Most egy kicsit mindenki ideges. A hosszú hétvége alatt ugyanis kicsrélték alattunk a rendszert, és hát persze nem ment zökkenőmentesen a dolog. Vannak hibák. Tegnap kijavítottak egy csomó mindent, de még mindig jönnek az elakadások. Mentorom az, aki a főideg. Ő is, meg Angyalka is azok közé tartozik, akik nem szeretik az újításokat. Úgyhogy amikor mondtam nekik, hogy na, mivel a régi felület elakad, talán próbálják az újat, hátha azzal jobban mennek a dolgok, persze minduntalan beleütköztek abba, hogy másképp kell csinálni a dolgokat, azaz nem rutinból dolgozni és ez roppant feldühítette őket. Ahelyett hát, hogy türelemmel végigbogarászták volna a menüket és az új felhasználói kézikönyvet nézegetni, inkább valami más munkát választottak maguknak és remélik, hogy megoldódik a helyzet.
Úgy látom, nekem kell majd beleásnom magam az egészbe és aztán gyakorlatba bemutatni a működést nekik, mert úgy talán könnyebben fog menni nekik a gyakorlás. Ez megint egy nagy fába vágom a fejszémet dolog. S igazából már inkább szabadságra szeretnék menni.

Tegnap végre megérkezett az új gépem, de a tegnapi ügyelet miatt alig tudtam foglalkozni vele. Nos fekete, viszont gyors és végre 1024*768-ban látom a világot. A délelőttöm azt hiszem azzal fog eltelni, hogy visszaállítom a fincsiségeket.

Szombaton délelőtt vártam anyuék hívását, hogy mikor megyünk ki a temetőbe. Ők már előző este feljöttek nagybátyáméknál aludtak, megbeszélték amit kellett, s 11-kor indultak Rákosborzasztóról az Új Köztemetőbe. Én is akkor otthonról és hála a sűrűbben járó 28-asnak pont akkor értem oda, amikor apuék befordultak a kapun és még anyuval meg a nagynénémmel tudtunk krizantémokat venni. (Lehet, hogy nem M hanem N de sose tudtam megtanulni) Ezek a sűrű fejű virágok hagyomány. Mindig annyi szálat, ahányan vagyunk. Igaz, növelni nem lehet az adagot, nem lehet virág a párok és dédunokák nevében, ragaszkodni az eredeti számokhoz (két fiú, két meny, 5 unoka), mert nincs hely a kis vázában.
Aztán gyors ebéd nálunk, majd indulás haza. Természetesen egy süti erejéig megálltunk a Márton cukrászdánál.

Anyu szülinapját vasárnap tartottuk. Szerencsére idén kitalálta, hogy pástétomokat csinál, plusz tatár bifszteket, úgyhogy még péntek este előkészülhettünk.
Vasárnap délután legelőször persze a nagybátyám meg a kanizsai unokatesóm érkezett meg. Az utóbbi éppen vevőt szerez a hugom menyasszonyi ruhájára, amit még ő varrt, most pedig egy barátnőjének ajánlgatta, aki májusban menne férjhez. Ha már elöl volt a ruha, én is felpróbáltam. Eddig még sose vetemedtem ilyenre. Tényleg egyszerű és ha még fogynék, teljesen fel lehetne húzni a cipzárat a hátán. Így viszont még ki kéne engedni belőle. Ami lehet, hogy meg fog történni, mert a menyasszonynak tetszett, de hozzám hasonlóan gömbölyded és mellben erős csajról van szó, úgyhogy ha megveszi, vagy kölcsönzi akkor ki lesz engedve.

Aztán megérkeztek az unokák is anyukástól, szinte egyszerre, majd anyu másik öccse.
A legnagyobb meglepetés a torta volt. Illetve torták. Mint utalgattam rá többször is a délután folyamán, úgy jártunk, mint abban a bizonyos Csehov Három nővér paródiában a szamovárral. Mi már tavaly is eljátszottuk, hogy a Gerőből diabetikus tortát rendeltünk apu közreműködésével. Ez idén is megtörtén. Csakhogy anyu rendelt magának egy csokitortát, két kis marcipánméhecskével. Aztán a kisebbik húgom is tortával érkezett, Fekete erdő by Dr. Oetker és saját maga. Ráadásnak pedig anyu kisebbik öccsének barátnője is hozott valami diabetikus torta szerűt. Nos igazából ennek volt a legkisebb sikere, csupán anyut láttam enni belőle és ő se igazán meggyőzően bizonygatta, hogy jó. Szerintünk csak udvariaskodott, mert ő olyan.

