S akkor szeptember 1-jén Zsebi elkezdhette az óvodát a régi/új helyen. Sokáig nem hittük, hogy kész lesz, főleg hogy csak valamikor télen kezdték szétkapni a régi épületet, de mindenkit meglepve és nagyon belehúzva (néha láttuk, hogy sötétedés után meg hétvégén is dolgoztak) átadták az óvodát. A belső talán kicsit szűkebb lett, de például amire felhívták az óvónők a figyelmet, hogy az öltözőszekrény kisebb lett, az nekünk pont nem, mert korábban nekünk pont a legkisebb méret jutott, úgyhogy most jóval több a helyünk. A bútorok újak, a játékok régik az udvar viszont szuper lett, több mászókával, nagyon ötletes homokozóval, az egész gumizva van és az épület vidám, falán pedig Réber László rajzok vannak.

Zsebi első nap után, mint nagycsoportos kijelentette, hogy “többet nem csókolózik a lányokkal”. Bár Julika néni, a dadus pont azt mondta, hogy még mindig nagy szoknyapecér a fiatalúr.