Nos mégse tegnap, mert mindenféle forgalmi akadályok közbejöttek, ma reggel viszont a kedves már ott volt nyitáskor és megkapta családunk legújabb tagját. Azt is tudom ám, hogy hiába fényképezgettünk el máris vagy 40et (azér csak ennyit, mert máris lemerültek a gyári elemek), még csak abszolút alapfunkciókat használtuk. S bár a párom már egy csomó mindent tud a gépről, elvégre három hete állt neki a veszünk egy digitális fényképezőgépet projektnek, azért mégiscsak most fogtuk először a kezünkbe a kis drágát. Szóval az a bizonyos fotóblog is csak egy jól hangzó ötlet, de ahhoz, hogy normális legyen és tényleg megérje csinálni még nekem is valahogy bele kell ásnom magamat a fényképezés rejtelmeibe. Na meg témákat is kell keresni, mert nem fényképezgethetem naphosszat a légkondit (amit azért megtettem első nekifutásnak:D), hogy ezzel is bizonygassam, mennyire kis sad sad little blogger vagyok.

Szóval a kedves már nem is bír ülni, félpercenként nézegeti az emiljét illetve a telefonüzeneteket hallgatja le, mert azt ígérték, hogy a gép átvehető 5 és 6 között, de ez tegnap volt és még nincs rendes visszajelzés. Úgyhogy lehet, hogy most elindulunk, hogy 5 óra 1 perckor odaállhassunk a pulthoz közölni, hogy itt vagyunk, átvennénk jogos tulajdonunkat. Tisztán, mint a régi szép szoci időkben, amikor a Három kívánságban valaki azt kérte, had adhassa át Koncz Zsuzsának az új Skodáját, amire 6 éve várt a művésznő. Na jó, majd kiderül, hogy holnap beindíthatom e fotóblogot, vagy sem 😀

Tegnapi nagy ötletem, hogy első nyitvatartási napján bemenjek a FSZEKbe és kivegyem azokat a CDket, DVDket, amiket egyébként hosszú hónapok lesbenállása előz meg, másoknak is eszébe jutott. Kilóméteres sorok voltak. Úgyhogy nem igazán vált be a trükk. Azért este, zárás előtt még visszamentem, jóval kevesebben voltak. Végülis nem szereztem be semmilyen DVDt, ugyanis megerndeltük a gépet, amit ma vehetünk át, ezért aztán nem igazán fogok én semmilyen film előtt se ülni, amíg teli nem fényképeztük a memóriakártyánkat. Helyette beszereztem néhány fényképezésről szóló könyvet, mert bár a kedves már rendesen tájékozódott, én még mindig a naív amatőrök körébe tartozom.

Na jó, szóval én is keverek családi nevezetes napokat. Méghozzá a hugaim névnapját. K und K. Ráadásul egy héten belül van a névnapjuk. Sőt a kisebbik hugom anyu nevét kapta. Ennek ellenére rendszeresen meg kell néznem, hogy melyik is van előbb. Mint tegnap este is, miután lefolytattam a telefonbeszélgetést apuval, belepillantottam a naptárba, hogy melyik is lesz előbb, utána jött a visszahívás, hogy mi is most a címe a hugomnak, mert én még mindig inkább képeslapozok, mint SMSezek.

Már éppen belelendültem volna a játékba, és belegondoltam, hogy az eddigi lakások helyett a 3 Mini Cooper mennyivel jobb vagy rosszabb választás, mikor észrevettem, hogy maga a játék már 1 hónapja befejeződött. Pedig van 2 vonalkódom. Na mind1, jó lesz majd legközelebb.

Tegnap belátogatott hozzánk SZS, az ex-munkatársnő, az ex-kisfőnök. Kipihent volt, barna, mondta is, hogy már túl van a szabadságán. Mivel most mindenféle nemzetközi projektek koordinátora új munkahelyén, egészen más stílusú ruha volt rajta, mint amit tavaly nyáron itt hordott. Semmi bő anyukás Marika és Pont. Csinos szinglisre vett virágos fodros szoknya, drappos, barna streccs, ujjatlan felsővel. Végülis tökéletesen filigrán ehhez az öltözékhez. Igaz, úgy látszik arról még mindig nem mert neki senki szólni, hogy a hónapljat borotválni illik. Dzsumbuj. Pedig én tavaly valahányszor ujjatlanban voltam, szemben az ő lenge öltözékeivel, mindig igyekeztem feltűnően nyújtózkodni és közszemlére tenni hónom sima alját. De nem jött be. Szóban persze nem mondunk ilyet se rávezetésként, hogy “Figyi, emlékszel anno Madonnát meg Julia Robertset is hogy kifigurázták amikor nyilvánosan derült ki, elkopott a borotvájuk.” Végülis nem vak. Látnia kell a trendet. Persze lehet, hogy a férje így szereti, vagy a gyerekeinek lenne kifogása, ha hirtelen csupaszhónaljjal látnák (esetleg örök törés fia szexuális beállítottaásgában). Bár azt képzeltem, hogy jó, nálunk a gyárban ez elment, de azért most a pénzközelbe, projektközelbe, világhírközelbe, ahova került már vannak bizonyos íratlan szabályok, amelyeknek az ember szépérzéke miatt engedelmeskedik.

