A Sesblogon olvastam a nap hírét. Jün az új Wallace és Gromit film. Vajon hogy nézhet ki a Vérnyúl?

Karácsonyra a páromtól egy új táskát kaptam. A régit ugyanis teljesen szétcincálta a saját magát, hála a tépőzárnak. Meg lettem bízva, hogyha kell nekem új tatyó, akkor nézzem ki és szerezzem is be magamnak, mert úgy legalább olyan lesz, amilyent én szeretnék. Eredetileg kisebb táskát akartam, de ha már bevállt a Bjorn Borg design, akkor úgy gondoltam maradok is annál. Tornacucchoz megvan a hátizsák, csupán akkora táskára van szükségem, amibe belefér a határidőnaplóm meg a könyv, amit rendszerint hordok magammal BKVzáshoz. beszabadultam tehát egy olyan boltba, ahol dögivel voltak a BBk. Persze végül megint csak egy hatalmas táskát vettem, amibe lazán belefér a tornacuccom ásványvízzel meg 2-3-4 könyv. Igaz, Bjönr Borg volt, legalább valamihez tartottam magam.
Viszont az új szerzemény kb 3 alkalom után elszakadt, úgyhogy a két ünnep között vissza kellett vinnem a boltba (még szerencse, hogy én vettem, így megvolt a számla is). Az eladócsajok azt ígérték (miután felvették a jegyzőkönyveet, visszafogadták a táskát, merthogy a nagykerbe kell eljuttatniuk), hogy máig szólnak, mehetek egy másik táskáért, vagy választhatok ugyanolyan árban valamit, ha netán az én típusom elfogyott (illetve pirosban még biztos lenne, de akkor már inkább maradnék a feketénél).
Ha nem lenne olyan amilyen a karácsonyi ajándékom volt, akkor megint csak erőst gondolkodom egy kisebb méretűn, hátha sikerül erőt venni magamon és végre egy normális, ha nem is übertrendi tatyóm lesz. Egyébként én szeretem, ha a retikülömnek van normális hosszúságú pántja, és nem a hónom alatt végződik hanem mondjuk leér a derekamig, mindenhez lehet viselni és az alapfelszerelésem (ld. könyv, határidőnapló) beleférnek. Praktikus vagyok, nagyon.
A táskások persze nem hívtak. (Közben felmerült bennem, hátha rossz telefonszámot adtam meg, mert mindenáron mobilt akartak, mostanában pedig szinte sehova se adtam meg azt a számomat) Holnap felhívom őket. Estére tatyós leszek (remélem).

Visszatértem a dolgozó nép körébe. Ráadásul dolgozom is. Ilyenkor mindig rengeteg minden akad, amit nekem kell elvégezni. Viszont ma reggel kirittyentettem magam, csizma, rövid szoknya, ahogy kell. Tetszettem az embernek is és kaptam egyéb dícséreteket munkatársaktól is. Van lábam!

Már megint itt van egy új év. Boldog legyen, mindenkinek. a Szilveszter, mint a régi szép időkben. Kettesben. Felavattuk a wokot, egymással foglalkoztunk, eléggé alaposan, filmet néztünk aztán fél 1-kor már aludtunk, mint a bunda.
Szerencsére, csak a hátsó fertájon lehetett hallani a petárdázást, s mivel nem a konyhában aludtunk, bármennyire is szép az új berendezés így minket nem zavart a dolog. Amúgy is még csütörtökön játszottam hőst, amikor két srác mögöttem direkt eldobott nagy susmus közben egy robbanóst, mert kicsit rám akarták hozni a frászt, de én egyetlen lépéstévesztés, megriadás nélkül ugyanolyan tempóban gyalogoltam tovább a szép új csizmámban, mint korábban.
Fogadalmat nem teszek idén se. Hétfőn folytatom a fogyókúrát, meg a tornát és kész. Esetleg végre be kéne fejeznem a rigai beszámolómat, mert az utolsó napon csináltam a legtöbb képet. Éves összefoglalót se fogok írni, mert ahhoz is lusta vagyok. Hogy milyen lesz 2005 azt pedig még nem tudom. Nincsenek elvárásaim különösebben. Majd jövő ilyenkorra kiderül. Stay tuned.

