A pingvinek hatalomra jutása.

Úgy tűnik, az Órák kérdése meg fog oldódni. Rajta kaptam ugyanis Angyalka kolleganőt, hogy azt olvassa és elkértem tőle, amint leteszi a könyvet. Ráadásul ő azt mondta, a film is nagyon jó volt. Sőt a környéken eredetiben is meglesz a regény, szóval most már nem lehet védekezni, tiktakkolni fogok.

Nem tudom eldönteni, hogy előbb várjak és próbáljam meg elolvasni az Órákat, vagy menjek el és nézzem meg a filmet. És ez a dilemma még az Oscar elé nyúlik vissza. Próbáltam megvárni, hogy a könyvtár révén hozzájutok, mert sajnálom érte a pízt. Tipikusan az az eset, hogy szeretném előbb elolvasni, mielőtt pénztárcát nyitok. Nem hat meg a Pulitzer. Állítólag se így se úgy nem az igazi, bármelyiket is veszi előre az ember.
Mindenesetre az Ulpiusék saját honlapján a fórumban is az van, hogy félelmetes a fordítás. Talán legjobb lenne eredetiben megszerezni?

Sokkal érdekesebbnek tűnt, legalábbis a képek és beszámolók alapján az Independent Spirit Awards mint az Oscar. De ez már csak így szokott lenni, kevesebb megkötés, még sztár is több volt. És Dennis Quaid is még mindig jól néz ki 😀
Bár nem tudom, ennyi sztárral ez a sok független film is hova hova halad.

Tegnap teli voltam energiával hazafelé. Biztos sokat segített, hogy A-nál klassz volt, a kezdeti bizalmatlanság után a kissráccal is megbarátkoztam és jó volt megint látni, hogy mennyire kiegyensúlyozza barátnőmet ez az új kapcsolat. Kivirult. Lefogyott (a szemét:P), kisimult, mosolyog, és megint ugyanaz a pörgős vidám aki anno volt, amikor megismertem. Na és még hat órakor is éppcsak szürkült. Szóval megint elhatároztam, hogy futni kéne. De még nem, mert péntekig be kell fejeznem a két cikket, úgyhogy nem szabad lazsázni.
Ma délelőtt azért még kavarogtam egy kicsit torna után, de jön a munka. Most.

Szombaton reggel a Kedves kiütéssel győzött a lefolyóval szemben. Azóta élvezzük, hogy annyit zuhanyozhatunk el, amennyit a bojlerünk enged.
A hétvége nagyon eredményesen telt el, ugyanis sikerült megszabadulni a hetek óta az erkélyen száműzetésben lévő fenyőtől valamint úgy vágtam le a párom haját, hogy semmi hibát nem vétettem (na jó, lehetne kukacoskodni, de csak szakembernek!) és még romantikus moziban is voltunk (Maid in Manhattan).
Ja, hogy ehhez képest nem haladt egyikünk se a munkájával az kit érdekel? 😀

