Nem mondom azért nem semmik nálunk az Infósok. Ma reggel azt gondoltam, bejövök és futtatok egy kis maintenancet a szoftveren, fileok ürítése stb. (az igazi rendszeradminisztrátorunk szabin van és most már én vagyok a helyettese. : ) De nem értem el a szervert. Tegnap este valami áramkimaradás volt és persze leállt a szerverünk, és mivel már csak ez az egy SUN server van a mi épületrészünben, ezért aztán az Infósoknak eszükbe se jutott utánanézni a dolognak. Dühítő. Remélem, adatveszteség nem nagyon volt.

Még mindig a fejemben van az a dal, ami az utolsó volt tornán. Fogalmam sincs ki énekli (vagyis lehet hogy Charlie), mindenesetre még mindig ezt éneklem, vagy legalábbis dúdolom. Hogy benne tud maradni az ember fejében, pedig mekkorát szenvedtem amíg hallgattam reggel

Ma reggel majd felnevettem a metrón amikor ezt olvastam:
“Earrnigs are like orgasms. You can never have too many”

Nah ma végre kezembe kerülhetett az ehavi Empire Majd alaposabban elolvasgatom. Legjobban a képaláírásaik szoktak tetszeni. Echte British humor 😀 Hmm Matrix, Minority Report, MIBII (Michael Jackson Uncredited szerepben – nagyon szarul mehet neki 😀 ) stb. meg egy összeállítás a leglogiakibb filmbakikról, Hall of Fame-ben Spielberg (Isteni kép róla szakáll nélkül, Lucassal – akinek már akkor is volt szakálla, míg a Pistinek csak a szemüvegje maradt). Nah majd holnap beszámolok talán, ha lesz bennük valami érdekes.
Az online verzióban éppen megy az Evil Twin verseny: Patrick Stewart – Ben Kingsley, John Malkovich – Michael Stipe

Már kezd kicsit idegesíteni, hogy nem tudom editálni a blogom template-jét pedig úúúúgy személyreszabnám végre
GRRR
Akkor most csalnom is kell…, hogy beillesszem a Statcenteres logót

Elolvastam a hétvégén az Állítsátok meg Terézanyut!
Voltak benne jó részek, még a stílus is tetszett, a téma is és nem zavart kezdettől, mert nyíltan vállalta Rácz Zsuzsa, hogy ez bizony egy Bridget Jones utánzat… Mégis.
Valahogy nem sikerült a szívembe zárni őt. Persze itt ott véresen komoly, főleg ami az öccsét és a rákját illeti. Na meg a nagy magyar valóságot.
De annyira idegen, és távoli maradt nekem Kéki Kata. Nem tudtam vele azonosulni, hidegen hagytak a problémái. Nem sírtam és nevettem vele. Pedig azt hittem, jobban hozzám fog szólni. Nem ez történt.
Hiányzott belole Bridget kedvessége, szeretnivalósága. Valószínűleg ő pont az a fajta lány, amilyen szeretnék lenni, de ha megismerném, nem bírnám sokáig a társaságában. Idegesítene és folyamatosan kisebbségi érzésem lenne tőle. Persze megtaláltam benne a kollegalányt, aki kölcsönadta a regényt. Nagyon is rálehetett ismerni, ahogy ígérte :-))

Mivel pénteken úgy tűnt, hogy megalassú a blogspot, hagytam az egészet. Persze ma meg már megint nem lehet editálnia templatemet. Pedig néhány színt szívesen változtatnék rajta.
Aztán pénteken délután mentünk anyósjelöltékhez víkendezni. Hawai. Ahh elfeledtem lemérni magam ma hogy vissajöttünk, vajon megint sikerült e a nem híztunk 2 nap alatt norma. Végülis, a nadrágomba belefértem.
Szombaton az ájulásig kajálva ledőltünk a szobába és megtaláltuk apósjelölt névnapra kapott Hofi kazettáját. Az utolsó felvételt. Hallgattuk. Teljesen gyereknek éreztem magam, utoljára akkor volt ilyen, hogy hétvégi ebéd után míg anyu mosogatott, majd lepihizett mi lemezt hallgattunk. Ültünk a hűvös nagyszobában, és annak ellenére, hogy már kívülről tudtuk az Óz a nagyvarázslót (Mindig a sárga úton …) A Fájósfogú oroszlánt (Csodabruckner Csodaszigfrid csoda nekem..) a Micimackót (Még a nagybátyánktól örököltük) vagy Halász Juditot.