megyünk a szigetre. Amikor elkezdődött…nem is tudom hol voltam, aztán évekig kívülről figyeltem az egészet, és bár laktam B barátnőmmel meg a hugával Óbudán, majdnem a Filatori gátnál, sose jutott eszembe, hogy nekem ott a helyem. Sőt, nem is hívtak. Az ex pedig ment és neki se jutott eszébe, hogy magával vigyen. Merthogy én nem vagyok odavaló. Szóval a Sziget, bárhogy is hívják, nem az én világom. Nem vonz. Késp is lenne már, hogy megszeressem. Kinőttem belőle. Majd ha nagymama leszek, és lehet Hozzd el nagymamit pólót is kapni, akkor elmegyek. Mert az már kul lesz.

A munkahelyi címemre most már nemcsak Viagrás és XXX oldalajánlók jönnek, de nyugtatókról is szó van: Lowest Prices Ever on Valium, Xanax, Weight-loss and many more

Ma délelőtt mégse mentünk el megvenni a digitális fényképezőgépünket. Ugyanis a hét elején újabb ötletek támadtak, anyagiak átnyálazása is megvolt, hogy aztán a végén döntsünk. S hiába nem alszunk rendesen napok óta, még mindig legalább a jövő keddig nem lesz meg a gépünk. Majd ha igen, akkor lehet, hogy majd részletes beszámoló is lesz a miértekről meg a hogyanokról. Addig semmit se szabad elkiabálni, babonából.

Kékpólósok aztán felmásztak a légkondihoz, majd közölték, hogy ehhez nem értenek, mert ők csak szívességből jöttek ide, mint legyorsabban elérhető emberek megnézni miért nyafogunk. De igazából mossák kezeiket. Majd a vakondnadrágosok elintézik, vagy keresnek egy kék nyakkendős csoportot és azok szerelnek valamit. Most persze semmilyen befúvás nincs. Ez azt jelenti, hogy a hőfok oké, viszont a levegő délre már elhasználódik. Boss néni valamikor a jövő héten jön. Ha Redhead és Köcsög addig se bírnak elintézni semmit, majd ő kézbeveszi a dolgokat, ordítozik valakivel a karbantartók, építészek stb. közül és talán mire vége a nyárnak, megoldódik a légkondi probléma.
Most megyek haza és Empire-t olvasok.

Megékreztek a külsős cég képviselői és persze rögtön elaléltak, hogy a helyiek mi a fenét baszogatják a légkondit. Plusz az egész úgy lett beszerelve, hogy állítani nem lehet rajta, s ez nem az ő bajuk. Kíváncsi vagyok, meddig fognak itt vacakolni a kékpólósok, és csinálnak e valamit, vagy kijelentik, hogy a kéknadrágosok (igen, a helyi karbanatróknak Kisvakondnadrágja van!) elcsesztek mindent és a legjobb lenne szétverni az egész épületet és újratelepíteni a légkondit. A’la Microsoft.

A gitáros az ősszel visszatér.

A blogger celebrity már nemcsak rádióban, tévében, napilapban, mancsban stb. szerepel, de saját pletykalapja is van és abban rendszeresen szerepel. Szerkesztőséghez 1etlen panasz. Hol vannak az ígért fotók? Pedig megnéztem volna, amint She bemegy a CBAba:)

Tegnap beállítottak a karbantartók, kezükben az épület más részéről behozott hőmérővel. Beléptek az iroda ajtaján, majd közölték, hogy itt 23 fok van, izzadó tenyerükben a herkentyűt szorongatták, mutatták aztán közölték, hogy minden oké és különben is, ők csak felsőbb utasításra állíthatják le a légkondit. Aminek a berendezéséhez amúgysem értenek, mert azt valami külsős szerelte be, és akkor majd kihívják őket. Köcsög ma hozott egy hőmérőt. Az 5 perce mér és 18,5 foknál tart.

