Délelőtt a hugomnál voltam, hogy felinstallálgassam neki a házberendező programot a munkahelyén. Szerintem is szörnyű az XP hülyéknek készült bizbaszos grafikája. Ráadásul a hugom rendszergazdája mindenféle funkciókat letiltott a csíra felhasználóknak. De túljártunk az eszén.

Méghozzá jövő hétfőn a nagy hajtás pajtás az ősz első hónapjaiban. Ez abból is látszik, hogy Köcsög éppen a beosztáson agyalt. Néhány ember keresztülhúzta a számítását. Valamint a felsőbb vezetés, aki leépítette a diákkisegítők létszámát. Nem egyszerű, viszont nem igazán hordta le a sárga földik azt az egyént, aki megint csak nem szólt előre, hogy mikor is lenne szabin.

Azért most írok róla, mert éppen szabadságon van és csak jövő héten jön, addigra meg úgyis új lap kezdődik és bár nagyon nézegeti mögülem a monitoromat, talán nem fog rátalálni a bejegyzésre. V. ebből a szempontból sokkal jobb volt, ült mögöttem, fülhallgatója alatt és csak a saját gépét bámulta. Meg a CD írómat baszkurálta ha távol voltam. De most, hogy felkerült az emeletre, erről is leszokott.
Ejtőernyősünk az elmúlt fél évben minden meghirdetett állásra jelentkezett, ugyanis anyukája nagyfőnökségi titkárságvezető. Mind1, hogy nincs semmi ide illő végzettsége, egyedül az angoltudása, meg alapvető számítástechnikai felhasználói ismerete. Végül bossnéni kénytelen volt felvenni, mert megmondták neki, hogy vagy alkalmazza, vagy ugrott a státusz.
Főnéni aztán azt mondta Mentoromnak, hogy nem bánná, ha próbaidő alatt kigyilkolnánk belőle minden vágyat arról, hogy innen menjen nyugdíjba, sőt ha a próbaidő után önként lelécelne… az lenne az igazi.
De kiderült, hogy Ejtőernyősünknek erőst szüksége van az állásra, mert bár már egy éve visszatértek az államokból, eddig a férjének még nem sikerült elhelyezkednie. Neki pedig ez már a második munkahelye azóta. A pasi állandóan interjúkra járkál, és semmi nem jön össze neki. Lehet, hogy ott van a hiba, hogy rögtön vezető akar lenni. Kicsit nagyra tartja magát. Ejtőernyősünk pedig itt dolgozik, lelkesedget, hogy a két gyereküket el tudják tartani, míg a férje végre megtalálja azt a topmanageri állást, amivel végre elégedett lehet. A csaj úgy tűnik maradni fog.
Engem két dolog idegesít vele kapcsolatban. Az egyik ugye a képernyőm bámulása. A másik meg hogy túlságosan is fontoskodó. Engem ne oktasson ki olyan dolgokkal kapcsolatban, amiről neki még csak rálátása van. Ne sündörögjön nekem ott bemutatótúrákon és sugdossa, hogy mit hagytam ki. Mert nem hagytam ki, csak részemről másutt van beépítve a mondanivalómba. Elég régi motoros vagyok én itt ahhoz, hogy tudjam mit csinálok és ne kelljen egy két hete itt dolgozó okoskát meghallgatnom. Főnéni legnagyobb gondja, amikor felvette az volt, hogy ezentúl majd nem káromkodhat egy jót, meg nem szidhatja a vezetőséget, mert ki tudja, talán visszajut az illetékesek fülébe. Na mindegy, ennyit Ejtőernyősről, munkasoapunk újabb szereplőjéről.

