Tegnap nekem is sikerült fél perc alatt bőrig ázni, mert épp a legnagyobb zivatarban értem haza, s míg a buszmegállóból átrohantam az úttesten a boltba, már csurom vizes lettem. Visszafelé pedig (bolt-buszmegálló) már bokáig érő vízben mászkálátam, pedig csak 10 percet töltöttem a bevásárlással. Egyébként a busz is beázott ami hazáig vitt és igenis szidtam az autósokat, hogy ilyen esőben miért kell 80+-szal belehajtani az alvázmély vízbe, hogy még a széles járdán mászkáló gyalogos se tudjon eléggé a falhoz lapulni, sőt a pajzsként használt járdán parkoló autókon is átcsapjon a víz egészen a földszinti ablakokig. Szóval ázott verébként értem haza, de nem volt kellemetlen.

A csaj, aki a tornát tartja még hajadon és gyermektelen, viszont már erősen tervezi a jövő évet. A párja megkérte a kezét, tavasszal szeretnék az esküvőt, de már a télen nekiállnának a gyerekgyártásnak. Ezzel kapcsolatban rendkívül sok kérdése szokott lenni, hogy kinek meddig tartott, volt-e speciális előkészület, mehet-e majd nászútra repülővel stb. Faggatott minket, a hozzáértőket de legalábbis olyanokat akik már eléggé utánaolvastak a témáknak, lévén megaaktuálisok.
Tegnap az esküvő volt a soron. Hol érdemes ruhát venni, ki hol tartotta, mikor kezdeni a szervezkedést stb. Csak hárman voltunk tanítványok, úgyhogy amikor megkérdezte, hogy “Lobo, neked honnan volt a ruhád?” válaszoltam, hogy “Mi nem házasodtunk össze”, erre persze rögtön az volt a válasz, hogy “Akkor hajrá!”. Pedig nem azt mondtam, hogy még, vagy utaltam volna rá, hogy tervbe van véve. A fogorvosnak is ez a kedvenc heppje, mióta megtudta, hogy nem vagyunk házasok, hogy most szép fogakat csinál az esküvőre stb. A múlt héten az ex akadt ki egy chat során, hogy jön a gyerek és nincs, nem volt, nem lesz esküvő, mert ő például mindenképp elvenné gyermeke anyját.
Annyira nehéz megmagyarázni, hogy miért is ez a helyzet és miért nem izgat az egész. Nő esküvőről álmodik amióta öntudatra ébredt, ezt képzeli mindenki. Mert hogy az lesz a legszebb, legfontosabb nap az életében. De én sose álmodtam erről, még mindig nem és nem érzem, hogy enélkül ne lenne teljes az életem. Sose leszek hercegnő, s nem is vágyom rá. Vannak prózai okok is, amik az esküvő ellen szólnak (anyagi, társadalmi stb.) na meg azzal szoktunk viccelni, hogy anyagilag sokkal jobban egymáshoz vagyunk kötve, mint a papírral lennénk. A vallás nem játszik egyikünknél sem, s bár már voltam szép és jó esküvőkön (kiemelném a hugomét) nem vágyom a középpontba, hogy ünnepeljenek. Nyolc éve megvagyunk a párommal, a gyereknek lesz neve, anyja, apja ha pedig mégis közbejönne valami, akkor a házasság se számít. Mi lenne, ha ő megváltoztatná a véleményét és megkérné a kezemet? Először biztos el se hinném, talán kinevetném. De ettől nem kell tartani 🙂
Aligha hiszem, hogy meg tudtam magyarázni, miért nem érdekel a dolog. Nem mézem le azt, akit igen, elvárom a hasonlót tőlük is. Nem érzem, hogy bárkit is megfosztanék bármitől ezzel a hozzáállással.

De az az igazság, hogy mindenki annyi mindent mondott már arról, hogy hol is tartok, hogy teljesen bezavarodtam, s úgy döntöttem, ez lesz az én saját mérföldkövem:

Az egyik unokatestvérem neve. Annak idején az egész család el volt hűlve amikor keresztanyám bejelentette, márpedig ha neki fia lesz, akkor így fogják hívni. S két kislány után biza fiúnak adott életet. A családi legendárium szerint mindenki anyunak könyörgött, hogy próbálja meg jobb belátásra bírni a kismamát, s ő még szülés után befolyását latba vetve kicsit késleltette a papírmunkát és bement a gyermekágyban fekvő unokatestvérhez (alig pár hónap volt köztük, tejtestvérek is voltak, együtt nőttek fel).
Jól meggondoltad? Még meg lehet változtatni, biztos, hogy Oszkárt akarsz?
De a keresztanyám hajthatatlan volt. S immár közel 28 éve van Oszkár nevű unokatesóm. Boldog névnapot néki.

Azt hiszem a mi névválasztásunkkal is meghökkentettük a családot (pedig nem Oszkár, bár annak most már jó csengése van), de mivel már olyan régóta mondogatjuk, teljesen megszokták. Persze még egy hét, amíg kiderül, kell-e minket is lebeszélni, vagy sem.

