Teljesen elfelejtettem, hogy van ma ez is. 9-re lett meghirdetve és ha nem hagyom otthon a melltratómat, akkor elmentem volna tornászni is, és nem érek be a kezdésre de így már jelen voltam 8 előtt. Nos, most már lassan 10 óra lesz és még nem kezdődött el a bemutató. Majd megint jegyzetelek, mint a régi szép időkben, amikor sűrűbben voltak fejtágítások, s mindig eszembe jutott más is, mint amiről szó volt. Érdemes megnézni az összes olyan füzetecskémet, amiket ilyen alkalmakra szoktam magammal cipelni. Művészi rajzokkal és epés megjegyzésekkel van teli.

Tegnap tisztára berezeltem, mert a Freeweben valami szerver csere volt és a hétvégi mentést mutogatta csak a blogom. Ráadásul FTP se volt, hogy lementhessem és biztonságba tudhassam amiket ide irogattam. Nem mertem postolni, félve, hogy akkor aztán végképp eltűnik minden. Reménykedtem, hogy tényleg csak átmenetileg látom az előző mentést és mára már helyére zökkennek a dolgok. Hál’ Isten, bejött. Szerencsére ma reggel már fent volt az is, amit május másodika óta írtam, de azért megint csináltam egy mentést az egészről.
Igaz, így legalább tegnap délután haladhattam a dolgaimmal. Jelzem, a finisben vagyok.

Az egész kúrában az a legjobb, hogy ki lehet menni a piacra, bevásárlolni a friss zöldségeket. S ha az ember jól adagolja a fűszereket, akkor tényleg nincs kedvem mást enni, mint a levest.

Tegnap délután Bekénél voltunk, kerti partin. Pont másfél órát sikerült utaznunk kifelé a BKVvel, hogy ott aztán telitömhessük magunkat mindenféle finomságokkal, amiket ott csináltunk, illetvet vittünk. A kedves volt a főszakács, valami bográcsgulyásszerűt kotyvasztott, nem sajnálta belőle a paprikát és jó kis csípős lett a dolog. Kevesen jöttek mondjuk el, de a hangulat nagyon jó volt. Budafok szép egy környék, nagyon jó a levegő, csak marha messze van mindentől. Visszafelé szerencsére kocsival behozott a Boss néni minket, így nem kellett vasárnap este a délutáninál is még jóval több időt villamoson való ücsörgéssel. Bár este legalább nem sütött volna halálra a nap minket.

Még annyit az X2-höz, hogy amikor megjelent Logan a havas tájon, mondtam, milyen jó a frizurája, mire a kedves közölte, hogy Tisztán, mint a tied amikor elfekszed.

Natyon ott volt a szeren. Az első rész után ez a második sokkal jobbra sikerült, nem a szokásos képregényhősös figura volt, bár itt nagy a segítség, hogy nem egyetlen emberre kell koncentrálni. Kicsit vitatkoztunk a párommal, mert szerinte erőltetett volt a Wagner úr Ciklon kapcsolat én meg mondtam, hogy szerintem ott semmi kapcsolat nem volt, sőőőőt, a teleporty inkább Mystique iránt érdeklődött, gondolom, hogy a gyerekeik egyszínűek legyenek 😀
Volt előtte Matrix Újratöltve végső trailer is, és egyetértettünk, hogy feltétlenül a szinkronizálatlan eredeti verziót kell meglátnunk a moziban.

May the fourth be with you

Telesen be voltam sózva, alig vártam már, hogy fellőhessem a netre ezt az átformált kis blogocskát. A kedves délelőtt elintézte a technikai simításokat. Persze, amikor itt mindent a helyire ftpéztem, kiderült hogy hiába jöttem be a gyárba, mert bizonyos rész otthonhagytam. rohanás haza, egész jó szintidővel megjártam az utat. S íme most itt van, látszólag működik, úgy is néz ki, mint otthon. Kész egész. Virágot az öltözőnkbe kérünk.