Délután Cica telefonját azzal kezdte, hogy Úristen, tényleg letöröltétek a képeket? (Ilyen a rendes sógornőjelölt törzsolvasó) Mert nekik még ígértünk a családról, Szatmár-Beregről meg Pamacsról fotókat, amik mind mind huss lettek. Mondtam neki, olvassa az újabb bejegyzést, pozitívabb felhang. Sőt, utánaszámoltunk, lehet, hogy max 15-20 kép lett csak teljesen az enyészeté. Mindenesetre az otthoni gépen szigorú statárium lépett életbe. A Pictures alkönyvtárat csak az Admin törölheti. Mindenki másnak rá lesz ütve a kezére. Egyébként amikor a Kedves tegnap este remegő hangon közölte tettét, én éppen a családnak meg a barátoknak küldözgettem SMS-t, hogy ki lettem nyomva (mert atyám tanácsa mindig bennem marad: “Sohase engedd kinyomni magad!”) és a hír hallatán homlokom hirtelen az asztalon koppant.

Jött a telefon, hogy a párom az elveszett képek kb 85 %-át megtalálta, visszaállította. A többi talán összeszedhető innen bentről, meg a netről. Uff.

A tegnap este eredménye.

Hetek óta alig csöpörög a melegvíz a bojlerből. Ami eddig még okés volt, elvégre nyár van, meleg, a napi többszöri zuhanyozáshoz nincs szükség forró vízre. Viszont most már kezdenek az esték is hűlni (ma reggelre fáztam egy szál huzattal takarózva, úgyhogy megbeszéltük, az erkélyajtót ezentúl becsukjuk), langyos, ne adj isten, meleg zuhany nagyon is jól fog jönni. Vasárnap este lekapcsoltuk a bojlert. Hétfőre még nem hűlt le teljesen. Tegnap délután a kedves szétkapta. Vizet persze nem tudtuk elzárni, kicsit úszott a fürdőszoba. Eláztunk. Hotline apósjelölttel. Igen, rájöttünk, hol lehet a gond, viszont olyan szerszámunk akkora méretben (fogalmam sincs a nevéről megint) nem volt, amivel szét lehetett volna kapni a kérdéses részt. Ezért aztán kicsit vízkőtlenítettünk, majd újabb vizesfürdő következett, a párom összeszerelte a melegvizes tartályt. Aztán ismét telefon apósjelöltnek, hogy hát ez van. Tőle pedig jött az utolsó ajánlat: Ütögesd meg egy kicsit a kalapáccsal. Amit párom lelkesen (gondolom kisebb frusztrációját kiélve) meg is tett. Láss csodát, a víz megindult. Folyt mint a kisangyal. Este meleg vízzel zuhanyoztam, s lelkesedésemben ma reggel még a mosogatást is megejtettem.
Tanulság: A kalapács az univerzális szerszám. Minden bajra jó megoldás.

A kudarc: Finom vacsora (csúcsszendvicsek rozskenyérrel), pezsgőzés (félszáraz, csakis) után a kedves véletlenül egyetlen mozdulattal shift delet-et nyomva letörölte a Pictures alkönyvtárat.
Tartalma: 3 hét közel 700 képe, féligkész adatbázissal, katalógizálva.

Hogy behozzam lemaradásaimat, gyorstalpaló olvasást végeztem. Látom ám, hogy Zeus nemcsak elköltözött, de Digitális gépet is akart venni. Na, mondom én, összeszedem magam, és a párom segítségével alaposan jótanácsokban részesítem a vásárlás, választás, stb-t illetően. De továbbolvastam és kiderült, hogy elkéstem. Már megvan neki. Fényképez megállás nélkül. Üdv a klubban 😀

Hát azért egészen el lettem felejtve. De sebaj, újra itt vagyok, újult erőkkel. Hahó, Hahó… Elnézét.. kérem… jelen! Emlékeznek még rám? Igen, igen én vagyok az a csaj, aki mindig a munkája miatt rinyál. És élvezi 😀

