Ma délelőtt elindultunk hát a Könyvfesztiválra. Már a kezdet izgalmasan alakult, ugyanis a villamosról leszálltunk 1 megálló után, mert kiderült róla, hogy garázsmenet, úgyhogy Babszemnek megvolt a mantrája amit mondogathatott.Úgyhogy bele volt szőve a könyvfesztivál, a villamosról buszra átszállás valamint, hogy majd keres laptopot amin dolgozhat, de ha mégse, akkor majd otthon számítógépezik. Szépen elszórakoztatta az előttünk ülő hölgyet. 

A Millenárison aztán kettéváltunk én körbenéztem, gyerek meg az apjával szaladgált, halakat nézett és Kaláka koncertbe is be-beszállt, néha átfutott a színpadon, meg olykor, ha ismerős dalt énekeltek tátott szájjal hallgatott. Már pár hete nézegetem, hogy újból kiadják Marék Veronika felelgetős könyveit, amelyek közül nekem a gyümölcsös volt a kedvencem, de az még nem jelent meg, viszont van egy, amit nem ismertem, A barátságos harapófogó, amit fel is tettem Babszem kívánságlistájára. Erre a Móra Kiadó standján látom ám, hogy Marék Veronika dedikál, úgyhogy azonnal megvettem a kötetet és alá is írattam, valamint megtudtam, hogy jön a Hol terem a sok gyümölcs is, csak azt még át kellett dolgozni, mert a 70es évekhez képest jött még jó pár új termény. Ranschburg Jenőt is láttam, de hozzá nem mertem odamenni:)

Hazafelé Babszem már nagyon fáradt volt, kis híján elaludt a játszótéren, ahova még be kellett ugranunk. Miután lefektettük, a párom kérdezte, talán a karszalagot meg akarom tartani? Mondtam, hogy á, csak azt hittem, korábban hazaérünk és még vissza tudok menni Ulickajához, aki 2től dedikál. De már 3/4 3 volt és elvileg csak 2 órát szán aláírásra. Az ember szerint simán odaérek, úgyhogy bíztatására visszasiettem, vittem Szonyecskát és 4 előtt tényleg ott voltam. Megvettem még Kukockijt és a két könyvvel álltam sorba. Sajnos valaki éppen nagyon lefoglalta az írónőt, a tolmácson keresztül vele beszélgetett, úgyhogy elég személytelen volt, csak aláírta a nevét, pedig még azt is mondtam, hogy "спасибо". De a lényeg, hogy megszereztem amit akartam.

Pénteken ügyeletes voltam, azaz 10ig dolgoztam, utána indultam csak haza. Az esti program tehát az emberé volt. Aki mindent teljesen jól csinált, nem volt semmi problémája Babszemmel, leszámítva pár nézeteltérést, hogy mégis merre menjen a motorozás. Mondjuk azt mondta, hogy a gyereknek valószínűleg már elege volt a nagymamából, ráadásul a héten keveset lehetett az apjával, így a péntek esti édes kettes nagyon feldobta. Simán megvacsorázott, fürdött, 2 Thomas után kérte a Huba mesét és hamar elaludt. Ráadásul végigaludta az éjszakát is.

Na persze van egy kis plussz is: Tájpájterek. Ugyanis megnézték többször is az X-wing vs. The Tie Fighter introját, úgyhogy már Babszem tudja hogy vannak csillagrombolók, iszkbingek és tájpájterek. Be kell szerezni egy szinkronos Csillagok Háborúját, mert csak a feliratos változat van meg, hamarosan nézhetjük azt is. 

Teljesen jól kitaláltuk a mai programot. Délelőtt vásárolni megyünk, jó magyar szokás szerint: hétvége-család megy a plázába. De igazából tényleg meg akartam nézni végre egy Decathlont, meg kipróbálni a gumiasztalt amit venni akarunk. Babszem nagyon élvezte a különböző sátrakat, hogy felmászhatott az edzőgépekre, 3 kerekű biciklizhetett (bár úgy hajtotta, mint a motorját), labdázhatott stb. Ahhoz képest, hogy a végén csak 3 dolgot vettünk sokáig voltunk ott, ugyanis valamiért nem bírtak csak 2 pénztárat üzemeltetni, s mindegyik előtt kilóméteres volt a sor.