Életemben először eladósodtam. Vagyis még nem, de megtehetném, mert kértem, hogy engedélyezzék nekem a maximálisan megengedett hitelkeretet. A párom szerint, ezt meg kell ünnepelni, hogy én még senkitől nem kértem kölcsönt és ez az első alkalom. Úgyis szokni kell a dolgot, ha nemsokára a lakáshitel projekt aktuálissá válik, az nem ilyen (többségnek biztos) piszlicsáré összeg lesz.

A pszizhiáter utolsó pillanatban, kivégzése előtti éjszakán újabb meghallgatást kér sorozatgyilkosának. Az eső szakad. 11 ember összekerül egy motelban, és fokozatosan halnak meg. A nyitány, ahogy egymással összefonódik az életük, hogy ki okoz miért balesetet nagyon jó. Szinte mindenkit lehet gyanúsítani a filmben, de tényleg és az első gyilkosság után dobogószívvel vártam a következő hullát. Aztán a vége, a nagy csavar, valahogy nem az igazi. Egész jól felépül a film, Agatha Christies utalások, meg az indián temetkezési hely, igazán minden szóba jöhet. A végén aztán kifúj a nagy lendület. De azért érdemes megnéznni 🙂

Sikerült persze tegnap befejezni a fordítást. Sőt szombaton még a szórakoztató Charlie Angyalai is megvolt. Volt néhány meglepő szereplő benne, meg pár jó jelenet (főleg Bosely a tengerparton). Aztán mára behoztam a cuccost, hogy elküldjem A-nak. Persze a lemezem pont most mondta be az unalmast. Szerencsére a kedves megszerelte annyira, hogy csak az utolsó fejezet veszett el. Ezt majd holnap továbbítom. Így is elégedett vagyok magammal, ugyanis 4 nappal a határidő előtt leadtam a munkát. Vállveregetés, lesz hálából Azonosság, na meg a kedves felmentése a HTB tevékenységek alól (a hétvégén csak főzött, meg mosogatott, meg főzött, meg mosogatott). Kicsi szusszanás aztán indulhat valami újabb, projekt. Ja és már csak 4-et kel aludni a fényképezőgépig.

Arra jöttem be, hogy meglátszik a lehelletem az irodában. Kitártuk az ablakokat, hogy jöjjön egy kis meleg. Ha ez így marad, akkor Bélánkat már megint zaklatni fogjuk telefonon. Most megyek és a szomszédos raktárba beteszem a jégkockatartót. Kíváncsi vagyok a kísérlet eredményére.

A csajok irodájába üvegajtó vezet. Csak belülről, felőlük nyitható. Még anno, amikor Emke és Koko laktak ott, előbbi aki egyébként az ajtófelől ült, direkt lassan kelt fel, hogy beengedje a kollegákat, mert biztonsági okokból csak az ott dolgozóknak volt kulcsa az ajtóhoz. (Kedves törzsolvasók már ismerik a sztori ezen részét, de olyanok úgyis kevesen vannak, tehát ismét megírom a történéseket) Amikor Gyévé került Emke helyére előfordult, hogy lassabban állt fel, mint a párhónapos terhes Koko, hogy beengedjen. Úgy látszik a szék magába hordozza a jellemet, viselkedést is. Na de a héten előállt Gyévé az új ötletével, hogy megkéri a karbantartókat, szereljenek fel neki egy távirányítót a számítógépe mellé, hogy egyszerű gombnyomással nyithassa az ajtót, s ne kelljen felállnia, vagy székével odagörögnie és beengedni azokat, akik arrafelé akarnak közlekedni.
A karbantartók persze sose csinálnák ezt meg neki, ugyanis alig két éve Emkét is körberöhögték, amikor előállt ugyanezen az ötletével. Azt hiszem az a részleg cseberből vederbe került azzal, hogy Emke után Gyévé lett a vezetője.
Ja, Gyévé is más poharait, bögréit hordja fel oda magával és akár egy hétig is tartogatja anélkül, hogy visszahozná a közös konyhába, szoval tuti, hogy van abban az irodában valami… valami fertőző.

Nos,természetesen az egész Sulinetexpressz megint egy nagy átcseszés, mint minden ami felülről jövő kezdeményezés és semmiképpen nem a fennálló igényeket akarja kielégíteni. Úgy tűnik, hogy húúú de pöpec meg jó, közben meg alig az, mert ami tetszene, az nem kapható, ami kapható az nem abban a konstrukcióban, amiben te szeretnéd. És akkor itt még szó se esett az árkülönbségekről. Szóval Sulinetexpressz Mondjon le! Megoldásként azt találtuk ki, hogy felvesszük életünk első áruhitelét, ugyanis a fényképezőgépbe már teljesen beleéltük magunkat. S akkor olyan gép lesz, amilyet mi szeretnénk.