Tegnap este ingyenvetítésen voltunk, megnéztük A híres Ron Burgundy legendája című DVDt. Már megint majdnem elkéstünk, sőt nekiálltunk bóklászni a MOM parkban ahol még sose jártam (párom is csak állásinterjún) és a feliratok meg mindent csináltak csak arról nem tájékoztattak, hogy merre is van az a mozi. De ezek után már odatalálunk. Leglább nem kellett sorbaállni és még így is egész jó helyen ültünk. Na ilyet se láttunk még, moziban DVDt. Homályos volt. Viszont jókat lehetett szórakozni rajta. Néhány jelenet nagyon ott volt, főleg a rivális tévécsatornák hírolvasóinak csatája. Valamit persze félreérthettem, mert már beharangoztam a páromnak, hogy fél pillanatra fel fog tűnni Owen Wilson is, de nem volt, helyette viszont az öccse Luke karjaiban lehetett gyönyörködni, sőt még bónusz Tim Robbins is volt, akit alig ismertünk fel. A szokásos csapatból pedig még feltűnt Ben Stiller és Jack Black is. Még nem tudom, mennyire jön be nekem Will Ferrer meg a humora, viszont a 48-as IQjú Brick, az időjárásjelentő nagyon nagyon ász volt.

Tegnap este megnéztük a Wachowski testvérek első, 1996-os filmjét. Már voltak benne a későbbi stílusukra emlékeztető jelenetek, képek (a vér vörösségének kihasználása, hófehér festéken a hulla, tócsa a szőnyeg alatt stb.). Jó volt a sztori és vártam a csavarra, hogy mikor fogja átrázni egymást a két lány, de aztán ez nem történt meg. Ügyhogy rögtön mondtam is a páromnak, ebből is látszik, a nők amúgy nem rosszak, ez csupán sztereotípia, csak a film noirokban és a klasszikus krimikben rázzák át a macsó férfifőhőst és lesznek a végzet asszonyai (lásd Chandler, Hammett és Spillane munkássága). Mint leszbikusok kitartanak egymás mellett, s elnyerik a jutalmat.

Nah pedig már reggel írtam egy postot, csak nem jelent meg, mivel eddig a freeweb dolgozott valami bővítésen. Mindjárt összeszedem a gondolatokat, hogy miről is volt szó és újból begépelem. Türelmüket köszönjük.

Miután a tavalyi ültetésű fűszernövények fele arányban túlélték a telet* idén újabb projekt vette kezdetét, nevezetesen a szobanövények. Ma délután végre hosszas szervezések és elnapolások után elmentünk a kertészetbe. Anyuékkal már erre az akcióra készülve vetettem párom szülinapjára egy szobanövényes könyvet, valamint Húsvéti ajándékként kapott pénzen pedig bevásároltunk növényekből. Vettünk fikuszt, bételpálmát, szobakőrist, ficus benjaminát stb. Holnap berendezzük velük a lakást, esetleg ültetgetünk, és persze már készítjük az excel munkalapot, amit valahova nagyon nagyon szem elé fogunk akasztani és amely majd jól megmonjda nekünk, hogy mikor melyik kis növénykét kell majd locsolgatni. Aztán ahogy az a 28 napban is volt, ha túlélik, jöhet a háziállat majd a gyerek.

* Sőt a kakukkfű és a snidling határozottan új erőre kapott, a menta vadiúj szárakat indított, míg a rozmaring esetében még várakozó állásponton vagyunk, viszont a majoranna meg a görög bazsalikom elhalálozott.

Azt hiszem ma egy kicsit arrogáns voltam a kollegákkal. Elkezdtek nekem panaszkodni, mire mondtam nekik, hogy ne egymásnak dünnyögjenek, hanem ha valami bajuk van akkor a felelőshöz forduljanak, mert ha minden héten elpanaszolgatják megpróbáltatásaikat az irodaszomszédnak de másnak nem, akkor az életben nem fog az megoldódni. Pedig vannak már bejárt utak ahogy a dolgoknak mennie kell. Lehet, hogy be kell vetni a Remény rabjai féle technikát (adományozó levelek a párom kedvenc parabolája), de erőfeszítés nélkül nincs eredmény. Na szépen kiosztottam őket. Kicsit meglepődtek, de máris olvastam a levelet ami az illetékes elvtársnak ment. Na. Néha bejön, ha rossz a kedvem.