Aztán még nadrágot és övet akartunk venni az embernek, de olyan nem volt, amilyent kerestünk, úgyhogy gyors ebéd után (végre Babszem is tudott velünk falatozni, nem volt külön bébiétel, tunkolt kenyeret meg sültkrumplit a sárgaborsó főzelékébe) hazajöttünk, alvásidő volt. Gondoltam két órát pihen a gyerek aztán kimegyünk a Könyvfesztiválra mert én nagyon szeretném ha Ulickaja dedikálna nekem. Tavaly Ellis nem érdekelt, de most vittem volna Szonyecskát meg gondoltam megveszem ott a Kukockijt vagy az új kötetét és aláíratom. De aztán a gyerek és az apja 4 órát aludtak. Még 4 óra felé reménykedtem, hogy sikerül az ügy, de végül 6-kor keltek fel. Mire kiértünk volna, Ulickaja már befejezi az olvasókkal való kontaktolást. Egyedül meg nem mehettem el, mert Babszem utálja, ha felébred és nincs ott az, aki lefektette, de legalábbis előtte nem szól arról, hogy el fog menni. 

Úgyhogy a Könyvfesztivál holnap délelőttre marad, az meg majd kiderül, hogy Ulickaja belefér-e.

Épül itt az V. kerületben a Belváros új Főutcája. Miután ősszel a gázosok miatt volt dugó és nem lehetett parkolni most az egész október 6. utca le van zárva, egész nap megy a légkalapács, száll a por, szóval amit akartok.

Ma reggel azon voltam elképedve, hogy az utca elején, a József Attila mellett, ahova még bejárhattak a rakodóautók, 3 sátor áll. Szól a kellemes szalonzene. Csinos pincérek terítenek asztalokat, virágdíszek várakoznak az egyik pavilon alatt. Mintha valami előkelő bankett, esküvő stb. készülődne. Lóg a lába az esőnek, hatalmas a szmog, döng a légkalapács. Biztos klassz lesz majd.

Azt meg nem is írtam, hogy most megint otthon van Babszem. Sejtettem én, hogy 4 heti bölcsi már sok és valószínűleg múlt csütörtökön megfázhatott a manó. Hétvégén folyt az orra, kis köhögés, kis hőemelkedés, nagymami feljött hát vigyázni rá. Úgyhogy a héten otthon van, majd hétfőn megy újra közösségbe. 

Vasárnap megkaptam tőle életem első bókját. Délután elmentünk a parkba, rajtam volt a napszemüvegem és a gyerek kijelentette: "Ana jól néz ki" Mondjuk vagy 3x kellett elmondania, mire megértettem, mit szövegel vigyorogva, de utána megkapta a maga ölelgetését, csókjait. Egyébként alig 2 hete mondtam neki, hogy néha mondhatna szépeket anyáról is, ne csak apáért rajongjon ennyire feltűnően. S Babszem szófogadó gyerek, csak időt kell adni neki.

Úgy 3-4 este óta Thomas meg Huba kalandjai mellett Romhányit szoktam még mondani Babszemnek. A Bűnbánó elefánttal kezdtem. Tegnap este már ő sutyorogta el magának az egész verset.

Jöhet a kedvencem, az Egy költői vénától jól becsípett bolha, önéletrajz regényét nekem mondta tollba

Jövő hónapban lesz Babszem két és fél éves és alig várom, hogy elmondhassam: Van egy méter gyerekem. Mivel most 97-98 cm között van, lehet, már a nyáron lesz ennyim. Súlyra is a 15 kg tűnik konstansnak. Nehéz. De néha még fel kell venni. Kéri is, meg vannak helyzetek amikor elvárja, illetve így szoktattuk.

Dumál, dumál, dumál. Ez a legfőbb dolog, amit mostanában csinál. Kíváncsi vagyok, mennyire marad ily beszédes később is. Mert most mindent szavakkal kísér, s ismételgeti különböző variációkban, amiket mondunk neki. Néha nem is tudom, jó-e ha visszamondom amit tőle hallok, mintegy jelezve hogy megértettem illetve hogy hallja jó kiejtéssel is a szövegeit, mert azért még néha totózni kell, miről is van szó. Azért szövegértésben határozottan én vezetek:) Bár néha nekem is meg kell hallgatnom vagy kétszer amit Babszem mond, aztán tudom lefordítani. De többnyire beugrik, miről is lehet szó.

