Tisztán úgy érzem magam, mint tavaly augusztus 4-én, amikor szabira készültem. Pedig most aztán jóval kevesebb dolgot hagyok itt befejezetlenül. Sőt, igazából semmit mégis úgy érzem, lenne mit tenni. Huhh, el kell küldenem még az utolsó cikkemet, amit bevállaltam. Igen kevés volt, hogy 2 nap alatt kellett felkészülnöm a nyaralásra. Máskor azért van rá egy hét. Hmm azt hiszem, szépen búcsút mondhatok listás helyezésemnek is. De hát kihúzom magam és úgy csinálok mintha nem érdekelnének az olvasóim (hehhehhe: hazugság detektálva)

Már megint valahogy úgy lettek elosztva, hogy mindenki a következő héttől lesz távol. Na jó, nem mindenki, de elég sokan. Hiába van az, hogy áprilisban dörög bossnéni, hogy május közepéig mindenki adja le a nyári terveit a vége mindig az, hogy egyszerre mennek emberek el, szabadságra. Sose jön össze a nyár rendesen, azaz, hogy diákkisegítők rendesen elosztva legyenek nyárimunkán, az emberek ne egyszerre menjenek szabira stb. Persze ez nemcsak Redhead hibája, tavaly meg tavalyelőtt SZSnek se igazán sikerült. Nekem se sikerülne, az tuti, de olyan jólesik dörmögni rajta. Na meg aztán utánam a fáklyásmenet holnaptól 😀

Mostanában azért mégiscsak szerencsém volt a FSZEKben és sikerült beszerezni két olyan könyvet is, amit már régóta akartam olvasni, de szörnyen felháborodgattam az áraikon. Úgyhogy az elkövetkező napoknak meglesz az olvasmánya. Az egyik regény persze Gaiman Amerikai istenek című mve, a másik meg a Trónok Harca.

Mivel a tavalyi nyárhoz képest az idei mindenféle hisztiktől és munkatársi villongásoktól mentes volt, annak ellenére, hogy sokat kellett dolgozni, azért meg is látszik, meg meg is lettem dícsérve. Nagyon benne vagyok a pixisben boss néninél. Mehetek is vele szakmai konferenciára csütörtök pénteken, méghozzá lakóhelyem közelébe, azaz igazából szülőknél fogok lakni, kötelező programokon pedig keveset részt venni, s a szabadság előbb kezdődik. Bezzeg Redhead nagyon elásta magát azzal, hogy a nyári diákmunkaerőket nem bírta rendesen megfegyelmezni és raktárosmackó beárulta főnéninél. Amire viszont nagyon kíváncsi leszek arra a munkára, amit én kezdtem, lerendeztem az adatbázisban való ügyködést, viszont pont nem leszek itt, amikor a fizikai részéhez ér a csapat, s ezt majd a Köcsögnek kell levezényelni. Ugyanis hallottam amint elkezdte mesélni a feladatot az egyik áldozatnak. Szerintem semmit nem értett belőle egyikük se. Ugyanis én, aki a boss nénivel megbeszéltem, átbeszéltem, leadtam a teendőket is csak nagy sokára jöttem rá, miről is van szó. Elképesztő, hogy mennyire nem tud munkát kiadni a Köcsög.

Volt a 7vége programja. Közben persze fényképezéstanulás. Rengeteg kép készült, melyek megtekintésétől most megkímélem a kevés olvasómat. Végülis volt minden, ami belefér, templomok, várak, malmok, kenuzás, fürdés a Túrban, Tiszában, Holtágban, megnéztük a Petőfi-fát stb. Teljesen érdekes falunevekkel is találkoztam, mint pl. Márokpapi. Valamint jót röhögtem az Alföld második legnagyobb hegyén, a 156 méter magas Nagy-hegyen. Én, a dunántúli lány.

Nah sikerült a pénteki bejegyzésemhez fűzött képeket kisebbre venni. Ha valakit érdekel.

Nos igen, a képek persze hatalmasak. De sajnos itt a munkahelyen nincs semmi normális softwer amivel lekicsinyíthetném őket anélkül, hogy szörnyű veszteség ne érné a minőséget. Mint a börtönablaknál. Majd lehet, hogy otthon ügyködök rajta valamit és akkor nagyon szép lesz. Vagy nem 😀

Tegnapi kirándulásunkon készültek bizony fényképek, melyek kitűnő illusztrációt fognak adni beszámolómhoz. Szóval elmentünk a Népligetbe, ahol lejártuk a lábunkat. De egész sokat tanultunk a fényképezésről. Majd hullafáradtan hazamentünk és megvacsoráztunk, természetesen a desszert se maradt el (a vacsoráról készült kép, pedig melegszendvics volt, nem sikerült). Aztán meg ki kellett próbálni, hogy lehet e fényképeket csinálni a környékről este. Lehetett. Meg persze azt is tudni akartuk, hogy nagyon rendetlen-e a szobánk, vagy sem. Az volt. Gondoltuk, hogy felnyomunk egy memót: Takarítani kell. De nem tettük. Kicsit későn feküdtünk le, de szerencsére nem kellett beállítani az óránkat, ugyanis ma nem volt koránkelés.
Ha minden jól megy rövidesen kevesebbet fogunk fényképezni. de addig is lehet tovább reszketni, hogy a maihoz hasonló bejegyzéseket lesztek kénytelenek olvasni:D.

