Mostanában, hogy a párom megint szerkesztőségi ülésekre jár szerdánként már van egyfajta bejáratott programom. Heroes-t nyomok, ami tipikus női játék, tudom, de én imádom még mindig. Játék mellett pedig hallgatom a Bűntető mozidélutánt, ami a legjobb mozis műsor a rádióban, és én ma igenis tudtam a Sörgyári capricciot, csak épp a telefonszámmal nem vagyok tisztában. Eddig még 1etlen rádióba se sikerült betelefonálni, vagy elérni hogy beolvassák az SMSemet, ezért aztán amikor bemondják a telefonszámomat az egyik fülemen be, a másikon meg ki… Jah ilyenkor én vagyok az egyike a három embernek, aki odafigyel. Ez jó érzés.

Betegség után kicsit sok a tennivaló. Ráadásul ma reggel nekem kellett beugranom Ejtőernyős helyett és mint kiderült, Tikka hibájából, aki elfelejtette, hogy tegnap felhívta Ejtőernyős, hogy ma se jön, mert a lánya beteg még mindig és rá vigyáz. Én meg szinte éreztem, hisz itt voltam és álltam a sarat. Mától nevem legyen beugrós. Mindenesetre így hogy korán jöttem, megfigyelhettem, hogy nem kell lelkiismeretfurdalásomnak lenni, ha a torna miatt kések, mert szinte senki nem jár be időbe. Az egy V-t kivéve, aki inkább itt van hajnalban és gyorsan lelép mert igazából mi vagyunk a mellékállása, s jóval több energiát és kedvet fordít az összes többi dolgára. De hát cseh a lelkem 😀

Ma kicsit lassú leszek és izomlázas. Közel két heti pihi, betegeskedés, legyengült szervezet után elmentem tornára. És nem hivatkoztam arra, hogy lábadozom. Most csak ülni fogok és nézem, hogy kockásodik a hasam. Remélem ez is használ.

Nah kettőkor 1 nappal a határidő előtt a postán voltam és szerencsére van a közelben kisposta ahol nem kellett sorbanállnom hasonszőrűekkel együtt, viszont elmondanám, hogy az egész 8000 forintba került. Ami azért durva. S én csak egy helyre adtam be, ehhez ugye minden plusz még 3000 forint lenne. Meg még annyit, hogy a kézell írott önéletrajz az minek? Ki ír manapság kézzel önéletrajzot. Illetve egy 18 éves mit ír az önéletrajzába? Ráadásul a billentyűzeten edzett kezemnek nem volt egyszerű összekaparni azt a két oldalt, bele is fáradtam a kézzel írásba, pedig mostanában már megint jegyzetelgettem is, igaz, ott macskakaparok, itt meg azért igyekeztem olvashatóan írni.

A jobbulást kívánóknak is köszönhetően, meg a szüleimnek, testvéreimnek, páromnak, unokahugomnak, rokonaimnak és üzletfeleimnek, valamint a rendesen működő MÁVnak is hála ma már újból itt vagyok a Munkafronton. Lemaradások behozása, emilek olvasgatása, fogyókúra újrakezdése, felvételire való jelentkezés beadása, illetéknek utánanézése a mai program vázlatokban. További részletek később.
Jah és Valentin napot nem ünneplünk. Idén se. Ahogy anyu mondta, nem adjuk meg magunkat a nyugati marketingerőszaknak.

Akkor most mint a nagyok, elhúzok regenerálódni a szülők közé, hogy szépen megápolhassanak. Remélem nem lesz túl kalandos az utazás. Ha mégis, akkor halál a MÁVra.

Jövő hétfőig nem megyek dolgozni. A doki megnyugtatott, egy ilyen izé, ami nekem van, eltarthat 7-10 napig is, úgyhogy még időben vagyok. Azért legalább orrsparyt meg egy másik köptetőt irattam fel, csak a megnyugtatás miatt, hátha tényleg sikerül gyorsítani valamit a gyógyuláson.
Azért hétvégén megyek és meglátogatom Adrit. Már nagyon mászik, meséli az anyja, mint a csík, és feláll, sőt legújabb, hogy elenged mindent és pár másodpercre élvezi, hogy meg tudja magát tartani a két lábán.
Egyébként annyira készültem, hogy időben fogom beadni a jelentkezésemet továbbtanulásra, már január végén, erre tessék, jövő héten van február 15 és ma vettem csak meg a jelentkezési lapokat. Néhány embernek meséltem már arról, mit találtam ki, mit szeretnék megpróbálni, de azt hiszem, bent majd csak akkor fogom közölni, ha fel is vettek.