Végre másnál is olvastam, hogy a Sex and the city nem egy nagy durranás. Részemről ugye a könyvet olvastam és láttam nagyjából részt, ami nem fogott meg. Persze biztos, ha lenne tévénk akkor én is néztem volna az egészet, mert divat, elvégre nagy sorozatnéző voltam én is amikor megvolt hozzá a felszerelésem. Egyébként meg az egész hozzáállás a szingliséghez angol formában jobban tetszik, mint az amerikai. Legalábbis a regényekben, amiket olvasgattam mindig az angol írónők munkái tetszettek jobban.

Már régóta esedékes volt, és mostanában úgyis több levelet kaptam, hogy a kedvencek elköltöztek, hát végre összeszedtem magam és átrendeztem a Blogolvasmámnyokat is. A tévedések elkerülése végett, akik oda felkerültek, mind mind más néven vannak. Mindenesetre üdv az újaknak.

Már a 11-et is imádtam, s mivel megvan DVDn gyakran újra nézegetem. Igazi mestermű a szórakoztató filmek között. Tegnap este elmentünk megnézni hát a folytatást. Abszolút korrekt volt. A színészek láthatólag élvezték a játékot. Clooney kicsit visszahúzódott és hagyta, hogy a főszerep a szerelmi szálat képviselő Pitt Zeta-Jones párosé, valamint a feltörekvő, bandafejjé válni akaró Matt Damoné legyen. A film teli volt belső viccekkel, amelyek közt néhányon hatalmasakat lehetett röhögni (ld. 50 éves focista), de jópofa volt az is, hogy a mindenhol az angol kiejtéséért vesszőzött Don Cheadle nyomta a “Ne feledkezz meg a déli kiejtésről” dumát. A legnagyobb belső vicc azonban kicsit erőltetett lett, erről több el nem hangozhat, mert poéngyilkosság foroghat fenn, mindenesetre aki látta az megérti. Azért klassz volt aprócska szerepekben olyan emberkéket is látni, mint Robbie Coltrane meg Eddie Izzard.

Miután megállapítottam, hogy a vádlim vastag az olyan csizmákhoz, amik a térdemig érnek, kicsit leszálltam a témáról, de tegnap láttam és próbáltam 1et, ami feljött és bár csak a lábszáram közepéig ér szerelem volt az első látásra. Emlékeztetett arra a PanamaJack csizmára amit még ősszel néztem az első és egyetlen Glamour magazinomban és amire azt mondtam, na ilyen csizmát el tudnék viselni. Szóval tegnap eldöntöttem és a reggeli torna után mentem, megvettem, persze előbb még próbálgattam kicsit, direkt szoknya vastagharisnya összeállításba öltözve, hogy tuti fel tudjam cipzárazni. Ráadásul az ára 40%-áért még vásárlási utalványt is kaptam, amit jövő héten kell elkölteni. Úgy döntöttem, elégedett vagyok, vehetek jópofa harisnyákat.

Megvettem amikor megjelent a tájékoztatót. Mert tanulni akarunk még még még. A párom az egyik diplomájából egyetemit szeretne, ez már a kezdetekkor a terve volt én meg úgy voltam vala, hogy még kéne valami. Mert ugyan 2 van, de ugyanaz, és néha érzem, hogy hülyülök, szükségem lenne valami szellemi stimulációra. Persze amit kinéztem magamnak, azt nem fogja finanszírozni a cég, mert nem szakmába vág, semmi értelme sincs, viszont egy régi hobbimból csinálhatok papírt. Nagy lelkesen tegnap már egy kötelező olvasmányt is megszereztem. A páromnak persze szerencséje van, neki még felvételiznie se kell, csak jelentkeznie és ha lesz pénz tandíjra, lesz egyetemi diplomája. Továbbtanulásról akkor egyelőre ennyit, ha majd felvesznek, jöhet a többi.

Az utcasarkon, amiről egyszer a mögöttem jövő yuppie pár megbeszélte, hogy étteremsor lesz, már hónapok óta átalakítják a volt ruhaüzletet. Egy idő után kiderült, hogy étterem lesz belőle, majd megjelent a felirat is, hogy kávézó. Ma reggel elmentem mellette, és nyitva volt. Gondoltam, veszek egy cappucino-t, kipróbálom. Mikor fizetni akartam, közölték, hogy mint első vevőnek, ingyen járt a kávé. Ha ezt tudom, valami komolyabbat rendelek. Bíztattak, hogy járjak vissza. Végülis elég nagy hely, kivételesen kényelmes asztalokkal, még az is meglehet, hogy megteszem néha, bár nem a világ legolcsóbb helye.

