A gyerek legújabb trükkje, hogy vándorol az ágyában. Háton nem tud elaludni, sőt, alávsból is felébred, ha a hátára kerül (ez jó trükk ha fel akarjuk ébreszteni). Ébredéskor mindig a hátára tesszük, mert akkor ott ácsorgunk mellette és nézzük az ébredését, ahogy nyújtózkodik és mindenféle pofákat vág, meg teli szájjal vigyorog. Hason azonban csodákra képes. Egyrészt emelgeti a fejét, forgolászik jobbról balra és annyira rugdalózik, hogy vagy függőlegesen mozog el és elindul az ágy egyik végéből a másikig, elhagyva maga mögött a pelenkát, ami párna és folyományok felfogása miatt van feltéve neki, vagy elfordul keresztbe. Leginkább ez utóbbi formációban tud aztán roppant békésen elaludni. A gond csak az, hogy most már 58 centis és az ágy 60 széles, ráadásul a rácson ugye ott van körbe a fejvédő, szóval hamarosan nagyon mérges lesz, ha nem tudja felvenni így az alvóspozícióját. De addig is nagyon mókás:

Kitaláltuk már az elején, hogy ne legyen túl nagy teher rajtam, minden nap kell foglalkozni magammal is és időt hagyni egy kis egyedüllétre. Mert ugye ott fenyeget minden kismamát egy kis levertség, lehangoltság, kimerültség, de ez még természetes, belefér. De azért ezt mindenképp ki akartuk hagyni. Eleinte, hogy nem voltam napközben egyedül, az sokat számított. De már akkor is bevezettük, hogy amikor hazajött a párom elmentem fél-háromnegyed vagy egy órára is (attól függően, hogy álltunk az etetéssel, milyen állapotban hagytam itthon a Babszemet). Csak sétálni, vagy boltba, postára, kölcsönzőbe, könyvtárba stb. Ragaszkodtunk az 5 utáni időponthoz, mert az biztosan tudtuk, ezt tudjuk tartani még akkor is, ha már csak ketten vagyunk. Tegnap még a közelben nemrég megnyílt bevásárlóközpontot is fel tudtam térképezni, s kiderült, hogy van ott cipő-, baba-, fehérnemű- és könyvesbolt is. Rögtön meg is vettem az eddig hiányzó orrszívót, és normális méretben és árban szoptatós melltartót is kaptam. S nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy ezt teszem. Sőt meg vagyok győződve arról, hogy a Babszemnek is jó (hiába panaszkodik néha az apjának), mert én is nyugis vagyok, s nem idegesítem őt fel. Úgyhogy a baby blues egyelőre elkerült.

Nagyon nyugisra sikerült a Karácsonyunk. Meg is beszéltük, hogy valószínűleg egy ideig ez lesz az utolsó ilyen. Jövőre már lehet időben készülni meg szervezni, hogy hova utazunk, kit látogatunk meg, mit veszünk stb. De most más volt. Igaz, annyira elhúztuk a dolgokat, és kényelmeskedtünk hogy 25-én még takarítgattunk, de most legalább a két ünnep között nem kell főznöm, mert kaja az maradt elég. Ennek ellenére minden nap csináltunk valami finomat magunknak, tegnap pedig nálunk ebédeltek anyósjelölték és Cica s csupán csak fél órát késtünk az asztalhoz üléssel, mert ugyan minden kész volt időre előbb azért Babszemet kellett megetetni és megvárt minket az egész társaság.
A gyerek is egész jól viselkedett az ünnepek alatt, úgy tűnik egyre inkább igényli, hogy kaja után nem azonnal elalszik, hanem nézelődni akar, ha lehet nem a kiságyában. Szerencsére éjszaka ott is elvan, miután evett még fél órát elszórakoztatja magát, aztán elalszik. Nappal inkább igényli a felnőttek beavatkozását is, hogy dumáljunk hozzá, meg a változatos helyszíneket. Persze az egész jól viselkedésben benne van az is, hogy nehezen alszik el este, a délutáni cidrit meg úgy tűnik azért meg lehet úszni jól pozícionált etetéssel és altatással. Na meg azzal, hogy most nem mentem el sétálni, mert az szokott az én időm lenni, mikor munka után megjön az apja, én megyek el fél-háromnegyed órára, s valószínűleg ezt is megérzi, ezért sírózik többet abban az időintervallumban. De inkább akkor csinálja ezt, amikor ébren vagyunk, s éjjel hagyjon aludni engem is legalább 3-4 órát egyben, s ha fel is kel, eszik, utána aludjon szépen egyedül vissza. Szóval nem panaszkodom emiatt (főleg, hogy olvasgattam horrorsztorikat más gyerekekről, s arról, hogy viselkednek éjszaka). Na de vissza az ünnepekhez: kipihentük magunkat és megúsztuk a 7 határra szóló zabálásokat is. ja és persze megvan az egyszemélyes rajongótáborom is:

