A rádióban meghallgattam KVzás közben, hogy aláírták a csatlakozást Athénban, majd volt nagy esti buli, amin mindenki ott volt, csak Orbán Viktor nem, más elfoglaltságra hivatkozva. Na mármost kezd elegem lenni abból, hogy ilyeneket mindig odamondogatnak a hírek végén. Miért játszák még mindig a sértődött óvodást ezek a politikusok? Meg elnézegetve tegnap a Hócipő képeit, Viktor sokat fogyot és nem mosolyog. A múltkor már én is elhatároztam, elnézve a keserű szájú öregasszonyokat a BKVn, hogy alapállásban se fogom soha lefelé görbíteni a szám szélit, mert akkor nagyon-nagyon rondán fogok kinézni, mire nagymama leszek. Javaslom ezt a politikusoknak is, ne legyenek már ennyire keserűek.
A másik médiaszenzáció, amit a Bajcsy Zsilinszkyn hirdettek hatalmas óriásplakátok, hogy tragédia készülődik Gellénházán. Copfos Zsanett a Story címlapján zsebkendővel, jól kihúzott szemmel, de teljesen könnyálló festékkel, mer aztán az nincs. Úgy láccik szegénnyel mindig mindenki kitolt, s mivel már nem ő van középpontban, hát kellett valamit kitalálnia, hogy megint odakerüljön. Ha ez azzal jár, hogy kicsit be kell feküdnie valami pszichiátriára, hát legyen. Legalább igazoltan lesz távol az iskolájából 😀

Mostanában a céges mélemet elárasszák a mindenféle levelek, már alig tudok rule-okat írni rájuk. Párom is hasonlóképpen van, de azért ma ezt írta nekem:

na a “Larger for you, better for her ” cimu level tetszik, asszem elteszem egy ideig :))))
lehetne a jelszavunk is… 🙂

Hoppá, ma reggel felhívott a főbérlő, hogy na akkor mégis inkább eladná a lakást, mert szeretnének maguk is másikat venni, unokához közelebb költözni, stb. Irreális irányárat mondott. S mi már többször átbeszéltük a kedvessel, hogy nem maradhatunk itt és nevelhetjük fel Kázmért. Hát most úgy tűnik, lökést kapunk és tenni kell, lakást nézni, kölcsönt intézni, mert már még egy albérletbe nem akarunk költözni. Legalább most már azt is tudom, hogy május 12ig kell leadnom a fordítást, és utána se fogok unatkozni.
Jajj Köcsög ma az előadás tiszteletére felvette a kosztümjét, amiben jólfejlett húsvéti tojásnak néz ki. (ez a kis rosszmájúság most nagyon jólesett:D )

Túlvállalás esete forog fenn. A. átpasszolt nyolc oldal fordítást, gondoltam, bakfitty. Hahha csakhogy magyarról. Iszonyú szöveg, mondjuk szerdára.
Holnap délelőtt jönnek szájtátani, megnézni minket, megint elő kell adni, amit novemberben, de most magyarul. Banyek, lassan a szakszavakat kizárólag angolul fogom tudni.
Jah és közben az összes gépet win2000re állították be alólam.
Úgyhogy délután itt ültem pánikrohamba, és persze nem csináltam semmit. Közben szerencsére A-val lebeszéltem, hogy csütörtökre kitolható a határidő.
Lehet, hogy lefekszem időben, reggel a korai tornára fogok bemenni és akkor még itt bőven lesz időm az előadásomat átformálni.
Nah, akkor most, hogy lezavartam a nagyon fenyegető rémeket, visszakaptam az összes PCt, elterveztem a holnapot (majd otthon dilizek a Mit is vegyek fel? problémán egy sort) mély lélegzetet veszek és nyugodtabban dolgozgatom egy kicsit. Csak a haladás kedvéért.