Végülis a Szent Estét már a konyhánkban töltöttük. Igaz, a mosogató még nem volt bekötve, de ettől eltekintve minden más használható volt. Sőt nagyjából be is pakoltam a szekrényekbe. Volt fenyőfa és kitakarított szoba is. Meg kell mondani, határozottan jól néz ki a konyhánk, a színek, a szekrények és akkor még a térelválasztó bambuszt fel se tettük.
Másnap reggel elindultam haza. Persze pont az orrom előtt ment el a villamos, s mivel vasár és ünnepnapokon csak az egyik járat megy, az is 20 percenként, leintettem egy taxist. Aki éppen egy hete ütött el valakit, úgyhogy elmesélte, mennyire megviselte a dolog. De most már jól van, biztosított, s tényleg épségben kiértem a Keletihez. Otthon begyűjtöttem az ajándékokat, végül még egy meglepetést, rakletet is kaptunk anyuéktól. Mondjuk mindezt otthon hagytam, hogy a húgomék hozzák fel, mert se az öntött vas wok, se a jénai tál készlet nem könnyű szállítmány. Viszont a fűszeres olivaolajat, amit anyu csinált, csípősre, ahogy szeretjük, azt felhoztam. Még nyáron kaptuk az előző adagot, de sokáig csak dísznek használtuk, aztán egyszer a szükség vitt rá, hogy salátaöntethez megbontsuk. Bizony kiderült, hogy hatalmas különbség van a sima olivaolaj és a fűszeres közt, úgyhogy salátákhoz már csak azt használtuk amit anyu csinált. Ennek megfelelően az hamar fogyott.
Azért a sok jóban persze akadt egy kis bibi is. 23-án este elkezdett fájni a fogam. S én bizony azon emberek egyike vagyok, akik csak az utolsó utáni pillanatban fordulnak a dokihoz. Már hónapok óta kiesett a tömésem az egyik fogamból, de mivel nem zavart különösebben, hanyagoltam az egészet. Hát tessék, most kicsit kínlódhatok.

Naná hogy megint van egy halom karácsonyi újságom és receptem és még mindig nincs kész a konyhánk. Úgyhogy megint semmi dekoráció, süteménytől illatozó helységek, tisztára suvickolt abalkok, és még becsomagolt ajándékok sincsenek.
Csomagolópapírt elfelejtettem venni. Különben is olyan felesleges pénzkidobás. Nem tudom szépen becsomagolni az ajándékokat, még egy könyv is komoly kihívás nekem, sose sikerül egyfomán hajtogatni a széleket, úgyis csak az átadás fél pillanatáig van értelme, aztán ki lesz bontva.
Tegnap felvetettem, lehet, hogy nem kéne fenyőt se vennünk, úgysincs hova tenni, de a párom szerint holnapra be lesz szerelve az a fránya mosogató, mindent vissza lehet pakolni a konyhába, a szobában pedig lesz hely a karácsonyfának. Úgyhogy mai hosszú mászkálás és OBIban bőgés után hazafelé vettem egy kis fenyőt.
Bunkó OBIS eladó nem akart nekem adni csavarokat, amikkel a mosogatót lehet rögzíteni, pedig legutóbb ott vettük, de úgy tűnik, kevés lesz és ma visszamentem, hogy még párat vegyek. A manusz meg közölte, hogy náluk ilyen nincs, csak a mosogatóval együtt lehet kapni és hiába mondtam, hogy 1 hete ott kaptunk, kifizettük, felvetette, hogy hülye vagyok. Más eladóval nem találkoztam és még lopni se tudtam csavarokat, mert a pasi jött utánam. Vígaszdíjként megleptem magam egy gyertyatartóval.
Szóval nincs karácsonyi hangulatom és még fáradt is vagyok.

Ma már szabadnap, de jó korán keltem, hogy elmehessek tornászni, aztán meg irány bevásárolni, mert még az Adrinak nincs ajándékom. Persze a végén vettem egy Forrest Gump DVDt meg egy pizsamát magamnak, a fél éves kiscsajnak pedig még mindig nincs ajándék. A párom csak annyit fűzött hozzá, hogy hát, tényleg jól bevásároltál..