Szombaton feljöttek a szüleim és a nagybátyámékkal elmentünk a mama lakására, hogy kitakarítsuk a bútorokat, bezsákozzuk az ott maradt ruhákat, hogy ha találunk valami hasznosíthatót azt a magunkévá tegyük. Odafelé eszembe jutott, hogy novemberben tettem meg utoljára ezt az utat a mamához, akkor még találkozhattam vele is, még otthon volt, várt minket valami pörkölttel meg tésztával, és állandóan ránk akarta tukmálni az egészet, mindig mindent meg kellett ennünk, abból amit főzött.
Óvatosan nézegettük át a holmikat és valóban eldugva, egy blúzba, becsomagolva egy kesztyűbe meg zacskóba megtaláltuk a dugi pénzét, amit nem tett be bankba. Hogy bírt 300 ezret összegyűjteni a nyugdíjából, felfoghatatlan. Anyu meg is kockáztatta, reméli, nem volt titokban bankrabló. Nagybátyám persze mondta, hogy rengetegszer fizetett ki a mama helyett számlákat. Szóval így. Még szerencse azonban, hogy nem lejárt pénzekben volt a vagyon. Így tudnak majd apuék illetéket meg hasonlót fizetni.
Találtunk rengeteg fényképet, jó párat hazavittem én is. Na meg rengeteg jelvényt. Mindenféle érdemrendeket, meg külföldi buszjeleket az ötvenes, hatvanas évekből. A nagypapának még munka érdemrendje is volt, nem beszélve a sok balesetmentes vezetésért kapott éremről (buszsofőr volt, sváb, német anyanyelvvel, ezért aztán rengeteget járhatott külföldre is). Még a mama esküvői fejdíszét is megtaláltuk. A sok ruhát félretettük, hogy elküldjük majd a Máltaiaknak vagy a Vörös Keresztnek, a bútorokat is.
Nosztalgiáztunk, ezerrel, a nagybátyám felesége ráadásul sütött olyan kelt tésztát, amit csak a mama szokott és ami a fiai kedvence volt.
Újra elbúcsúztattuk őt.

Nos, hát mégis megtartották. Amit álmodtam, abból bejött hogy Nicole nyert, de Daniel Day-Lewis nem. És persze a Chicago is tarolt és a Loose yourself. A Legkulabb az egészben 😀 Igazán nem vártam volna az Akadémiától, Hogy Eminemet díjazzák.
Délután megyek A-hoz, aki felvette a cuccost videora nekem. Addig csak másodkézből van infom 😀 De legalább jól aludtam az éjszaka.

Gondoltam, megint fogom majd magamat és a szokásos boardról szedem az eseményeket és a hozzáfűzni valókat. De ott jelenleg csak azon megy a filózgatás, hogy melyik adót, melyik újságírót nézzék. Szóval Amerikában ennyit jelent ez az egész.
Megyek inkább és játszom akkor.

Szóval mentem és megnéztem. Azt hiszem az egészben az az egyik legfélelmetesebb, hogy tényleg minden annyira normális környezetben játszódik, hogy önkéntelenül is beleképzeli magát az ember. Nincsenek felesleges hatásvadász trükkök benne. Szépen megépítve az egész sztori. De azért még rengeteg mindent lehet róla beszélni, utánagondolni, hibákat keresni. De lehet hogy nem kell, mert így okés. Nem mondhatnám, ugyan, hogy kerek 😀
Nézgetem a honlapján a képeket, jéééé egy ismeretlen fazon, biztos kivágott jelenet. Hahha a rendező az, jövök rá.

[HUNYAK (Spoken)]

Mit keresek, én itt? Azt mondják,
hogy a híres lakem lefogta a férjemet én meg
lecsaptam a fejét. De nem igaz, én ártatlan
vagyok. Nem tudom miért mondja
Uncle Sam, hogy én tettem. Probáltam
a rendőrségen megmagyarázni de nem értették meg…

Hmm feltűnt, hogy mostanában mellőzöm a munkahelyi dolgokat. Igazából nagy esemény nincs, arról meg csak nem számolok be minden nap, hogy Köcsög most éppen fogadja a köszönésemet vagy sem. Merhogy a legújabb szokása, szembe jön velem, elmegy mellettem én köszönök neki de ő a füle botját se mozgatja. Csoda, hogy Köcsögnek hívom?
S bár már elhatároztam, hogy okés, akkor nem strapálom magamat és nem köszönök neki a neveltetésem eztet megakadályozza.

Mivel az üzemi konyha nem állt elő semmi ínycsiklandozóval, hát kimentem a helyi Kínaiba. Elgondolkoztam, hogy vajon itt nálunk miért nem divat a szerencsesüti? A tengerentúlon még az üzemi étkezdében is kapott az ember, ha kínai félét evett. Persze, lehet hogy itt nem kifizetődő.
De akkor is, ha hatalmas előre gyártott csomagolt dobozból kellett kivenni a sütiket, mindig teljesen izgalomba jöttünk, hogy vajon milyen cetli, milyen kínai mondás lesz benne és hogy az mennyire illik ránk, akkori helyzetünkre, jövőnkre, szerencsénkre.