Aki feldobná magának kicsit a hangulatot, annak íme egy hallgatható és nézhető Justin Timberlake szám. Mielőtt senki se kattintana, elmondanám, hogy a Saturday Night Liveban adták elő. Szóval ehhez képest földönfekve röhögős.

Friss anyukához méltóan kívánok mindenkinek Békés, Boldog Ünnepeket:

Úgy ismerkedtem meg az írásaival, hogy mindig karácsonykor adták le a tévében a Kaposvári Színház előadásában a Berzsián és Didekit. Nagyon bennem maradt a jelenet, amikor minden fán rézangyalok fütyültek. Na meg persze Csákányi Eszter, mint “Zsebenciék locska-fecske leánya, a Klopédia”*. Sokáig azt hittem, ez színdarab, aztán később kiderült, hogy dehogy, mert a sok betűfalás közben egyszer csak megkaptam a meseregényt is. Még a Hétfejű tündérre is elvittek a Madáchba, de annyira kicsi voltam, hogy később csak a felhőbodorításra emlékeztem, s arról is úgy gondoltam, csupán színdarab. Az egyik legnyúzottabb lemezünk volt a Fájosfogú oroszlán (szombat-vasárnap ebéd után, míg anyuék lepihentek mi meg már nagyok voltunk ahhoz, hogy aludjunk, vagy nem akartunk aludni, mindig hallgattunk valami meselemezt). Kedvenc orosz tanárnőm pedig karácsonykor óra helyett felolvasta nekünk kedvenc meséjét, a Hazudós egért. Rengeteg kellemes olvasmány és kultúrális emlék fűződik hozzá. Biztos, hogy Babszem könyvespolcán ott lesz a teljes életmű, hogy megismerhesse, szerethesse. Gondolom most ő is visszaköltözött az egér mellé, a csillagokba. Dömdödöm

* Volt, hogy Zsebenci Klopédiát írtam be a MUDon, mint igazi nevet és rákérdeztek, hogy tényleg így hívnak?

Azt álmodtam, hogy még a Babszem alig volt 3 hónapos, de kiderült, hogy terhes vagyok újból. Élénken magyaráztam a dokinak, hogy ez képtelenség, mert mi védekeztünk. Élénken magam elé képzeltem még álmomban is, hogy akkor a jövő karácsony megint ilyen visszafogott lesz, de azért két kisgyerekkel eléggé őrült 4-esben is. Nem is tudtam, hogy mondjam el otthon. Aztán szerencsére felébredtem.

