Még mindig úgy gondolom, hogy a lényeg, hogy olvas az ember. Nálam a komoly szépirodalmi korszak főiskola végéig tartott, na jó, még 22 éves korom után is egy jó ideig az vezetett. Aztán jött Anglia, ahol persze az első hétvégén beiratkoztam a helyi könyvtárba és a bestsellerekre buktam rá, mert többkilós szótár nélkül is klasszul boldogultam velük. Ami engem illet, azzal szoktam igazolni a fanyasy vonalamat, meg a többi könnyed olvasmányokat, hogy elég komoly nekem a szellemi munka és felüdülök ezekkel. Addig nem épülök le, amíg betűt látok. Ezért aztán egyik legnagyobb félelmem, hogy valami történni fog a szemem világával. Aztán akkor soha többé nem olvashatok, nézhetek filmeket.
Egyébként Frederic Pohl könyve is folytatódik az Átjáró után.

Huhh, lehet, hogy Nick Hornby nagyon eladta magát? A Fociláz az egy nagyon jó sportkönyv, focikönyv, talán a legjobb (na jó nem sok másikat olvastam). Még én is marhára élveztem, s egy hajszál választott el attól, hogy Arsenál rajongó legyek. A belőle készült filmet persze csak Colin Firth miatt néztük meg. Nem volt rossz, hisz Hornby írta a forgatókönyvet, de azért rendesen át kellett dolgoznia az alapanyagot, és valljuk be, csak harmadik lehet megfilmesítésben az Egy fiúról és a Pop, csajok satöbbi után. Az utóbbinak nagyon is jól sikerült az átdolgozása és Chicagoba való helyezése. John Cusack meg csak segített az egészen.
De hát ez a mostani dolog… Fever Pitch mint amerikai komédia, egy Red Sox őrülttel, Jimmy Fallonnal és Drew Barrymore-ral egy nagy kalap kakinak tűnik. Az IMDb szerint pedig ott van writing creditsként Nick Hornby.

Már korábban megállapítottuk a párommal, hogy a dupla oldalú DVDket tuti a hülyéknek találták ki. Ugyanis mi eleinte elolvastuk, hogy mi van ráírva és azzal a felével tettük be a filmet, amit nézni akartunk, erre kiderült, hogy nem, annak kell felül lenni, amire rá van írva, hogy mi van rajta, mert a másik oldalon van igazából amit a szöveg jelez. Ennek ellenére az elmúlt hétvégék monstre Jóbarátok nézése során nem egyszer fordult elő, hogy A oldal helyett B oldallal kezdtünk.
Mert olvastunk.
Legutóbbi otthoni tartózkodásunk során anyuéknak vettünk a karácsonyi számítógépükhöz hangfalakat, hogy apu végre hanggal együtt játszhassa a Bejeweled-t. Teljesen addikt lett egyébként, s a számítógépet anyu már nem tudja úgy eldugdosni, mint annak idején a piaci tetris játékot, ami néha hónapokra eltűnt. Na a hétvégén húgomék leszállították Dórit a nagyszülőkhöz, ahol 1 hetet fog tölteni a műtétje előtt, s vitték a mese cédéket is.
Vasárnap este aztán apu kétségbeesetten telefonál, hogy valami nem jó, elromlott a CD lejátszó, mert azt írja ki a Windsor (amióta apu 1x így nevezte, családi körben az ablakokon ragadt), hogy nincs benn CD, pedig benne van, hisz belerakta saját kezűleg.
Mindenfélét kipróbáltak, újraindították a gépet, de még mindig semmi. Mivel a húgom távgyógyításra nem képes, meg jobb nem jutott eszébe, azt javasolta, hívják át a 16 éves szomszéd srácot, ő majd biztos tudja, mit kell csinálni. Persze a fiú nem volt otthon, azért az anyukája feljött, hátha tud segíteni, hisz a gyerekének hála ő már jó ideje él PCs közegben.
S valóban segített.
Apu fordítva rakta be a CDt.

Nem volt egy igazán egy produktív hónap, meg kell mondani. Ráadásul tegnap, miután jól kiderült, hogy nem utazom külföldre, bánatomban egy csomó mindent rendeltem az Avon katalógusból. Sajnos majd csak hónap végén kapom meg, de a hidegben nem igazán volt kedvem boltokban mászkálni, viszont legalább meg volt a terápiásvásárlás érzése így is.