Ma még mindig itthon ápolgattam magamat. A telefonban bárki meghall, rögtön mondja, hogy Jajj, te még mindig beteg vagy, hallom!. Persze csak azok, akik korábban nem hallottak, mert apu ma este például azt mondta, sokkal kellemesebb már a hangom. S neki vasárnap élőben is szerencséje volt hozzám. Szóval Good Bye Luis Armstrong

Annyira készültem rá, hogy végre először életemben elmegyek és megnézek néhány filmet, meg egyáltalán megtudom, milyen a Filmszemle. Ráadásul négy filmre sorbaállás nélkül közvetítő útján sikerült jó jegyeket szerezni. Mindezt már több mint egy hete. Aztán jött ez a fránya betegség, ami még mindig tart, mert a dokinő úgy ítélte, hamar kiheverem, elég csak tüneti kezelésre drága és reklámozott vény nélkül kapható dolgokat felírni. Hát még mindig itthon, még mindig rondán köhögök, még mindig szexisen fátyolos a hangom, viszont nincs már lázam és az orrom is kevésbé folyik, teamérgezést fogok kapni és buktam a jegyeket a filmszemlére. Na jó, volt amit el tudtam passzolni, de pl. tegnap délutáni Csodálatos Júliát megtartottam, hátha el tudok rá menni. Nem jött össze.
Ráadásul este meg akartuk nézni az Éneklő detektívet, de annyira bűn rossz volt, hogy még én se bírtam, pedig próbálkoztam, 2x gyorsítással, csak a feliratokat olvasva, de a felénél feladtam.
A párom szerint szörnyű beteg tudok lenni. Mindezt azért, mert nagyon ritkán vagyok az. Ezért amikor rám tör, szökőévente, a szenvedés magasiskoláját mutatom be.

Pizza sütés lesz ma este, éppen most gyúrja a gép a tésztát. Kényelmes. Talán marad holnapra is, amikor top secret anyuék beállítanak beteglátogatóba. Nekem ugyanis nem szóltak, hogy jönnek megnézni, de ahéten már mondták, hogy a holnapi Dóra nap miatt unkát megköszöntik talán. A húgom viszont leleplezte őket, amikor felhívtam a tésztareceptért, hogy anyuék igen, jönnek és nálam kezdik a napot. Legalább megnézik a konyhát.
Ma egyébként annyira összeszedtem magam, hogy elmenjek megnézni, amint a Brazil elveszi Láthatatlan Unokatesómat. Szépen kezeltem a rokonokkal és az ifjú párral, hogy ne terjesszem nagyon a bacikat, aztán irány haza. Holnap délutánra van jegyünk a Csodálatos Júliára, talán azt már jobban fogom bírni.

Legalább végre megnéztem a Donnie Darko-t. Igaz, nem a rendezői változatot, hanem az eredetit, igaz az újravágott film annyival nem jobb, mint beharangozták. Az időutazást fejtegetik abban jobban és elhanyagolják a többi motívumot, a magányt, szeretetet, veszteséget.
Most éppen megint lesz egy csomó film, amit meg kell nézni a moziban. A Saw-ra például tuti egyedül kell mennem, ha lehet valami délelőtti előadásra, más nincs a környezetemben aki szívesen nézeget ilyen típusú filmet.

Szörnyű éjszaka után bejöttem lerendezni ezt meg azt, többek közt a dokinénit is. Most pedig irány haza, be az ágyba, tea és olvasás és pihenés és talán hétfőre meggyógyulok.
Szombaton lenne Láthatatlan unokatesómék esküvője és még jegyeim is vannak a filmszemlére. Most mi lesz?