Tegnap este jött a sógornőjelölt. Mondta, hogy mostanában a férje le akarja titlani az internetről, mert foleg az indexet olvasgatja, elsősorban a politikát. Merhogy szociológiára felvételizett, valószínűleg felveszik, mer 117 pontja lett és csak leveleződik. Mondtam neki, hogy olvasson blogokat.
Nah ma végre úgy tűnik lehet editálni a blog templatet is. Akkor talán változtatok rajta eztet meg aztat. Vagy nem:)

Természetesen pontosan akkor állt le a webszerver, amikor az új cuccost mutogattam volna az érdeklődőknek. Gyorsan sikerült azért újraindítani.
Kicsit ciki, de pénteken telefonkonferencia lesz az amcsikkal, remélhetoleg sikerül kiküszöbölni a hibát.
Tegnap megkaptam kolleganőmtől az Állítsátok meg Terézanyut. Merthogy az írónője szobatársa volt, van valahol róla is szó. Magyar Bridget Jones, nem is titkolja. De azért irigylem, az én kis életem eléggé szánandó az övihez képest. És persze ott van a többi blogos is, akik vagy okosak, vagy szépek vagy szörnyen fiatalok, fő problémájuk az érettségi és hogy a 36os ruhákba nem férnek bele. Hehhe…
Ma kivételesen teljesen korán értem be, irodában még nincs kollega. Meleg lesz. De már hétfőn meg tegnap is voltak panaszok, hogy túl hideg van. Idegesít azért a dolog, mert 2 hete, amikor meg rohadt meleg volt nem lehetett megmaradni a falakon belül. De senkinek semmi nem jó és többszázembernek nem lehet a kedvére tenni. Na és persze mindenki itt fog majd mindenféle betegségeket kapni, mert légkondiba kell ülnie és nem csukhatja be az iroda ajtaját.
Köcsög kolleganő, amikor ki lett emelve közülünk, a közös irodából és megkapta átmenetileg a főnénién kívüli egyetlen külön irodát(elvileg amíg a gyesrol visszajövo SZS helyett ellátta az ő munkáját is, és eleinte még nem is költözött fel az emeltere, hanem itt volt mellettünk, de aztán a sok papírmunka miatt egyre több időt töltött fenn, aztán már a telefont is felirányította, amin rajta kívül még 2 db kollega osztozott), teljesen beleélte magát és zárogatta az ajtaját, még akkor is amikor az ajtajától 3 egész méterre lévő mosdóba látogatott. Persze amikor SZS gyermekei elől a munkába menekült, már közölte vele, hogy “Nem tudom hova kerülsz majd, mert ez az én irodám”. Főnéni meg mondta neki, hogy ne zárja az irodát. Aztán állandóan nyitva tartotta az ajtaját és arra fogta, hogy a télen megfázott, hogy nem csukhajta be az ajtót. Partizánakcióba is kezdett, mint a gondnokságtól megtudtuk, az iránt érdeklődött, hogyan lehetne üvegajtót szereltetni az irodájára.
Persze nem lehet:)
De a januári egy hónapos betegségét is annak tulajdonította, hogy nyitott ajtó mellett kell dolgoznia és rányomul télen nyáron a derekára, az orrára a hátára, a lábára, a fülére stb. a jéghideg levegő.
Annyira kicsiny az agya, hogy nem értette meg, nem az a gond, hogy becsukja, hanem hogy BEZÁRJA azt a szerencsétlen ajtót és főnéni helyettesi pozíciójából kifolyólag teli van az irodája fontos dokumentumokkal, amikhez azért legalább a főnökének hozzá kell férnie.
Blah.

Nah eljött az idő, a mai hosszúsápítozást befejezem, és megyek dolgozni.

Ma elmentem tornászni reggel és megint nem bántam meg. Pedig gondoltam rá, hogy úgy csinálok mintha, azaz felkelek, összepakolok, elindulok, de csak bejövök a munkahelyemre… és le se bukok, mert itt nem tudják, hogy tornásznom kellett volna, kedves meg nem tudja meg, hogy nem mentem el.
Aztán megtettem.
Huhh na rohannom kell, mert túróm van.

Rájöttem, ha editálom a blogot sorkizárt lesz. Kul. Illetve le lehet vele bukni, hogy mit tettem hozzá az elmúlt napokhoz.

Aztán még a múlt héten ott volt a homepédzs projekt. Kivételesen SZS látva, hogy mennyit dolgozom, kevésbé cseszerintgetett. Bezzeg V még mindig nem tud átadni úgy egy oldalt, hogy ne kelljen utána menni és javítgatni. Megteszem. Bár most pénteken kénytelen volt bennmaradni és megvárni, amíg én végeztem a magam dolgával és csak utána feltenni az ő oldalait, amelyekben vagy hiba van, vagy pedig egyszerűen nem működnek. Vasárnapra én kész lettem, fel lett lőve a HP. Kijavítottam V cuccát úgy, hogy a nyitólap ne úgy kezdodjön, hogy Error on page.

ma még kicsit fejetlenség van, de nem sok nagy hiba. Túléltük a D Date-t.

