Kész van, vége, befejeztem. Lefordítottam. Persze még a 7végén javítgatni fogom, de a nehezén már túl vagyok. Fuhh.

Belelapozva a Pesti Estbe, ahol van valami bevezető áron fogfehérítés, hirdetés, amit Courtney Cox-szal reklámoznak. Vajon mennyit kaphatott a színésznő ezért a reklmászerepért?
(Pesti Est 112. old.) Bár végülis anno ugye a Bruce Springsteen videóban meg Tampax hirdetésben kezdett.

Huhh, mar kezdett megfagyni a hűtőben, most jegelem a fogaimat.

Felhívott ma délelőtt, hogy gratuláljon. Szép tőle:D Voltam megint a szerkesztőségben, s láttam újra, hogy a Batthyány-n végetért a kecskeuralom (a’la Algida), már csak néhány Magnumos kép van kint a mozgólépcső mellett. Vettem két doboz jegesteát is és benyomtam az egyiket a helyi minimálhűtő minimálfagyasztójába, hogy délután lehessen inni. Persze barackos, miért, mit vártatok?

Ma reggel Mentorom bejelentette, hogy keveset fogjuk látni a nap folyamán, merthogy jönnek SZS helyére a jelentkezők, akikkel az interjúk fognak zajolni. Mondtam neki, hogy tegyen fel néhány jó kis beugratós kérdést, amiből le lehet majd szűrni, hogy a jelentkező például ért e a számítógépekhez, tud-e angolul de igazán és tujda-e mi fán terem a Google.

Az őszi haragszomrád, csalódás meg a mostani dolgaim miatt, amik eddig ugyan nem szoktak zavarni az ilyen esetekben, még nincs meg a hétfőn megjelent Nászjelentés. Úgy döntöttem, hogy megvárom míg megjelenik a boltban, ahol van 20% kedvezményem, és majd akkor olvasom el.

Úgy gondoltam, hogy ha majd meghaladja a keresőszavak száma a 100ast, akkor megírom mik voltak a legérdekesebbek, mik a leghülyébbek. De minek? Mindenki elolvashatja, aki akarja. Az egész igazából csak arra világít rá, mennyi ember nem tudja igazán használni az internetes keresőket, ha egyszer az én blogom jött ki olyan kérdésekre, amelyek nálam teljesen más kontextusban fordultak elő, mint azokra (szerintem legalábbis) az érdeklődő gondolt. Itt ilyenekre gondolok mint a kismama torna, helyes teregetés, esküvői frizura, horgász naptár (minusz zsidó!), születésnapi mondóka stb. Az biztos, hogy a Suematra és Rácz Zsuzsa kombinációra én vagyok az egyetlen találat, ami azt is jelentheti, hogy a rádiósztár bloggerina nem olvasta a Terézanyut.
De a többit nézzétek meg ti magatok.

Ajjajj, kitettem a lábamat, hogy vásároljak zöldségeket ebédre. Így el lehet viselni az időt, hogy ki a légkondiból, be a légkondiba. De a kedves például, aki most otthon dolgozik, már megsült. Különben is, ki kéne mozdulnia, hogy megvegye a születésnapi ajándékomat 😀

Teljesen elfelejtettem, hogy van ma ez is. 9-re lett meghirdetve és ha nem hagyom otthon a melltratómat, akkor elmentem volna tornászni is, és nem érek be a kezdésre de így már jelen voltam 8 előtt. Nos, most már lassan 10 óra lesz és még nem kezdődött el a bemutató. Majd megint jegyzetelek, mint a régi szép időkben, amikor sűrűbben voltak fejtágítások, s mindig eszembe jutott más is, mint amiről szó volt. Érdemes megnézni az összes olyan füzetecskémet, amiket ilyen alkalmakra szoktam magammal cipelni. Művészi rajzokkal és epés megjegyzésekkel van teli.

Tegnap tisztára berezeltem, mert a Freeweben valami szerver csere volt és a hétvégi mentést mutogatta csak a blogom. Ráadásul FTP se volt, hogy lementhessem és biztonságba tudhassam amiket ide irogattam. Nem mertem postolni, félve, hogy akkor aztán végképp eltűnik minden. Reménykedtem, hogy tényleg csak átmenetileg látom az előző mentést és mára már helyére zökkennek a dolgok. Hál’ Isten, bejött. Szerencsére ma reggel már fent volt az is, amit május másodika óta írtam, de azért megint csináltam egy mentést az egészről.
Igaz, így legalább tegnap délután haladhattam a dolgaimmal. Jelzem, a finisben vagyok.

Az egész kúrában az a legjobb, hogy ki lehet menni a piacra, bevásárlolni a friss zöldségeket. S ha az ember jól adagolja a fűszereket, akkor tényleg nincs kedvem mást enni, mint a levest.

