Még mindig nincs tévénk, ezért aztán óriásplakátokból értesültem arról, hogy az ex @ meg () tv2 megint designt váltott. Nos, asszem újból kirúghatják a kreatívjaikat, mert ez a narancssárga piros… már megint mintha az RTL után mennének. Ráadásul az RTL kockaembere se az igazi. De hát a közönséget nem kérdi senki. Meg valami két új csatornát is hirdetnek, amelyik közül az egyiknél (valami F+) kétszer kellett jól megnézni a plakátot, mire rájöttem, hogy AHA!, az valami Kick Boxoló lángoló háttér előtt a tévégömbbe. Mindenesetre kivettem ma egy könyvet a könyvtárból a tömegkommunikációról, csak hogy beleolvassak, miért is gondolják hogy az, ami jön a csatornákból az jó a népnek. Továbbra is maradok a könyveknél, meg a moziknál. Hétvégén megyünk Doktor Szöszizni, meg lesz Animátrix, Dórira vigyázás és ma szabadidős kellékeket is vásároltunk. Sőt, szerintem gyarapítani fogom eddig 1 DVDből álló gyűjteményemet is, ugyanis a Bridget Jones megint akciós

Megvolt. Volt Voila. Meg finom borok, V. kitűnő salátákat csinált. Most már csak az a nagy gáz, hogy 10ig ügyelek. Azért benyomtam egy kávét, de még mindig kicsit laza a fejem.

Jövő héten lesz utoljára körünkben a Raktárosmackó. Ez alkalomból dupla búcsúztatója is lesz. Ugyanis a hivatalos jövő pénteken fog megesni, viszont az nem lesz tiszta szívből. Mindig is útálta az ilyen pofaviziteket, soha nem jött köszöntgetni, karácsonyozni, mindig maradt lent a raktárban. Boss néni azonban ragaszkodott, hogy régi jólbevált búcsúztatót kell csinálni neki, ahol ott lesz a teljes kollektíva, kaja pia meg goodbye. Holnap azonban Raktárosmackó tart egy privátabb, szűkkörű bulit, amire csak azokat hívta meg, akikkel ittléte alatt jobban kijött. Mindenkit végigkérdezett, mi a kedvenc itala, hogy beszerezhesse azt. Kicsit meglepődött ugyan, de azért a nejével vásároltatott nekem barackos Voilát.
Jah, egyébként mindenkit óva intenék a BB próbálkozásától az ő barackos pezsgőkoktéljuk nagyon gááááz.

Tegnap este hazatérve a postaládánkban volt az új Ikea katalógus. Ami 128 oldallal több, sok minden olcsóbb mint tavaly, de úgy álatlában nagyon szar lett. Először is, teljesen gyerekekre van szabva. Minden képen feltűnik valamelyik sarokban, vagy szekrény alatt egy változatos bőrszínű gyerek (nemcsak fehérbőrű szőke svéd, de fekete, sárga, lila stb.). Aztán meg sehol sincsenek a kis lakásról szóló praktikus ötletek. Továbbá a műanyag marhára teret hódít. Műanyag késnyéltől a békaszínű műanyag fotelig (ami mégcsak kényelmesen se néz ki), van minden. A designerjeik ránézésre kényelmetlen és ronda cuccokat terveznek, egyetlen előnye, hogy olcsón adják. Ráadásul a legtöbb vonalvezetésüket szerintem az NDKsoktól lesték el. Azért néhány jó ötletüket megtartották és a konyhabútoraik még mindig egész jók. Tegnap esti katalóguslapozgatásom rengeteg hangos “Jujj!” felkiáltásból állt. Végül a kedves azt mondta, hogy nekünk nem lesz egyetlen Ikea bútorunk se. Esetleg kiegészítők (lámpa, vendégpapucs, müzlistálka, gyertya stb.), azaz csupa olyasmi, ami most is van.