Mikor kiszámoltam, hogy bő egy hónapos lesz Babszem az ünnepekre, már akkor úgy döntöttem, idén nem csinálok felhajtást (nem mintha eddig tettem volna). Ugyan megint vettem pár adventes magazint és ugyan megvehettem volna előre sok-sok ajándékot, sőt mézeskalácsot is lehett volna sütni stb. de nem tettem. (Pénteken mondjuk anyuval csináltunk mákos aprósüteményeket, amikkel lehet vendégeket kínálni) Igaz, még októberben pont akkor jártam az IKEAban amikor kitették a karácsonyi dolgokat, szóval díszeket, gyertyát és csomagolópapírt beszereztem. Az egymásnak vett ajándékokat már letudtuk, elővásárlás történt. A hugaimmal közösködtünk a gyerekeknek, többnyire ők intézték én csak adtam a lóvét, a maradékot meg elintéztem bookline és a DM segítségével. Az ünnepeket itthon töltjük, vagy jönnek vendégek, vagy nem. Talán lesz fenyőnk is. Vagy ágak. Csak 2 étkezésre fogunk nagyot főzni, a többin megesszük a maradékot. Nyugi lesz, hármasban. De emiatt nem izgatom magam, inkább arra készülök, hogy jövőre már izgalmasabbra lehet az egész készülődés, mert lesz apróság aki értékelni tudja.

Természetesen tegnap az uzsonnát megszakítva érkezett meg a doktornő. Babszem kicsit nehezményezte is, hogy félidő után ott kellett hagynia a tejcsarnokot. Éppen ezért a vizsgálat elején igazán ducásan viselkedett. A doktornéni rögtön azt mondta, hogy jéé, hogy kigömbölyödött és milyen hosszú ez a gyerek. Aztán kiderült az is, hogy erős, a felhúzásnál nemcsak ülni, de felállni is akart, meg ugye szépen tartotta a fejét is. Aztán kiderült, a köldökén maradt még egy kis vadhús, amire ezüstnitrát pálcikát javasolt, de az nem volt éppen nála, mondta, hogy eljön kedden (ma*) délután és akkor elintézi. Az egyetlen, hogy úgy tűnik kicsit sárga a Babszem, de nem kórosan, ez az anyatej okozta sárgaságnak tűnik, ha minden igaz 5-6. héten elmúlik. Szóval jól vagyunk, növünk, fejlődünk és főleg, okosodunk.

* A változatosság kedvéért éppen ebéd utáni alvásnál tartottunk, szóval alig 15 perc után fel kellett ébresztenem a picit, de legalább simán kibírta a macerálást, csak utána nehezen talált vissza álomországba.

Még az egyik szüléselőkészítő előadáson, ahol már a csecsemőgondozásról, szoptatásról volt szó valaki a közönségből megkérdezte az ott szakértőként jelen lévő védőnőt, hogy mégis melyik pelenkát ajánlja. Mert hogy annyi féle van. Ő meg azt mondta, hogy ez egyéntől függ. Van akinek ez jön be, van akinek az. A kórházban napi 3 liberót adtak, ezt tudtam előre, hát itthonra egy kezdőcsomag Huggies-t vettem, amiből kaptunk is még, sőt volt nálunk Pampers is, szóval elég széles palettán sikerült kísérleteznünk. Persze mindegyikből az újszülöttet használtuk eddig, a 2-4 v. 5 kg-ig szólót. A kórházi Liberóval, amiből pár darabot haza is hoztam, mert volt maradék, nem volt gond. A Pampers nem igazán jött be. A Huggiest hamar kicsinek ítéltem. A Liberóval meg előfordultak balesetek a múlt héten. Kijött belőle ez meg az. Főleg az. Ami eléggé ciki volt, de legalábbis sok mosással, átöltöztetéssel, ágyhúzással járt. Igazából úgy hiszem az volt a fő gond, hogy a Babszem rengeteget mozog, rugdalózik, tekereg és kilazultak a pántok, bár elvileg az összes ilyen pelenka fogja és mindent magába szív, valahogy nem dolozott a nedvzáró mag elég gyorsan, s a 2 réteg ruha se mindig fogta meg a székletet. Az újszülött pelenkák elfogytak tegnapelőtt, most már a következő méretnél tartunk, mert abból és Liberósból van egy nagy csomag (3-6kg). Az első darabbal előfordult még gond, de azóta semmi. Ennek ellenére ebből a méretből is beszerzek kisebb csomagban más márkákat, hogy teszteljünk. Aztán a végén lehet, hogy a DM saját márkája lesz a legjobb?

