Ja és itt az idő, hogy ismét felidézzük, miért is olyan jóképű a gyerek:

A kép még szombaton készült, a Combinón útban a Millenáris felé. Biztosítok mindenkit, hogy az alany az előtérben azóta se változott. A hátsó viszont megborotválkozott.

Múlt héten szabadnapos volt hát a gyerek, de ma már mentünk bölcsibe. Kezdődött tehát a hét, indult az első munkanap.
A hétvége nyugiban telt, nem utaztunk sehova, nem jött hozzánk senki, mi mentünk Millenárisra, combinóztunk, lufit vettünk meg fenőkövet. Vasárnap volt újra fagyizás, Babszem immár nagyon profin nyal, nem is maszatolta össze magát.
Szombaton összeszerelte az ember a trampolint (születésnapi ajándékom), ami egy kicsit nagyobb, mint számoltuk (vagyis mindig több helyet foglal el az ilyen, mint elsőre gondolná az ember) és nem lehet azért annyira egyszerűen szét meg összeszerelni, de határozottan szállítható. Na és határozottan jó mozgás ugrándozni rajta. Eddig persze leginkább Babszem használta ki, na de azért a napi 15 percet szeretnénk bevezetni. Azt mindenhol javasolják.
Vasárnap délutáni alvásból meg azzal kelt fel a csemete, hogy mondogatta: Nem jó az internet, apának meg kell szerelni. Még benn feküdt az ágyában, magához térőben motyogta, félálomban, mi meg kinn vigyorogtunk a nagyszobában, hogy mi is foglalkoztatja őt ébredéskor. Ugyanis mivel be volt állítva a House töltése, nem tudott Mesetv-t nézni. Ezt legegyszerűbben azzal tudtuk elmagyarázni, hogy nem jó az internet.
Egyébként a mesetévén már van Mazsola és Tádé meg Mikrobi is. Igaz nem az első részek, s még mindig főleg Frakkot néz a gyerek (bár most újra kezd visszaszokni Shaunra is).

Ma délelőtt bevásároltam, tornáztam, elmentünk a trampolinunkért, ami a szülinapi ajándékom volt, csak nem érkezett meg időben, most meg bejöttem a munkahelyemre pihenni. Mert este 10ig ügyeletes leszek.

Talán két hete volt, hogy amikor Babszemmel a könyvtárban jártunk, kivételesen nem csak rohangászott és meg akarta hekkelni az összes katalógusgépet, hanem talált magának egy Boribon és a hét lufit, kihúzta a gyerekkönyvtár kis asztalánál lévő széket, leült és lapozgatni kezdte a könyvet. Meg olvasni. Hangosan. Minden oldalnál szépen elmondta, mi van rajta. Aztán korrektül fordított és jöhetett a következő etap. A mellette lévő kis asztalnál egy kisiskolás lány elkerekedett szemmel figyelte. Én meg szépen elérzékenyültem: milyen okos a kisfiam.
Random tud idézni a kedvenc könyveiből hosszú részeket. Tegnap este lefekvéskor, mikor már túl voltunk az összes meseolvasáson, a napi események elmondásán és Romhányin, Babszem még nem akart aludni. Előkereste a Vidám meséket, és a sötétben lapozgatva elmondta az első két sztorit. Aztán feladta, mert nem találta meg lapozgatva az Okoska botocskát.

Már régóta nézegetem, meg néha jelentettem én is arról, amit láttam a metrókon, villamosokon, de még sose írt fel engem senki a Mitolvasra. Pedig múlt héten nagyon vicces könyvem volt, egy tizenéves kissrácot teljesen lenyűgöztem vele.

Sajnos a Segítsütis licitáláson nem voltam elég jó, arról lemaradtam, nem szereztem süteményt senkitől, de azért a segítsütis füzetet megrendeltem én is ma pedig elmentem és átvettem. Nagyon szép kiadvány lett, jó így egyben olvasni a recepteket, mert volt pár, ami felkeltette az érdeklődésemet és talán ki is próbálom. Egyébként gyorsan, van még vagy egy tucat, darab,  ha valaki szeretne belőle és segíteni is akar a Lea Anyaotthonnak, akkor rendeljen!

Tegnap délután azért a biztonság kedvéért elvittem Babszemet az orvoshoz, aki megállapította, hogy valami vírust szedett össze. Enyhe lefolyás, már akár szerdán mehetne is bölcsibe, ha elmúlik a láza (és az már tegnap se volt). De mivel ma jött a nagymama és tud maradni péntekig inkább majd hétfőn megy vissza. Úgyhogy most mindenkinek jó dolga van.