Mégpedig azért, mert nemcsak hogy megkaptam a tiszteletpéldányaimat, de van a dolognak folytatása is. Éljen. Sőt, rákérdeztek, hogy nívós folyóiratnál nem akarok-e fordító lenni (ha többet fizetnek mint a szakmai lapnál, akkor mindenképp). Jövő héten A-tól is megkapom a pénzemet, meg a fordítás második felét, úgyhogy a fényképezőgép is ki lesz teljesen fizetve (vagyis a bankom lesz lenullázva). Úgyhogy ma este megyünk és megünnepeljük a dolgok ilyen állását.

Kitaláltam magamnak, hogy veszek egy amolyan tornazsákot és most abban fogom hordani a sportruházatomat. Hétfői kísérletem a Giacomelli megközelítésére ugye kudarcba fulladt. De sebaj, majd máskor, gondoltam illetve ott van még a Hervis is, ahol már láttam megfelelő zsákot, csakhogy akkor amikor mindenki iskolába vásárolt be, azaz nem voltam hajlandó sorbaállni. Erre ma reggel a Metró hozta a megoldást. Az Ellehez hátizsák jár ajándékba. Na, a kép alapján úgy döntöttem, ez kell nekem. Meg már hónapok óta nem vettem, olvastam semmiféle női magazint, Elle-t meg még soha, hát 1x ezt is el kell kezdeni. Különben is már a múltkor belegondoltam, lehet, hogy legalább a Nőklapját rendszeresen kéne vennem, de aztán lebeszéltem magam. Na szóval munkába jövet megvettem a magazint, beértem, kibontottam, de persze a hátizsák pont egy számmal kisebb, mint amire számítottam. A fürdőlepedőm nem hiszem, hogy beleférne. Úgyhogy marad a sportbolt.

Hétvégén megvolt az is. Legnagyobb pozitívuma számomra az volt, hogy rövidre sikeredett. Így viszont egészen pergős volt, egyedül az autósüldözéses jelenetet húzták el túlzottan, abból elég lett volna a fele. Igazából nekem már a második rész is kevésbé tetszett, mint az első, ami annak idején az ötletével, megoldásaival teljesen lenyűgözött, pedig sehol se volt technikailag a másodikhoz képest. Ez a mostani pedig olyan nagy durranás nem volt, viszont nem is lett annyira szar, mint a legtöbben féltek tőle.

Nos tegnap ez az eset forgott fenn. Annyit dolgoztam, hogy még netezni se volt időm. Hahh. Aztán siettem haza. Úgy gondoltam, beugrom a Giacomellibe, veszek tornazsákot magamnak, de be volt zárva valami műszaki okok miatt. Mivel a Westendben meg undorítóan sokan voltak, nem is maradtam ott tovább nézelődni, inkább hazamentem takarítani. Egyébként is meg vagyok kicsit fázva, úgy látszik, ezzel kezdődik az ősz.

Azokról, akik köztünk élnek. Mert igenis vannak.

A párhuzamos utcában egész héten kígyózott a sor a tankönyvbolt előtt. A mi Judynk csütörtökön reggel 1 órával a nyitás előtt odaállt, hogy a lányának megszerezze amit kell. Olvasom Kő Sáránál is, hogy neki se egyszerű. Ma egyébként, bár a bolt 1ig volt nyitva, senki nem állt előtte sorba. Érdekes.

Amiről nem írtam. Ahogy tavaly se. Pedig akkor még füzetem is volt kész, hogy majd abba naplózom. De idén eszembe se jutott. Egyébként is Angliáról írtam. Azt is utólag, inkább magamnak (Tegye fel a kezét, aki elolvasta. Na ugye.). De most nem is hiányzott. Még a fejemben se fordult meg, hogy na, ezt meg kéne írni. Minden a mienk maradt. Na meg persze ott vannak a képek. Egyszer talán még webes album is lesz belőle. Ha nagyon ráérünk. Bár a kedves biztos rá fog, legalábbis lesz kedve, mert amint beindul neki a suli, mindjárt szívesebben csinál bármi mást, mint az iskolát 😀

Délelőtt persze a legnagyobb szélviharban barangoltam a hugomhoz, vártam trolikra értem be melózni. Most veszem észre, hogy csupa por vagyok. A fülem is.