Tegnap megnéztem az About Schmidtet. Igazi klasszis volt. Nemcsak a középkorú amerikai életet, de egyáltalán az egész amerikai középosztály életét figurázta ki, mutatott görbe tükröt a hétköznapoknak. Jack Nicholson, akit meg alapból eléggé ellenszenves manusznak tartok, egyszerűen megint bebizonyította, hogy színészként verhetetlenül fenomenális. Annyi jelenet volt, ami igazán klasszikus lehetne, tényleg igazi anti road movie volt az egész. Legjobban az tetszett amikor az indiánnal beszélgetett valahol Nebraskában 😀 Az egyetlen hibája a feliratok minősége volt, valami borzasztó régi dolgot használhattak, és fehér háttér előtt lemondhatott arról az ember, hogy elolvasgassa őket. Szóval az elejétől már jobb kihagyni a magyarszöveget.

vagyok magamra, ugyanis nem veszélyeztettem a múlt heti három kiló mínuszt. Délelőtti meetingen nem ettem egy cukrot se a halomból, amit boss néni kipakolt nekünk, ebéd után pedig szintén bele se kóstoltam a V. által vett Bagaméris fagyiba. A héten még tudok ügyes lenni, csak a Húsvét nehogy megdöntse ezeket a szép eredményeket. Szurkolni lehet.

Végülis Bagdadban már működik, hiszen tüntetnek.

Reggel megint korai kelés volt. Ráadásul az éjszaka nem aludtunk rendesen, az izgalom miatt.
Szombat estére már fáradtak voltunk ahhoz, hogy összebarkácsoljuk a gépet, helyet keressünk a másiknak, elpakoljunk stb. Kidobtuk a limlomjainkat. A legnagyobb sikert a cigánycsalád gyerekei között, akik a mi lépcsőházunk szemetét foglalták le maguknak már reggel (anyuka odatelepedett a székkel és első körben meózta a kidobandó cuccokat), a régi Videoton tévé távirányítója aratta.
Szóval tévénk nem volt, távirányítónk viszont igen. Ugyanis előző albinkban volt egy régi Videoton tévé, távirányító nélkül, hát elhoztuk a páromékét, aztán a tévét sose használtuk, mert átrendeztük a szobát és a készülék átkerült az antennától rohadt messze lévő sarokba, mi meg nem szórakoztunk vezetékezéssel. Azóta nem élünk csak családlátogatós hétvégéken tévével.
Vasárnap reggel volt egy gyors pánikszerű nyomtatás a gyárban Cicának, majd mozi, aztán irány haza eebédelni és számítógépezni. Megtörtént az áthelyezés. Kedves kitalálta, hogy férhetek el a legjobban, beüzemelte új helyén a régi gépet. Aztán jött a pofáraesés, hogy ha-ha, billentyűzet és egérhosszabbító nélkül bizony nem fog az új vas produkálni semmit. Úgyhogy ebéd után irány a Media Markt.
Aztán én nekiálltam fordítani, míg a párom megpróbált életet lehelni a gépbe. Sikerült. Gyönyörű és szép meg sztereó és gyors gyors gyors. HMMIV meg se kottyant.

Már délelőtt rengeteg mindent elintéztünk.
Reggel nyolckor keltünk, párom nagyon fitten, megreggelizett míg én ágyba kaptam a kávét és magamhoz tértem. Kilenc után nemsokkal már Cicáéknál voltunk, ahol számítógép és bicikliszerelés után elindultunk a 10kor nyitó boltba, hogy magunkhoz vegyük az új gépünket. A monitor doboza a kis vörös Renault 4es anyósülésén utazott, mi meg beültünk hátra a kedvessel, az ő ölében volt a gépház, hogy az előttem ülő sofőrünk kilásson.
Benyomultunk az autóba, hogy aztán ki kelljen szálni, kivenni a monitort, mert nem lehetett a kis esernyős sebváltóval a lükvercet beigazítani. Párom átpasszolja a gépházat, ki az autóból, monitort kikap az első ülésről, Cica tolat, monitor vissza, párom is, gépház az ölébe. Először még az se volt biztos, hogy lesz négyes sebesség, de aztán azt nem zavarta annyira a doboz. Ennek a többi autós is nagyon örült a szombat délelőtti csúcsforgalomban. Otthon felcipeltük a gépet és megcsodáltuk a monitort.
Majd rohantunk szavazni aztán irány a munka. Este még a lomtalanításból is ki kell venni a részünket (sok sok visszaválthatatlan Voilas üvegek kerülnek kidobásra, meg régi számítógépünk dobozai stb.) és majd csak mindezek után lehet gépet összeszerelni, installálgatni és játszani. A kedves persze reggel óta be van sózva, egész nap olyan ugrálós rohangálós mint egy mérgezett egér. De jól áll neki:) Nem tudom mennyit fog az elkövetkező napokban aludni, ha odaszabadul a géphez. Végre én is megtudom, milyen az, ha nagyon gyors vas van a HMM IV alatt.