Most már tényleg egy hete nincs időm semmire. Jövő héten hétfön kéne ugye kezdeni az új rendszerrel, és jön a nyári egyetem meg ott a honlap és nekem kell javítgatnom V. zagyvaságait is. Mert le a kalappal, nagyon szépen megcsinálja, ért a grafikához, de aztán órákat kell javítani a html kódjain miután az ember felteszi a szerverre…
Jah és hát az is nagyon cseszteti a csőrömet, hogy SZS még egyetlen JÓ és szép, meg jó munka volt-ot se mondott se a honlapra, se a V. féle szerveres lapokra. Csak jön, röhögcsél, és közli hogy “Na megszabadultunk a sötétkéktől” meg “Van a naptáromon egy szürke ami kitűnő vízjel lenne” Ebből a szempontból isteni lehet neki V-vel dolgozni, mer megy utána a pasi és ha nagyon noszogatják még azt is csinálja, amit kérnek tőle.
Ezzel szemben én meg hallgatok, aszondom, hogy Ja, megteszem aztán mégse, hanem valami mást csinálok.
Blah.

Én szerencsétlenségemre 5t kaptam szigorlatra, államvizsgára utóbbin a kérdéseket magunknak kellett vinni (poén, hogy elotte este kaptam meg levélben a kérdéseimet, még szerencse, hogy szigorlaton szemfülesként elkaptuk a titkárnőt és lefénymásoltattuk vele az értékelést meg a kérdéseket). Ugyan tanszékvezetőnk mellett még a két tanársegéd is jelen volt, illetve a témavezetője azoknak, akik másnál írtak (akik mindössze 4en voltak, egyiküknek nem utazott fel Szegedrol a tanárnő), senki nem kérdezgetett bele a dolgokba. Csupán elbeszélgetés volt, de hát mivel magam írtam a dolgozatot és az elmúlt hónapokban ebben éltünk, hát nem volt meglepő, hogy éppen csak reggel olvastam át.

Államvizsga után közös ebéd a csoporttársakkal. Természetesen a külön csapat, a fősulisok (akik együtt végeztek 2 éve, aztán ide is együtt felvételiztek, aztán nem nagyon beszélgettek mással, mint egymással, akik végig zárt közösséget alkottak, egymásnak jegyzeteltek és kész csodának tartottam, hogy beszálltak a szigorlati tételek felosztásába) bár nagyon lelkesedtek a szigorlat alkalmával, hogy igen menjünk együtt kajálni, az államvizsga napjára kiderült hogy nem érnek rá, meg betegek stb. Azért mi jól éreztük magunkat. Talán a bor a Becherovka meg a korsó sör kicsit megártott, mert majdnem elaludtam hazafelé a metrón. Pedig pont aznap (25-én) volt az enyhülés első napja, azaz alig 25 fok és még a szél is fújt.
Előtte hétfőn a rövid délelőtti megbeszélés a dolgozdában egész naposra húzódott. Elvégre Debbie hazautazott, vagyis Dél Afrikába ment tovább tanfolyást tartani, és július 1-vel indulunk az új rendszerrel, már egyedül maradtunk, azaz még a további tennivalókat alaposan át kellett rágni, így aztán délután fél ötig, alig egy órás ebédidővel a főnéninél ültünk.

De megvan a második diplomám is:) És nem látszik rajtam. Valószínuleg a fizetési papíromon se fog ez feltűnni. Amúgyis kakiban van az ember, a dolláralapú fizetés miatt. Tényleg észre lehet venni, hogy esik az a fránya USD.
Nem gondoltam volna.
Valóban nem fogok tudni soha félretenni autóra meg bulgáriai nyaralásra. Lakásról jobb nem is beszélni.