Délelőtt a hugomnál voltam, hogy felinstallálgassam neki a házberendező programot a munkahelyén. Szerintem is szörnyű az XP hülyéknek készült bizbaszos grafikája. Ráadásul a hugom rendszergazdája mindenféle funkciókat letiltott a csíra felhasználóknak. De túljártunk az eszén.

Méghozzá jövő hétfőn a nagy hajtás pajtás az ősz első hónapjaiban. Ez abból is látszik, hogy Köcsög éppen a beosztáson agyalt. Néhány ember keresztülhúzta a számítását. Valamint a felsőbb vezetés, aki leépítette a diákkisegítők létszámát. Nem egyszerű, viszont nem igazán hordta le a sárga földik azt az egyént, aki megint csak nem szólt előre, hogy mikor is lenne szabin.

Azért most írok róla, mert éppen szabadságon van és csak jövő héten jön, addigra meg úgyis új lap kezdődik és bár nagyon nézegeti mögülem a monitoromat, talán nem fog rátalálni a bejegyzésre. V. ebből a szempontból sokkal jobb volt, ült mögöttem, fülhallgatója alatt és csak a saját gépét bámulta. Meg a CD írómat baszkurálta ha távol voltam. De most, hogy felkerült az emeletre, erről is leszokott.
Ejtőernyősünk az elmúlt fél évben minden meghirdetett állásra jelentkezett, ugyanis anyukája nagyfőnökségi titkárságvezető. Mind1, hogy nincs semmi ide illő végzettsége, egyedül az angoltudása, meg alapvető számítástechnikai felhasználói ismerete. Végül bossnéni kénytelen volt felvenni, mert megmondták neki, hogy vagy alkalmazza, vagy ugrott a státusz.
Főnéni aztán azt mondta Mentoromnak, hogy nem bánná, ha próbaidő alatt kigyilkolnánk belőle minden vágyat arról, hogy innen menjen nyugdíjba, sőt ha a próbaidő után önként lelécelne… az lenne az igazi.
De kiderült, hogy Ejtőernyősünknek erőst szüksége van az állásra, mert bár már egy éve visszatértek az államokból, eddig a férjének még nem sikerült elhelyezkednie. Neki pedig ez már a második munkahelye azóta. A pasi állandóan interjúkra járkál, és semmi nem jön össze neki. Lehet, hogy ott van a hiba, hogy rögtön vezető akar lenni. Kicsit nagyra tartja magát. Ejtőernyősünk pedig itt dolgozik, lelkesedget, hogy a két gyereküket el tudják tartani, míg a férje végre megtalálja azt a topmanageri állást, amivel végre elégedett lehet. A csaj úgy tűnik maradni fog.
Engem két dolog idegesít vele kapcsolatban. Az egyik ugye a képernyőm bámulása. A másik meg hogy túlságosan is fontoskodó. Engem ne oktasson ki olyan dolgokkal kapcsolatban, amiről neki még csak rálátása van. Ne sündörögjön nekem ott bemutatótúrákon és sugdossa, hogy mit hagytam ki. Mert nem hagytam ki, csak részemről másutt van beépítve a mondanivalómba. Elég régi motoros vagyok én itt ahhoz, hogy tudjam mit csinálok és ne kelljen egy két hete itt dolgozó okoskát meghallgatnom. Főnéni legnagyobb gondja, amikor felvette az volt, hogy ezentúl majd nem káromkodhat egy jót, meg nem szidhatja a vezetőséget, mert ki tudja, talán visszajut az illetékesek fülébe. Na mindegy, ennyit Ejtőernyősről, munkasoapunk újabb szereplőjéről.