Ami még nagyon figyelemre méltó, az a közösségi viselkedése. Mondjuk mikor megyek érte, a bölcsődében még mindig inkább magában játszik, vagy a gondozónőket szórakoztatja, de a játszótereken már próbál csatlakozni másokhoz, figyeli, mit csinálnak a nagyok, utánozza őket és szeretne velük játszani. Az unokatestvéreitől se zárkózott el, amikor találkozott velük, határozottan interakcióba lépett velük, sőt volt, hogy ő kezdeményezett. Nagyon örülök, hogy sikerült bejuttatni bölcsődébe, mert rengeteg pozitív fejlődést tapasztaltam nála, amit egy az egyben annak tudok be, hogy közösségbe jár.

Most hogy tél után a nyár jött, mikor megyek a gyerekért a bölcsibe még koránt sincs vége a napnak. Eddig is kellett motorozni, de most már megvan, hogy hova és miért. Cukrászdába, fagyizni. Ezt a múlt héten a nagyival is eljátszotta, úgyhogy most már egész ügyesen nyalja az egy szem gombócát, ami eddig vanília volt, de miután tegnap meg tegnapelőtt belekóstolt az én csokivariációimba is (mon cherry meg Mozart fantázianév) ma már "barda" fagyit kért. S meg is ette. Ugyan utána el kellett mennünk a Patakyba megmosakodni és még este is találtam fagyi pöttyöket a bőrén (pólón keresztül kapta), de nagyon élvezte az egészet.

Ma ráadásul újítottunk. Elmentünk az Óhegyre, kihasználva, hogy bevásárlás miatt elővettem a kocsit, nem kellett magunknak megtenni a hosszú utat. Először ott akartunk fagyizni, de még nem volt nyitva a csősztorony. Motorozás közben pedig a gyerek talált egy nagy óvodás korú triót, akikhez megpróbált csatlakozni, amint játszottak. Ez kimerült abban persze, hogy körülöttük keringett, utánozta őket meg néha kiabált nekik, aztán már önállóan próbálta csinálni amit a nagyfiúk. 

Ez az élmény annyira vele maradt, hogy esti mesének is ezt követelte többször. Aztán amikor mondtam neki, hogy most már aludjon, közölte, hogy Nem! felemelte a kezét és horkolni kezdett.

Illusztráció az utolsó falat fagyi után (telefonnal készített kép):

Tegnap lefoglaltuk a jegyeket: július 22-29 Stockholm.

Miután a múlt héten kedden feljött anyósjelölt engem ápolni, meg Babszemért menni a bölcsibe és utána jót motorozni/játszóterezni vele, pénteken már nem vittük el a gyereket a kolhozba. Addigra már én is járóképes voltam, úgyhogy összekészülődtünk és délután leutaztunk Vasváriba Húsvétozni.

Babszem teljesen odavolt, hogy ismét jó idő van és lehet locsolkodni, úgyhogy ki se lehetett robbantani a kertből. A kutyával továbbra is csak kerítésen keresztül volt hajlandó barátkozni, de nagyon örült amikor kandúrozásból hazatért a Benji cica és őt lehetett dögönyözni meg simogatni. Megvolt idén is a lábfrász, mert vendégségben ő is utánozni akarta a nagyobb gyerekeket és felnőtteket, akik capoieráztak, elesett és kibicsaklott a bokája. Ezt azért két napi dagadással megúsztuk. Plusz még korábban taknyolt egyet a térkövön és a könyöke is lehorzsolódott. 

Voltunk a Tisza meg a holtág partján is, megnéztük a kompot és Babszem mindenáron bele akart menni a "bízbe", hogy ússzon, úgyhogy vaskaromban kellett tartani. A tojáskeresgélés nem kötötte le annyira, viszont nagyon örült az ajándékba kapott kiscsibéknek, akik persze ott maradtak a nagyiéknál, mert van hely, ahol felnőhetnek.

Ez most egy közérdekű felhívás!

Az ember jelentkezett az Internetes Demokrácia Pártja felhívására és arra készül, hogy 1 hónapig EP képviselő legyen. Szóval aki még nem adta oda senkinek a kopogtatócéduláját és ki se dobta, az legyen már olyan jó küldje már el nekünk.

A megválasztás és 1 hónapi EP-ség esetén mindenki, aki odaadta a cédulát kap a páromtól egy gombóc fagyit a költségkerete terhére. Ez máris több, mint amit bárki más az egyénnek ígér!

Szóval kérem a kopogtató cédulákat. Részleteket (cím, találka stb.) a lobo1tomia kuckac gmail ponty komos emilen megbeszélhetjük.