Lassan elveszíti itten napló jellegét a blogom. Pedig nem kéne hagyni, mert olyan szépen van benne az elmúlt 7 év. De tudom a 7. év minden kapcsolatban necces, lehet most ránk is ránk jár a rúd azért van hanyagolásban az igazi napló jelleg. Pedig ez lenne a lényeg. Legalábbis nekem.

Gyorsan összefoglalnám hát, ami az elmúlt hétből kimaradt a hosszú hétvége után. Amit ugye Kanizsán töltöttünk, de még kimentünk Balatonszerénybe is, ahol délelőtt nagyon hideg volt, szinte megfagytunk a villában, de aztán délutánra kisütött a nap és Babszem is tudott randalírozni az utcában még kint lévő gyerekekkel, például az unokatestvéreivel. Hazafelé sikeresen belefutottunk az M7-en lévő balesetbe, így 2 helyett 4 óra alatt értünk fel Pestre. De legalább a városban nem volt már forgalom.

Kipróbáltuk a héten a ph csoda-féle 10 napos tisztítókúrát. Lugosításba kezdtünk hát. Amit az ember egy ideje már csinál, de most én is beszálltam mellé. A második napnál megállapítottuk, hogy ez a világ legrosszabb kúrája, kicsit átalakítottuk a recepteket, az enni és innivalókat. Sőt, a párom még tovább lazított és ő már a hétvégén be is fejezi az egészet, neki ugyanis már nem kell fogynia tovább, nincs már zsírtartalékja. S bár ő volt lelkesebb az elején, megbeszéltük, hogy ez az étrend egy rakás kaki. Ugyanitt Ph Csoda fogyás könyv eladó.

Babszemmel minden délután még vagy két órát motorozunk-játszóterezünk, mielőtt hazatérnénk. Úgyhogy estére mindenki kellően fáradt. Munkahelyen jöttek nagy ellenőrzések, volt sajtótájékoztató, szerencsére mindenből kimaradtam. Viszont körbe vagyunk kerítve porral, egyrészt folyik az útfelbontás, másrészt egy szomszéd házat újítanak fel teljesen és néha zárt ajtó-ablak-ház ellenére is délutánra minden tiszta por lesz. Nem vagyok egy kényes fajta de néha bizony még én is nehezen veszek levegőt az irodába. Olyankor mindenki migrál valahova máshova.

Ma kimentünk húgomékhoz Délegyházára, amit Babszem roppantul élvezett. Főleg, mert kint a kertben mezítláb lehetett. Éppen tegnap láttunk egy lányt, aki levette a cipőjét a játszótéren a homokban és zokni nélkül mászkált, gyerekünket alig bírtuk lebeszélni, hogy kövesse a példát. Megállapodtunk vele, hogy majd nyáron a Balatonon, meg a nagyiéknál lehet mezítelen talppal létezni. Ma reggel ezek is voltak az első mondatai, hogy majd nyáron megyünk nagyiékhoz, meg a balatonra és lehet mezítláb lenni. Úgyhogy a mai nap igazi bónusz volt számára.

reggel van, az idő napos. Mindenki tudja, ma én vagyok a szülinapos.

Ma már nem Halász Judit, hanem az Alma a menő. 

Öreg, öreg, öreg. Pom poropopom pom

Már a videó végén is hallható az Ez mi bót? kérdés. Ami az Ez mi volt?-ot takarja és jelenleg mindenre alkalmazza a gyerek. Elsősorban hangokra és cselekvésekre. Madárcsicsergés, kutyaugatás, kukásautó stb. Volt már egy este Ez mi? is, amikor a pohártól kezdve a konyhaszekrényen át mindenre rámutatott és meg kellett magyarázni.

Kis magyarázat a főműsor előtt: anyu tanította be a verset és nagyon siettek előadni, úgyhogy nem várták meg mire a párom beizzítja a kamerát, ezért az eleje lemaradt. Ja és mindenki pizsamában meg kócos hajjal van még. Igen, azt is tudjuk már, hogy nem május 2 volt, majd kijavítjuk de első körben örülök hogy kész van róla a videó.

Anyák napja from Lobo Tómia on Vimeo.

Persze én mindig azt hittem, hogy nem leszek egy állandóan elérzékenyülő fajta anyuka. S az elmúlt két anyák napját meg is álltam könnyek nélkül. De a mostanit már nem, mer biza cseppent egy-kettő, mikor vasárnap reggel Babszem elszavalta az "Az én szívek kis óra"kezdetű szösszenetet és adott egy cserepes virágot.