Telezabáltam magam. Csak így, finoman. Ugyanus mögöttünk új szendvicses nyílt és egyelőre mindent féláron adnak, finom háromszügletű angolos szendvicsek. Pulkya klub szendvicset meg tonhalasat ettem. Meg egy almáspitét. Viszont diétás kólát ittam hozzá.

Annak idején amikor elolvastam a könyvet felemás érzelmeim voltak. Most valahogy így vagyok a filmmel is. Nem volt rossz, néhol akadtak benne kifejezetten jó részek, lehetett nagyokat nevetni, Hámori Gabriella gyönyörűen fényképezhető, a reklámok nagyon finoman voltak elrejtve. Mégis Kéki Kata továbbra se a kedvenc hősnőm, mert valahol idegen maradt, voltak részei a forgatókönyvnek ahol felesleges a szájbarágás (pl. a sok aggódás az öccse miatt el lett túlozva, erőltetett részek és játék amikor már sokadszor fordul elő), máshol meg (főleg pl. Péter esetében) túlságosan el lett hanyagolva a magyarázat. Hosszú is volt, persze, de azért határozottan kellemes csalódás. Bevallom, rosszabbra számítottam.

Először persze azért kattintottam rá, mert tetszett a blogneve a freeblogon és éppen az újonnan frissítettek között volt. Aztán vigyorogva elkezdtem olvasni, hogy ez biztos fikció, szuperanyuka szupergyerekkel, akinek minden megy mint a karikacsapás, egyedülálló, jól keres, jó a gyerek és dolgozhat mellette gondtalan. Aztán valami nagyon elromlott, nem érdekel ki a hunyó de most már csupa fröcsögés az egész.
Az interwarees cím pedig nem hirtelen felindulásos nyomozás, hanem én voltam ha jobban odafigyel, nem is 1x az elmúlt hónapokban. Olvasóként jelentkeztem, de most már nem.

Megnéztük a családot, Hihetetlenéket. A legjobb poén az Easy Rider öcsém volt 😀 Na jó nem, de ez legalább azt mutatta, hogy a fordítók értik a dolgukat. Megéri befektetni jó szinkron hangokba is. De maga a film is kellően ötletes volt és látványos. Egyedül a bevezető film nem volt a szokásos színvonal, eddig jobbak voltak a szöveg nélküli mesék, igaz, hogy az Antilopból lett nyúl (ill. fordítva) eléggé mókás volt.

na nem kipattanni, de legalább mindenféle különlegesen Quasimodósra sikerült mozdulat nélkül kikelni reggel az ágyból. Persze a kávé után, amit behoztak nekem. Szóval sajog itt-ott a láz, ami jelzi hogy vannak izmaim a hasam a fenekem meg a combom magasságában. Azt hittem, a karom jobban fog fájni, lévén, hogy hiába is tiltakoztunk, hogy mi ugyan nem sütünk bejglit az oktató erősködött, hogy igenis bejgligyúró izmot kell erősítenünk, s tettük ezt egy 100-as sorozatban.
Annyi pozitívuma van legalább a párom munkahelyének is, hogy a mai nap szabad náluk. Nekünk meg már szerdától szünet lesz és csak 28-án kell ügyelnem, akkor is irodában és délelőtt nem ügyfélszolgálatosként, délután. Ez tök új dolog, a főnökséggel jár együtt. Nagyon pöpec.
Úgyhogy ma konyhaprojekt folytatódott. A felső rész felpakolva, beköltöztek a tányérok, részben felszabadultak a könyvespolcok és kipakolhattam végre a 3 doboz borospoharamat is.
Megkérdeztem a páromtól szerinte mit jelent, hogy nekünk 1 készlet vizes, viszont 3 készlet borospoharunk van (vörös, fehér és desszerboros). Szerinte is azt jelentette, amire én gondoltam.

A-val találkoztam ajándékcsere okán. Úgyhogy most már boldog tulajdonosa vagyok egy igazi kőmozsárnak és törőnek. Olyannak, amilyenben Jamie Olvier szokta összetörögetni a fűszereit. Nehéz ajándék, de boldogan fogom hazacipelni.

S igen, ma reggel jó időt futottam és odaértem tornára, hosszú kihagyás után megen. Nagyon örültek és megdícsértek, mennyit fogytam. Remélték, hogy rendes kislány leszek és fogok járni ezután. Én meg úgy éreztem, egész jól bírtam az órát. Na persze tudatos választás volt a mai reggel, lesz két napnyi hétvégém a felépüléshez 😀