Mindenki reméli, hogy ez a hír csak hatalmas kacsa és magukhoz térnek. Még akár a két sztár is.

Van egy gerle pár, akik a hét elején kezdtek gyanúsan viselkedni. Eleinte a nagy szél miatt fel se tűnt, hogy faágacskák vannak reggelente a folyosón, az ajtónk mellett. Aztán később egy törött tojás volt ott. Majd szerdától reggelente már nemcsak a galambokat láttam ott pipiskedni, de hiába ritkítottam az ágak mennyiségén, mindig több és több lett belőlük. Aztán tegnap reggelre elkezdtek szépen körformát is felvenni. Végre megvilágosodott, ezek a szerencsétlenek azt hitték, hogy a mi gangunkon kéne családalapító fészekrakó rpojektbe kezdeniük. Hát, nem túl egészséges dolog, de a pesti galambok úgyse az eszükről híresek.

Michael Caine a reneszánszát éli. A szerencsétlen Get Carter után most az Italian Job-ot dolgozzák fel. A trailer mindenesetre ígéretes. Meg kell majd nézni a filmet, ugyanis Los Angeles utcáin hatalmas autósüldözések lesznek Mini Cooperekkel 😀 Meg a szereplők is ígéretesek, Ed Norton, Jason Statham (Handsome Rob :D), ja és Marky Mark is.

Akkor most következzék a kedvenc József Attila versem.

JÓZSEF ATTILA : SZÓLT AZ EMBER
Szólt az ember
Volt az ember. Járt, megállt, szétnézett,
Aztán azt mondta: Körtefa vagyok.
S gyökere lett a föld, dereka a magasság,
Lombja az ég
És körtét ettek a bogarak,
A madarak, az éhes csillagok.

Akkor tovább ment. Járt, megállt, szétnézett,
Aztán azt mondta: Szén és vas vagyok.
És csörömpölő acélműhelyekben
Tűzre dobta a nagy hegyeket,
Hogy a halállal és az új időkkel
Száguldják meg a versenyt dübörögve
Szédítő, karcsú expresszvonatok.

Szólt az ember, szólt, megállt és elment
S csak azt nem mondta, hogy ember vagyok.

1924. júl. 17.

Végre megérkezett. Bár csalódás, mert a Király visszatér nem kicsi, hanem nagy poszter, és komoly dilemma, hogy most Gollamot vagy Aragornt plakátoljam ki az irodába. Viszont van egy interjú Owen Wilsonnal. Nyyyyyyyammmmmmm.

Nyomul. Meg akartam nézni az Ulpius ház honlapját a www.ulpiushaz.hu-n erre Dunaújváros városi lapja nyomult be. He?

Ma megjelent az álláshirdetés a szakmai levlistán. Igazából oda van írva, hogy nem kötelező a szakvégzettség, ami oké, mert SZSnek tényleg inkább amolyan manageri funkciói voltak. S ami még nevetséges, hogy gyakorlatot nem kérnek benne, csak a nyelvtudás számít. Ami persze érthető, mert anélkül nem lehet betölteni a munkakört. A gyakorlat és a hasonszőrű tapasztalat persze előny, de nem kötelező. Add, hogy végre valami normális nőt válasszanak erre a feladatra, akik majd itt szétcsap. (jah, azért lesz nő, mert nem hiszem, hogy pasi ilyen munkakörben elviselné a boss nénit.)
Egyébként lassan kiröhögnek minket szakmai körökben, ugyanis az elmúlt évben ez kb. a negyedik hirdetés, szóval a nagy irígység lassan oda fog jutni, hogy elgondolkoznak az emberek, hmmm ha ez olyan klassz hely, akkor hogy lehet, hogy állandóan cserélődnek az emberek? Mert a mi szakmánkban ha valahova bekerülsz, akkor többnyire ott maradsz nyugdíjig.
Lásd engem

