Ahol szívesen dolgoznék

Legszívesebben nem mennék haza, mert ott csak a munkám másik fele vár. Nem lehetne valahol a két hely között (munka meg otthon) kilépni valami űrbe, ahol még nekem is jó lenne? Nyomi a hangulatom, talán az időjárás miatt, pedig örülhetnék, holnaptól nincs Boss és jövő héten Ejtőernyős is szabadságolja magát. Kicsit felszabadulhatok, legalább itt bent. Na, talán majd akkor. Meg még a StatCenter is behalt és nem derülhetek a hülye keresőkérdéseken.

Fejem felett megint a hullámok. Munkahelyen, meg otthon is. Az előbbit tegnap Főnéni is belátta, mert kedvesen említette nekem, hogy látja, hogy elkezdtem dolgozni a rendrakáson és hogy folyamatosan legyek szíves figyelmet fordítani az íróasztalom környékére is. Nem is értem miért, hiszen még meg lehet közelíteni azt. Bár a polcaimon már nincs hely és a fiókjaim is dugig vannak. Olyan jó lenne ha akadna tényleg 1 napom, amikor csak erre tudnék szánni, de tegnap is kábé százezer felé szaladtam. Persze bennem van a hiba, mert ha mindent egyből megcsinálnék, akkor nem kéne itt a dolgokat jobbra meg balra pakolgatni. De rendszerint ami nem sürgős azt félreteszem amíg az nem lesz, akkor pedig kampányszerűen nekiesek. Elképzelhető, hogy pár hét múlva rend lesz a környékemen, amit talán tartani fogok úgy januárig max. Én vagyok persze a hibás, de azért nagyon jólesik kipanaszkodni magamat kedves blogom.
Jah és otthon is a fordítással nem állok olyan jól, mint kéne. Meg még ugye lakás se van. De most inkább a munkahely izgat, a fordításon majd izgulok otthon. Mindennek megvan a maga helye meg ideje.

Most jön az, amikor mindenkivel teli van a hócipőm. Ráadásul hülyékkel vagyok körülvéve.

Ma reggel már vagy negyed 9-kor itt evett a penész, mert úgy gondoltam, hogy nagy rendet csapok a raktrában mire megérkezik a főnéni és nekiállunk mítingelni. Ez meg is történt. Aztán vagy két órán keresztül beszélgettük meg az újdonságokat, amik most lépnek majd életbe. Bár Köcsög is jelen volt, kevés konstruktív ötlete támadt én meg igyekeztem közvetítgetni Redhead meg Boss néni között, mert az utóbbi valahogy nem igazán hajlandó odafigyelni, megérteni, végiggondolni, sőt egyet érteni azzal, amit az előbbi javasol. Nekem meg már van tapasztalatom, hogyan kell úgy beadni a dolgokat, hogy a boss megértse. Végül sikerült megállapodni dolgokban. Ez kb. 2 óránkba került. Utána muszáj volt ebédelnem. Most megyek körbenézek, hogy állnak egyéb dolgaim meg a net.

Idén megint értékelnie kellett minket a főnökségnek a fizetésemelések miatt. Most kicsit elcsúsztunk, elvégre tavaly augusztusban került rá sor. Most megint ketté lett osztva a csapat, fele embert a Főnéni, másik felét Köcsög értékelte. Engem, mint ma kiderült, az utóbbi. Kábé fél perc volt az egész. Legjobban az tetszett, hogy 3 dologban kaptam rossz pontot. Az egyiket, hogy a határidőket nehezemre esik betartani, én javasoltam, a másik kettőt Köcsög kreatívoskodta. Méghozzá a következőket: Együttműködés és az Utasítások követése, betartása. Szerintem nagyon fájhat neki, hogy ha tehetem kerülöm, hogy vele dolgozhassak.

