Már megint kiderült, hogy Babszem nem olvasta a vonatkozó szakirodalmat, se Spockot, se Suttogót de még a Kismamára is kakil. Ugyanis mindenhol hangsúlyozzák, hogy először a délelőtti anyatejes tömést lehet leváltani a gyümölccsel, ebből lesz a tízórai. Aztán fokozatosan a többit. Hát az én gyerekem például ma megint nem nagyon akarta a nektarint, az előző bejegyzésben írtam, hogy akkor majd megint váltok. De azért délután még egyszer próbálkoztam a gyümölccsel, hátha. Hát nem benyomta szinte az egészet? Ugyanezt csinálta szombaton is, amikor délelőtt nem volt alkalmam gyümölcsözni, viszont úgy gondoltam, legalább az ízét szokja, egyen akkor délután, s délután elfogyasztotta a barackot. Úgyhogy nagyon sanszos, hogy Babszemnél nem a tízórait, hanem az uzsonnát fogom előbb megcélozni. Mert miért működjön úgy a gyerek, ahogy a szakemberek szerint kéne?

Csütörtök délután bemondta az unalmast a nagy gép, amin én szoktam mostanában garázdálkodni. Lefagyott aztán már újraindítani se lehetett. Azóta a laptopot használom én is, de mivel nagyon hozzászoktam már a másik helyhez az íróasztalon, ráadásul az stratégiailag jobb helyen van a gyerek szempontjából is, a hét hátralévő részében szinte alig voltam pc mellett.
Pénteken feljöttek délután anyuék, ugyanis apu egyik kollegáját hozta érettségi találkozóra, mint sofőr (vidékiek idegenkedése a fővárosi forgalomtól teljesen érthető), s míg a kollega dáridózott a nagyszülők meglátogattak minket. A párom bemutathatta, mit tanult a kínai főzőiskolában, ugyanis ő csinálta a vacsorát, mert a szüleimnek lehet csípős, fűszeres ételt adni (a két családból másnak, Lobin kívül nem nagyon), úgyhogy volt gazdag házi tésztaleves meg gong bao csirke tojásos rizzsel.
Szombaton megejtettük a havi nagy bevásárlást, most a Corába mentünk. Az áruházzal és a választékkal roppant elégedettek voltunk. Ráadásul mint koránkelő kisgyerekes szülők egész hamar kiértünk és tömeg se volt, a pénztárnál se kellett sorbaállni. Egyedül a visszaút sikerült hosszabbra, mint kellett volna, ugyanis nem akartunk kilóméteres sorba állni, inkább kerestünk valami alternatív utat, mert legalább az illúziója megvolt az embernek, hogy halad és nem csak ácsorog valami dugóban.
Voltunk vezetni is, mármint én vezettem. Persze be vagyok rozsdásodva, viszont a szombaton elkövetett hibákat nem ismételtem meg vasárnap, hanem javítottam, igaz elkövettem újakat. Kicsit odébb van még az, hogy forgalomba merészkedjek.
Babszem a csütörtöki-pénteki-szombati sikeres barackevészet után kis visszaesést mutat. Tegnap és ma már nem ette olyan nagy örömmel a gyümölcsöt. Azt hiszem, újabb váltás kell. Mert lehet, megunta. Viszont kapott csőrös poharat, hogy a folyadékpótlással se legyen gond és egész hamar elsajátította a pohár kezelését. Előbb játszott vele vagy fél órát, mert izgalmas volt, hogy lötyög benne a víz, aztán segítséggel (meg kellett döntenem a poharat) már ivott is.