A tegnapi nap valami katasztrofális volt. Az egész fénypontja, hogy este nem kellett várnom a villamosra csak két percet és sikerült rendesen meglepnem az embert, aki csak ma estére várt vissza.

Elmentem megvettem a vonatjegyet, visszafelé pedig beugrottam a turkálóba, mert most hogy van pénzem, gondoltam megint megnézem, mi a helyzet a farmerdzseki kérdésben. Egy ideje hajtok valami jó, klasszikusat, de mostanában (az elmúlt pár évben) persze nem lehet kapni a boltokban csak a menőket, hülye szabással, színekkel szörnyű hímzéssel. Igazából kabát nem volt, viszont rájöttem, hogy mit éri meg a turkálókban nézegetni. Kiegészítőket. Sálakat, táskákat. Utóbbival ugye mindig gondom van, soha nincs a megfelelő méret. Na hát most van egy ilyenem. Szerelem az első látásra. S mindössze 400péznért.

Figyelem, közhely: A hülyének is megéri, hát még nekem

Ha az ember rendes, időben összeszedi magát, mert mondjuk szeretné visszakapni ami jár és jó korán leadja a bevallását, azt megszivatják. Ez a tanulság. Március első felében megcsináltuk, postáztuk az adóbevallásunkat, de engem ahelyett, hogy utalták volna a pénzt, behívnak ellenőrizni. Nem hiszik el, hogy annyi jár vissza amennyi. Vagy csak peches vagyok és mivel úgyis mindenki az utolsó pillanatra tartogatja az adóbevallását, marhára ráérnek a hivatalban, ezért velem foglalkoznak. Ráadásul persze trehány vagyok, mert ha már átjelentkeztem volna a saját lakásomba, akkor nem kéne Zalába utaznom egy ilyen miatt. De kell. Úgyhogy ma délután huss, irány Kanizsa. Legalább találkozom a szülőkkel, sőt húgomékkal is, akik csütörtökig Adristól nagymamáznak. Viszem a fényképezőgépet, a laptopot nem, viszont be kell már vallanom otthon, hogy megvettük.

Húha ma valaki az MTAból alaposan átolvasott. A párom szerint az előző bejegyzésem zavarosra sikeredett. Gondoltam, hogy megmagyarázom. Aztán mégse. Mert lusta vagyok.

A hétvégét úgy, hogy a számlánkon 630 forint volt, a pénztárcámban meg 320, ugyanis valamiért nem jelent még meg a fizetésem az ErsteBanknál, pedig a gyárból már az OTPsek is megkapták a havi apanázst péntek hajnalban. Pénteken még sikerült vásárolnom kenyeret, tejet, élesztőt meg öblítőt, hála a SuperShop kártyának, de aztán semmi többet. Úgyhogy nagyon minimalizálni igyekeztünk (azaz nem volt pia :D), mindjárt kezdettek is fogyni a mélyhűtőben lévő kaják. Igaz, pizzát még rendelhettünk volna, mert kajajegy az akadt nem is kevés. Így jár az, aki laptopot meg mini-itx*et vesz, amikor még az illetékét is ki kéne fizetni. Reggel telebankkal kezdtem, megnyugató volt, hogy a fizetésem ott virul, úgyhogy a párommal mindjárt arról kezdtünk el beszélgetni, hol vegyünk weekend házat. Az egyetlen, amit Viktortól átvettünk, a Merjünk nagyot álmodni.

*Az új kis tűzfalunknak, ami csendes mint a susogás, gyönyörű házat is készítettek. Most még összeszerelés közben látható…

Hogy ez a blogfika is tiszavirágéletű. Na mind1 jó lett volna ha valaki más olvasgatja el a rengeteg blogot és megírja, hogy érdemes-e vesztegetni rá az időt, vagy sem. Ehhez már nekem nincs energiám. Ezért olvasok egyre kevesebbet az újak közül, pedig biztos van köztük jó, csak attól tartok, nekiállok olvasni, és befejezik… nincs kitartás az emberekben (mondom én, hehhe)