Délelőtt össze-vissza aggódtam, hogy a Babszem biztos akkor fog töbfogásos ebédjébe belefeledkezni, amikor jön a doktornéni, s utálja, ha közben megzavarják, meg hogy lesz-e időm ebédet csinálni magamnak, megenni meg ilyenek. Aztán rájöttem, hogy a látogatás csak 1 óra után várható, mert hétfőnként 5-től van a rendelőjében a gyerekorvos, előtte meg vizitálja akiket kell, vagy akiknek ígérte (lásd minket). Úgyhogy ebédelt a gyerek, én is, voltunk levegőzni, hallgattunk karácsonyi dalokat és még felmosni is volt időm. Igaz, most megint ott vagyunk, felváltva figyelem, mi lesz előbb. Babszem akar uzsonnázni, vagy megszólal a kaputelefon. Egy kismama izgalmas napja…

Most már a hétköznapok jönnek, felépültnek nyilvánítottuk magunkat, nincs kiszolgáló személyzet (nagymamák), csak a magcsalád. Szombaton voltak vendégeink még, végre a nagyobbik hugomék is el tudtak jönni Babszemnézőbe (eddig minden alkalom előtt Adri megbetegedett, de most már napok óta tünetmentes vol). Vasárnap az ember elment vásárolgatni, karácsonyi ajándékot, élelmiszert, na meg persze járt az Obiban is, de céltudatos volt, nem kóborolt sehol sokat, aztán nekiesett a bejárati ajtó szigetelésének. Jómagam meg elintéztem a vasalást, takarítást, és estik a gyerek is jól viselte magát. A lefekvés környékén voltak megint problémák, de aztán úgy beájult, hogy 5 órát aludt egyfolytában. Ma kezdődik a napközben kettesben élet. Úgy számolom, délelőttönként lesz időm a legtöbb dolog elintézésére. Kíváncsi vagyok, a főzést hogy fogom végezni. Az ember szerint úgyis a háztartásvezetés a gyenge pontom. Most rend van, kész a mosás, várjuk a doktornénit.

Tényleg nem vagyok. Ennek már voltak jelei nyáron is, de legutóbb két hete szembesültem vele, amikor kiderült, hogy a nyáron hosszú vajúdás után befejezett honlapunkat kicsit átdolgozták, javították. Az egészben az bosszantott a leginkább, hogy olyan részeket cseréltek ki rajta, amiket én direkt Főnéni utasítására hagytam tompítottan, mert ő egy az egyben a sallangnélküliséget kérte, még a céges logót is nehezményezte, pláne a céges színeket, na meg hogy anno többször kértem a kollegákat, mondjanak véleményt a munkámról és senki shona nem szólt arról, hogy valami nem tetszik vagy másképp csinálna bizonyos dolgokat. A párom rámutatott, hogy bennem is van hiba, mert amilyen lelkesen vágtam bele az egészbe, a sok nyesegetés után eluntam és kínkeservesen fejeződött be a projekt, ráadásul nem dolgoztam jól másokkal, inkább megcsináltam egyedül, maximum az emberem segítségét fogadtam el. Naponta 1x megnézem a céges leveleimet, hátha küld még nekem valaki valami olyat amit továbbítani kell az éppen illetékes elvtársnak/nőnek, de elég üres a postaládám, leszámítva a spamokat és a körleveleket. Szóval nem hiányzom, tényleg, senki se ír ilyesmiről vagy kérdez dolgokat.
Persze igaz, engem is jobban izgat mostanában az, hogy elképzelhető, a Lactoherb tea miatt arénázik Babszem esténként. Ugyanis semmi más olyan kaját nem ettem mostanában, ami bánthatná a gyomrát, vagy rossz kedve lehetne tőle. Tegnap este például túl azon, hogy nem jött haza az apja (céges karácsonyi vacsora) és csak nőkkel volt körbevéve egész nap, valami nagyon visszatartotta a hasát is, közel egy napig nem volt teli pelus*, de még a szelek se mentek. Úgyhogy most szoptatóstea felfüggesztés lesz, esetleg visszatérek a Fitolac-ra, aminek jobb az íze, csak 2x annyiba kerül, mint a herbáriás teakeverék.