Igazán nem szoktam BKVval messzire menni a gyerekkel, eddig 2x voltunk az Árkádban egyedül. A hannoveri villamosok valami szörnyűek. Magas lépcsők, alig van hely a babakocsinak, nem is értem, lehet-e egyáltalán felszállni rá azokkal a modernebb, szélesebb kocsikkal. Mert eddig már sikerült megoldanom, hogy egyedül felvittem, éppen elfértünk a “szélesebb” oldalán a lépcsőnek. De van amikor segítenek emberek a fel és leszálláskor. Nem szoktam kérni, szégyenlős vagyok ilyen szempontból.
Ma elmentünk a Cédrus piacra merthogy ott van nagy Biocsarnok és hát az összes szakirodalom szerint jobb, ha biogyümölcsöt meg zöldséget adok a gyerekemnek. Gondoltam, megnézzük. Sajnos pont a zöldséges rész nem volt nagy szám, hatalmas ugyan az egyéb biocuccos bolt, de az most nem különösebben érdekelt. Visszafelé persze megtörtént az első baleset, megbotlottam felszálláskor a járdaszegélyben, s bizony seggre ültem. A kocsit szerencsére sikerült megtartani, Babszem csak azt láthatta, hogy vagy 4en ugranak segíteni hirtelen. Azt hiszem, elő kell venni megint a kendőzést, vagy végre vezetni, ha már itt az autó. Igaz, ahogy a párom is megjegyezte, ha belejönnék a vezetésbe, tuti minden nap mennénk valahova a gyerekkel és az sem kifizetődő.

A tegnapi úszáson már nagyon jól ment a merülés. Nem csak Babszemnek, de nekem is: végre hagytam tovább lenn lenni a víz alatt, rendesen belemerítettem, hosszabban. S csodák csodája, nem lett semmi baja a babának. Mert azért a medencében is tudok paraanya lenni. Pedig a gyerek nagyon jól csinálja. Akik velünk kezdtek, meg is dícsértek, hogy már milyen jól megy Babszemnek egy csomó gyakorlat. Igaz, az ő kisfiuk még csak most volt 4 hónapos, úgyhogy sok mindent nem csinál még, főleg csak hagyja hintáztatni magát a vízen. Sajnos azonban tegnap korábban értünk oda, már kezdés előtt jóval a vízben voltunk, így vagy 5 perccel hamarabb ki is jöttünk, mert Babszem csak úgy 45-50 percet bír a medencében, mi meg azt már kijátszottuk az elején.
Ennek ellenére jól bírja a vizes létet. Kíváncsi vagyok, mi lesz majd a nyáron, ha elmegyünk a Balatonhoz. Az oktató szerint bármely természetes víz sokkal jobb és ajánlható mint akármelyik strand.

Alma nem jött be, a banánnal úgy-ahogy megismerkedett, ami 3 kanálnyit jelentett, valamint banánmagokat a székletben. Víz iszogatása a nagy melegben már ment. Aztán tartottam 3 nap szünetet, gyümölcsmenteset., s visszatértünk hétfőn almával, azt tejjel együtt kihányta, aztán tegnap a banán megint 3 kanál volt. Ma viszont barackkal próbálkoztam. A szilárdabb rész megint nem érdekelte különösebben, a levét viszont legyűrte. Szóval van remény. Pedig már elhatároztam, hogy jó, ha nem érdeklik a gyümölcsök, akkor próbálkozunk zöldségekkel: krumpli, sárgarépa, sütőtök stb.

Úgy látszik, azok után, hogy  Babszem a hétvége nagy részét ölben és autóban ücsörögve töltötte, megjött a kedve ahhoz, hogy nekiálljon és elsajátítsa a helyváltoztatás tudományát. Vagyis inkább gyakorlatát. A forgás ugye már megy. Vasárnap  viszont, mikor hazaértünk, elkezdett tolatni. Elég sajátos technikával kukacol. Hasra fordul, felemeli kezét-lábát, rugdalózik, s legtöbbször sikerül elmozdulnia a hasán, illetve leteszi a kezét és eltolja magát. Ez főleg a padlón megy, rendszerint legurul a habtapijairól, hasra fordul és kezdi a rugózás-lökés-kukacolást. Közben néha megáll, leteszi az arcát, nyalogatja kicsit a padlót. Ezért aztán át kell állnom a sűrű felmosásra.