Tegnap este elmentünk megnézni a filmet. Erre a következőket álmodtam. Catherine Zeta-Jones asszisztenseként az erősen terhes csajt kísértem az Oscar díj kiosztásra, utána kellett néznem, hogy biztosan minden rendben van-e azaz orvoscsoport várja az ifjabb gyermek születését. Mászkálva a színfalak mögött sikeresen elkaptam egy fekete bérgyilkost is, ugyanis észrevettem, hogy lőni készül (azt nem tudom, kire) és megláttam az arcát. Persze azonnal nekem ugrott (ahelyett hogy lelőtt volna), mire jól behúztam neki egy akkorát, hogy elájult. Így a tehetetlen testét kellett cipelnem az FBI helyi emberéhez, hogy jól letartóztassa. Közben meg Zeta-Jones kapott Oscart meg le is babázott. Ennyire emlékszem. Fene hogy nem találkoztam az Oscar díj kiosztáson mással még, mint Jamie Bell-el a Billy Elliotból.
Ami meg a filmet magát illeti, jó volt, jó volt, de semmi falrengetés mint a Moulin Rouge esetében. Klassz zene volt, és inkább éreztem színházban magamat mint moziban, néha majd’ feltapsoltam egy-egy jobb táncbetét alatt (pl. hasbeszélő, Cella tangó, Mama, Gere szteppje stb.). A feliratok viszont, legalábbis a daloké eléggé hajmeresztőek voltak. Megfordult a fejemben, hogy talán nem is fordították le újra, csupán fogták és átvették a magyar változat szövegét. Nehezményeztem még, hogy a magyar csajt egy orosszal játszatták így aztán kb mire befejezte a mondandóját jöttem rá, hogy jééééé ez magyarul beszél (horrribilis kiejtés), és hogy Lucy Liu keveset szerepelt. De biztos fog egy csomó Oscart kapni, pedig a filmes musical felvirágoztatásában már csak a Moulin Rouge mögött kullog.
Jah és nem csoda, hogy Renee egyetlen dolgot élvezett amikor meghízott Bridget szerepére, hogy hirtelen lett melle.

Még nem is írtam, hogy A. szerelmes. Ráadásul viszonzottan. Végre nem foglalkozik a volt férjjel, az új pasas érettebb, felnőtt, és elvitte vacsorázni is, amitől A. szinte sírvafakadt, mert hogy őt még soha nem vitték kettesben vacsorázni, foglalt asztallal stb.
Erről persze eszembe jut, hogy még tartozom a kedvesnek egy vacsorával. De most már meg fogom várni a hóvégi születésnapját, aztán majd akkor elmegyünk.

Kúl, a múltkor a pénztáros csaj mesélte, hogy van egy testvérpár, fiú és lány akik lejöttek ugra-bugralni. Azt hittem, valami gyerekekről van szó, max 18 évesek. Na ma reggel is voltak, és idősebbek. Tényleg mókás, hogy egy srác ott igyekszik rázni a hátsóját, meg tekerni a csípőjét. Láthatólag nem erre van berendezve sem ő, se a teste. De azért igyekszik. Dícsérendő