Délután Cica telefonját azzal kezdte, hogy Úristen, tényleg letöröltétek a képeket? (Ilyen a rendes sógornőjelölt törzsolvasó) Mert nekik még ígértünk a családról, Szatmár-Beregről meg Pamacsról fotókat, amik mind mind huss lettek. Mondtam neki, olvassa az újabb bejegyzést, pozitívabb felhang. Sőt, utánaszámoltunk, lehet, hogy max 15-20 kép lett csak teljesen az enyészeté. Mindenesetre az otthoni gépen szigorú statárium lépett életbe. A Pictures alkönyvtárat csak az Admin törölheti. Mindenki másnak rá lesz ütve a kezére. Egyébként amikor a Kedves tegnap este remegő hangon közölte tettét, én éppen a családnak meg a barátoknak küldözgettem SMS-t, hogy ki lettem nyomva (mert atyám tanácsa mindig bennem marad: “Sohase engedd kinyomni magad!”) és a hír hallatán homlokom hirtelen az asztalon koppant.

Jött a telefon, hogy a párom az elveszett képek kb 85 %-át megtalálta, visszaállította. A többi talán összeszedhető innen bentről, meg a netről. Uff.

A tegnap este eredménye.

Hetek óta alig csöpörög a melegvíz a bojlerből. Ami eddig még okés volt, elvégre nyár van, meleg, a napi többszöri zuhanyozáshoz nincs szükség forró vízre. Viszont most már kezdenek az esték is hűlni (ma reggelre fáztam egy szál huzattal takarózva, úgyhogy megbeszéltük, az erkélyajtót ezentúl becsukjuk), langyos, ne adj isten, meleg zuhany nagyon is jól fog jönni. Vasárnap este lekapcsoltuk a bojlert. Hétfőre még nem hűlt le teljesen. Tegnap délután a kedves szétkapta. Vizet persze nem tudtuk elzárni, kicsit úszott a fürdőszoba. Eláztunk. Hotline apósjelölttel. Igen, rájöttünk, hol lehet a gond, viszont olyan szerszámunk akkora méretben (fogalmam sincs a nevéről megint) nem volt, amivel szét lehetett volna kapni a kérdéses részt. Ezért aztán kicsit vízkőtlenítettünk, majd újabb vizesfürdő következett, a párom összeszerelte a melegvizes tartályt. Aztán ismét telefon apósjelöltnek, hogy hát ez van. Tőle pedig jött az utolsó ajánlat: Ütögesd meg egy kicsit a kalapáccsal. Amit párom lelkesen (gondolom kisebb frusztrációját kiélve) meg is tett. Láss csodát, a víz megindult. Folyt mint a kisangyal. Este meleg vízzel zuhanyoztam, s lelkesedésemben ma reggel még a mosogatást is megejtettem.
Tanulság: A kalapács az univerzális szerszám. Minden bajra jó megoldás.

A kudarc: Finom vacsora (csúcsszendvicsek rozskenyérrel), pezsgőzés (félszáraz, csakis) után a kedves véletlenül egyetlen mozdulattal shift delet-et nyomva letörölte a Pictures alkönyvtárat.
Tartalma: 3 hét közel 700 képe, féligkész adatbázissal, katalógizálva.

Hogy behozzam lemaradásaimat, gyorstalpaló olvasást végeztem. Látom ám, hogy Zeus nemcsak elköltözött, de Digitális gépet is akart venni. Na, mondom én, összeszedem magam, és a párom segítségével alaposan jótanácsokban részesítem a vásárlás, választás, stb-t illetően. De továbbolvastam és kiderült, hogy elkéstem. Már megvan neki. Fényképez megállás nélkül. Üdv a klubban 😀

Hát azért egészen el lettem felejtve. De sebaj, újra itt vagyok, újult erőkkel. Hahó, Hahó… Elnézét.. kérem… jelen! Emlékeznek még rám? Igen, igen én vagyok az a csaj, aki mindig a munkája miatt rinyál. És élvezi 😀