Ma délelőtt mégse mentünk el megvenni a digitális fényképezőgépünket. Ugyanis a hét elején újabb ötletek támadtak, anyagiak átnyálazása is megvolt, hogy aztán a végén döntsünk. S hiába nem alszunk rendesen napok óta, még mindig legalább a jövő keddig nem lesz meg a gépünk. Majd ha igen, akkor lehet, hogy majd részletes beszámoló is lesz a miértekről meg a hogyanokról. Addig semmit se szabad elkiabálni, babonából.

Kékpólósok aztán felmásztak a légkondihoz, majd közölték, hogy ehhez nem értenek, mert ők csak szívességből jöttek ide, mint legyorsabban elérhető emberek megnézni miért nyafogunk. De igazából mossák kezeiket. Majd a vakondnadrágosok elintézik, vagy keresnek egy kék nyakkendős csoportot és azok szerelnek valamit. Most persze semmilyen befúvás nincs. Ez azt jelenti, hogy a hőfok oké, viszont a levegő délre már elhasználódik. Boss néni valamikor a jövő héten jön. Ha Redhead és Köcsög addig se bírnak elintézni semmit, majd ő kézbeveszi a dolgokat, ordítozik valakivel a karbantartók, építészek stb. közül és talán mire vége a nyárnak, megoldódik a légkondi probléma.
Most megyek haza és Empire-t olvasok.

Megékreztek a külsős cég képviselői és persze rögtön elaléltak, hogy a helyiek mi a fenét baszogatják a légkondit. Plusz az egész úgy lett beszerelve, hogy állítani nem lehet rajta, s ez nem az ő bajuk. Kíváncsi vagyok, meddig fognak itt vacakolni a kékpólósok, és csinálnak e valamit, vagy kijelentik, hogy a kéknadrágosok (igen, a helyi karbanatróknak Kisvakondnadrágja van!) elcsesztek mindent és a legjobb lenne szétverni az egész épületet és újratelepíteni a légkondit. A’la Microsoft.

A gitáros az ősszel visszatér.

A blogger celebrity már nemcsak rádióban, tévében, napilapban, mancsban stb. szerepel, de saját pletykalapja is van és abban rendszeresen szerepel. Szerkesztőséghez 1etlen panasz. Hol vannak az ígért fotók? Pedig megnéztem volna, amint She bemegy a CBAba:)

Tegnap beállítottak a karbantartók, kezükben az épület más részéről behozott hőmérővel. Beléptek az iroda ajtaján, majd közölték, hogy itt 23 fok van, izzadó tenyerükben a herkentyűt szorongatták, mutatták aztán közölték, hogy minden oké és különben is, ők csak felsőbb utasításra állíthatják le a légkondit. Aminek a berendezéséhez amúgysem értenek, mert azt valami külsős szerelte be, és akkor majd kihívják őket. Köcsög ma hozott egy hőmérőt. Az 5 perce mér és 18,5 foknál tart.

Életemben először eladósodtam. Vagyis még nem, de megtehetném, mert kértem, hogy engedélyezzék nekem a maximálisan megengedett hitelkeretet. A párom szerint, ezt meg kell ünnepelni, hogy én még senkitől nem kértem kölcsönt és ez az első alkalom. Úgyis szokni kell a dolgot, ha nemsokára a lakáshitel projekt aktuálissá válik, az nem ilyen (többségnek biztos) piszlicsáré összeg lesz.

A pszizhiáter utolsó pillanatban, kivégzése előtti éjszakán újabb meghallgatást kér sorozatgyilkosának. Az eső szakad. 11 ember összekerül egy motelban, és fokozatosan halnak meg. A nyitány, ahogy egymással összefonódik az életük, hogy ki okoz miért balesetet nagyon jó. Szinte mindenkit lehet gyanúsítani a filmben, de tényleg és az első gyilkosság után dobogószívvel vártam a következő hullát. Aztán a vége, a nagy csavar, valahogy nem az igazi. Egész jól felépül a film, Agatha Christies utalások, meg az indián temetkezési hely, igazán minden szóba jöhet. A végén aztán kifúj a nagy lendület. De azért érdemes megnéznni 🙂

Sikerült persze tegnap befejezni a fordítást. Sőt szombaton még a szórakoztató Charlie Angyalai is megvolt. Volt néhány meglepő szereplő benne, meg pár jó jelenet (főleg Bosely a tengerparton). Aztán mára behoztam a cuccost, hogy elküldjem A-nak. Persze a lemezem pont most mondta be az unalmast. Szerencsére a kedves megszerelte annyira, hogy csak az utolsó fejezet veszett el. Ezt majd holnap továbbítom. Így is elégedett vagyok magammal, ugyanis 4 nappal a határidő előtt leadtam a munkát. Vállveregetés, lesz hálából Azonosság, na meg a kedves felmentése a HTB tevékenységek alól (a hétvégén csak főzött, meg mosogatott, meg főzött, meg mosogatott). Kicsi szusszanás aztán indulhat valami újabb, projekt. Ja és már csak 4-et kel aludni a fényképezőgépig.

