Elmentem ma délelőtt, hogy végre magamhoz vegyem a diplomám hiányzó részét, a betétlapot. Persze KEDDen nincs félfogadás és az még véletlenül se jut a TOn senkinek eszébe, hogy a szerda helyett, amikor is egésznap lenne nyitva az iroda, legalább egy fél napot kinevezzenek. Szóval pénteken újra próbálkozhatom.
Ma éppen ebédnél mondta a kollegám, hogy egy pszichiáter ismerőse azt tudja ajánlani a legegyszerűbb lelki nyavajákra, hogy fusson az ember. Mert az sokkal megnyugtatóbb bárminél. De ezt csak barátoknak mondja, mert különben haragudnának rá a kollegák, hogy elveszi a pénzt tőlük, mert ha a lelki betegek futni járnak, akkor nem az ő zsebübke adják a froncsikat. Erre olvasom Myreillenél, hogy péntek este futott, szintén valami megnyugtató jelleggel, szóval az egész nem egy hülyeség. Tavasszal elkapott a vágy, hogy én is, én is, én is, nekem is kéne futni. De egyedül nem megy. Úgyhogy maradt a torna. A múlt heti rosszaságot ma pótoltam és lehet hogy holnap reggel is meglepem magam. Mert jólesett. Ilyenkor mindig rájövök, hogy nem szabad kihagyni. Sajnos a legtöbb társaság akiket ismerek, az a Margit szigeten fut, ami nekem azért messzi van. Bezzeg a Népliget, az csak 2 metrómegálló, az jól jönne. Cicáék a férjével oda járnak futkosni, de hát ők annyira lehetetlen időpontokban, hogy ahhoz még véletlenül se lehet igazodni. Mind1, most úgyis hideg van, meg jön a tél, marad a tornaterem. Talán majd tavasszal újra elkap a vágy, s talán akkor pénzem is lesz egy futócipore, s akkor lehet hogy belevágok.

Most van A. válópere.

Hétfőre pedig szabadnapot vettem ki, úgyhogy ha úgy vesszük, laza lesz a hét, mert kedd után még a szerda is ünnep. Aztán utána meg november 1 miatt lesz hosszú a 7vége.
Igazából semmi bajom az osszel. Sőt, kedvelem, főleg ha nincs eső. Jobban mint a tavaszt vagy a nyarat.

Az egyetlen szörnyűség már megint a légkondi.

Most éppen a mindenképp 30 fok van az irodában dolog megy. Bejön az ember, levetkőzik pólóra de még akkor is meleg van. Persze még így is vannak kollegák, akik nyakig felöltözve, de legalábbis három pullóverrel ücsörögnek a gépük előtt. Már gondolkodtunk azon, hogy megfenyegetjük a gondnokot, hogy bezárjuk a szaunába (ami az irodánk) hogy végre megértse mi is a problémánk, mert úgy tűnik, a szóból nem bírja leszűrni a lényeget, azaz hogy melegünk van.
Ezen a szombat vasárnapon pedig csak annyi a cél, hogy ne zabáljam halálra magam. Anyósjelölt hibája, hogy jól főz. Aztán majd rendesebb leszek a jövő héten és elmegyek rendszeresebben tornázni is.