Tisztán úgy érzem magam, mint tavaly augusztus 4-én, amikor szabira készültem. Pedig most aztán jóval kevesebb dolgot hagyok itt befejezetlenül. Sőt, igazából semmit mégis úgy érzem, lenne mit tenni. Huhh, el kell küldenem még az utolsó cikkemet, amit bevállaltam. Igen kevés volt, hogy 2 nap alatt kellett felkészülnöm a nyaralásra. Máskor azért van rá egy hét. Hmm azt hiszem, szépen búcsút mondhatok listás helyezésemnek is. De hát kihúzom magam és úgy csinálok mintha nem érdekelnének az olvasóim (hehhehhe: hazugság detektálva)

Már megint valahogy úgy lettek elosztva, hogy mindenki a következő héttől lesz távol. Na jó, nem mindenki, de elég sokan. Hiába van az, hogy áprilisban dörög bossnéni, hogy május közepéig mindenki adja le a nyári terveit a vége mindig az, hogy egyszerre mennek emberek el, szabadságra. Sose jön össze a nyár rendesen, azaz, hogy diákkisegítők rendesen elosztva legyenek nyárimunkán, az emberek ne egyszerre menjenek szabira stb. Persze ez nemcsak Redhead hibája, tavaly meg tavalyelőtt SZSnek se igazán sikerült. Nekem se sikerülne, az tuti, de olyan jólesik dörmögni rajta. Na meg aztán utánam a fáklyásmenet holnaptól 😀

Mostanában azért mégiscsak szerencsém volt a FSZEKben és sikerült beszerezni két olyan könyvet is, amit már régóta akartam olvasni, de szörnyen felháborodgattam az áraikon. Úgyhogy az elkövetkező napoknak meglesz az olvasmánya. Az egyik regény persze Gaiman Amerikai istenek című mve, a másik meg a Trónok Harca.

Mivel a tavalyi nyárhoz képest az idei mindenféle hisztiktől és munkatársi villongásoktól mentes volt, annak ellenére, hogy sokat kellett dolgozni, azért meg is látszik, meg meg is lettem dícsérve. Nagyon benne vagyok a pixisben boss néninél. Mehetek is vele szakmai konferenciára csütörtök pénteken, méghozzá lakóhelyem közelébe, azaz igazából szülőknél fogok lakni, kötelező programokon pedig keveset részt venni, s a szabadság előbb kezdődik. Bezzeg Redhead nagyon elásta magát azzal, hogy a nyári diákmunkaerőket nem bírta rendesen megfegyelmezni és raktárosmackó beárulta főnéninél. Amire viszont nagyon kíváncsi leszek arra a munkára, amit én kezdtem, lerendeztem az adatbázisban való ügyködést, viszont pont nem leszek itt, amikor a fizikai részéhez ér a csapat, s ezt majd a Köcsögnek kell levezényelni. Ugyanis hallottam amint elkezdte mesélni a feladatot az egyik áldozatnak. Szerintem semmit nem értett belőle egyikük se. Ugyanis én, aki a boss nénivel megbeszéltem, átbeszéltem, leadtam a teendőket is csak nagy sokára jöttem rá, miről is van szó. Elképesztő, hogy mennyire nem tud munkát kiadni a Köcsög.

Volt a 7vége programja. Közben persze fényképezéstanulás. Rengeteg kép készült, melyek megtekintésétől most megkímélem a kevés olvasómat. Végülis volt minden, ami belefér, templomok, várak, malmok, kenuzás, fürdés a Túrban, Tiszában, Holtágban, megnéztük a Petőfi-fát stb. Teljesen érdekes falunevekkel is találkoztam, mint pl. Márokpapi. Valamint jót röhögtem az Alföld második legnagyobb hegyén, a 156 méter magas Nagy-hegyen. Én, a dunántúli lány.

Nah sikerült a pénteki bejegyzésemhez fűzött képeket kisebbre venni. Ha valakit érdekel.