A támogatást mindenkinek előre köszönjük, utólag meg megy a fagyi 🙂

Szokás szerint, a bookline-on akartam megrendelni az új Fable könyvet, ott már múlt héten kapható volt. De nem adtak rá egyetlen százalék kedvezményt se. Úgyhogy a Libribe megyek majd átvenni a netes rendelést. Most meg nézem, hogy az alapkedvezmény is lement a bookline-nál 20-ról 15 %-ra. Felmentek a szállítási díjaik is, bár amióta visszatértem dolgozni amúgy is a személyes átvételt választom, de azért kicsit meglepő a dolog. Mondjuk így már tényleg jobban megérik a könyvszerdák, amikor 30% a kedvezmény. Most éppen Ulpius könyvekre.

Amúgy további bonyodalmak után a Kelly kiadó újra nyomta a Boltkórost és elvileg múlt héten már a teljes köteteket lehetett kapni, de ágyhoz kötöttségem miatt nem volt időm ezt ellenőrizni. Ja és a könyv azért sokkal jobb, mint a film:)

Megversenyeztettem három külföldi könyvekkel kereskedő boltot és a Bookdepositoryt, hogy kitől kapom a legjobb ajánlatot és a kinézett könyveket végül a Pendragonnál rendeltem meg. Ők ajánlották a legjobbat, szóval még mindig nem tudom kipróbálni, vajon milyen a free delivery Mo-ra.

Már a kezdetektől fenn vagyok a Gyerkőcön, szemlézgettek is egész rendszeresen, de képet most először találtam kinn magunkról. Úgyhogy gyorsan meg is örökítettem:

Az úgy volt, hogy a hétvégén elmentünk Kanizsára mert svédek látogatását vártuk. Végül csak kettesben mentünk Babszemmel, az ember itthon maradt és egész jó időt futottunk. Korábban jöttem el a munkából nagyjából már összepakoltam csütörtökön csak a táskákat kellett betennem a kocsiba, felvenni a manót a bölcsiben, ahol azért még hagytam kicsit mászókázni, majd ettünk és igazából fél óra alatt jutottunk ki a városból, holott én többre tippeltem. Az autópálya is nyugis volt, sehol nem volt semmi őrült és szokás szerint Siófoktól már sok egyéb autóssal nem is kellett számolnunk. Szombat késő délutánig egyszem unoka volt a fiam, ugyanis csak este érkezett meg a húgom a kislányával, majd vasárnap jöttek délelőtt meg ebédre a másik húgomék a két lányukkal. Egyedül a sógorom képviselte a férfi párt, de hát neki papírja van arról, hogy a családhoz tartozik, egyikünket elvette. 

Babszem nagyon élvezte az unokatestvéreket, most már nem tiltakozott volna, ha Eszti foglalkozni akar vele, de már elmúlt a nagy vonzalom, Adrival inkább játszott többet, meg Dóri tanította fáramászni. Voltak nagy motorozások a papával, sokat játszott az udvaron, egyre ügyesebb a mászókákon is és krétás rajzolást is nagyon élvezte. Előrehozott húsvétot tartottunk, úgyhogy még ajándékokban is tobzódtak a gyerekek. Anyuék örömére készült egy csomó kép is a négy unokáról mert legutóbb tavaly márciusban sikerült összeterelni őket, hogy csak ők legyenek a főszereplők. Mivel a háttér megint a kanapé lett volna, szemléltetésül inkább a közös ebédet hoznám ide:

És itt már igazi nagyfiús hajjal látható Babszem, ugyanis levágtuk a haját. Már hetek óta készültünk rá, hátul ugyan aranyos volt a göndörsége, de mindig összekócolódott, összeragadt, rálógott a fülére stb. Simán tűrte az első vágást, igaz, közben nézhette a mesetévét, csupán az nem tetszett, hogy utána leporszívóztam róla a puha hajszálakat. Egy tincset persze eltettem. A vágást meg nem én intéztem, hanem a nagyobbik húgom. De most olyan igazán kisfiús/nagyfiús hátulról a feje Babszemnek: sehol egy hullám, göndörség, kunkor.

