Kedves tegnapi hozzáfűznivalója a nyereményemhez: Nagyszerű, akkor ezen a héten hármas találat a cél, jövő héten a négyes, aztán az ötös!
Egyébként a nyereményen vettem egy kék cserép salátástálat, amiben sütni is lehet, meg egy üveg pezsgőt. Ezzel a nyakára is hágtunk a 2es találatnak, amit még fel se vettem.

Nagyon rendes vagyok, mert nemcsak tegnap, de ma reggel is képes voltam korán kelni, hogy a 7-es órára menjek tornázni. Igaz ugyan, hogy 10kor már legszívesebben ágybadőltem volna, de hősiesen kitartottam 11ig. Ma talán még tovább is, mert este jönnek a Láthtatalan Unokatesómék a kezdő HTML órára.

Itt van mellettem a kis kockás füzetem, amibe mostanában jegyzetelgetem a fontos, meg kevésbé fontos dolgokat. Mivel jól elfér a táskámban, a papírjaimat is itt tartom, de munkaügyekben is hordom magamnál. Feledéknység ellen használnám, hogy nyomon kövtehessem a feladataimat, mert gyakran fogadok el, meg stb. dolgokat, amiket aztán elfelejtek, ezért utolsópillanatozom. Na meg a nagy lakásvásárlás projekt offline dokumentálására is kiválóan alkalmas lehet. Most éppen kidobáltam volna belőle a lottószelvényemet, de előtte még ellenőriztem, hogy nincs-e véletlenül találatom. De van, méghozzá 2-es. Ami ugye 861 Ftot jelent. Ezt ma este valamivel meg kell ünnepelni.
Egyébként imádom a páros számokat, a páratlanokat nem, ezért rendszerint páratlanokat szoktam beikszelni ha veszek szelvényt (kizárólag félmilliárd felett), de a mostani 5ös csak páros volt. S nekem akadt kettő is.
Azért nem irigylem azokat, akiknek az elmúlt hetekben négy találatosa volt, csupán 1 számmal maradgattak le a másfél két két és fél stb. milliárdokról s helyette a szemüket alig 1 millióval szúrják ki. Azt hiszem, nagyobb infarktusveszély, mint az ötös.
A hétvégén ugye live nézhettük a lottóhúzást. Ilyen alkalmakkor mindig kedvem támad a Waking Ned Devine nyitójelenetének eljátszására 😀

Most már annyi blog van, hogy az ember nem győzi követni. Az olvasmányaimat is frissíteni kéne, ami balra van kiírva. De szerencsére van aki helyettünk is olvas, gyűjtöget és közzé tesz, időtakarékosság rulez.

Tegnap is voltam lakástnézni, de ez egész korrekt volt. Persze nekünk nem felelt meg, de semmi hazugság nem volt abban, amit megbeszéltünk. Korrekt, őszinte csaj volt, persze saját lakás. A hely, környék szuper, valami ilyesmit szeretnénk, de hát Zugló, úgyhogy nem csoda. Nagyon föld alatti volt azonban maga a lakás, kicsi konyha, nem sok lehetőség a variációkra, beépített szekrényekre stb. Korábban albérletnek volt kiadva, annak nagyon is megfelelő, illetve 1 személynek. Ám ezek már nem mi vagyunk. Folyt köv.

Ejtőernyős már nemcsak a monitoromat nézi, de a telefonjaimat is hallgatja. Ami hagyján, mert ugye közös légterű irodában ez elkerülhetetlen. De legyen szíves ne kommentálja a magánbeszélgetéseimet, miután leteszem a kagylót. Én se szoktam.

A 7fő reggel hatásának megduplázásához persze az is hozzájárult, hogy 5kor kellett kelni, mert jött a vonat. Szerencsére egészen jól sikerült aludni az úton, a reggeli ICken egész kellemes, hogy mindenki el van pilledve és még a mobilosokat is csak úgy 8 fele kezdik el zaklatni az ismerőseik. Hazafelé szombat reggel összefutottunk megint B barátnőmmel. Kaptam tőle egy ingatlanos ügyvédcsaj telefonszámát, mert hogy ő a tavasszal 1x már majdnem megvett egy lakást, de aztán a tulaj addig-addig kötögetett bele a szerződés minden pontjába, meg addig-addig szarakodott és állt elő különlegesebbnél különlegesebb kívánságokkal, hogy a végén nem írtak alá semmit. Azt mondja B, hogy még mindig rá-ránéz a lakásra, hogy vajon mizujs, de láthatólag senki nem vette még meg, mert a redőnyök le vannak engedve. Egyébként a tulaj valami siófoki srác volt, akikről köztudott (bár én ekkor hallottam először), hogy nem normálisak.