Aránylag javulóban. Mindenesetre jobb mint reggel, meg éjszaka volt. Ennek ellenére estére forraltbort fogunk fogyasztani. Talán mézzel. Tikka ma 2 méter távolságból beszélgetett velem és visszautasította a meghívásomat ebédre, mondván, hogy neki is pont így kezdődött az egy heti döglődés. Eleinte csak a torka fájt egy kicsit, aztán volt egy nap, amikor azt hitte, meghal. S ha most nem haragszom, nem kockáztatná meg a visszaesést. Úgyhogy egész nap ezzel a távolságtartással húztuk egymást. Én közeledtem, ő menekült. De legalább vicces volt.

Nos nincs hasmenéses vírusom. Ellenben ma reggelre olyan mély és karcos hangom lett, amit Barry White is megirigyelhetetne, ha még élne. Tegnap éppen Tikkától kaptam egy narancsot, hogy a múlt héten, amíg beteg volt, helyettesítettem (ld. siránkozásaimat), s mondta, hogy majd meghálálja és visszaadja, én azt válaszoltam, remélem nem leszek beteg, és nem fog sor kerülni a dologra. Na ehhez képest van ma a torkom. Ennyivel azonban hiába megyek dokihoz nem fog kiírni.

Ma reggel kicsit szétszórt lehettem, ugyanis elrohantam a tornára és csak mikor beértem már átöltözve a tükörfalú terembe vettem észre, hogy elfelejtettem reggel kontaktlencsét felszerelni, ezért aztán szemüvegben voltam. Páran meg is kérdezték, hogy mióta hordok szemüveget. Mondtam, hogy régóta, csak eddig tornára lencséztem, mert kényelmesebb. De az új szemüvegem jól szerepelt, meg se mozdult az orromon.

Kicsit szétszórtra sikerült ez a mai hónapkezdés. Elnézést kérek az esetleges hibákért. Dolgozunk rajta. (Lehet, hogy senki se vette észre, de ez egyben egy teszt poszt is)

Gyanús vagyok magamnak. Lehet, hogy engem is elkapott ez a hasmenéses vírus? Van egyáltalán ilyen? Vagy én simán csak hasmenek. Ez mondjuk teljesen jó volt tornán, ugyanis í problémán törve a fejem és igyekezve tartani, ami tartható, nem értem rá a szadista gyakorlatokkal foglalkozni. Végigcsináltam mindent. Még dícséretet is kaptam. Mire nem jó, ha az embernek állandó wécézhetnékje van.

Nos, a horoszpók már előre megmondja, hogy a héten megint nem lesz időm blogolni:

A következő napokban a munka területe emelkedik ki életedben, s persze az áhított egzisztencia, amit építgetsz. Sajnos most a hatások nem teljes egészében pozitívak: megélheted, hogy rengeteget dolgozol, – szinte erődön felül – mégsem alakulnak úgy terveid, mint ahogyan szeretnéd. Általánosságban elmondható rólad, hogy nagyon sokáig és türelmesen vagy képes dolgozni, szem előtt tartva, hogy – ha lassan is – de haladni fogsz előre. Most azonban lelkiállapotodra jellemző lehet, hogy kevésnek tartod az eredményeket, előrehaladásodat, s túl soknak a cél érdekében befektetett energiát.

Szombaton este Dórira vigyáztunk. Meglepően jól sikerült a dolog. Teljesen nyilvánvaló, hogy a gyerek a nagyszülők idegeinek borzolására, valamint a teljes körű kényeztetésre fejlesztette ki a hisztit. Nem mintha velünk nem próbálkozott volna eleinte, de most is 2x kért valamit, határozottan elutasítottuk, illetve nem vettünk tudomást róla és leszállt a témáról. Végignézte velünk a Garfield-ot (ami kimondottan szörnyű film volt) és másnap egész jól elmesélte az anyjának, hogy miről is szólt. Mesét csak egyet olvastam neki, egyedül a villanyát nem akarta, hogy lekapcsoljam, de úgyis olyan fáradt volt, hogy nem számított, két perc alatt beájult világosban is. Egyébként meg nagyon udvarias gyerek, vágtam neki a süteményből amint vittem, beleharapott, közölte, hogy nagyon finom, majd többet nem evett. Másnap azért a szülei megették a mákos kevertemet, úgyhogy azért annyira rosszul nem sikerült. Nekem persze ízlett, de hát én és a mák az egy régi szerelem.