A From Hell második DVDjén volt egy kis dokumentumfilm az Absinthe-ról, amivel Johnny Depp is erősen mérgezte magát. Látszik, mennyire vagyok művelt a témából, fogalmam se volt, hogy a XX. század elején fél Európában betiltották és még mindig tart egy csomó helyen ez a tiltás. Merthogy életveszélyes. Jah és az USAban se lehet kapni, importálni, de ugyanúgy mint a kubai szivart, importálni nem lehet, viszont a tulajdonodban lehet belőle. Jah és az a mód (minusz ópium persze), ahogy Johnny Depp fogyasztotta a filmben a Cseheknél divat.

Több mint két év, több mint 500 vers. S végre megcsinálatam hozzá a tartalomjegyzéket. Már csak magam miatt is. Egyébként csak 4 vers volt, amit kétszer írtam be. Laar András, Milne, John Donne, Kosztolányi. Majd igyekszem továbbra is kézben tartani a dolgokat.

Nos, még mindig ugyanígy, ha egyedül vagyok. Nyálas, tudom. Ráadásul kicsit tovább kellett fennmaradni A Pokolból után és még romantikus regényt is muszáj volt olvasni, sőt megnézni vagy 20 percet a Kate és Leopoldból.

Az Éva fia tegnap egész este a már megkapott gyermeknapi ajándékával szórakoztatott. Igazi Darth Vader sisak, ráadásul tartozik hozzá egy elemmel működő panel, aminek a segítségével nemcsak lihegni lehet, de olyan nagy klasszikusok is elhangzanak, mint You underestimate the power of the Dark Side. Ráadásul a saját szavainkat is átalakíthatjuk ilyenre, azaz James Earl Jones modorában kijelenthetjük, megfelelő légzéssel együtt, hogy Kész a vacsora. Na ehhez a kis játékhoz képest az én lihegő képeslapom egy nagy zéró.

Végülis a tegnap estémet nagyon produktívan töltöttem. 10-ig az Évánál számvizsgáltam és fél évet néztünk át. Most már legalább tudom a lakók nevét, néhány pletykát és hogy ki milyen rendszerességgel szeret fizetni közös költséget meg fűtést. Aztán még megnéztem a Vörös sárkányt, mert a hétvégére csupa olyan filmet szereztem be, amiket a párom sose nézne meg, s ezek nem a romantikus kategóriából valók, mint ahogy azt várni lehetne (A Pokolból, Karácsonyi lidércnyomás, Belville randevú).
Ma ügyelet aztán megyek meglátogatom Láthatatlan Unokatesómat meg a kisfiát.

Azért a sok rózsaszínezés közben ha az ember felhív egy 30-as számot, még mindig azt mondja a műnő, hogy a hívott Westel szám kapcsolásáig blablabla. Pedig az első rózsaszín roham már rég lezajlott.

Szerintem jó ötlet. Egyetértek a Hírbehozóval és az E-médiával ebben az ügyben. Mindenki fanyalog, és valahogy azt nem vették észre, hogy a nevezés után lesz egy olyan, hogy KATEGÓRIA. Szerepel a kiírásban is.

A fentiek alapján tehát a következő díjak kerülnek kiosztásra:
– az egyes kategóriák közönségdíjasai
– a szakmai zsűri kategóriagyőztesei

Senki se olvassa el rendesen a cikkeket? Azaz nem lesz összemérve egy politikai blog a rinyabloggal. Maximum a végén. De addig is ki fog derülni ki tud a legjobban nyavajogni, vagy éppen a legszebben írni illetve blogdizájnolni. Ráadásul nem valami spammelő akar most szakdolgozatot, tanulmányt írni és aláírás nélkül küld kérdőívet. Hanem egy komolyabb internetes portál, a hvg.hu médiával foglalkozó szakértőket kért fel zsűritagnak és lebonyolítást végző segítőnek.
Miért van az, hogy nálunk minden kezdeményezést kritikával kell illetni? Nem az lenne inkább a helytes hozzáállás, hogy elfogadjuk és segítünk? Az angol nyelvterületen a Bloggies meg az egyéb díjak már pár éve élnek, már pár éve van kialakult menetrendjük, naná hogy bevált. Miért ne lehetne nálunk is egy ilyen, az első alkalommal biztos hogy lesznek problémák és buktatók, de ha azt akarjuk, hogy a blog meg a bloggerek igenis érjenek valamit itthon is, ne csak külföldön akkor egy ilyen kezdeményezés például sokat segíthet. Többet mint a cikkek a női lapokban.
Félre kéne tenni a sértődgetést. Vállalni kell, hogy a blog, az interneten íródik, ezért aztán ennek mint nyilvános fórumnak vannak velejárói. Jóakarók, rosszakarók, elemzők, segítők és akadályozók. Ez a Goldenblog most éppen a segítő és jóakaró kategória.
Igaz, ha az ember előre fanyalog, akkor legalább ha elmarasztalják, vagy szó se esik róla, lehet ezzel védekezni. Valami hasonló hozzászólást csináltam én is még tegnap. De azóta átgondoltam a helyzetet és felülemelkedtem saját kicsinyességemen (Hehhehhe). Figyelni fogom az eseményeket, szavazok, jelölök ezt-azt és részemről örülök az egésznek, kíváncsian várom az eredményeket.
Én a Nagy Könyvet is pártolom ugyanilyen alapon és a kritizálókat nagyon sajnálom.