Péntek délután mivel a párom fogorvosi látogatása elhúzódott, nem értük el, csak a második buszt, de azon is kellemes volt az út. Mint ahogy a hétvége is nagyjából. Pihenés volt ezerrel, szomorú kötelességként részvétlátogatások. Sok pocaktapogatás. Nagymama nagyon örült az első dédunokának, még a pocakomat is megsimogatta és majdnem a nevemen szólított. Persze ha lány lesz a gyerek, akkor nem biztos, hogy ez továbbra is így fog menni. Mindenesetre megmutatott nekünk egy gyönyörű terítőt, amit majd megkapunk, ha megszületik a gyerek. Mint kiderült később, ezt a terítőt már többször felajánlotta például Cicáéknak is, csak meg nem kapták. Mama, a másik nagyszülő annyira nem volt elájulva az újabb dédunokától, hiszen neki ez már a 16. lesz (igaz, mivel anno három lányos özvegyhez ment férjhez csak a harmadik vérszerinti a sorban). Volt egy kis eső, rablóhús sütés, vasárnap délelőtti családi sértődés, ebéd utáni politizálás, kellemes visszaút. Az egyetlen gond, hogy úgy tűnik elromlott az alvókám. Sok forgolászás éjjel, hajnalban ébredés, ma például vissza se tudtam aludni negyed hattól. Remélem, ez csak a meleg és majd elmúlik, nem pedig valami terhességgel összefüggő dolog ami még 3 és fél hónapig fog tartani

A délelőtti több mint 3 óra a fogorvosi székben nem volt semmi. Ilyenkor úgyérzem, megérdemli a pénzt amit otthagytam a mellettem leizzadó doki is. Aztán sprint haza, szerencsére addigra pont elmúlt mindenféle helyi érzéstelenítés és már kajálhatok is, délután pedig irány Kelet, hétvégi tunnyadásra, kényeztetésre

Tegnap aztán megvettem a Scholl pacskeromat, amiben dagadhat a lábam, ha akar. Kicsit ugyan még fura menni benne, mert nem szoktam hozzá ahhoz, hogy a sarkamat nem tartja semmi. Nekem ugyanis kimaradt az életemből a flip-flop (leánykori nevén vietnami papucs) őrület, mert simán feltörte a lábamat, amikor
próbálkoztam
vele, utoljára még általános iskolás koromban hordtam papucsokat, akkor is azt a bizonzos Alföldit. De ez a mostani strapabírónak tűnik, ráadásul nagyon jól van berendezve a talp része is.

Jártam reggel a védőnőnél is, aki már megint überfontoskodott, szerinte vérszegény is vagyok, irassak fel magamnak vérképzőt, ami lehet, hogy mindenféle mellékhatásokkal fog járni, de majd nyomom mellé a folsavat. Eddig a doki szerint elég volt az Elevit, de inkább megkérdem őt, mit mond, mert legutóbb szeme se rebbent a vérképempre, csak a cukor miatt volt ugye óvatos. Viszont most nekem is alacsonyabb lett a vérnyomásom, s a hízásom is átlagos.

Ohh, Bozóki András tudja a nevemet. Mit meg nem ér az ember lánya.

Nos kihirdették a Goldenblog
kategória győzteseit
. Igazán érdeklődve várom, ki miért és hogyan fog anyázni. A győzteseknek pedig gratula.

Amikor több mint félórája rákezdte azt mondtam BeeJudynak, ne izguljon ha nincs is ernyője meg kabátja, mert úgyse tart sokáig az egész. Ehhez képest még mindig nyomja és még mindig sötét van. Igaz, most meg majd azért lehet panaszkodni, hogy igencsak megugrott a páratartalom.

Tegnap este elmentünk a
fertőző osztály
ra, hogy megtapasztaljuk mi is ez, meg miért is olyan addiktív ez a társasjáték. S bár eleinte a szabályok nagyon zavarosak voltak, azért sikerült elkapnia minket is a játék szellemiségének. Ugyan a kezdők rohadt nagy szerencséje engem messzire került (utolsó előttikből lettek az utolsók),s a párom hazafelé végig azt mondogatta, hogy bezzeg ha Ebsik meg én nem vásároljuk fel a factoryt előle akkor bejött volna a taktikája és nyerhetett volna, azért határozottan jól éreztük magunkat. Persze az ember már azon is törte a fejét, hogyan lehetne mindezt megoldani akár számítógépen is, hogy egy személy is játszhassa, akár AI-vel.

Már két napja stresszeltem azon, hogy amilyen buta vagyok, simán azt mondtam az endokrinologóus professzornak, hogy kedden 10-kor megyek hozzá, mikor fél kilenckor meg a város másik felében (szó szerint) kezdem a napot a fogorvosnál. Volt egy álmatlan éjszakám emiatt, hogyan fogok odaérni egyik helyről a másikra. S valóban necces volt a dolog, ugyanis a taxira több mint tíz percet vártam, mert a központban félreértették és a 17-es szám előtt várt a sofőr a 47 helyett. Egyébként jó időt futottunk, a XII.-ből a X. kerületbe 25 percet. S pont az a 10 perc hiányzott, hogy pontos legyek, de nem kellett izgulni, mert még 20 percet vártam a profra, aki aztán 5 perc alatt elintézett. Az egy tized az még tényleg nem gáz, egy hónap múlva újabb terheléses vércukor és ha az is magas, akkor megnézi, mit lehet tenni az érdekünkbe. Addig is tartózkodjam az édességtől és egyek sok zöldséget. Semmi új. A fogászat, az persze más téma, ott akadnak gondok. De most legalább félig szép a mosolyom, és búcsút inthettem pár tonna fogkőnek

Azért se akartam sok mindent előre elolvasgatni a terhességről, mert akkor mindenféle bajokat kitalálok majd magamnak. A rutinvizsgálatok menjenek szépen, ha a doki nem szól akkor nem stresszelek különösebben. Na de most ott van az egy tizednyi eltérés a vércukromnál. Sehol megnyugtató választ nem találtam róla a neten, úgyhogy mielőtt nagyon beizgulnék, holnap megyek a dokihoz, mert ha mást nem, akkor diétát legalább megad és megnyugodhatok.