Visszaszokás

Mivel múlt szerdán a nagymama már hazautazott, csütörtökön és pénteken a fiúk mentek közösségbe. Babszem sajnos lemaradt ugye a jó dolgokról, de azért még laza két napjuk volt, Zsebit viszont eléggé megviselte, hogy vissza kellett térnie a bölcsődébe. Igazából csak ma reggel volt az, hogy egész örömmel ment és már nem kérte, hogy maradjak vele sőt nem is sírt.  Egyébként a héten volt náluk mérés és a legújabb adatok szerint 101 cm és 14 kg. Ma reggel is mondta rá egy anyuka, hogy milyen szépen megnőtt.  Igazából ahhoz képest, amilyen kis béka volt születésekor tényleg rendesen kikupálódott.

Most hogy jó idő van, a fiúk sokat vannak a szabad levegőn, ha nem az ovi udvarán, akkor itthon a hátsó kertben. Babszem elsősorban persze még mindig focizik Zalánnal, akivel továbbra is a se veled se nélküled kapcsolatot nyúzzák. S bár igyekszünk neki tanácsokat adni, hogyan kezelje haverjával a konfliktusokat, többnyire nem fogadja meg, vagy legalábbis nem úgy, ahogy mi gondolnánk (de hát a szülőknek ehhez hozzá kell szokni), viszont azért alakul már és sokszor a sarkára áll, vagy legalábbis már nem sokáig van megbántva, ha beszólnak neki. Még gyakorolnia kell azt, hogy engedje el a füle mellett amit Zalán mond.

Zsebi persze, mint minden második gyerek sokkal könnyebben barátkozós és kevésbé összezavarható. Legszívesebben a nagyokkal játszana mindig,  s azt amit azok, függetlenül attól mennyire neki való. Szeret rajzolni, ebben nagyon ügyes is, már szép köröket csinál. Sőt a múltkor rajzolt egy bolygót űrhajóval, azaz egy körbe tett egy hasábot.

Hasonlók