Boss néni csak holnap fog visszatérni a szabadságából, de szerencsére én majd csak délután fogok találkozni vele. Most még utoljára kihasználom, hogy ugyan még annyira nincs vége a munkaidőmnek, és az ebédszünetem is elég hosszúra nyúlt, de meg is dolgoztam mindezért, hát hazamegyek. Magunkhoz vesszük a gépet és elmegyünk a Népligetbe, no nem futni, hanem fotografálni. Még még még képeket.

Nincs is olyan meleg kint, mint vártam. Ebéd után ugyanis kimerészkedtem, mert el kellett menni vonatjegyet venni. Hosszú 7végét fogunk ugyanis tölteni anyósjelölték társaságában, sőt még kirándulni is elmegyünk. Úgyhogy visszük a fényképezőgépet, most éppen bőszen töltődnek az aksik, s mivel apósjelölt valamikor nagy hobbifotós volt, reménykedünk benne, hogy szán ránk egy kis időt, magyarázgat és a magyarázatok érthetőek lesznek. Egyébként pedig mellékelt fényképen látható nagyszerű ablak mögött sínylődöm. Most éppen működik a légkondi, ezért aztán kellemes idebenn a levegő. A kéknadrágosok megállapították, hogy a termosztátnak 2 fokozata van: dolgozik vagy ki van kapcsolva. Mivel magukra vállalták, hogy ha szólunk nekik, hogy jöjjenek és kapcsolják le ill. fel a dolgot, hát naponta 2x látjuk őket. Ugyanis ha kezd 20 fok alá menni a hőmérséklet (amit a Köcsög irodájában lévő hőmérő mér), megy a telefon a karbantartóknak. Ha pedig kezd melegünk lenni és elfogyni a levegő, akkor megint csak megy. S ők jönnek. Talán ha felvisszük a napi átlagot 4 telefonra, akkor összeszedik magukat és kezdenek valamit ezzel a szarral. Vagy nem.

Reggel még a rádióban is bemondták, hogy a nyugat európai kánikulákhoz képest keleten az évszaknak megfelelő az idő. Ajánlom az ellenzéki politikusoknak: van még egy ok, hogy miért ne menjünk az EUba, ezt is rá lehet majd fogni. 😀 Egyébként meg a briteknél 30 fok felett haza lehet küldeni a dolgozókat, harcol érte a szakszervezet. Hahhahhahh. Itt sose lenne ilyen ha tűz a nap, ha fagy van.

Don’t you like your job? here is the best offer ever
Szerintem ezek ismernek engem…

Nos mégse tegnap, mert mindenféle forgalmi akadályok közbejöttek, ma reggel viszont a kedves már ott volt nyitáskor és megkapta családunk legújabb tagját. Azt is tudom ám, hogy hiába fényképezgettünk el máris vagy 40et (azér csak ennyit, mert máris lemerültek a gyári elemek), még csak abszolút alapfunkciókat használtuk. S bár a párom már egy csomó mindent tud a gépről, elvégre három hete állt neki a veszünk egy digitális fényképezőgépet projektnek, azért mégiscsak most fogtuk először a kezünkbe a kis drágát. Szóval az a bizonyos fotóblog is csak egy jól hangzó ötlet, de ahhoz, hogy normális legyen és tényleg megérje csinálni még nekem is valahogy bele kell ásnom magamat a fényképezés rejtelmeibe. Na meg témákat is kell keresni, mert nem fényképezgethetem naphosszat a légkondit (amit azért megtettem első nekifutásnak:D), hogy ezzel is bizonygassam, mennyire kis sad sad little blogger vagyok.