Tegnap délután Bekénél voltunk, kerti partin. Pont másfél órát sikerült utaznunk kifelé a BKVvel, hogy ott aztán telitömhessük magunkat mindenféle finomságokkal, amiket ott csináltunk, illetvet vittünk. A kedves volt a főszakács, valami bográcsgulyásszerűt kotyvasztott, nem sajnálta belőle a paprikát és jó kis csípős lett a dolog. Kevesen jöttek mondjuk el, de a hangulat nagyon jó volt. Budafok szép egy környék, nagyon jó a levegő, csak marha messze van mindentől. Visszafelé szerencsére kocsival behozott a Boss néni minket, így nem kellett vasárnap este a délutáninál is még jóval több időt villamoson való ücsörgéssel. Bár este legalább nem sütött volna halálra a nap minket.

Még annyit az X2-höz, hogy amikor megjelent Logan a havas tájon, mondtam, milyen jó a frizurája, mire a kedves közölte, hogy Tisztán, mint a tied amikor elfekszed.

Natyon ott volt a szeren. Az első rész után ez a második sokkal jobbra sikerült, nem a szokásos képregényhősös figura volt, bár itt nagy a segítség, hogy nem egyetlen emberre kell koncentrálni. Kicsit vitatkoztunk a párommal, mert szerinte erőltetett volt a Wagner úr Ciklon kapcsolat én meg mondtam, hogy szerintem ott semmi kapcsolat nem volt, sőőőőt, a teleporty inkább Mystique iránt érdeklődött, gondolom, hogy a gyerekeik egyszínűek legyenek 😀
Volt előtte Matrix Újratöltve végső trailer is, és egyetértettünk, hogy feltétlenül a szinkronizálatlan eredeti verziót kell meglátnunk a moziban.

May the fourth be with you

Telesen be voltam sózva, alig vártam már, hogy fellőhessem a netre ezt az átformált kis blogocskát. A kedves délelőtt elintézte a technikai simításokat. Persze, amikor itt mindent a helyire ftpéztem, kiderült hogy hiába jöttem be a gyárba, mert bizonyos rész otthonhagytam. rohanás haza, egész jó szintidővel megjártam az utat. S íme most itt van, látszólag működik, úgy is néz ki, mint otthon. Kész egész. Virágot az öltözőnkbe kérünk.

Azért emlékbe megőriztem, hogyan is nézett ki a blog, amikor elkezdtem ezt a mocit használni. A szívünkhöz nőtt, első gyermekünk.

Elérkezett hát ez a különleges hónap, a május. Egyrészt itt a tavasz, de igazán, jön a kedvenc gyümölcsöm, az eper, szülinapom lesz nekem, és a blognak is. Úgy gondoltam, hogy egy kiadós átváltoztatás ráfér. Makeover, mint ajándék.
Már napok óta törtem rajta a fejemet, s szerdán a nagy nemdolgozás alatt elkészültek a halvány tervek. Így már tegnap este nekiláttam, és ma reggel úgy terveztem, befejezem. Hát ez lett belőle, fél kettő. És még most se tökéletes. Az én részem, azonban nagyjából itten véget ért. Megyek ebédelek és a délután már tényleg fordítok 😀

Mindenhol rengetegen voltak. A metrón, a boltban, a postán. A pénztárosok ott szörnyűlködtek a Kaiser’sben, hogy úgy lerabolják őket, mintha bizony mind a négy napra bezárnának, pedig igazából csak elsején nem lesz árusítás. Csakhogy ez a jó idő, mint a városból kifelé tartó forgalom is mutatja, valójában azért tankolt fel mindenki mindennel, mert a négy napot valahol a fővárostól messzi akarja tölteni.
Kivéve engem.
Nem tudom, említettem-e már, hogy még vár rám egy s más. A párom itt értetlenkedik, hogy tenghet ennyire túl bennem a tettrekészség. Mondtam, hogy figyi, pénz van a dologban.
Jaaaaaa, az már érthető, elfogadható, sőt pártolandó :D.

Hogy elkezdődik a légkondi háború? Ma már lekapcsoltatták nálunk, mert az emeleten fáztak. Ezért aztán igyekeztem a kevésnél is kevesebb időt tölteni itt, a helyemen. Többet mozogtam, mint máskor.
Ez jó pont. Hatalmas az elhatározás arra is, hogy 4 nap holiday ide oder oda, beiktatok egy ugrabugrát is, pénteken.
Meg X2t.
Meg vasárnap Beke rendez házavató házeladó bulit (az elmúlt másfél éve arra ment el, hogy felépíttette a házát, amit most meg el akar adni, de még 1x meghívta a kollegákat kertipartira, időtől függően), amire kedvessel korábban kell mennünk, merthogy párom a tűzfelelős.
És azt mondtam már, hogy fordítanom is kell?