Mivel még mindig nem érkezett meg a fizetésem a számlámra, amiken összesen 630 forint van, ezért a hétvégi DVDzés elmarad, sőt könyveket se vettem, viszont azért benéztem a könyvtárba, hátha sikerül kárpótolnom magamat valamivel. Sikerült, George R. R. Martin 3. kötetével. A dühítő, hogy most már tuti, folytatódik a sztori… nincs vége. Ezzel nagyon fel tudnak húzni, ugyanis nem szeretem az olyan fantasykat, amik nem kerekek és lezártak. Legyenek 4 kötetesek, rendben, de legyen vége. The End szerepeljen az utolsó kötet végén. Ne folytassák, találjanak ki újabb fordulatokat, újabb megmentednő világokat csak hogy felvonultathassák ugyanazokat a szereplőket. Mert az ugyanolyan, mint újabb bőrt lehúzni pl. az Omegáról, vagy az Illésről akik már 100szor visszavonultak, de valahogy a Sláger Rádió mindig rábeszéli őket egy szenzációs újabb koncertre. (Ja, Omega lesz Nagykanizsán is vazz, mi ez ha nem a halál?) Ezért hagyatm abba Robert Jordan és Terry Goodkind sorozatainak olvasását is. Az előbbi kezdett idegesíteni a 6. kötet magasságában, az utóbbi a páromat húzta fel rendesen (a Szelek temploma), s ő rendesen elvette a kedvemet attól, hogy kezembe vegyem és már nem érdekel mi történik Richarddal és Cahlannal.

Ha éppen a világot járod, nincs pénzed szállodára, viszont már nem bírod tartani magadat, érdemes megnézni, hogy lehet álomra hajtani a fejedet. Repülőtereken, busz és vonatállomásokon. The Budget Traveller’s Guide to Sleeping in Airports. Budapestről szörnyű vélemények vannak, meg kell hagyni. De ha ügyes vagy, belőled is lehet Victor Navorski.

Szóval A. kislánya alig negyed órával éjfél után született, azaz április bolondja lett. Boldog szülinapot neki!

Végigolvasva ma reggel a tegnap esti blogtermeléseket, megint meg kell állapítanom, hogy hált isten, nincs tévénk, így megszabadultunk az Aranycsirke díjkiosztó közvetítésétől, amit jó magyar módra szúrtak el ott ahol kell. Ez van.

Negyed kilenckor jött A üzenete, hogy Szulunk!. Na mármost a kiscsaj vagy a párommal egy napon fog ünnepelni ezentúl, vagy mégis április bolondja lesz. Igazából az utóbbinak drukkolok. Sokkal nagyobb poén

Lánykorom kedvenc írónője, a csíkos könyvek bajnoka, harcos, különleges, kiemelkedő nőalakok megelevenítője, Kertész Erzsébet elhunyt. Igazából nem is tudom, melyik volt a kedvenc könyvem tőle. Talán az Elizabeth, biztos azért, mert az nem volt meg nekünk és a könyvtárból is mindig nehezen sikerült kikölcsönözni, mert mások is rongyosra olvasták. Meg már akkor anglomán voltam. Második helyen meg a Szendrey Júliás állt, ami szintén hiányzott az otthoni gyűjteményből, amit még anyu kezdett és aztán én is kaptam sorra a régiek (Vilma doktorasszony, Szonya professzor) mellé az újabb kiadásokat (Bettina három élete, Teleki Blanka, Csipkebolt Brüsszelben stb).
Manapság újra kiadják a regényeit, de szerintem a saját gyűjteményemhez, amit a lányomnak fogok összeállítani, igyekszem az eredetieket beszerezni. Félig nosztalgia miatt, elvégre én is a régi csíkosokon nőttem fel, félig mert az új kiadások valami botrányos külsővel jelengetnek meg. Van úgyis egy antikvárium, ami kincsesbánya a csíkos és pöttyös könyvekre áhítozóknak.
Kázmérnak meg, ha az lesz valaha, szerintem pont jó gyűjtemény a fantasy polcunk. Maximum majd még az inidános könyveket kell beszerezni, mert az nekem kimaradt az életemből, de ezzel ráérünk még foglalkozni.

Alig egy órája K1 húgom rámvillogott az MSN-en és a következő beszélgetés zajlott le:
K1: szia
K1: el tudod mondani, hogy hogy kell CD-t írni?
K1: anyuéknak akarok haza képeket vinni, de azt se tudom, hogy hova rakjam be az üres CD-t!
Lobo: hát az üres CDt a CD íróba kell betenni
K1: de az melyik, mert itt 2 helyre is lehet rakni