Nem volt kertyparty, több okból sem. Egyérszt anyu vasárnapra akarta, hogy addigra együtt legyen a család. Csakhogy a Horvát tengerpartról hazatérő hugom a barátjával csak a szombat estét töltötte nálunk, aztán mentek vissza lakhelyükre. A kőműves pedig nem fejezte be a munkát a telken, ráadásul a szombat nem úgy nézett ki, hogy vasárnap jobb lenne időjárásilag, pedig az volt. Azért volt otthon minden. Főleg az unoka, meg róla készült rengeteg fénykép és végre majd mindenkivel végignézettük a nyári kirándulásainkról készült képeket. Lehet, hogy vityillóavatás csak tavasszal lesz.

Na persze megint romlik az idő. Pedig a programban az szerepel, hogy vasárnap végre együtt lesz az egész család és felavatjuk anyuék telkét (Amit tavaly vettek és most lett kész a vityilló felújítása. Állítólag a nagybátyám megpróbált telefonfülkét szerezni budinak, kíváncsi vagyok, összejött-e neki) meg a tavaly tőlünk kapott bográcsát. De ahogy most elnézem az időt, lehet hogy megint csak 4 fal köztt kell valamit kitalálni.

Sikerült majdnem elkésnem a búcsúztatóról. Délelőtt ugyanis elmentünk a kedvessel neki farmerdzsekit nézni, majd elváltak útjaink. Hazaérve gondoltam, van még időm játszani egy kicsit a HMMIV pályámmal, amibe aztán annyira de annyira bemelegedtem, hogy végül késve indultam el a 2-re kiiírt bulira. De ideértem. Fotóztam. S még mindig dolgozom.

Raktárosmackónkat holnap búcsúztatjuk hivatalosan. A múlt pénteken ő hívta meg azokat, akiket megkedvelt ittléte alatt. Most mindenki ott lesz. Nyilvánosan. Meg lesz valami megbeszélés is. Redhead visszajött nászútjáról, főnéni nem örül, hogy meg akarja változtatni a nevét (kicsit durván elszállt a boss az ír-amerikai csaj utálatában, főleg így mögötte, amíg nem volt itt, pedig az egésznek egyetlen baja van, Köcsög, aki 0 segítséget adott Redheadnek, mikor a macska távol volt, aztán csak dörzsöli a kezét, hogy má megint megfúrt valakit), gondolom lesz más probléma is. Kitaláltam, valamit sütök, készítek az öreg tiszteletére. Úgyhogy nem fogok este unatkozni, mert úgyse szokott úgy menni semmi, ha a kedves is ott van a konyhában. Sietek, hogy még nyitva találjak boltot, ahol vehetek muffinpapírokat, a végső megoldásként, mert azt még álmomban is meg tudom csinálni.

Természetesen egy nap alatt még nem találtam lakást. A metrón utazva azonban összefutottam egy volt csoporttársammal, aki azt mondta, hatalmas élmények várnak rám, meg kéne írnom majd a lakásprojekt történetét. Mamacash (tényleg az nem derült ki, neki lett e fedél a feje felett) anno még írta, hogy fényképezőgéppel kell menni nézelődni. Végülis megtehetem, elvégre gép van, kifogásnak meg nagyon jó, hogy egyedül nézelődöm, de azért ketten költöznénk, és másik felemnek is látni kéne mire dobáljuk ki a pénzünket. A gép most már otthon van, miután Cicáék megutaztatták, úgyhogy használható.

Délután megvettem a sportzsákot. Persze ezzel megint úgy jártam, mint minden mással. Mire én kitalálom, hogy mit szeretnék, mi lenne jó, kényelmes, passzolna, tetszene, tudnám használni, addigra pont olyan nem kapható sehol. Amolyan tengerészzsákot szerettem volna, de nem volt, úgyhogy most van egy Nike tornazsákom a tornacuccoknak.

Aztán fél öt körül már erőst arrafele járt az idő, hogy nekiálljunk dolgozni a párommal. Erre háromnegyed ötkor elment az áram a házban. Vártunk, vártunk, amíg még világos volt olvasgattunk, telefonálgattunk, aztán kezdtünk egyre idegesebbek lenni, hogy nemcsak azért nincs áram, mert valaki villanyosmunkát végez valahol a házban és lekapcsolta. A legbosszantóbb persze az volt aztán, hogy a fele házban volt villany, a másikban nem. Néhány elégedetlenkedő lakó próbálkozott palotaforradalommal, mert a közös képviselő éppen 4 műszakban dolgozott és volt képe vészhelyzetben magára hagyni a házat. Valamikor fél kilenc körül, már gyertyafényes romantikus vacsoránkat fogyasztva egyszercsak meghallottuk a hűtő berregését. De aztán már nem dolgoztunk és a vacsit továbbra is hangulatvilágításnál fogyasztottuk el.
Hmmm, most látom, hosszú, tagolatlan post sikerült, amit úgyse olvas el senki, hát megyek és betagolom.