Hét végére a húgom hívta meg az egész családot szülinapi kerti partyra. Adri 3 éves lett, plussz még a Lobi születésnapja is ott leselkedett másodikán, na meg a szakvizsgát is lehetett ünnepelni, szóval sok legyet egy csapásra volt. Mi péntek délután indultunk el. Masszázs után pont egyszerre értünk haza az emberrel, aki meg a szervizből hozta haza BBt, most már hideg reggeleken is indul a kocsi. Mivel végül közel fél hatkor vágtunk neki a Hungária körútnak, meglepően gyorsan kijutottunk a városból, az autópályán is korrektül tudtunk menni. Apu elmagyarázta, hogy merre tudunk majd eljutni egerszegig, és ne izguljunk, pont Csácson keresztül érünk majd oda. Olyan részletesen magyarázta, hogy hol merre kell fordulni a 76os úton, hogy azt hittem, nincs semmi kitáblázva. Pedig de. Csácsig minden ment, mint a karikacsapás. Aztán ott szépen eltévedtünk, holott vagy 8 utca az egész település. Pedig nem egyszer jártunk már a húgoméknál, de csak mint utasok, ki figyelt oda? Ráadásul éppen nem vitték túlzásba a közvilágítást, már 9 elmúlt, este volt , úgy emlékeztem, messzebb van a ház az iskolától stb. Amikor először mentünk el a kapu előtt, Lobi épp még a kertben volt, hiába integetett, nem vettük észre, másodszor már kint állt az úttesten, úgy meszelt le minket.
Szombaton, a grillparty idején persze pont esett az eső, ezért aztán a fiúk fa alatt sütötték a húsokat és kolbászokat, s mire elkészültek, a nap szépen kisütött. Volt rengeteg gyerek, a 4 unoka mellett húgom barátnői révén még jött 3 kislány, a fiúkat Babszem képviselte, aki roppant élvezte a nyüzsgést, mindenkire nagyokat nevetett, mosolygott.
Itt éppen anyu ölében vigyorog, Lóg a lába előadása után, alul látszik a két foga is:

Vessetek a mókusok elé, de én imádom ezeket a meme-ket. Főleg, ha megkapom őket. Ezt most Mirwentől:
Játékszabályok:

1. Válaszolj az alábbi 5 kérdésre a blogodon.
2. Keress meg másik 5 bloggert és kérd fel őket a játékra!
 Miért jó utazni? Te miért utazol?

1. Mi a legjobb az utazásban?
Hazajönni. De tényleg, élményekkel megpakolva, feltöltődve, kipihenten vagy épp az utazás miatt fáradtan visszatérni a kuckóba és beszámolókat tartani, fényképeket nézegetni, mesélni.
2. Hova utaznál legközelebb Magyarországon?
Épp most néztük, az Őrségbe kéne elmenni. De szívesen visszamennék Sikondára is a gyerekkel, oda ahol először voltunk kettesben a párommal. Valójában ma megyünk Csácsba 🙂
3. Hova utaznál legközelebb külföldön?
Tengerpartra, Írországba, Angliába, bármely Skandináv országba, Új Zélandra.
4. Mi volt eddig a legjobb utazós élményed?
Amerika, egyedül nekivágni, élvezni az ösztöndíjat, beleszokni egy nagyváros hétköznapjaiba, hétvégéken kirándulni, látni a napfelkeltét és a naplementét is az óceán partján, kis egyetemi városban egy hétig a campusi életet élni, felmenni a Sears toronyba, sétálni a chicagoi magasvasutak alatt és gyönyörködni az épületekben. Mindenhol kicsi a világ alapon ismerős ismerősébe botlani. Nekivágni egy red eye-jal átszállással Los Angelesnek, ahol egy addig sose látott, netről ismert barátnő vár, duzzogni, hogy nem Hollywoodba, hanem Las Vegasba akar vinni, aztán lerobbanni odafele az úton, éjszaka érkezni a stripre és beleszeretni a csillogásba. Hazajönni arra, hogy a reptéren vár a család és az utazás előtt három hónappal megismert szerelmem.
5. Mi a legkülönlegesebb utazós álmod?
Mindig azt mondtam, hogy nem hiszem el, léteznek azok a posztereken szereplő fehér homokos türkizkék tengeres, pálmafás partok. Csak akkor, ha látom. Szóval valami ilyen helyre, persze csak akkor, ha már fel tudok venni bikinit is. És itt jön a szél és becsukja a mesekönyvet.