Tegnap elkezdték szállítani és beállítani az új PCket. Persze nem megy minden egyszerűen. Eddig 5 gépet cseréltek le a régi helyemen a csajoknak. De ma reggel óta emilvírus terjed a gyárban és bizony Mentorom is bekapott egyet. Mert kibontotta a mellékletet. Úgyhogy most éppen nem is tudja használni a szép új fekete gépet. Viszont mivel ma délután 2-kor el lehet menni a gyárból, nem hiszem, hogy hozzáférnek majd az én gépemhez. Na de majd a jövő héten! Kedden jövök korán és majd letámadom a fiúkat, hogy nálam kezdjék a gépszerelés. Én úgyis problémás eset vagyok.

Eljátszadoztam szépen az oldalon. Persze a kapcsolat tesztben az jött ki, hogy olyan vagyok mint Bridget.

Like Bridget you are romantic but erratic waiting to find the one but not always sure what to do when you finally have him in your life. You jump to conclusions but only because you are prepared to go HEAD OVER HEELS fo someone if you have even the slightest inkling that they could or shoud be for you. Your friends probably know that you are whimsical, scatty and sometimes a bit frustrating, but the good news is that they love you for it because your uncontrollable romantic streak is just so infectious. To men you might seem a little unpredictable and you might interpret this to mean you are not really marriage material. This is of course nonsense. You are lovely, just the way you are. And they know it.

Álmaim pasiának viszont, akárhányszor próbálkoztam csak olyanokat kaptam mint Giles, Geoffrey bácsi meg Colin, de nem Firth, hanem Bridget apja.

Végre eljutottam moziba és megnéztem. Vessetek a mókusok elé, de nekem tetszett. Érzelmes ijedezős. Szerintem. Sőt lírai is, azok a szavak, a kifejezések, ahogy beszéltek. És Ron Howard lánya basszus hatalmas tehetség. Simán lejátszott mindenkit, pedig aztán voltak partnerei (Adrian Brodytól Sigourney Weawer-ig). M. Night meg kezd olyan lenni mint Hitchcock, benne van minden filmjében valahol. Néha keresni se kell.
Mivel a ma este az olyan filmeké, amiket a párommal nem lehetne megnézni, vacsi után meg jön a Magnolia.

Tegnap délután a páromnak mégse sikerült eltaznia, hála a MÁVnak és a Keleti pályaudvar nevű cirkusz munkaszervezésének. Este aztán visszamentünk jegyet venni neki ma hajnalra, s mivel már 5-kor elment, nagyon nem tudtam visszaaludni. Kiolvastam a könyvemet, aztán épp a Danubiust hallgattam, gondolva, talán a sok régi ismert sláger álomba ringat, mert ma csak 10-kor kezdek a konferencián, és kellemes meglepetés ért. Hepi Endre van a Danubius Capuccino-ban. Hmm közben megszólalt Gromit is, ilyenkor szoktunk kelni.

Jah, meg a reggeli hírek alatt elgondolkoztam, hogy talán nem a Dél Amerikaiak akarnak hatalomátvételt itt nálunk? Kiirtanak minket a paprika révén.
Ráadásul hétvégén nálunk járt Láthatatlan Unokatesóm és a Brazilja, így hát sikerült megtudnunk, mi is történt velük pontosan az elmúlt hónapokban. Januárban esküsznek, decemberben meg hozzájuk költözik a Brazil öccse, ők lesznek a gyámok. Lassan már a dél amerikaiak lesznek a spájzban. Szóval ez már több mint gyanús, nem?

Ma délelőtt kaptam az infot, hogy a nap folyamán a számítógépesek elkezdik lecserélni a gépeinket. Éljen, gondoltam, mert már végre megbékéltem a tudattal, hogy fekete PCm lesz, viszont 17″ a monitorja. Természetesen hiába vártuk egész nap az emberkéket, nem jött senki. Majd biztos holnap, amikor nem vagyok, mert konferenciázom, pedig itt akartam lenni a cserénél, nehogy elvigyék nekem a CD írómat, amiért annyit kellett könyörögnünk anno. Mindenesetre a kollegáknal szóltam, hogy senkit se engedjenek a gépem közelébe, inkább várok péntekig az új PCre. Persze ha ilyen tempóval csinálják, lehet, hogy csak jövő hét lesz az egészből.