Mondja már meg nekem valaki, hogy miért tettek pálmafákat a Bazilika előtti tér sarkaira? Valakinek elment az esze?

Ma reggel a szokásos 20-25 ember helyett csak 3-an voltunk tornán. Plusz az oktató. Éppen elkezdtem volna ecsetelni, hogy biztos azért mert szerdán mindenki kifárasztotta magát a szabadnapján, mikor eszembe jutott, hogy ácsi, nem volt ám mindenkinek grátisz napja, mint nekem.

A sok nézelődés, keresgetés, gondolkodás után akkor most belevágtam és telefonáltam, emileztem végre. Holnap vízszünet van a környéken, azaz nem kell gyárba jönni, mert az zárva lesz. Megyek hát lakásokatnézni. Egyelőre 2 jelölt holnapra, 1 jövő hétfőre. Reggel még lehet, hogy elmegyek tornázni is, mert ott van 2 ingatlanos csaj is, akik talán tudnak segíteni. Innentől jön a neheze. Bírjam lábbal, ésszel, telefonnal. Brrr. De muszáj.

Mostanában a termés a Viagra mindenféle rövidítése, mozaikszava és egyebe mellett (igyekeznek behülyíteni a triggereket) a gyógyszerek, pénisznövelés és munkahelyváltoztatás. Az utóbbi két levél subjectjében azonban arról van szó, hogy lehetne a kedves feleségem még boldogabb.

Kibővült tehát a DVD gyűjteményem, amely immár 2 azaz 2 darab filmet számlál. Persze vannak korábbi filmek még CDn (a legbüszkébbek ugye a Ford Fairlane-re vagyunk, Nagy Feróval), de most már haladunk a korral és a minőségre utazunk, nem a mennyiségre. Most már csak azon filózom, hogy érdemes-e a 4 CDs kiadásokat venni a Gyűrűk urából, vagy sem. Valószínűleg igen, nem is annyira a sok extra, inkább a hosszabb változat miatt, plusz 45 perc azért nem kevés.

Nah ez az ami kimaradt a hétvégéből, nem szereztem be még a DVDt. Egyébként amolyan Bridgetes lehettem ma reggel, hogy egy hónapnyi kihagyás után beállítottam tornászni. Megrázó élmény volt. A combizmom (hahhahha, vagy legalábbis azon a helyen, ahol annak kéne lennie), eléggé megviselődött. Viszont sokkal jobb a kedvem. Mindjárt el is húzom a csíkot innen, esetleg beszerzem a DVDt, benézek néhány antikváriumba, a könyvtárba feltétlenül, este meg csajmozi.

Dr. Szöszi 2 szörnyű. Az amerikaiak igazán rájöhetnének, hogy azért mert 1x volt egy aranyos kis film, jó ötletekkel, nullából hatalmas bevételt hozott az még egyszer megismételve ugyanazzal a sztorival, poénokkal csak éppen más környezetben már nem fog bejönni. Sőőőt. Itt voltak annyira blődliségek annyi szar színészi játék stb, ami azért az első részre nem volt jellemző.
Animátixban azért a 9ből akadt néhány jó. De többségében nem volt az igazi. Hol a sztori nem sikerült, hol a megjelenítés.
Dórin pedig a kedves gyakorolta a gyermekfotókészítést. El is lőttünk vagy 150 képet tegnap, ebből csupán 3 van, amin mi is rajt vagyunk, a többin főszerepben a gyerek. A kiscsaj meglepően jó volt, semmi hiszti, mint megbeszéltük valószínűleg azért, mert mi nem rajongtuk körül soha, nálunk nem tudja úgy keresztülvinni az akaratát mint az olvadozó nagyszülőkön.
Anyu elmesélte, hogy hétvégén azt álmodta, hogy 4 unokája volt, 8 és 12 év körüliek. Dórinak volt egy testvére, valamint nálunk és nagyobbik hugomnál is akadt 1-1 gyerek. Ráadásul mind lány volt. Sógorom szerint ez aztán nagy kitolás lenne apámmal. Mi csak annyit kérdeztünk anyutól, hogy nem tudja-e, hol jött a második unoka? Egyébként mi még mindig Kázmérra hajtunk.

Tegnap este Láthatatlan Unokatesóméknál vacsoráztunk. A Brazilt meg kell tanítanunk honlapkészítésre, ugyanis a Capoiera sportegyletüknek akar weblapot csinálni. A sporttal Láthatatlan Unokatesóm is próbálkozott. Szerinte a pasikat lepkehálóval kell fogdosni az edzésen, annyit bírnak pattogni. Nem neki való. Mivel azonban most már ő is multinál dolgozik, lesz fitnesszbérlete, inkább oda fog menni.