Arra jöttem be, hogy meglátszik a lehelletem az irodában. Kitártuk az ablakokat, hogy jöjjön egy kis meleg. Ha ez így marad, akkor Bélánkat már megint zaklatni fogjuk telefonon. Most megyek és a szomszédos raktárba beteszem a jégkockatartót. Kíváncsi vagyok a kísérlet eredményére.

A csajok irodájába üvegajtó vezet. Csak belülről, felőlük nyitható. Még anno, amikor Emke és Koko laktak ott, előbbi aki egyébként az ajtófelől ült, direkt lassan kelt fel, hogy beengedje a kollegákat, mert biztonsági okokból csak az ott dolgozóknak volt kulcsa az ajtóhoz. (Kedves törzsolvasók már ismerik a sztori ezen részét, de olyanok úgyis kevesen vannak, tehát ismét megírom a történéseket) Amikor Gyévé került Emke helyére előfordult, hogy lassabban állt fel, mint a párhónapos terhes Koko, hogy beengedjen. Úgy látszik a szék magába hordozza a jellemet, viselkedést is. Na de a héten előállt Gyévé az új ötletével, hogy megkéri a karbantartókat, szereljenek fel neki egy távirányítót a számítógépe mellé, hogy egyszerű gombnyomással nyithassa az ajtót, s ne kelljen felállnia, vagy székével odagörögnie és beengedni azokat, akik arrafelé akarnak közlekedni.
A karbantartók persze sose csinálnák ezt meg neki, ugyanis alig két éve Emkét is körberöhögték, amikor előállt ugyanezen az ötletével. Azt hiszem az a részleg cseberből vederbe került azzal, hogy Emke után Gyévé lett a vezetője.
Ja, Gyévé is más poharait, bögréit hordja fel oda magával és akár egy hétig is tartogatja anélkül, hogy visszahozná a közös konyhába, szoval tuti, hogy van abban az irodában valami… valami fertőző.

Nos,természetesen az egész Sulinetexpressz megint egy nagy átcseszés, mint minden ami felülről jövő kezdeményezés és semmiképpen nem a fennálló igényeket akarja kielégíteni. Úgy tűnik, hogy húúú de pöpec meg jó, közben meg alig az, mert ami tetszene, az nem kapható, ami kapható az nem abban a konstrukcióban, amiben te szeretnéd. És akkor itt még szó se esett az árkülönbségekről. Szóval Sulinetexpressz Mondjon le! Megoldásként azt találtuk ki, hogy felvesszük életünk első áruhitelét, ugyanis a fényképezőgépbe már teljesen beleéltük magunkat. S akkor olyan gép lesz, amilyet mi szeretnénk.

Tegnap elolvastam Myreille beszámolóját a vásárlásról Én már rég rájöttem, hogy ha nádszálkarcsúra is fogyok a mellbőségemmel akkor is gondok lesznek. Mert mondjuk a konfekció méret mellben szorít. Ha meg ott nem, akkor mindenütt másutt néz úgy ki, mint tehénen a gatya. Mert bármerre is nézek körül, a világ a kismellű, gebe nőkre van berendezkedve. A ruhák 34-38-as méretig néznek ki valahogy. Felette vagy irtórondák, vagy egy kisebb vagyonba kerülnek. Melltartók is csak kisméretben vannak szépek és lehet választékról beszélni. Nagyméretben vagy nem tartanak rendesen, vagy olyan rondák, hogy inkább meg se veszi az ember. Látom ám, hogy nagyméretre egyetlen megoldás van, a szilikon. Akkor nem kell melltartó, mert úgy megáll magától jöhet ám az orkán. Utálom, amikor az emberek azzal példálóznak, hogy bezzeg nyugaton… na de most én is azt fogom tenni, elvégre friss az élmény. Angliában ugyanis ugyanaz a ruha, nadrág, poló ami kapható volt 32-es méretben, ott volt a vállfán 56-osban is, sőt árban is ugyanannyiba került. Melltartók esetében is a 70-es AA kosártól a 110 EE-ig volt választék és szintén nem volt különbség az árakban. Szóval szerintem igenis hátrányos megkülönböztetés éri azokat a nőket, akiken van mit fogni. Ne sírjon senki, aki sovány és/vagy kicsi a melle, mert ruházkodás területén akkora előnyük van, hogy csak na.