Továbbküldeném Isoldénak, Vagabondnak, Olganak, Mrs.Shirleynek, Kerekerdeuxnek

Ebéd után elmentünk plázázni a gyerekkel. Ugyanis még volt 1-2 ajándék amit meg kellett vennem és megleptem magam is egy testradírral a Lush-ból. A Libriben végigcsorgattam a nyálam a gyerekkönyveken, igaz főleg lányos könyvek vannak, de már kiadják a Thomas-t és hamarosan jön Peter Rabbit is ami igazán uniszex mese, sőt elhatároztam, hogy ismerkedni fogok újabb meseírókkal is, magyarokkal például, nem csak a régi jól bevált Janikovszkyt, Marék Veronikát, Mazsolát, Kisvakondot fogom majd venni a gyereknek. Már alig várom, hogy tölthessem fel a polcát ilyenekkel. Na meg persze a traktorokról, autókról szóló képeskönyvekkel. Babszem végigkurjongatta a könyvesboltot egyébként, láthatóan jól érzi a kötetek közt magát (nem is értem miért:). A Lush-ban nagyon összehaverkodott a pénztárossal, nagyokat kacagott neki. Aztán már a villamoson voltunk hazafelé, mikor leszakadt az ég. A Liget téren beálltunk hát a villamosmegállóba, mert persze nem volt nálam ernyő, meg a gyerek kocsijára való vízlepergető. Láttam is a tekinteteket: micsoda anya. Aztán 25 perc után Babszem is kezdte unni a dolgot meg éhes lett, úgyhogy még sírni is kezdett. Hiába énekelgettem neki, ringattam, néztük a tűzoltókat, villamosokat, meg hogy szakadozik fel a felhő, de hosszú távon ez se működött. Plusz valaki rá is gyújtott a fedett kis térben, úgyhogy mivel már csak szemerkélt az eső, fogtam magam elindultunk és hazarohantunk. Jó időt futottunk, Babszem elég megszeppenten ücsörgött a kocsiban (amint kiértünk az esőre mintha elvágták volna a sírását), itthon melegen átöltöztünk, kajáltunk és most pihenünk mind a ketten.
Ez is megvolt.

Tegnap a múlt heti kihagyás után ismét elmentünk úszni. Babszem most kicsit tartózkodóbb volt, mint legutóbb, és még továbbra is inkább nézelődött, s csak fél gőzzel csinálta a gyakorlatokat. De azért már egész jól megy neki a merülés meg a lábmunka. Volt mellettünk egy kisfiú, első alkalommal az uszodában, ennek megfelelően anyukájára volt gyógyulva és végig szipogott kicsit. Azt hittem, 1-2 hónappal fiatalabb nálunk, de kiderült, hogy 9 hónapos. Az én gyerekem vagy 2x akkora volt, mint ő. Ráadásul szerintem az uszoda medencéjében nagyító hatású a víz is. Most már tuti, Babszem óriásbébi.
Egyébként nemcsak éjszaka aludt jól, 1x felébredve kajálni 9-től 7ig húzta a lóbőrt, de most is alszik vagy fél órája.*

*Persze ilyenkor szokott felébredni, ha leírom, hogy alszik. Akár ide, akár a páromnak MSNen, tuti felébred.