Az úgy volt, hogy hétvégi bevásárlás alatt a párom megkívánta az élesztőt. Mert ő szokott csak úgy majszolni egy keveset. Ilyenkor én nem csókolózom vele, amíg fogat nem mos, vagy eszik valami erősebbet, ami elnyomja az élesztő szagot meg ízt.
Annak idején kamaszként, amikor úgy gondoltam, hogy na most aztán én is problémát csinálok a nem létező pattanásaimból, mert az menő. Tanácsot kaptam, hogy bizony ha élesztőt eszek az jót tesz a bőrőmnek (aminek amúgy semmi különös baja nem volt). Igyekeztem, igyekeztem, de nem bírtam megszeretni az élesztőt, úgyhogy hamvába holt elképezlés volt az egész.
Na de azért a kedves se eszi meg mind az 5 deka élesztőt, ezért aztán kitaláltuk, csináljunk pogácsát. Sajtosat, persze és igazából minden volt otthon, csak sajt nem, úgyhogy azt beszereztük. Aztán a hétvégén nem került sor pogácsázásra, viszont hétfőre a párom már keresett pogácsarecepteket a neten, egyet ki is nézett, hogy kedd este elkezdhetjük megcsinálni. Ő 3 órával hazaérkezésem előtt nekiáll gyúrni és keleszteni. Közben persze jöttek ilyen emilek, hogy:

hol van a liszt?? hüle egy rendszer szerint pakolsz: nincs a fűszeres szekrényben, nincs a lisztes üveg mellett, és nincs a spájzban a buzadara környékén. akkor hol a “helye” ???

meg:

miért a cukor mellett van a liszt?? ehh 🙂

. Mire hazaértem tényleg csak a nyújtás meg szaggatás és sütés maradt. Persze ez se volt egyszerű, ugyanis sima köralakú szaggató formám nincs. Van persze mindenféle karácsonyfás, szivecskés, csillagos, üstökös, de egyszerű, kör alakzatom nincs. Aztán meg a költözés során valahogy elkeveredett az ecsetem is, amivel tojáskenegetést lehetett volna intézni. Végül a Prágából zsákmányolt Becherovkás pohárral szaggatott a párom, én meg egy sima ecsettel kenegettem a pogácsák tetejét. A végeredmény egy vékányi pogácsa lett.
Nem a legfinomabb, mert valahogy nem volt igazi a recept, a sütés (eleinte túl lassan, aztán meg már túl gyorsan sütöttük). Úgyhogy a pogácsa felét ma behoztam a gyárba, egyék a többiek.
A párom ma este hazautazik, viszi a pogácsa másik felét anyukájának, aztán meg elhozza a nagyszülői tuti pogireceptet és legközelebb azzal nyomulunk.
Mondjuk első pogácsának nagyon is jól sikerült.

Én leszek a főnök. Vagyis a legmagasabb szinten eme kis szegletében a gyárnak. Főnéni holnaptól egy hétre elutazik, s már lelépett. Miközben takarítgatta az irodáját, talált egy könyvet, méghozzá a Medea és Gyermekeit Ljudmilla Ulickaja-tól. Mivel pont a múltkor írt róla Isolde, azonnal jeleztem, hogy engem érdekel, ne vigye haza, vagy dugja el a polcán, úgyhogy már megint 1-gyel nőtt a Könyvek amik arra várnak a polcomon, hogy elolvassam őket száma. Most kb 10-nél tartok.

Ez az X, Y béna kifejezést Dóri találta ki, illetve alkalmazta nagyon hatékonyan anyura, “Mama béna” mondogatta, mikor a nagyija leejtett valamit, nem jött minden úgy össze ahogy akarta stb. Azóta szállóige lett a családban.
A mai bénaság az volt, hogy ebédidőben felpakoltam az összes könyvtári könyvvel meg DVDvel, hogy én most irány és visszaviszem a tartozásokat a Fészekbe, meghosszabbítom amit kell és még kölcsönzök is. Több kiló volt nálam, lévén Potoshop Biblia nem könnyű olvasmány. Beérek a könyvtárba és konstatálom, hogy bizony a pénztárcám, amiben az összes dokumentumom (alias könyvtári jegy) van bent maradt a cégnél. Nélküle bizony hosszabbítani, kölcsönözni nem lehet, s mivel kilóméteres sorok álltak a könyvvisszavételnél, hát Photoshopostul kocogtam vissza a gyárba.
Második kör délután.

Nem voltam hajlandó beadni a derekamat és behódolni az általános Garfield nyomán utáljuk a hétfőt mozgalomnak. Nem mondom, hogy túl jól aludtam, de azt inkább a melegre fogom, mert a hétvége pihenésben és sok minden másban dús volt. Reggel lánynak öltöztem, ruhában, kisimult arccal, sminkkel és kaptam a dícséreteket a hajamra is (pedig el kéne már mennem fodrászhoz, tudom tudom), pörögtem, dolgoztam és jó volt úgy hazajönni, hogy itthon vártak rám.