Most hosszúra sikerült. Szombat reggel elutaztunk anyósjelöltékhez. Fő feladatunk ott az volt, hogy újonnan vásárolt számítógépükre feltegyünk néhány nagyon fontos programot (DVD lejátszó, CD író, játék stb.) és megtanítsuk őket azok alapvető használatára is, hogy tudjanak filmeket nézni. Ennek örömére jómagam se néztem TVt, a 7végi termésből mindössze a Stahl konyháját akartam megnézni, leolvasva a honlapról vagy sebtében elkapott reklámblokkról, hogy a vasárnapi ebéd előtt 11 20-kor van. Természetesen nem tartották be az időt, azaz mire negyedkor leültem a tévé elé, már csak az utolsó 5 perc volt hátra. Úgyhogy inkább elfoglaltam magamat, megnéztük a Gyűrű szövetségének extra változatát (ezt még nem láttam, és kénytelen leszek leperkálni a 4lemezért az összeget, mert alap, s még 2 van hátra…), meg a Shrek-et (Sokadszor, persze angolul, maga a film egész jó minőségű volt, csupán kalózverzió voltából kifolyólag idegesített a dupla felirat.). Legközelebb, ha megyünk már internet is lesz náluk. Most már csak az én szüleimet kell rábeszélni, hogy vegyenek otthonra valami gépet…
Vasárnap este pedig felhívott a hugom, aki megtette a nagy bejelentését. Júniusra Lobival babát várnak. Úgyhogy anyuéknak jön a második unoka, lassan behozzák a lemaradásukat. Párom szerint most már csak azt kéne megvárni, hogy Cicáéknál legyen előbb gyerek és akkor majd a mi csemeténk normális lesz.
Az első unoka ugyanis minden nagyszülőt megőrjít és míg anyám őrületét el bírnám viselni, de legalábbis kordában tartani (erre persze ezek után, hogy mindkét hugom beelőzött már nincs is szükség), addig ugyanezt anyósjelöltékkel nem lehet eljátszani, mert mégse az én anyám.
Azt álmodtam hétfőre virradóra, hogy bizony hugoméknak is lányuk lett. Pár év elteltével azonban behoztam a lemaradást, nekem ugyanis ikreim voltak, egy fiú meg egy lány, s közben nagy pocakkal vártam a harmadik csemetémet.

Pénteken délután Főnéni dörgedelmes levelet írt arról, hogy micsoda nagy rendetlenség van a raktárban, minden kedves kollega nézzen csak mélyen magába és csütörtökre legyen szíves rendet varázsolni. Tegnap állítólag megint lement és hatalmas takarítást rendezett, illetve folytatta a pénteki hevületét. Én is kaptam fülest, hogy mivel én rendesen felírom a dolgaimra, hogy ez az enyim, lehet rajtam számonkérni hogy is állok az elmaradt rendrakással. Persze péntek este óta máig nem volt alkalmam rápillantani se a helyzetre. Aztán ma meg, mikor tisztázni akartam magamat a Bossnál, kiderült, hogy megbetegedett. Tegnap valószínűleg nagyon felidegesíthette magát, vagy valami hasonló. Ma Köcsög fogadott ezzel a hírrel, aztán később jelezte, hogy holnap már lesz Főnéni, ami nagyon jó, mert nekem holnapnál előbb nem lett volna alkalmam rendet vágni a dolgaim közt. Így egész szerencsésen megúsztam mind a jogos, mind a jogtalan letolást. Holnapra pedig, mire ő is letéved a raktárba, az én részem már csilli villi lesz.

Mostanában két olyan dologból hoztam be a lemaradásomat, amely egyrészt a tévé és reklámhiányból, másrészt az autó és érdeklődéshiányból fakadt.
Először is, szerda magasságában észrevettem a sarki CBAban, hogy jééé van vaníliás kóla (tudom, tudom, valószínűleg több éve megy a reklámja a tévében, és már régi ügy, de hát nekem új élmény volt). Megnéztem, hogy egész jó az üvegje, nincs az az idétlen borítója mint anno az alumíniumos borítású diétás kólának volt, szomjas is voltam, hát vettem egyet. Brrrrr. Mintha gyerekkorom túrókrémét innám, csak mazsola helyett kólával. Azaz nem vanília, hanem vanilin van benne. Nah, ilyet se veszek többet. Persze a marketingesek megint nyertek, mert 1x azért még én is pénzt adtam ki rá.
Ma délelőtt pedig az Asia Centerben voltam a hugomékkal. Mennyire pang, elképszető. Vettem ugyan egy pénztárcát (mert a réginek a cippzárja felmondta a szolgálatot, de hát nem akartam lecserélni, mert mégis a kedvestől kaptam anno karácsonyra), és megállapíthattam, hogy a WCk tisztán vannak tartva. De ennyi.
Azt hiszem, nem lettem gazdagabb egyik élménnyel se, sőt pénzügyi mérleg (fél literes kóla meg a pénztárca ára) negatív.