A hugomnak holnap lesz a szülinapja. Tegnap levitték Dórit a nagyszülőkhöz, mert a kiscsajnak most meg arcüreggyulladása van, úgyhogy bölcsödébe lassan szoktathatják újra vissza, a szülőknek viszont dolgozniuk kell. Kérdeztem hát, hogy akkor most majd a férje netán elviszi vacsorázni, megünneplik stb. Mire mondta, hogy idén nem szólt neki, hogy szülinapja lesz. Az elmúlt években mindig vagy szólt előre, vagy beírta a naptárjába, SMSt küldött, stb, de most nem. Várja, hogy mi lesz.
Erre mesélte a párom, hogy ebből csak sértődés lehet, mint anno az ő szüleinél volt, miután X évnyi házasság után anyósjelölt nem szólt előre apósjelöltnek, hogy házassági évforduló közeleg. Auci természetesen elfelejtette, az évfördulót, mert eddig mindig kapott figyelmeztetést, hát nem foglalkozott a dologgal, ezért aztán napokig mosolyszünetet tartottak. Azóta persze anyuci inkább szól előre, hogy ne legyen balhé, de kapjon virágot, vacsorát megemlékezést és nyugodt napjuk legyen.
Adro kétszer megy férjhez, szegény pasijának kétszeres lehetősége van, hogy elfelejtse az évfordulót. Vagy éppen összejöjjön neki, hogy legalább egyszer sikerül megemlékeznie.
Azt hiszem, a legjobban beválik az, amit a szüleimnél láttam, nevezetesen, hogy apu születésnapja és a házassági évfordulójuk egy nap híján egybeesik, ezért még sose fordult elő, hogy apu elfeledte volna, hogy mikor is kell ünnepelni.
Ez az évfordulózás tudom, a nőknek olyan fontos dolog, hogy mérik, mikortól is vannak együtt, de akkor se hiszem el, hogy a pasik nem örülnek, ha a párjuk megemlékszik valamivel a név- , vagy a születésnapjukról.

Nagyon kikezd, képtelen vagyok reggelente kikelni az ágyból. Közben pedig a nagy fogyókúra projektbe vágtam és nem ártana összeszednem magam a torna miatt. De ilyen zimában nem vágyom a dologra.

A tavasz úgy tűnik a blogoknál az elhalás, lelkizés, eltűnés, átnevezés stb. időszaka lett. Először Zeus lelkizgetett, hogy van-e olvasója, értelmes-e meg ilyenek. Szerencsére grafomán annyira (nomen est omen befigyel), hogy nem hagyja abba. Pumpkin lelepleződött, de szerencsére máshol máshogy nyomul továb. Barbie-nak, pedig, hiába szerettük mind, odalett az egója. Kérem szépen több ilyet nem bírok elviselni, úgyhogy ne tessék itten elhalálozni. Válság címen abbahagyni a blogolást. Mi lesz így velünk, ha elmegy a java?
Nekem mindenesetre hiányozni fog az, akinek élete lassan az én mindennapjaim része lett, még ha csak így neten keresztül is, távolról olvasva, mert érdekeltek.

Azt a transzvesztitát, akivel Suematra találkozott szombaton, mi is láttuk a Balhán úgy háromnegyed kettő óra magasságában, míg a villamosra vártunk. Ott is sugdosott egy csajnak, aki úgy rázta le, hogy bedugta a walkman-jét. Mellettünk persze csak elment, mert hát a kedves legalább másfél fejjel magasabb nála és különben se voltunk egyedül. Mi csak jól megnéztük, hogy úristen, biztos valami baja van, mert nem viselkedett normálisan, de azt nem tudtuk, hogy ilyen megfélemlítéses módszerekkel dolgozik.
De az ilyen mondogalódásoktól annyira rosszul tudja érezni magát az ember lánya utána percekig, pedig tényleg valódi veszélyt nem rejtenek magukban.

Velem még a szegedi fősulis évek alatt esett meg, hogy esti színház után a trolin a mögöttem ülő egyébként egész normálisnak tűnő manusz kezdett beszélni hozzám és eleinte még udvariasságból válaszolgattam, aztán leszálltam a következő megállónál és megvártam a következő buszt, mert kezdett nagyon kellemetlen lenni amit mondott. De hazáig néztem a hátam mögé, pedig elvileg tudtam, hogy ott elveszítette a nyomomat, hogy lemenekültem a troliról.