Már rég voltam, de azért megint jön egy film, amit a főszereplője miatt kell megnézni. Merthogy John Cusack, a legcoolabb bérgyilkos játszik a mától látható Azonosságban, ami lehet, hogy nem nagy film, de emberekért minden áldozatra hajlandó vagyok. Mint amikor elmentünk megnézni a Londoni csapást is Owen Wilson miatt, és bár Jackie Chan is ott volt a vásznon, ám a film mégis elviselhető, sőt szórakoztató volt, hála Roy figurájának. Jövő héttől ha lezavarok mindent szerencsésen, akkor mindenképp filmeket kell néznem, hiszen nem láttam még a Vonzás szabályait (kíváncsi vagyok mint hoztak ki a könyvből, mert eléggé vegyesek a kritikák), Charlie angyalait (szórakozni akarok!) és a Donnie Darkot.

Nos tupaldonképpen dolgozom. 9-5ig a hivatalos dolgokat, aztán irány haza és gyúrom a fordítást, ugyanis a 7végére le akarom zárni, elküldeni A-nak és már csak a pénzemre várni. Közben a kedves HTB-vé fokozta le magát, esténként kisomfordál a konyhába, megfőzi a vacsorát, aztán szól, hogy kész és én meg mehetek ehetek aztán ülhetek vissza a gép elé és csinálhatom, amit kell. Ja és mosogat is, meg leolvasztotta múlt héten a hűtőt és felmosta a követ. Na meg nem bír aludni, mert már második hete a “digitális fényképezőgépet veszünk ha az a k…va k…szott sulinetexpressz is úgy akarja” lázában ég. Hajnalban felébredt ma is meg tegnap is, meg nyugtalanul alszik. Ha minden igaz, péntekre végre tisztázódnak a feltételek és akkor megyünk és megvesszük és a drága végre tud majd aludni.

Kicsit se jó, hogy most megint esik az eső. Mert ha esik, hűljön le a levegő frissüljön fel amit beszív az ember, ne az legyen, hogy benyomul a pára a tüdőd meg úgy érzi, hogy behorpadhat, akkor se képes normális lélegzetet venni. Mint a régi szép időkben, amikor az ember extra ultra lightos Multifiltert szívott, igaz, akkoriban ha ilyet kellett lejmolni akkor inkább a homlokunk horpadt.

Még megvan. Bár tényleg nagyon megy össze. Nem tudom az Északi parttal mi a helyzet, a délin durva. Viszont combközépig leláttam az aljára. Szóval kevés, de tiszta. Volt család, buli Martini. Ajándékozás. Dórizás. Nosztalgia. Hogy amikor nekünk is az volt a legjobb, hogy a nagymamánkkal kint voltunk és igazából nem csináltunk semmit, de mindig csokoládéra barnultunk, akkor még az utca végén kezdődött a tó, igaz később mindig inkább gyalogoltunk egy nagyot, be a Csicsergőre, ahol szűk nádba taposott úton lehetett eljutni a kis félsziget csúcsára, és onnan magában a vízben alig kellett menni ahhoz, hogy elérjük a stégeket, ahonnan lehetett ugrálni. Lila szájig. Most nagy a csend, a helyi kisbolt katasztrófa, vasárnap már ki se nyitnak, tiszta lutri, hogy mit lehet ott kapni, kevesen vannak a nyaralók is. De hát ez előfordul jobb helyeken is, a mi kis falunkról – mert valamikor még az volt – ahol anno a szüleim is a nyarakat töltötték szinte senki se hallott.

A Karib tenger kalózainak premierjén készült fotókat nézegetve nagyon úgy tűnik, hogy Michael Jacksonnak új testvére van az egykori Lois Lane személyében. Gáz!

Tegnap levágattam a hajam, jóó rövidre, nyáriasra a HQH fodrászommal (High Qualified Hairdressernek a párom nevezte őt el, merthogy most tette le az érettségit). Semmi újítás, csak rövidség, viszont megvan a tubus vörös hajfesték is, ami meg majd anyu fog a fejemre tenni a 7végén. Egyébként állítólag a Balatonon jó idő van. Mindenesetre kétséges, hogy akkor most vigyünk meleg ruhát, vagy sem.

az oka az esőnek. No most kivételesen nem kovászosuborkázunk, (kedves amúgyis a múltkori 3 nap egyfolytában koviubitól most lehet, hogy egy évig rá se bír nézni), viszont hosszú hétvégét terveztünk a Balatonnál. Családi ünnepségek miatt.
Az egyetlen jó dolog, hogy végre hordhatom az angliai útra vett széldzsekimet, amit persze ott nem tudtam kipróbálni. Mert tűzött a nap.