Sikerült végre megoldani, hogy a comment boxom ha rákattint a hozzászóló a bezár billentyűre akkor tényleg be is záródjon. Az érdem persze nem az enyim, hanem a kedvesé. Ő jött rá, hogy mit kell beírni (elvégre ő írta a blogmocit) én pedig beírtam és felftp-ztem a helyes filet a szerverre. Taps. Öröm.

A mai nap legnagyobb meglepetése, nem volt csak 1 Spamom. Csak nem sikerült az információtechnikusainknak megoldani a szűrést?

Úgy elszaladt ez a nap, hogy észre se vettem. Az emberrel történnek csodák, ha dolgozik. Sőt ma még extrarendesen Ejtőernyőssel is ebédeltem. BabyBee jött ma is berobogott az irodába, BeeJudy ma iskolában volt, és természetesen nem köszönt. Ejtőernyős volt, aki rászólt, hogy Szia. Én még azt se. Gyerek tanuljon már valami illemet.

Még a legutóbbi otthon jártunkban valami olyasmit említettem szüleimnek, hogy ha lesz lakás, akkor nálunk tarthatjuk a Karácsonyt. Úgyhogy most, amikor itt jártak a 7végén a hugomékkal együtt már nagyon készültek a dologra, pedig lakás az még sehol. Viszont akkor meg úgy tűnt, hogy pszichiáter doktornőnek készülő tesómnak van kilátásban egy kéró, amihez azonban egyelőre még jár a Norbi is, kicsit debil emberke, aki nem akar kiköltözni. Úgyhogy megbeszéltük, esetleg őt is fel lehet használni, mondjuk karácsonyfa díszítésre. Egyébként biztos a hugom foglalkozásával jár ez a vonzom a hülyéket dolog (néhány ex-barátja kitűnő példa erre). Tegnap beszéltem a szüleimmel és apu közölte, hogy Norbival már nem kell foglalkozni, mert annyira nem akart kiköltözni időben a lakásból, hogy tesóm inkább nem veszi azt meg.
Szóval még nincs tisztázva a karácsonyozás kérdése. Ami azért is lenne jó mondjuk Pesten, mert akkor végre együtt maradhatnánk az egész ünnepek alatt. Sőt, megkockáztatható lenne az anyós és apósjelöltek csúcstalálkozója is. De ez még nagyon nagyon messze van. (már/még csak 76 nap)
Addig legalább egy jó sütőt akarok, hogy tudjak csokiskekszen kívül valami mást is csinálni. Persze a télapótól a lakáskérdés megoldása lenne a legjobb dolog. Majd írok neki levelet. Hátha…

Rajtam is néha eluralkodik a miért és minek is írok blogot válság. Főleg ha rádöbbenek, hogy mennyire senki vagyok a blogszférában. Ilyenkor szeretném így-vagy úgy feldobni a blogomat, hogy sokan olvassanak, hogy felfigyeljenek rám, arra, hogy milyen tehetséges vagyok és mennyire érdekes is az életem. Ez utóbbihoz persze vagy az életem szexuális részéről kéne írnom, vagy hirtelen valami tragédiának, nagy fordulatnak kéne történnie (mondjuk hogy szakítok a pasimmal, vagy ő velem), mert hát tehetségesebb már nem leszek, ott javítani nem tudok. Vagy egyszerűen reklámozni kéne magamat egyéb IRL ismerőseim között, hogy olvassanak, esetleg írjanak ők is és akkor majd egymást linkelgetjük és jók lesznek a statisztikáink stb. Aztán mindig rájövök, és megnyugszom, hogy azért csinálom amellett, hogy jó dokumentálni a godnolataimat, a velem történteket, mert ez igazából az én dühöngő falam. Nem hiába írogatok a munkahelyemről annyit, ahol legjobban fel tudják húzni az embert, de így nagyjából meg tudom csinálni azt, hogy leteszem a lantot, miután felállok innen. S itt még Boss néni is úgy gondolja, nekem kötélből vannak az idegeim. Gondolom azért ugrándozik rajta néha előszeretettel.

Mikor BabyBee megérkezik az irodába iskola után, feltépi az iroda ajtatját és következőket adja elő:

1. Berohan és az anyjához megy, sugdolóznak
2. Berohan, megkérdezi: Anya hol van?
3. Berohan, anyja van, megkérdi: Melyik gép szabad?
4. Berohan a barátnőjével és hangoskodik
5. Berohan a barátnőjével és előadják a 2-3 pontot.

Kérdem én, mi a hiba ezzel a képpel?