Mindig van valami éppen divatos dolog, amire a világ egyik fele fújol, a másik meg élteti. Ez nincs másként a kismamavilágban sem. A porontyon olvasgatom éppen a Suttogó melletti és elleni kirohanásokat. Elolvastam tavaly decemberben az első kötetet, volt amit megjegyeztem belőle, de volt amire csak legyintettem, na meg képtelen voltam betartani, mert az ember tervez, gyermek meg másként akarja én meg nem vagyok kőszívű és kitartó, hát inkább hagyom hogy Babszem irányítson. Egyébként meg Amerikában Mississipit lehet rekeszteni a családsegítő, gyerekneveléssel foglalkozó könyvekkel, hozzánk csak néhány jut be, ezeket aztán sokan szentírásnak veszik. Vagyis reklámtól függ a dolog. Mivel a Suttogót neves kiadó adta ki, befutott. Tuti annak idején Dr. Spocknál is volt jobb, de az lett a biblia. Épp a múltkor mesélte a nagybátyám felesége, hogy ő annyira nem tudott semmit a gyerekekről, segítsége nem volt, hát mindent a jó doki útmutatása szerint csinált: 3 óránkénti etetést (igen, ébresztéssel), evés előtti tisztába tételt (ezért aztán többször is szó szerint szarban voltak a gyerekek) stb. Azóta persze változnak az idők. Ott a Kismama újság, a hangadó orgánum, mely a természetes szülést hirdeti mindenek felett, a szülész-nőgyógyász dokikat szükséges rossznak tartja és a legjobb, ha szoptatod a gyereket amíg le nem érettségizik, ha valamiért nem jön össze a dolog akkor tuti te vagy a hibás. Aztán meg a rengeteg netes oldal, ahol mindenki késhegyre menő vitát tud folytatni olyan apróságokról, mint hogy ki kakilt a kisvakond fejére. Az ilyenektől mindig megrettenek ezért aztán valahányszor elhatároztam, hogy akkor én is belépek valami online kismamaközösségbe, inkább hanyagoltam a dolgot. Nem kell, hogy állandóan belémkössenek, leszólják amit a babával csinálok. Igazából hiába olvasgatom a rengeteg könyvet, újságot a témában a végén mindig az van amit éppen a helyzet ad. Főleg azért olvasgattam egy csomót mert nem vagyok egy ösztönös anyafazon, nem hiába nem siettem én el ezt a dolgot a gyerekkel. Még most is van egy csomó kétségem, hogy mi az amit jól csinálok, mi az amit nem és még a végén ahogy így 1-1 kanállal többet eszik csak naponta gyümölcsöt a Babszem még a végén én is kénytelen leszek 3 éves koráig szoptatni, pedig azt nagyon nem akarnám (eredetileg 1 évet tűztem ki célnak)
Persze a Kismamát ennek ellenére elolvasom, mert vannak benne jó cikkek, sőt tegnap épp benn volt a harmadik Suttogó könyv is a könyvtárban, szóval kivettem azt is. Tovább művelődöm, aztán majd kezdek valamit a gyerekkel.

A párom kolleganője volt az, aki mesélte, hogy a gyerekeinél mindig egy nehezebb, nyüszisebb periódus előzte meg amikor valami nagy durranással álltak elő. Tegnap még a frontra meg a fülledt időre fogtuk, hogy Babszem ha nem aludt állandóan lógnia kellett valakin. Ma is egy kicsit bújósabb volt a nap első felében. Aztán elmentünk plázázni, mert a párom szemüvegéhez megérkeztek a lencsék, és ott egy kicsit feldobódott. A pénztárosnénikkel mindenhol nagyokat haverkodott, valamint a nagyképernyős tévék tetszettek neki igazán. Itthon leginkább azt szereti, ha az XP alap képernyővédője megy (fekete háttér, színes logó ugrál ide-oda), arra nagyon be tud izgulni.
Szóval most kíváncsian várom, mivel fog előrukkolni. Talán feltérdel, vagy elkezd mászni.:)