Sose voltam úgy különösebben oda a gyerekekért. Jah, hogy tanárképzőbe jártam, meg au-pair voltam? Nos igen, de mindegyiknek más más oka volt. A szakpárom az előbbinek, a nyelvtanulás az utóbbinak. De nem voltam soha az a spontán meglátok-egy-kisbabát-jajj-de-aranyos-gügyögni-kell-hozzá típus. Persze a villamoson azért előszeretettel vigyorognak rám a kisdedek, de ezt betudom a szemüvegemnek.
Ott van ellenpéldának az unokatestvérem, aki most elsős, és akivel sose sikerült igazán közel kerülnünk egymáshoz.
Anyu például helyből megtalálja minden törpével a hangot és nem erőltetetten. A hugom is ilyen volt. Komolyan klassz anyuka is lett belőle.
Most pedig itt a Dóri. Akit végülis a családból a leggyakrabban látok, szinte minden héten. S nekem adott először puszit is, előbb mint az anyjának és én csak annyit mondtam neki búcsúzóul múlt héten, hogy gyere adj egy puszit, ő jött és adott. A szüleinek meg lepottyant az álla, merhogy eddig ilyet nem csinált.
A hétvégén anyuval beszélgettünk erről, szerinte pontosan a visszafogottságom az, ami vonzza a Dórit is. Bezzeg a másik hugom meg kezét lábát töri, ha együtt vannak a kis kópéval, de az meg direkt húzza és rendszerint az anyja barátnőjének nevén szólítja (összes hasonlóság, hogy mind a ketten szőkék).
Most még nem tudom elképzelni, hogy ha eljön az idő én hipp-hopp jó anya leszek, mert hatalmas anyai érzések támadnak fel bennem.

Azok után, hogy a hétvégén szombaton meg hétfőn is korán keltünk, lévén vonatokat kellett elérnünk, ma nem volt kedvem elmenni tornászni. Valószínűleg az is közrejátszott a dologban, hogy nem sütött be a nap az ablakon.
Viszont, hétvégi szellőztetés után ma felavattam a komódot és oda pakoltam be az ágyneműinket. Igazából megállapítottuk, hogy így jóval macerásabb lesz a ki-be ágyazás, mert eddig csupán rávorítottuk az ágytakarót a párnára paplanra, de most cüggölni is kell a cihát.

A hétvégén nemcsak tévét, de jó pár filmet is megnéztünk.
Kezdtük a Focilázzal, ami a könyvet olvasva nem volt rossz, lehet, hogy aki nem ismerte az eredeti művet (egyébként Hornby írta a forgatókönyvet is), keveselte volna benn az igazi fociutalásokat, nem vesztegetett a film túl sok szót Paul 18 évnyi szenvedésére, de sebaj. Valószínűleg a forgatókönyv még Hornby részéről is a könyv továbbgondolása volt, ezért kapott benne nagyobb szerepet a szerelmi szál is. Elvileg megint meg fogják filmesíteni, (legalábbis az IMDB szerint), kíváncsi vagyok milyen lesz. Jah, és jó volt Colin Firth-öt kevésbé elegánsnak látni. De a filmnek adhadtták volna az eredeti címet.
Aztán jött a Még egy kis pánik. Nyomába se ért az elsőnek. Csupán pénzt akartak keresni vele és az elején még érdekesnek tűnő sztorisztál nagyon nagyon nagyon ellaposodott. Közhely: a legjobb poénok benne voltak az előzetesben.
Peacemaker. Ami csak azért volt klassz, mert együtt néztük anyuékkal. Amiót megvan a tévé a hálószobájukban, ők hétvégén mindig visszavonlunak oda és ágyból nézik, hogy aztán jól elalhassanak. Na meg végre valami olyan film, ami mindenkit érdekelt, egyikünk se látta, ott volt George Clooney és ki a fenét érdekeltek a hibák. Néztük, beszélgettünk közben, nevettün, pezsgőztünk. A film nem is olyan fontos itt most, a környezet, a hangulat, a körítés számított, ami nagyon jól esett.
Megnéztük még az Aliast is, ugyan csak az első részt, de legalább értem, hogy miért is választották Jennifer Garnert Elektra szerepére. Tud rúgni a csaj. Majd nagy ritkán, ha tévéhozzáférés adódik szívesen megnéznék egy-egy részt.

Nyugi volt, 1000rel. Szülői látogatás. Nagy tévé csodálás. Sok reklám nézés. Mozizás. Pihi. Korán kelés. Vonat. Munka. Majd délután lesz Dóri. Felvigyázás lefújva.
Jah és TAVASZ van 😀