Nos igen, a képek persze hatalmasak. De sajnos itt a munkahelyen nincs semmi normális softwer amivel lekicsinyíthetném őket anélkül, hogy szörnyű veszteség ne érné a minőséget. Mint a börtönablaknál. Majd lehet, hogy otthon ügyködök rajta valamit és akkor nagyon szép lesz. Vagy nem 😀

Tegnapi kirándulásunkon készültek bizony fényképek, melyek kitűnő illusztrációt fognak adni beszámolómhoz. Szóval elmentünk a Népligetbe, ahol lejártuk a lábunkat. De egész sokat tanultunk a fényképezésről. Majd hullafáradtan hazamentünk és megvacsoráztunk, természetesen a desszert se maradt el (a vacsoráról készült kép, pedig melegszendvics volt, nem sikerült). Aztán meg ki kellett próbálni, hogy lehet e fényképeket csinálni a környékről este. Lehetett. Meg persze azt is tudni akartuk, hogy nagyon rendetlen-e a szobánk, vagy sem. Az volt. Gondoltuk, hogy felnyomunk egy memót: Takarítani kell. De nem tettük. Kicsit későn feküdtünk le, de szerencsére nem kellett beállítani az óránkat, ugyanis ma nem volt koránkelés.
Ha minden jól megy rövidesen kevesebbet fogunk fényképezni. de addig is lehet tovább reszketni, hogy a maihoz hasonló bejegyzéseket lesztek kénytelenek olvasni:D.

Boss néni csak holnap fog visszatérni a szabadságából, de szerencsére én majd csak délután fogok találkozni vele. Most még utoljára kihasználom, hogy ugyan még annyira nincs vége a munkaidőmnek, és az ebédszünetem is elég hosszúra nyúlt, de meg is dolgoztam mindezért, hát hazamegyek. Magunkhoz vesszük a gépet és elmegyünk a Népligetbe, no nem futni, hanem fotografálni. Még még még képeket.

Nincs is olyan meleg kint, mint vártam. Ebéd után ugyanis kimerészkedtem, mert el kellett menni vonatjegyet venni. Hosszú 7végét fogunk ugyanis tölteni anyósjelölték társaságában, sőt még kirándulni is elmegyünk. Úgyhogy visszük a fényképezőgépet, most éppen bőszen töltődnek az aksik, s mivel apósjelölt valamikor nagy hobbifotós volt, reménykedünk benne, hogy szán ránk egy kis időt, magyarázgat és a magyarázatok érthetőek lesznek. Egyébként pedig mellékelt fényképen látható nagyszerű ablak mögött sínylődöm. Most éppen működik a légkondi, ezért aztán kellemes idebenn a levegő. A kéknadrágosok megállapították, hogy a termosztátnak 2 fokozata van: dolgozik vagy ki van kapcsolva. Mivel magukra vállalták, hogy ha szólunk nekik, hogy jöjjenek és kapcsolják le ill. fel a dolgot, hát naponta 2x látjuk őket. Ugyanis ha kezd 20 fok alá menni a hőmérséklet (amit a Köcsög irodájában lévő hőmérő mér), megy a telefon a karbantartóknak. Ha pedig kezd melegünk lenni és elfogyni a levegő, akkor megint csak megy. S ők jönnek. Talán ha felvisszük a napi átlagot 4 telefonra, akkor összeszedik magukat és kezdenek valamit ezzel a szarral. Vagy nem.

Reggel még a rádióban is bemondták, hogy a nyugat európai kánikulákhoz képest keleten az évszaknak megfelelő az idő. Ajánlom az ellenzéki politikusoknak: van még egy ok, hogy miért ne menjünk az EUba, ezt is rá lehet majd fogni. 😀 Egyébként meg a briteknél 30 fok felett haza lehet küldeni a dolgozókat, harcol érte a szakszervezet. Hahhahhahh. Itt sose lenne ilyen ha tűz a nap, ha fagy van.

Don’t you like your job? here is the best offer ever
Szerintem ezek ismernek engem…