Nah lezajlott a szigorlat is. A tételek ugye megvoltak, összeszedve minden. De a tanfolyás miatt nem vehettem ki közvetlen a szigorlat előtt tanulmányi szabit.
Így aztán persze csak a hétvégémet tudtam a komolyabb tanulásra szánni, meg a hétfő estét.
Vasárnap még kerti partira is mentünk SZShez. Mielott elindultunk, na gondolom kipróbálom az önbatrnítót merhogy az egyetlen szoknyám, amiben el lehetne szigorlatra menni az rövid, a lábam pedig főszerepet vállalhatna a legjobb hyporeklámban.
Nem ajánlom. Eleinte semmi se láccott, aztán még szerencse, hogy nadrágban voltam. Mintha koszos lett volna a lábam, mert persze a lábfejemet nem kentem be, így aztán a bokámtól lefele hofehér voltam. És bár már lassan eltelt egy hét, még mindig vannak nyomai a dolognak, pedig igazán, a meleg miatt naponta minimum kétszer fürdök, és csak 1x tettem kísérletet arra, hogy egyenletesen újabb réteget kenjek fel… Hát nem sokat javított a dolgon. Csíkos lábbal mentem a szigorlatra.
Mert közben persze jelen voltak az angolok is, vagyis csak a Debbie, aki orrba-szájba tanfolyamozott nekünk. Jöttek is a kerti bulira a férjévek ahol azért jártunk jól, mert Debbiék a budai villákból lehoztak minket taxival, így őket se rázták át, nekünk meg nem kellett buszra várni meg egy csomót átszállni.

Hétfő este meg vacsorához a párom belémdiktált egy pohár száraz vörös bort (vagyis kettőt és a diktálás se volt komoly, hagytam magam), merhogy szerinte úgy elviselhetőbb vagyok és kevésbé cidrizek.

Nem is tettem, viszont fogtam magam és lefeküdtem.
Szigorlatban az volt a nevetséges, hogy a fő tantárgyunkból megadott 20 részes tételsorból igazából csak 2 volt tananyag az elmúlt két évben. De sebaj. A tanulmányi szabi alatt összeszedtem a tételeket aztán egy hétvégét készültem.
Ugyan már korábban bejelentettem az igényemet, hogy szeretnék az elején lenni a szigorlatnak, de kiderült, hogy mindenképpen meg kell várni az eredményhirdetést, ezért aztán beleegyeztem az érkezési sorrendbe. Volt szerencsém 1jó tételt húzni meg egy kevésbé jót, de mivel ekkor Sebi még (aki állat sokat késett 9 helyett 1/2 10kor kezdtünk) kávé előtt hallgatta, nagyokat ásított s arra a keresztkérdésére, hogy a Netscape böngészőnek mi a hivatalos neve, csípőből mondtam, hogy Navigátor, nem igazán kötözködött az IKB Infos társadalom programjával kapcsolatban se (amirol csak blabláztam). Végighallgattam az egyetlen csajt, aki 3t kapott. Eléggé szerencsétlenül csinálta a dolgot, mert hiába rágták a szájába, nem a mindenható tanszékvezetőnél írta a szakdolgozatát, ami nem lett valami fényes, csupán egy szemináriumi dolgozat kibővítése volt, ráadásul pechesen pont olyan tételt húzott, ami Sebi nagyszerű cikkén alapult… hát megnyalta rendesen. Ki is akadt, mert ő eddig mindig mindenbol ötöst kapott.

Nem tudom editálni a blogomat. Pedig ez most egészen tetszik. Azt hiszem összekapom magam és írok a supportnak, hogy mi a francé van ez? Persze lehet, hogy mert én sokat cseszegettem és változtatgattam. De most majd esküszöm, hogy ez az igazi, és akkor végre legalább színeket csereberélhetek.
hehhe, persze közben meg kiderült, hogy valami új Help systemük van, ráadásul ezet a hibát, imserik, már dolgoznak rajta. Tipikus support szöveg. Iratkozzak fel a levlistára, ahol majd értesítést kapok, ha történik valami változás. No de sehbaj.
Majd máskor színezgetek, addig pedig malmozok.

Haza kéne mennem tanulni, az tutkó
Még egy betűt sem…
De nagyon nincs kedvem, pedig nem sok időm van jövő keddig, a szigorlatig. 30 tétel, közben munka, tréning, 7végi anyósjelölt látogatás, kerti parti SZSnél, amire sütit is ígértem
Ohh ohh van min nyavajogni, az tuti.
de hogy teszek-e ellene valamit, aztat még nem tudom.

Vajon miert nem lehet a templatet javitgatni?
pedig szívesen csinálnék valamit a színekkel
mer megint váltottam:)
olcsó szórakozás

Jah, ma hazamehettek a Pocokék a kórházból Az összes vizsgálat jól sikerült, minden negatív. Éjjen
Most már a barátosné is megnyugodott szép egészséges kisfia van, és innentol csak az övé
a hülye férje meg reméljük nagyon nagyon pofára fog esni

Uhh remélem nem buktam le
égés lenne
Itthagytam ugyanis a blogot. Persze nem belogolva, de azért aki éppen felváltott, na annak nem tarthatott sokáig rájönnie a dolgokra.
Gyors tűzgyújtás…(név és cím változtatás) így talán megelőzzük a bajt.