Szóval a kedves már nem is bír ülni, félpercenként nézegeti az emiljét illetve a telefonüzeneteket hallgatja le, mert azt ígérték, hogy a gép átvehető 5 és 6 között, de ez tegnap volt és még nincs rendes visszajelzés. Úgyhogy lehet, hogy most elindulunk, hogy 5 óra 1 perckor odaállhassunk a pulthoz közölni, hogy itt vagyunk, átvennénk jogos tulajdonunkat. Tisztán, mint a régi szép szoci időkben, amikor a Három kívánságban valaki azt kérte, had adhassa át Koncz Zsuzsának az új Skodáját, amire 6 éve várt a művésznő. Na jó, majd kiderül, hogy holnap beindíthatom e fotóblogot, vagy sem 😀

Tegnapi nagy ötletem, hogy első nyitvatartási napján bemenjek a FSZEKbe és kivegyem azokat a CDket, DVDket, amiket egyébként hosszú hónapok lesbenállása előz meg, másoknak is eszébe jutott. Kilóméteres sorok voltak. Úgyhogy nem igazán vált be a trükk. Azért este, zárás előtt még visszamentem, jóval kevesebben voltak. Végülis nem szereztem be semmilyen DVDt, ugyanis megerndeltük a gépet, amit ma vehetünk át, ezért aztán nem igazán fogok én semmilyen film előtt se ülni, amíg teli nem fényképeztük a memóriakártyánkat. Helyette beszereztem néhány fényképezésről szóló könyvet, mert bár a kedves már rendesen tájékozódott, én még mindig a naív amatőrök körébe tartozom.

Na jó, szóval én is keverek családi nevezetes napokat. Méghozzá a hugaim névnapját. K und K. Ráadásul egy héten belül van a névnapjuk. Sőt a kisebbik hugom anyu nevét kapta. Ennek ellenére rendszeresen meg kell néznem, hogy melyik is van előbb. Mint tegnap este is, miután lefolytattam a telefonbeszélgetést apuval, belepillantottam a naptárba, hogy melyik is lesz előbb, utána jött a visszahívás, hogy mi is most a címe a hugomnak, mert én még mindig inkább képeslapozok, mint SMSezek.

Már éppen belelendültem volna a játékba, és belegondoltam, hogy az eddigi lakások helyett a 3 Mini Cooper mennyivel jobb vagy rosszabb választás, mikor észrevettem, hogy maga a játék már 1 hónapja befejeződött. Pedig van 2 vonalkódom. Na mind1, jó lesz majd legközelebb.

Tegnap belátogatott hozzánk SZS, az ex-munkatársnő, az ex-kisfőnök. Kipihent volt, barna, mondta is, hogy már túl van a szabadságán. Mivel most mindenféle nemzetközi projektek koordinátora új munkahelyén, egészen más stílusú ruha volt rajta, mint amit tavaly nyáron itt hordott. Semmi bő anyukás Marika és Pont. Csinos szinglisre vett virágos fodros szoknya, drappos, barna streccs, ujjatlan felsővel. Végülis tökéletesen filigrán ehhez az öltözékhez. Igaz, úgy látszik arról még mindig nem mert neki senki szólni, hogy a hónapljat borotválni illik. Dzsumbuj. Pedig én tavaly valahányszor ujjatlanban voltam, szemben az ő lenge öltözékeivel, mindig igyekeztem feltűnően nyújtózkodni és közszemlére tenni hónom sima alját. De nem jött be. Szóban persze nem mondunk ilyet se rávezetésként, hogy “Figyi, emlékszel anno Madonnát meg Julia Robertset is hogy kifigurázták amikor nyilvánosan derült ki, elkopott a borotvájuk.” Végülis nem vak. Látnia kell a trendet. Persze lehet, hogy a férje így szereti, vagy a gyerekeinek lenne kifogása, ha hirtelen csupaszhónaljjal látnák (esetleg örök törés fia szexuális beállítottaásgában). Bár azt képzeltem, hogy jó, nálunk a gyárban ez elment, de azért most a pénzközelbe, projektközelbe, világhírközelbe, ahova került már vannak bizonyos íratlan szabályok, amelyeknek az ember szépérzéke miatt engedelmeskedik.

megyünk a szigetre. Amikor elkezdődött…nem is tudom hol voltam, aztán évekig kívülről figyeltem az egészet, és bár laktam B barátnőmmel meg a hugával Óbudán, majdnem a Filatori gátnál, sose jutott eszembe, hogy nekem ott a helyem. Sőt, nem is hívtak. Az ex pedig ment és neki se jutott eszébe, hogy magával vigyen. Merthogy én nem vagyok odavaló. Szóval a Sziget, bárhogy is hívják, nem az én világom. Nem vonz. Késp is lenne már, hogy megszeressem. Kinőttem belőle. Majd ha nagymama leszek, és lehet Hozzd el nagymamit pólót is kapni, akkor elmegyek. Mert az már kul lesz.

A munkahelyi címemre most már nemcsak Viagrás és XXX oldalajánlók jönnek, de nyugtatókról is szó van: Lowest Prices Ever on Valium, Xanax, Weight-loss and many more