Mint mindenki mást, engem is az akciókkal lehet megfogni. Ez úgy általában érvényes az 1-et fizet 2-t kap mosószerre, mint a női magazinokra. De leginkább az utóbbiakra. a legtöbb heti magazint át tudom lapozni úgy, hogy fillért ki nem adok értük, viszont megszerezhetem a recepteket fénymásolás útján, hála a kolleganőknek, hisz BeeJudy Maximát, Praktikát, Elle-t és Shape-t szokott venni, míg Ejtőernyős a Nők Lapját. Most például nem azért vettem meg életemben először a Wellness magazint, mert Csisztu Zsuzsa ingyenkesztyűt ajánl (tavaly vettem egy Elle-t a kesztyű miatt), hanem mert BeeJudy múlt heti Maximájában olvastam, hogy ebből az újságból lehet megtudni, hogy juthat az ember Wellness naptárhoz. Nah gondoltam, isteni karácsonyi ajándék és rendeltem belőle 4 darabot.

Michael Mann-t az Utolsó Mohikán óta szeretem, s a legújabb filmje se okozott csalódást. Nagyszerűen felépített történet, a színészek élvezettel és hibátlanul lubickolnak a szerepükben. A Richard Gere-re maszkírozott Tom Cruise (nemrég néztem meg az Utolsó Szamurájt és ott sehol se mutatta, hogy mennyire tud)tényleg hideg, közömbös, igazán romlott, Jamie Foxx pedig visszafogott, mégis érvényesül. De megint csak, ugyanúgy mint a Szemtől szemben esetében fontos szerepet játszik a város, Los Angeles, amely teljesen eltér más filmek által sugározott képtől, sehol a Hollywood felirat, a csillagok, a villák, viszont szélesek az utak, rideg a belváros és a sikátorok se feltétlenül koszosak.

Igen, úgy néz ki, hogy hiába van még sok idő addig, a szüleinknek végre körvonalazódik, hogy sikerül végre beszerezni az évek óta fontolgatott számítógépet. Ugyan használt lesz, de ahhoz, ami nekik kell (azaz képnézegetés és passziánsz) tökéletesen meg fog felelni. A monitort azt mi álljuk, azaz megkapják az én régi monitoromat, amit odaadtunk a hugoméknak, de nekik mégse kell. Kisebbik hugom barátnőjéék meg eladnák nekünk a gépüket. Remélhetőleg minden a legjobban fog alakulni és végre idén adhatunk egy olyan ajándékot a szülőknek, ami tényleg mind a kettejüknek szól (nem valami edény, lakberendezési tárgy anyunak mellé egy könyv apunak, hogy ne érezze rosszul magát) és mind a ketten ki tudják használni.

Az új film első trailer-je nov 4-én lesz először látható a http://www.starwars.com/hyperspace oldalon. Persze csak ha regisztrálsz, persze pénzért. Ha nem, akkor majd csak 8-án nézegetheted. Igazán nem az én pénztárcámnak való, majd kivárom a 8-át. Mindenesetre az előzetes, amit látni lehetett a Csillagok háborúja trilógia 4. DVD-jén, mikor Anakin mesterével harcolgat, egészen durva. Nagy fénykardpárbaj várható.

A délután azzal telt, hogy beszereztük a 7vége filmes adagját. Bejártam két könyvtárat is, kihasználva, hogy a szombati ünnep miatt amit ma kiveszek csak hétfőn kell visszaszolgáltatni. Szeretjük a könyvtárakat:D

Tegnap este akadtam rá Cleon tapasztalataira az álláskereseéssel kapcsolatban. Felolvastam a páromnak, hogy akkor most erre kell számítanunk. Elszámoltuk magunkat, azt hittük, dupla piacképes végzettséggel nem lesz nehéz állást találni. De már nálunk is lecsorgott három hónap és semmi bíztató nincs. A stratégiánkat, ha egyáltalán volt ilyen, át kell gondolni.

Megalakult. Mivel hirdetni is kell, ha már tag vagyok (benn az első 10ben), íme az elérhetőség: az index fórumán van.

Na jó, nem bírom magamban tartani, s nem akarom utólag editálni az előző bejegyzést, tehát mindenki okulására közzé teszem, hogy mit küldött nekem a párom, magyarázatként:

tiltakozom a blogos bejegyzés ellen 🙂
nem csak ezért, s főleg nem is ezért vesszük inkább meg DVD-n.
többek között ezt nem mi irtuk ki!!!
AMIT MI (ÉN) IRTAM KI, AZ MIND MŰKÖDIK! miért kell olyat sugalni
hogy azért veszünk DVD-t, mert nem tudjuk rendesen kiírni?
a más dilettánsokkal nem tudok mit kezdeni, főleg ha ajándékba adja, és meg se nézte hogy működik.

Igen, a kedves tegnap nagyon ráhangolódott az Igazából szerelemre és bedühödött, hogy az A-tól kapott CD egy kalap kaki volt. Úgyhogy most megírom majd A-nak is, hogy az ajándéka nem tökéletes.