Éva nem ér rá. Majd holnap.

Most pedig megyek, megnézem itthon van-e az Éva, hogy nekiálljak végre számvizgyáló bizottsági feladatom teljesítésének és bevizsgáljunk néhány számlát. Ha 2 perc múlva itt vagyok, akkor nem sikerült teljesítenem a küldetést.

A legjobb magyar blogot keresi a HVG.
via e-media

Ha így vesszük a Jediknek jót tett a rend felbomlása, oszlása, halála, mivel még nem láttam a filmet, fogalmam sincs, hogy lesz ez megoldva (fontolgattam, hogy elmegyek a reggel 6-os előadásra, mert nem kell éjszakai járatokkal bíbelődni, a gyárba viszont már a tudással érkeznék) Tényleg sokkal szimpatikusabbak az elveik a 4-5-6 részekben, igaz, kicsit borzolódtam, amikor Yoda azt javasolta Luke-nak áldozgassa csak fel a barátait továbbtanulása érdekében. Mostantól viszont azt hiszem várok egy hetet a filmnézéssel, mert csak jövő hétre lesz mozipartnerem, a hétvégét facéran töltöm.

Nálam van ő:

Még mindig nem olvastam a könyvet. Tartok tőle, csak akkor fogom, ha sikerül beszereznem (könyvtárból, kölcsönbe stb.) egy papírkötésű angol vagy amerikai kiadást, mert az könnyebben kezelhetőnek tűnik, mint pl. a magyar. Mindenesetre itt van most ez a haccacáré, hogy perlik az írót. Hahó emberek, ez regény, a fantázia szüleménye, függetlenül attól, hogy valós helyszínekkel és festményekkel dolgozik azért mégis elsősorba regény. Nevetséges bármit is készpénznek venni amit egy író papírra vet, pláne ezért utána zaklatni! Igaz, soha jobb lehetőség az eddig csak mérsékelten sikeres írótól, aki most van a csúcson pénzt követelni.
Na persze a könyvből készülő filmnek már itt van az erősen csak beetetés szagú trailere, amiben nincs egyetlen kocka se magából a filmből, de hát mindjárt itt van 2006 május 19 amikor az alkotás Tom Hanksestül a mozikba kerül. Úgyhogy a marketing máris beindult, nehogy lekéssünk valamit is. Aki eddig nem olvasta a könyvet az a film előtt, vagy után úgyis fogja. Azért szerintem a mozi előtt még én is átrágom magam rajta. Biztos szórakoztató és izgalmas.

Nah, mégiscsak összejött, 22:45-kor feltöltődött az új ruha.
Lehet gyönyörködni.

A hétvégén eljöttek hozzánk anyósjelölték. A fele időt Cicáéknál töltötték, a másikat nálunk. Voltunk kertészetben is, újabb fűszernövényekkel és cserepekkel gazdagodtunk, elkezdtük a sövény projektet. Saját ültetésben. Nagyon feldobott minket, hogy a jelenlegi virágaink, mind a szobaiak, mind a balkon fűszernövényei jól tartják magukat, sőt már beindult a frissen ültetettek növekedése is, amiket biza mag koruktól kezdtem felügyelni. De még kell földet venni, mert elszámoltuk magunkat. A cserepek eléggé feneketlenek, úgy tűnik. Ami soknak tűnt, arról biza kiderült, hogy kevés és még egy nagy adag snidlinget szeretnénk. Anyósjelöltéknek nagyon tetszett az Oázis.
Az ő látogatásuk egyik célja volt, hogy elvigyék tőlünk a C765öt, ugyanis mi most nagyobbra gyűjtünk. Persze, nem adtuk ingyen. Ráadásul meglepetés ajándékot is kaptunk, úgyhogy mégse kell júniusig várni, lesz mivel fotóznom Bejrutban is.
Igaz, meglehetősen lelombozott minket, hogy szombaton hiába szaladgáltunk, hogy megvegyük a készüléket, mindenhol csak rendelésre vállalták, nem volt raktáron legújabb szerelmünk. Hát megrendeltük. Szerintem holnapra kapjuk meg.