Volt egy nagyon folyamatban lévő dolog, amit nagyon titkoltam, mert jó lett volna ha bejön hisz azt jelentette volna, hogy tavalyhoz hasonlóan a május elejét külföldön tölthettem volna. Igaz munka ügyben, de ki a fenét érdekel, ha a konferencia San Franciscoban van. Nos, a cégvezetőség nem ad rá pénzt. Úgyhogy nem megyek. Pedig már kitaláltuk, hogy mi mindent fogok ott venni, könyveket, ruhákat, notebook-ot, esetleg valami pöpec MP3 lejátszót. Most stornó.
Itthon nézegethetünk notebook ügyben.

Remélem, A. idén is felvette nekem az Oscart, ráadásul most nem kellett a szomszéd HBOs csaját kérnie erre, hisz az RTL is közvetítette. Minenesetre online a legjobb beszámoló természetesen az Empire honlapján olvasható, ahol a szerkesztőség leginkább meztelen Salma Hayek-et szerett volna látni. Mivel már mindenki előre fújolt, hogy úgyis biztos az Aviator lesz a nagy nyertes, most kíváncsi vagyok, mivel fogják ostorozni a filmakadémiát, hogy a Million Dollar Baby vitte a nagy díjakat.

Álmomban sztárbloggerekkel nyaraltam, s kiderült róluk, hogy jó fejek. Sőt engem is jónak találtak és megbarátkoztunk. Pedig ez a valóságban sose történhetne meg 😀 Mindenesetre mostanában annyira keveset írok, hogy biztos ezért álmodok inkább a bloggal. Ezzel is letudva a dolog.

Tegnap az egyik dolog, amiért kicsit rám szóltak az volt, hogy rendetlen vagyok. Persze nem csak én, állítólag mindenki, ha valaki bejön valamelyik irodánkba csodálkozik, hogy találunk meg mi itt valamit is. Annak idején, amikor elkezdtem itt dolgozni és A. barátnőmmel egy irodába kerültem (előbb kerültem az irodájába, aztán lett a barátnőm, persze), Főnéni rendszeresen lehordott minket “taknyos hugyos gyerekek”-et, hogy micsoda kupleráj van nálunk. Akkor kitettük az idézetet a szobába, hogy ugye a zseni átlátja a káoszt. Sajnos most már ez a verzió nem jön be, már nem vagyok csitri, nem lehet pofátlankodni. Mindenesetre a hátrahagyott helyemen rendet kell varázsolni, ami nem egyszerű, ugyanis kis lyukamba a fiókokba beszórt dolgokon kívül szinte semmi mást nem tudtam felhozni, mert Köcsög dossziéit megkaptam, ami azt jelenti, hogy a teli polcot is megkaptam, s jövő évig keret sincs új polcokra.
A rendrakás persze azt is jelenti, hogy dolgozni kell, régi félrerakott cuccokat át kell fészülni, szortírozni, fájlolni vagy kiszórni.
Ma egy doboznyit átfésültem. Ennyit erről. Dolgoztam.
Délután megyek Dórizni.

De annyira, hogy elfáradtam. Hazamegyek. Mindenesetre helyezkedési taktikám annyira bejött, hogy még beszámolnom se kellett.

Ma megint félév értékelő munkagyűlés lesz. Most már nekem is van részlegem, sőt, részlegeim (alias 3-4 ember) akikről be kell számolnom. Egyébként attól függően, hogy Bossnéninek milyen hangulata lesz addigra várható a gyűlés kimenetele is. Szokás szerint síró szemű, vagy nevető munkatárssak. Mindenesetre évek hosszú tapasztalatának köszönhetően én sose ülök szembe vele. Inkább mellette, legalább még véletlenül se jut eszébe, hogy az én szemembe nézve nekem címezze panaszait, mert az még akkor is fájdalmas tud lenni, ha tényleg ártatlan vagy az ügyben. Mert olyankor Főnéni nem nézi az ártatlanságot, a probléma azé, akinek a szemébe mondja és ha olyan a hangulata, nincs apelláta.

Nah a mai napon megoldottam egy problémát, amivel jelentősen nőttem Mentorom szemében, ugyanis a munkájukon, főleg az övén könnyítettem. Ráadásul ez egy komoly rendszeradminisztrátori feladat, ilyet korábban Radar szokott végezni. Úgyhogy most elégedett vagyok magammal. Megyek és elégedettségemben elküldöm a szerelmes levelemet az Illetékhivatalnak.

