt a film. A történet, a kivitelezés minden új volt. Sose lehet többé a meglepetés erejére hagyatkozni egy ilyen film folytatásánál és sose fognak akkora hatást elérni, mint az elsővel, amilyen még nem volt. Ráadásul a közben eltelt négy év alatt sikerült annyi sületlenséget belemagyarázni az egész filmbe, olyan elméletekkel előállni, amelyektől józanabb érzésű embernek felállt a haja. Végülis a W testvérek fogták magukat, rámásztak az akcióra, trükkökre, látványra, a misztikumot és a történetet meg hagyták a fenébe. Egyébként meg minek kukacoskodni azon, hogy szarok a karakterek, a kapcsolatok stb. Még az eredetiben is eléggé egysíkúak voltak a figurák, csak hát jól öltöztek:D és akkor ez mindent feledtetett. S mint már egy évtizede tudjuk, az Igazság odaát van. Megyek megnézem majd a filmet, persze feliratosan ismét, eltátom a számat az akciókon, aztán meg rohanok a WC-re mert tuti pisilhatnékom lesz utána, a kedvessel pedig megbeszéljük, mit hogyan értettünk értelmeztünk az egészben.

Ja szóval megint itt vagyok. Már ha érdekel ez valakit, de a statisztikák szerint nem igazán. Miért kellett ledöglenie a StatCenternek? Miért kellett minden nagymenőnek a StatSectort választania és kitúrni engem a kényelmes kis 8 helyemről a többi noname blogger közül? Biztos hülye időjárás miatt vagyok nyafka, meg hogy ma délelőtt nem csinálhattam azt amit akartam. De mindegy, ez van, most ezt kell kibírnia mindenkinek tőlem. Beeee