Most van egy kis nyugis hétfő délelőtt, gyermek alszik, lehet kicsit összefoglalózni mit hozott a hosszú hétvége. *
Szombaton kénytelenek voltunk elmenni kínai étterembe, mert péntek este nem tudták kiégetni a páromnak ínyencórán a wokot amit vett, viszont Wang mester megígérte, hogy a Lanzhou-ban át lehet venni. A Luther utcai éttermet választotta az átvétel helyére, mert azt ismerjük és közelebb is van,  mint a budai. Engem eléggé meglepett, hogy az ember által állandóan Wang mesterként emlegetett kínai szakács egész fiatal. Aztán siettünk haza, mert vendégeket vártunk, s nem sokkal utánunk érkeztek meg Mirwenék. Babszem pedig megint bebizonyította, hogy a vendégeknek a legjobb formáját tudja hozni. Ugyanis 2 órát aludt délután, mialatt mi szépen játszottunk 3 menetet is. Mivel Ebsikék kezdők voltak, hazaiaknál maradt 2 győzelem is az Atticában (másodszor nálam), de szerintem legközelebb ez már másképp lesz. A Puerto Ricoban meg döntetlen lett, Mirwen és a párom holtversenyben végeztek az élen (én lettem az utolsó).
Vasárnap pedig elmentünk Vácra. Ami megint kedvesnek, szépnek tűnt, csupán az volt a gondunk, hogy nem találtunk nyitva tartó pizzériát, a gyrososnál már ettünk a múltkor és nem voltunk elájulva tőle, a Duna parton lévő éttermeket meg kicsit drágának ítéltük. Végül a főtéren ettünk grillezett cuccokat, ami a fővárosi árakhoz szokott pénztárcásoknak akár roppant olcsónak is tűnhet. Végül heverésztünk egyet a parton és persze hazafelé kicsit eltévedtünk, mert nem kellett volna letérnünk az M2-ről, de már megint megzavartak az útépítések és a rossz kitáblázottság.
Az illusztrációk közt pedig nem bírtam választani. Egyiken én nézek ki jobban, másikon meg a Babszem, az egyik nekem tetszett inkább, a másik meg a páromnak.
 

*A nyugis hétfő délelőttből valahogy este lett, mert az összefoglaló megírása előtt még nekiálltam fényképeket válogatni, aztán felébredt a gyerek, majd elmentünk sétálni 2x is, próbáltunk zöldségest találni, de hiú remény volt, úgyhogy citrom helyett csak lét vettünk. Amíg ebédeltünk csemete megint aludt, persze csak addig amíg le nem ültem a gép elé, s mivel valami frontot érzett, ma egész nap inkább társaságra vágyott, úgyhogy volt még séta, sok cipelés, ölelgetés

Tegnap voltunk a 6 hónapos státuszon is, nem csoda hogy már kicsi néhány 68-as body, ugyanis 72cm a gyerek és 7600 gramm, a feje még mindig nagyobb mint a mellkasa de már csak 2cm a különbség. Igazi vasgyúrónak néz ki, a vállizmai halálosak, azon szokott ugye támaszkodni és hát a combjai is elég kemények. Aztán megkapta az utolsó szurit is ebben a körben és alig sírt. Ugyanis pont besietett valaki a rendelőbe, hogy a védőnőnek telefonja van a másik szobában, és ez annyira lekötötte, hogy teljesen megfeledkezett a fájdalmáról. Úgyhogy sikerült viruló fejjel kimasíroznom a vizsgálóból, hogy lám lám az én fiam nem is ordít ha megbökik.