Most már teljesen tuti, hogy járvány van, hiszen olyan bikaerős és sose beteg emberek is kidőltek, mint például a Főnököm. Boss néni még ritkábban szokta elhagyni magát, mint én. Egyelőre 1 naposra tervezi az otthonmaradást, de ez még lehet több is. Addig is én vagyok a góré. Jee Jee Jee

Hogy ellenálljak a polcon ácsorgó Cadbury’s Drinking Chocolat-nak, inkább csinálok egy forró fürdőt és egy jó kis romantikus regénnyel beleülök. A gyertyákat megint hanyagolni fogom, lustaság miatt.

Szívhez szóló levelemet csak megírtam az Illetékhivatal illetékeseinek, de fel nem adtam, a latyak eltántorított a postától. Cica szerint feleslegesen írtam annyit, elég lett volna csupán egy nyomós okot mondani, mégpedig, hogy Nincs pénzem és azt is elfogadják. Nem baj, szeretném, ha tényleg teljesen átéreznék a helyzetemet. Ami különben tényleg szomorú. Mármint pénzügyileg. Teljesen antitalentum vagyok takaréskosságban. Hiába vezetgetem most éppen nagy bőszen egy XLS-ben a kiadásaimat, hogy lássam miért is, a fizetésem egyszerűen eltűnik. Itt egy könyv, ott három, felvételi, tornabérlet, BKV bérlet, DVD kölcsönzések és még extrákra (pl. ruha) nem is költöttem.

Most pedig kimerészkedem a havazásba, mert elintézendő dolgaim vannak, például feladni a csekket az Illetékhivatalnak, mert szeretném ha kicsit meggondolnák mikor kell fizetnem, meg a könyvtárat is meg kell látogatnom és valami ebédfélét szerezni. Végülis nagyrészt metrózni fogok addig meg van sapim a havazás ellen.

Tényleg lett volna még időm meg alkalmam is irogatni a hétvégéről, csak éppen kedvem nem volt. Mert mi is történt, bevásárlás, főzés, Jóbarátok 8. évad, olvasás, pizza, délutáni alvás. Látom ám, hogy mostanában laposodom. Csakhogy annyi minden van, és annyi minden mást is csinálok, hogy elfogy az energiám. A mentsük az arcunkat jegyében azonban mindig irogatok valamit. Készülődnek nagy dolgok is, amiket nem szeretek elkiabálni. Úgyhogy nem teszem, inkább hallgatok.

Lehet, hogy egyszer oda fogok figyelni és ha nem leszek lusta megpróbálom? (ide most a sokak által kedvelt muha kacaj jöhetne)

Ma délelőtt Főnéni csinált egy kis kirohanást az új csajok ellen, akik naívságukban veszélyeztették a helyi status quo-t. Csupán csak azzal, hogy szerintük aprósággal nem akarták a Bossnénit zavarni, inkább külsősöknél érdeklődtek, ennek meg az lett az eredménye, hogy többet zaklat a központi adminisztráció. Szóval a tanulság, hogy pitiáner ügyben is előbb a helyi főnököt kell zaklatni, mielőtt felsőbb szervhez fordulunk, és egységfronot kell kifelé mutatni ahhoz, hogy ne piszkálgassanak minket feljebbről. És még azt is megtudtam, hogy ha valamivel nem van tisztában az ember akkor inkább mondja azt, hogy nem tudom, minthogy valami halvány lila elképzelést szavakba önt.
Én pedig csak ücsörögtem és hallgattam, mert rám nem volt mérges senki, viszont mindig élmény a Főnéni fejtegetéseit hallgatni.

A legújabb hír, hogy márciusban DVDn meg fog jelenni az a bizonyos BBC tévésorozat, amiben Mr. Darcyt Colin Firth játsza. Azt hiszem, be kell kalkulálnom a jövő havi költségekbe.

Legalábbis George Michael szerint, aki bejelentette, hogy visszavonul. Ráadásul egy dokumentumfilmet is bemutatott, ami róla szól és elmagyarázza, hogy miért is hagyja el a showbizt. Szerinte az a fajta stílus amit ő képvisel, halott. Anyu biztos meg fogja könnyezni, legalábbis a Last Christmas miatt 😀