Nagy hétvége után 38,7-es lázzal feküdtem le vasárnap este és még a tegnap se volt sokkal jobb. Da ma már kezdek a magam ura lenni. "Ana még mindig beteg"

Babszem aztán nagyon nehezen akart beszállni a kocsiba, miután eljöttünk Mirwenéktől. Persze odafelé is harcolni kellett, hogy de autózunk kicsit aztán lesz motor. Megígérni neki utána is, hogy hazamegyünk, beállunk a parkolóba aztán hazamotorozhat, de még így is nehezen érti meg azt, hogy megkapja amit akar, csak kicsit később, meg várnia kell rá. Türelem és belátás nem a gyerekek fegyverei. Tegnap miután elindultunk haza és egy kisebb dugóba kerültünk a Hungárián (csak egy lerobbant teherautó volt), úgy döntöttem, hogy beugrunk az emberért, aki csütörtökönként pingpongozik.

Még a régi helyén jártak el párszor pinpongozni, de nem nagyon volt társaság, mert mindenki inkább kosarazott volna. Itt meg ő szépen felvetette, megszervezte a dolgot és egészen népszerű lett a csütörtöki pinpong, még a főnökök is eljárnak, megadva a beosztottaknak a lehetőséget, hogy elkalapálják őket. Csak persze ilyenkor későn ér haza apa, amit Babszem néha sértődötten fogad. Kivéve, ha lekötöm valamivel, s észre se veszi, hogy repül az idő. A múlt héten mézeskalácsot sütöttünk, most meg ugye látogatóban voltunk. 

Pingpongnál meg szerencsénk volt, mert azt hittem, hogy csak motoroznunk kell a környéken, amíg a sportolók be nem fejezik a meccseket, de szerencsére éppen kiengedett valakit a gondnok az iskolából (egy iskolai tornaterem van kibérelve a testmozgáshoz), úgyhogy mi meg szépen bekéretőztünk. Babszem örömmel motorozott be a tornaterembe, bár elsőre nem ismerte fel, a sok asztal és mellette ugráló ember közül, hogy hol is keresse apát. De aztán nagy öröm volt és ölelések.

Amúgy meg tegnap délután felkerekedtünk és elmentünk a város másik végébe Babszemmel, hogy meglátogassuk a 6 hetes csodalányt.

Elöször sétáltunk egyet Ebék környékén (illetve 1méter körüliek motoroztak), megnéztük milyen a máltai játszótér, ahol rengetegen voltak,  de Mirwen szerint (aki most legalább úgy érezte, hogy van joga bemenni és körbenézni, mert nem gondolta helyénvalónak, hogy hasára kötött félkómás 6 hetessel játszóra pofátlankodjon be 🙂 előző nap még inkább hasonlított a helyzet a japán strandokra, heringoszlopok mindenütt. Később Babszemet lekötötte, hogy hatalmas monitort és vezetéknélküli egeret használhatott, bár nehezen hagyta meggyőzni magát, hogy csillogó felület helyett matton tologassa, úgy jobban tudja irányítani. Csak egyszer feküdt rá Zsófira, de lehet azért, mert azt hitte, a gyerek csak annyi amennyi a takaró alól kilátszik, amúgy nem nagyon érdekelte a kisbaba. Aki annak ellenére, hogy előre szóltak a szülei, a délutánja problémás, míg ott voltunk teljesen jól viselkedett. A sétát élvezte, aztán nézelődött, evett és még kakilt is és kb 1x nyikkant meg, mert nem élvezett hason feküdni.

És mennyire oda van érte az apja, alig várta, hogy a kezébe foghassa:)

Azok után, hogy tegnap a Boltkóros naplója körüli megfigyelésem továbbgyűrűzött, s megjelent a cikk a hvg.hu-n, amit még a könyvesblog is átvett (15 perc hírnév hehe). Aztán délután még egy Alexandrában végiglapozgattam pár kötetet, hogy nem, nem tévedek, igazam volt.

Ma reggel mivel volt kiplakátolva a metró a Deák téren? Az Egy boltkóros naplója könyvvel. Amit a Cosmopolitan szponzorál!

A legdühítőbb az egészben az, hogy ezzel a Kelly kiadó megint lejárat egy teljesen korrekt nőknek szóló sorozatot.  Persze lehet, így majd a filmet sokkal többen nézik majd meg. 

A Kelly Kiadó meg a másik akik dühítenek. Kiválóan válasszák ki, hogy milyen könyveket fordítsanak és adjanak ki (Kinsellától is jelent meg már náluk több, nagy kedvencembe, Jennifer Crusie-ba is belevágták a fejszét stb.), nyomják a reklámot ezerrel és akkor magára a kiadványra meg nem figyelnek oda. Szörnyű munkát végeznek és még sok pénzt is kérnek el érte.