Már korábban elhatároztuk, hogy ezt a hosszú hétvégét anyuéknál töltjük. Ha az idő engedi, még a Balatonra is kimegyünk. Tegnap délután indultunk útnak. Persze nem csináltuk egyszerűen a dolgokat. Elhoztam az autót, tankoltam, mosattam, matricát vettem, aztán összepakoltam és még az orvoshoz is elmentünk. Ahol tiszta ideg lettem, mert nem találtam parkolót, ugyanis a közeli gimnáziumban ballagás volt én meg az ilyenről hajlamos vagyok megfeledkezni. Ráadásul oda úton belementem az előttem lévő kocsiba. Vagyis csak koccantunk, mindkettőnknek a műanyag lökhárítója sérült meg, mert épp csak a fékezésben volt köztünk fáziskülönbség. Úgyhogy csak kiszálltunk, megnéztük a kárt aztán ő legyintett, én megnyugodhattam és mehettünk tovább. De legalább most már én is tettem egy kis kárt a kocsiban, mert eddig a párom húzta meg párszor, a nővére meg az ismeretlen Fordos.

Dokihoz meg azért vittem el Babszemet, mert még mindig folyik az orra. S ez már két hete tart, de igazán még mindig semmi komoly baja nincs. Sőt a héten anyu, aki vigyázott rá teljesen meg volt elégedve az evésével, meg jó nagyokat is aludt, szóval az orrfolyáson és egy kis köhögésen túl, ami egyértelműen a váladékainak köszönhető semmi gond, de azért ez mégis kicsit hosszú időnek tűnik. A doktornéninél volt persze hiszti, csak miután kikövetelte magának a matricát akkor nyugodott meg Babszem, aztán még vissza is szaladt párszor a vizsgálóba, miután elszabadult én meg még meghallgattam az intelmeket és jó tanácsokat.

A városból való kijutás nem volt egyszerű, de még így is 45 perc alatt kiértünk az autópályára, ahol aztán a jobboldali sávban lehetett jobban haladni Fehérvárig, mert mindenki a balban ment vagy 110el. Szerencsére miután felvettük a páromat, átadtam neki a volánt mert neki ilyen körülmények közt jobban megy a vezetés, mint nekem, így azért sikerült egész jó tempóban haladnunk. Siófok után meg szinte senki se volt már, szokás szerint. Ami meglepett, hogy Kanizsán milyen hűvös van: én persze nem erre készültem, hanem olyan tavaszra, ami Pesten is volt, úgyhogy nem hoztam pl. vastag nadrágot az embernek. 

Anyu szerint a vidéki levegő majd meggyógyítja Babszemet, lám egész úton, hogy elhagytuk a fővárost egyszer se kellett megtörölni az orrát. Remélem a hétvégén tényleg sikerül őt kikúrálni, de most keményebb leszek és orrcseppel is harcolni fogok, amit a gyerek nagyon utál. 

Most már mindenkinek van twitter accountja is. Én már egy ideje próbálkozom vele: azt még értem, hogy írogassak bele rövideket, de a sok üzenetet egymásnak már tökre nem tudom követni. S aki követ vagy 1000 embert az hogy csinálja? Félmásodpercenként olvasgatja mit írnak mások? Tudja követni? Ha igen, mást nem is csinál életében?

Most anyu vigyáz Babszemre, mert még mindig dől az orra és úgy meg nem jó bölcsibe vinni. Kicsit kombinálni kellett, hogy jön össze a vigyázás és felmerült, hogy a szüleim magukkal viszik 4 napra, mi meg csütörtök este megyünk majd úgyis Kanizsára, szóval 3 éjszakát kellett volna ott kibírnia. Én még hajlottam volna is erre a megoldásra, de a párom szerint, ha már 2 és fél éve nem volt tőlünk külön a gyerek, nem rögtön 4 nappal kéne kezdeni. Ha egy nappal előbb viszik el, az nem gond. De felhozta példának a volt főnökét, akinek levitték a nagyszülőkhöz a kisfiúkat egy hétre, amikor beteg volt és a gyerek utána vagy egy évig nem akart elmenni a nagymamáékhoz. Kicsit fordított volt a szereposztás: elvileg az anyák ragaszkodnak jobban a csemetéikhez és válnak el tőlük nehezebben. Hát nem nálunk.

Úgyhogy anyu feljött, elhalasztva a fogorvosát. Egyébként azt mondta, hogy sose bocsátja meg nekünk, itt van a 2 és fél éves gyerek, már 2x volt könyvfesztiválon, bezzeg állatkertbe még nem vittük el:)