Mivel úgyse írná meg nekem senki, megmondom: NINCS KÖSZÖNÉS. Ráadásul az anyja még 1x se szólt rá ezért.

Anita Blake vámpírvadász, vagy inkább halottkeltő, azaz nekromancer első megjelenésekor rögtön a dolgok sűrűjéba vág. Egy olyan világban, ahol az USA bizonyos városaiban polgári jogokkal rendelkeznek a vámpírok, zombik, patkányemberek stb. Vannak persze, akik nem szeretik őket, s különböző képpen harcolnak ellenük. Anita halottakat kelt, de nem egy vámpírt ölt már meg. Éppen ezért esze ágában sincs elfogadni a város vámpírmesterének felkérését, hogy nyomozza ki, ki vagy kik öldösik a vámpírokat. Persze azért vannak eszközök, amivel őt is rá lehet venni arra, hogy megggyőződése ellenére dolgozzon. Anita hát nyomoz, veszélybe kerül, bár néhol kicsit zavaros, hogy akik felbérelték, miért is akarnak minden áron ártani neki, kész fegyverarzenált hordoz magával, barátait pedig mindenáron kész megvédeni. Lojalitása néhol zavaros, de nem is kell mindig megérteni.
Anita Blake világa sötét, mint Anne Rice vámpírjaié, de kevésbé költői, éppen ezért pörgőbb, izgalmasabb a regény. Anno még képes voltam az Interjú a vámpírralt elolvasni, persze csak a film miatt, de a Lestat a vámpír már csak ott porosodott a polcomon. De most újra elkezdte a Szukits kiadó megjelentetni a Vámpír krónikákat, azonban most már tuti nem fogok elcsábulni. Természetesen vannak benne durva jelenetek, hiszen mégiscsak gohulok, patkányemberek, zombik között éjszakánként dolgozik Anita. Viszont a stílus, az egyes szám első személy, bár vannak benne számomra felfoghatatlan dolgok, jól működik. Jöhet a következő.

Bizony, múlt hét óta, hogy beköszöntött a hűvös borongós idő jégverem van az irodában. Ráadásul mi még egész jól állunk, az emeleten sokkal de sokkal rosszabb a helyzet. Az ember alig várja, hogy ügyeletes legyen, mert az ügyeletben meleg van, biza. Ott meg mondjuk nincs bekapcsolva semmi, nem jár a levegő, viszont nem fagy le az ember lányának keze, lába stb. Ma reggel persze már itt voltak vakondnadrágosaink és technikai problémákat beszéltek meg. Szóval van remény. A legjobban persze Köcsög tetszett, neki a saját kis irodájában van hősugárzója, amit a dereka mellé állított be szorosan. Most ajánlottam BeeJudynak, menjen el a tartalék hősugárzóért és akkor nem kell itt különösebben szenvedni, mert idővel befűthető a mi irodánk is, a számlát meg úgyis a cég állja.

Huhh, mennyi pénzt el bírnak kérni az Egyetlen gyűrűért. Ami persze nem is lesz az egyetlen, hiszen ötven fontért bárki megkaphatja. Persze akit érdekel, az megvárhatja, mennyibe fog kerülni Legolas kardja 😀

A tegnapi nap azért egész sikeresnek volt mondható. Még lakásnézni is voltam. Későn feküdtünk, ráadásul mind a ketten rendesen fel voltunk dobva, persze másért másért, még jó, hogy ma lehetett belustizni. Csupán két órát kellett Ejtőernyős társaságát is elviselnem, s miután úgy tettem, mintha nem hallottam volna monitoromra vonatkozó kérdését (Dóri szülinapi képeit válogattam KICSIBEN az anyjának, de még azt is lefigyelte, holott mellette ott ült Mentorom, mert éppen magyarázott volna neki valamit), békiben is hagyott. Innentől pedig estig egészen hawai dizsi lesz, nélküle. Netezhetek ezerrel 😀

Tényleg nullára redukáltam az itt bent folytatott hívásaimat, ha van Ejtőernyős. Fene kényelmetlenül érzem magam miatta. S teljesen ellenkezik mindenféle vonásommal az, hogy

1. úgy beszéljek valakivel, hogy tuom, hogy hallja, s utána esetleg kommentárt fűz hozzá, amire én nem vagyok kíváncsi
2. Hogy szóljak emiatt neki (gyáva nyúl, igen én vagyok)

Most megyek haza és otthonról fogom intézni az ingatlankereső hívásokat. Mert ez így nem állapot:(