Azért emlékbe megőriztem, hogyan is nézett ki a blog, amikor elkezdtem ezt a mocit használni. A szívünkhöz nőtt, első gyermekünk.

Elérkezett hát ez a különleges hónap, a május. Egyrészt itt a tavasz, de igazán, jön a kedvenc gyümölcsöm, az eper, szülinapom lesz nekem, és a blognak is. Úgy gondoltam, hogy egy kiadós átváltoztatás ráfér. Makeover, mint ajándék.
Már napok óta törtem rajta a fejemet, s szerdán a nagy nemdolgozás alatt elkészültek a halvány tervek. Így már tegnap este nekiláttam, és ma reggel úgy terveztem, befejezem. Hát ez lett belőle, fél kettő. És még most se tökéletes. Az én részem, azonban nagyjából itten véget ért. Megyek ebédelek és a délután már tényleg fordítok 😀

Mindenhol rengetegen voltak. A metrón, a boltban, a postán. A pénztárosok ott szörnyűlködtek a Kaiser’sben, hogy úgy lerabolják őket, mintha bizony mind a négy napra bezárnának, pedig igazából csak elsején nem lesz árusítás. Csakhogy ez a jó idő, mint a városból kifelé tartó forgalom is mutatja, valójában azért tankolt fel mindenki mindennel, mert a négy napot valahol a fővárostól messzi akarja tölteni.
Kivéve engem.
Nem tudom, említettem-e már, hogy még vár rám egy s más. A párom itt értetlenkedik, hogy tenghet ennyire túl bennem a tettrekészség. Mondtam, hogy figyi, pénz van a dologban.
Jaaaaaa, az már érthető, elfogadható, sőt pártolandó :D.

Hogy elkezdődik a légkondi háború? Ma már lekapcsoltatták nálunk, mert az emeleten fáztak. Ezért aztán igyekeztem a kevésnél is kevesebb időt tölteni itt, a helyemen. Többet mozogtam, mint máskor.
Ez jó pont. Hatalmas az elhatározás arra is, hogy 4 nap holiday ide oder oda, beiktatok egy ugrabugrát is, pénteken.
Meg X2t.
Meg vasárnap Beke rendez házavató házeladó bulit (az elmúlt másfél éve arra ment el, hogy felépíttette a házát, amit most meg el akar adni, de még 1x meghívta a kollegákat kertipartira, időtől függően), amire kedvessel korábban kell mennünk, merthogy párom a tűzfelelős.
És azt mondtam már, hogy fordítanom is kell?

Mindenkinek az van. Nekem is. Semmi kedvem dolgozni, otthon a hosszú 7vége alatt úgyis vár még rengeteg fordítanivaló.
Meg jönnek anyuék, hogy lomtalanítsunk a mamánál, illetve legyen festés, hogy eladható állapotba kerüljön a lakás. Hugomék szorgalmazzák a dolgot, reménykednek, hogy valami csurran cseppen belőle nekik az építkezéshez. Végülis nekünk is jó lenne, mert akkor kicsit derűsebb kilátásokkal állnék neki a lakásvásárlás projektnek. De ez majd csak május közepétől lesz aktuális, ha leadom a fordítást végre. Akkor meg kell tervezni a szabadságot, lelevelezni Jayne-nel, hogy akkor most megyek vagy nem megyek illetve mindenképp szeretnék menni, kérdés, hogy mennyi időre.
Közben még jön születésnap, névnap. Tegnap hugom felhívott, hogy mégis mit szeretnék, mert a család nála érdeklődik. Adtam néhány tippet. Válasszanak, hadd legyen meglepetés.

Mármint a verseny, most láttam az egész oldalas hirdetést a HVGben, hogy a British Telecom betette hozzánk a lábát.