Csetelek a hugommal:
H: Nagyon hülye vagyok Bejrutból, gondoltam utánanézek. A google mit dobott ki elsőként? Na mit?
H: A blogodat

Hogy a blogom 3. szülinapjára új külsőt terveztem. Most már nagylány, járhat szoknyában is, ráadásul nem volt gond a bilireszoktatással se. Megoldottuk az elmúlt éveket. Aztán mindig csak halogatódott a dolog, végül volt pár öteletem de ahogy ez lenni szokott nálam, tovább halogattam. Aztán a párom elkezdett noszogatni és végül hagytam, hogy megcsinálja a graftervet és mögöttem ülve irányítsa a PS-ből HTML-be való költöztetését az új ruhának. Hogy mégis még mindig a gesztenyék vannak? Nos, bár a nagy vonalak kész lettek, tegnap este háromnegyed éjfélkor még rájöttem, hogy az apróságok, amik úgyis egyből kibuknának, csak azok nincsenek még megoldva. Úgyhogy Ma reggel mégse indítunk az új külsővvel. De még lehet, hogy összejön ma estig, s akkor meglesz a szülinapi újdonság.
Addig is, kedves blog, boldog 3. szülinapot. Ajándék később lesz. Azt hiszem mindannyiunkat meglepett a kitartásunk. De jó team vagyunk, függetlenek a divattól és az olvasottságtól, ezért aztán folytatjuk. Csak így tovább a lenini úton!*

* Hétvégén Cicáéknál láttam a Lenin lámpácskáit. Ki is olvastam vagy 5 perc alatt. Nosztalgia rulez.

Minap teljesen összezuhant a kedves, mikor felmértük az anyagi helyzetünket, hogy összeszedjük miből honnan utaljuk az illetéket s kiderült, hogy csak a rezsink eléggé rázós összeg. S ebben akkor csak a fedél meg a fürdés van benne. Úgyhogy spórolás lesz, mert így nem lesz soha autónk és bulgáriai nyaralónk, gyerekről meg ne is beszéljünk. Mostanában nagyon rendes kislány vagyok, semmi felesleges pénzbedobás, legutóbb is 1000 forintból vettem két könyvet. Tegnap pedig bár bejártam a szokásos antikváriumról antikváriumra körutamat és visszafogott voltam. Úgyhogy a végén inkább elmentem könyvtárba és vettem ki pár kötetet, csak hogy ne kelljen üres kézzel hazamennem. Valamint hirtelen felindulásból életemben először vettem spárgát a piacon. Még nem tudom mit fogok kezdeni vele, de valami finomat igyekszem majd.

Az egyiptomi srác a büfében mindig izgalmas salátákat csinál. Ránézére lehet tudni, mik benne a zöldségek, nem is ez a lényeg, hanem a fűszerezés. Van valami titkos receptje, amit nem hajlandó elárulni és bár a szag meglehetősen erőteljes, a saláta igazán ínycsiklandozó. Ma mondta, hogy lehet, egy kicsit elsózta, erre persze rögtön mondtam neki, hogy biztos, mert szerelmes. Hisz a sós étel a szakács érzelmi voltára utal, ez köztudott. Még sose láttam elpirulni. Most összejött.

Mivel már rég megérett a fejem, hogy fodrász kezeibe adjam, csak éppen keresni kéne valakit, aki valami normális, viselhető és nem túl flancos dolgot csinál vele, de ehhez meg most lusta vagyok, azonban ennek folyományaként a frizurák foglalkoztatnak. Tegnap például végigkérdeztem a párom kolleganőinek a frizuráját. Van neki 4. Akinél megakadt az bezzeg a csaj, akivel fél éve egy irodában dolgozik. Nem tudta kapásból, hogy rövid vagy hosszú a haja. Utána a többi már ment. Végül megkérdeztem, hogy
– És a könyvelőtök haja milyen?
– Hát ő öreg – jött a válasz.
Azaz nem tartozik a figyelemmel kísérendők közé.