*A dolgot hasmasszírozással, lábtornászással úgy megoldottuk, hogy a gyerek aztán a hónaljáig narancssárga melléktermékkel lett terítve és előbbre kellett hozni a fürdetést.

A film-díjkiosztó szezon elkezdődött az óceán másik oldalán. Már megvannak az Arany Glóbusz díj jelöltjei, s most az IMDB is nagyon kitett magáért igazán informatív és képekkel spékelt oldalt hozott létre.

Tegnap este sikeresen meghackeltük Babszem műsorát (fürdés, vacsora utáni sírást, ágyban nem elalvást). Az ember egyszerűen a vállán taltotta közel 40 percig, amíg el nem aludt, így aztán nem volt gond a lefektetés. Igaz, így hajnalban is meg reggel is a szokásosnál 1 óráv korábban fent volt, de nem igazán érdekelt, jó volt a nyugis este. Bár reggel meg nem akart visszaaludni, pedig én még tudtam volna, szólva azért eltolódott neki az esti műsor, valamikor csak le kellett adnia és szórakoztatni a szüleit.
Egyébként a legjópofább képeket akkor lehet csinálni róla, amikor felébred és nyújtózkodik, meg grimaszol jókedvűen az ágyában.

Ez is egy olyan könyv, amit eddig sikerült kikerülnöm, kivártam, hogy lecsengjen a felhajtás. Mivel igazán jó kritikákat nem olvastam róla, csupán annyit, hogy ha nem egy 15 éves gyerek írja jobban szétszedik, mert fantasyelemek összelopkodása az egész, azért a Harry Potter mellett ott szerepelt a ha majd hozzáférek elolvasom listámon. Közben persze elkészült a film is a regényből, ahogy kell és mindjárt be is mutatják. A trailertől nem voltam elájulva és még a plakátja se volt annyira hatásos, mint mondjuk a Tűz birodalmának. Na meg most úgyse mozibajárós napjaimat, hónapjaimat élem, mindent megvárok DVDn, nem izgultam. Tegnap azonban kölcsönbe megkaptam a regényt A.-tól, aki karácsonyi babavizitre jött, így legalább elolvasom az alapot és majd meglátom, hogy mennyire jegyezzem elő magam a videotékában a filmre. Bár ez utóbbi szerintem várni fog magára, az Empire szívtelenül 1db csillagot adott rá, annyira tragikusnak ítélte a végeredményt. Talán nem kellene dicsekedni, hogy egy részét itt forgatták Magyarországon.
Mindenesetre ha kiolvasom a regényt, akkor majd saját tapasztalatról is beszámolhatok, nem kell mende-mondákra hagyatkoznom.

Heti 1x mérjük le Babszemet, aki vasárnap elérte a születési súlyát. Lehet, a héten majd megnézzük, mennyit eszik. A. jóvoltából van mérlegünk, de nem akarok állandóan a súly miatt aggódni. Láthatólag jól van a gyerek, eszik eleget, feleslegesen nem stresszelném magamat. Anyagcseréje is rendben van, ugye volt már sugárban kakilás az első héten, a fejlepisilés már egész jól megy, ma reggelre pedig a matrachuzatig le kellett cserélni mindent (body, ruha, lepedő, matrachuzat), hála a hajnali termésnek, aminek köszönhetően megint csak 7 előtt ébredt fel, szóval inkább mossunk sok piszkos ruhát és ágyneműt, de legyen nekem is 4-5 óra egyben alvás. Mert megérdemlem. Ma még a mérőszalagot is mellé tettük, 57-ig húztuk ki. Persze szerintünk eredetileg se csak 53 centi volt, amennyit születésekor mértek, hanem több, mert látható, hogy elég hosszú gyerek (hosszú ujjak, nagy láb, szóval az apjára ütött).