Huhh. kisebb összeg állt a házhoz, A. megkapta a pénzét és ideadta a részemet, a segítségért. Valami jó kis nyári cuccot kéne venni belőle, mert ahogy elnézem az időt, hipp hopp és mindjárt itt is van.
Ennek az is a jele, hogy ma már arra jöttem be a gyárba, hogy megkezdődött a hercehurca a légkondi körül. Egyesek megfagytak, mások megsültek. Szóval halleluja, megint lesznek kalandok, sértődések és morgások a légkondi miatt.

Mivel most már a valóságsztárokkal nem lehet bulvár lapot eladni, Árpa Attila teljesen jót tett ezeknek a napilapoknak. Sőt még olcsó is, hiszen csak 1x kellett a szerkesztőségnek megvennie a könyvet, mégis minden nap tudnak újabb szenzációval előállni belőle.

Tengap reggel óta valami szörnyen bírja kaparni a torkomat, de ennél többet nem tesz, csupán néha száraz köhögésre ingerel. Mindezt csak úgy bírom csillapítani, ha iszok. Szóval tegnap bőven megvolt a napi vízbevitelem (Bonaquanak is van barackos ásványvize, enyhébb buborékokkal, jobban eltalált arányokkal mint a Kristályvíznek). Állítólag éjszaka is köhögtem rendesen, persze nem ébredtem rá fel, ugyanis a vizespoharam még teli volt reggel. A víz nagy részétől sikerült megszabadulnom, szerintem főleg a ma reggeli izzadás formájában. Jöhet az újabb nap, újabb adaggal, mert még mindig száraz a torkom.

Amikor SZS felmondott, Boss néni azt mondta neki, hogy egyelőre nem akar senkit felvenni a helyére. Ehhez képest jelent meg ugye másnap a hirdetés, ami tök meglepő volt, főleg az érintettnek. Május 1-ig várták a jelentkezéseket. Ajjaj, gondoltam, a ciki már csak az lesz, ha csupán Köcsög lesz ott az elbeszélgetéseken, mint konzulens. De ma szólt Boss néni Mentoromnak, hogy legyen ott ő is ezeken a beszélgetéseken. Szóval van esély, hogy valami normális embert veszünk fel. Éjjen.
Most sietek haza, mert szerdán le kell adnom két cikket.

Raktárosmackónk szintén nem látott már vagy két hete, ma megjegyezte, milyen nyúzottnak tűnök, mintha megnyúlt volna az arcom. Pedig nem is. Sőt jókedvem van. Igaz, elfelejtettem mérlegre állni, pedig hátha az is jót tett volna, de a reggelem kicsit zizisen indult, majdnem levertem a lámpát és a tej is kiömlött a padlóra, de aztán leküzdöttem az egészet, s amikor a metrón nem voltak sokan, le tudtam ülni és olvasni, akkor már tudtam, hogy minden rendben lesz.
Voltam tornászni is. Lent volt a csaj a kislányával, aki ugye 33 és fél hétre született, de most már három hónapos és egészséges mint a makk. Meg szép is. Ezt most megint csak azért írtam le, mert ilyenkor szoktam gyerekszülésről álmodni, mármint ha ezzel a nővel találkozom a klubban.

Az a jó nálunk a gyárban, hogy míg megtartják az ünnepnapokat, a helyettük államilag kiutalt ledolgozandó szombatokat nagyvoalúan elengedik a dolgozóknak. Így aztán reggel hosszabb vita után, hogy most hétköznap van e vagy sem, kaptam kávét az ágyba. Merthogy a naptárban szombat szerepel, s nekem hétvégéken jár az ágybakávé. Viszont a mozit megszívtuk, ugyanis egy kisebb középiskolányi diák és tanáraik szemfülesebbek voltak. Így nem bírtuk kivárni a sort a pattogatott kukoricáért, valamint csak a második sor szélére kaptunk jegyet. Még szerencse, hogy Johnny english magyarul beszélt.

Csajok, siessetek, ma még féláron beváltják a DMben a szempillaspirálokat (viszed a régit, bármilyet, az újat pedig feleáron kapod). Én vettem kettőt is, Maybelline-t és Max Factort updételtem hasonló típusra.