Ma nagyon sűrű napunk volt, legalábbis magunkhoz képest. Reggel elmentünk beirattam Babszemet a helyi könyvtárba, mingyárt ki is vettem a nevére 1 krimit 1 sci-fit, 1 Réz Andrást, 1 DVDt meg 1 gyerekverses könyvet. Valamint most vettem észre, hogy a gyerek igazából delfin, ugyanis 3-assal kezdődik a személyi száma. Ebédre elmentünk kipróbálni a közelben lévő indiai menzát. Ahova ha még sokáig kitartanak el fogunk majd járni, mert szeretjük az olyan helyeket, ahol körberajongják Babszemet. Aztán meg volt még ma babamasszázs tanfolyam is. Ahol megint nagyon szépen viselkedett a gyerek. Élvezte a gyömöszölést, haverkodott mindenkivel (persze mert ő volt az egyetlen férfi, és a lányoknak nagyon bírja csapni a szelet, csak kinyitja a nagy szemét, kivillantja a két kis fogát és mindenki elájul tőle). Igaz ennek köszönhetően ma alig aludt, vagyis úgy 3x 15-20 percet, ami lássuk be kevés. Ráadásul ma este egyedül leszek vele, mert az ember elment az utolsó kínai vacsorájára és megtanulja mi a titka a pekingi szósznak. Tegnap vettünk kacsacombokat, hátha csinálunk belőle valamit 🙂

December közepe óta, hogy naponta legalább 1x mentünk sétálni, s főleg délután na meg hogy lett végre rádiós telefonom, rákattantam a Délutáni Kávéház című műsorra a Radiocafén. Mert nagyon jók a műsorvezetők, a témák is és mostanában leginkább az ezen az adón leadott zenéket kedvelem. jelenleg éppen rekordkísérletük van, hogy 125 órát vannak adásban. Ami tök jó, mert így egész nap lehet őket hallgatni. Holnap estig kell már csak kitartaniuk. Tényleg hajrá.

A húgomnak sikerült a pszichiátria szakvizsgája. Nagyon komoly. Most jöhet neki a következő.

Kidőlnek körülöttem a férfiak. Ez valószínűleg a légkondi átka. Melegből hűvösre. S mivel most már itthon is van és a boltokban, na meg a postán is (ahol ma végre nem kellett 1 pillanatot se sorbaállni, mert volt üres ablak, ezt fel kell írni), ráadásul ott tökig csavarva, meg én mostanában olyankor járok, mikor a nyugdíjasok és kismamák, s kevés az ember, nagyobb hatásfok. Mindenesetre Babszem ismét barátkozni kényszerül az orrszívó-porszívóval és nem mehet ma úszni. Holnap viszont várják tanácsadásra és végre az utolsó szurira (egy darabig legalábbis).

Nem tudom, hogy a fogzás, a meleg, a fülledt levegő, a front vagy az orrfolyás lehetett az oka, de ma nagy meccs ment az alvás miatt. Végül 2-kor ájult be a gyerek, a mi ágyunkon, mellettem fekve és evés közben. Azóta is mozdulatlanul fexik. S legalább már végre esik az eső is. Remélem mindenki felfrissül a végére.

Természetesen mire mindezt leírtam, felébredt a gyerek.

Még ma se zabált be a gyerek az almából, de most már nem volt fintorgás, öklendezés. Egy darabig már tartogatta a szájában a pépet, aztán kiköpte. A léből talán lement pár csepp a torkán is, de nehéz megmondani, mert az egész folyamatot hatalmas nyáltenger is kísérte, szóval nem analizáltam a kijövő dolgok hány százaléka nyál és mennyi az almalé. Mindenesetre elkezdtem magam kiképezni babaszakáccsá. A könyvtárból beszerzett két kötet mellé megérkezett a névnapi ajándékom is. Egyébként meg az a babaszakácskönyv, amit Juga Veronika és Farkasházi Réka nevével adtak el anno, biztos valami angolszász eredeti fordítása. Ugyanis angoloknál meg az amerikaiaknál* ajánlják első szilárd ételként a babarizst, amit aztán sürítőként meg alapételként kevernek a kajákba. Nálunk ez nem divat, ott azonban tápszerhez hasonlóan instant is lehet kapni a babarizst. Szóval nemcsak Stahl Juditnak vannak angol forrásai.

*Oké, lehet, hogy máshol is, de ezekről tuti tudok mert olvastam. Nyelvtudásom eddig terjedt.