Én se megyek szavazni, ugyanis holnap hajnalban utazom a páromékhoz. Teljesen kifogtuk egymást, az ország két abszolút legtávolabbi pontján lakik a családunk, így nem túl sűrűen látjuk hol az ő szüleit, hol az enyimeket. Most éppen egész sokszor találkoztunk anyuékkal, meg jövő hétvégén is fogunk, ezért aztán megyek és jelenlétemmel támogatom az ő szavazásukat.
Főleg azért, mert anyósjelölt helyi képviselőnek indul. Nyolc évvel ezelőtt egyszer már megválatsztották, abban a szezonban egész sokat kijárt a környékének (utak betonozása, buszmegállók stb. és a rendes havi fizetésén kívül, ami az akkori recesszióban jól jött neki, egy fityinget se tett zsebre) erre négy évvel ezelőtt azok, akiken sokat segített, nem választották meg újra. Aki helyette volt a városi tanácsban a körzetükért meg se mozdult. Viszont rendesen megnőtt a zsebe. Anyósjelölt nem adja fel.
Nyáron megírtuk neki a szórólapját, csináltunk plakátot. Felajánlottam, hogy bejelentem magamat hozzájuk, akkor lesz plusz egy szavazata. Kedvesem persze azt mondta az anyjának, hogy ha zsebretesz végre valamit, akkor rá szavaz, de hát anyósjelölt olyan becsületes, hogy amikor korábban indult, még akkor se szavazott saját magára 1x se.
Szóval most legalább izgalmas lesz, van akiért lehet izgulni, hogy sikerüljön neki valami. És ha bekerül a testületbe az ő körzetében végre befejezik a csatornázást.

November közepén nagy bemutatót tartunk. Most éppen jókislány vagyok és az egyik büszkeség, akinek munkája fontos és prezentálni is tudok.
Amikor még tanárnak tanultam rájöttem, hogy jól tudok előadni. Szerencsére a vizsgatanításom is amolyan előadós dolog volt, gyerekek, kollegák tátott szájjal figyeltek. Később hallottam, amint a kissrácok szóról szóra azt felelték egy másik pedagógus jelöltnek, amit én adtam le nekik, persze hízott a májam, meg attól is, hogy a gyakvezem utána mindig velem példálózott, pedig előtte nemigen szívlelt. De egyéb pedagógia affinitásom persze nem volt, gyerekeket nevelni, számon kérni, konzekvensnek lenni, türelemmel rendelkezni stb. El is menekültem rendesen erről a területről. Mivel előadásokat, bemutatókat rendszeresen kell tartanom itt is, ezzel nincs gondom. Kollegák ültek be hozzám azon a címen, hogy húúúú neked milyen jó a szöveged stb.
Mikor megbeszéltük, hogy ki mirol tartson bemutatót, a főnéni aszonta, hogy Köcsögnek valami olyant kell kitalálni, ami normálisan előadható, látványos, mer stílusa nincs hozzá, mivel azonban ő maga ugye az egyik jobbkeze a bossnak (SZS a másik) hát szerepelnie kell. Kitaláltunk neki olyasmit ami magától is működne, eladná magát és a novemberi bemutatóknak ez a célja, hogy megmutassuk a cégnek meg a külsősöknek, hogy kevesen vagyunk ugyan, de szörnyen szakképzettek és csodákat bírunk művelni.
A kedves szerint ez nem jó így, mert ezzel csak arról győzzük meg a felső vezetést, hogy ugyan már, belénk nem kell több pénzt fektetni, mert így is elvagyunk, minden egyéb segítség nélkül. Így nem kapunk több fizetést, jobb gépeket, nagyobb irodákat, több embert stb.

Minden reggel amikor bejövök erős késztetést érzek, hogy írjak. Ha éppen tömeg van a metróban, és még annyi helyem sincs, hogy kinyissam a könyvemet, akkor fogalmazom magamban, hogy miről is kéne szólnia ennek a bejegyzésnek. De most nem jutott semmi az eszembe. Vagyis megtaláltam a Tűz birodalmának képeslapját a zsebemben, amit tegnap szereztem a kávézóból. Hallottam, olvastam róla, hogy nem egy nagy durranás, de a plakátja mindenképpen ütős. És még ha alig szerepel is benne sárkány hanem inkább Matthew McConaughey villogtatja az izmait, akkor is megnézem. Mert a sárkányok elgyengíto hatással vannak az emberre.
Jah egyébként a múltkori álmodásról annyit, Confu Zeus megnyugtatására, hogy rendszerint ha valami nagyon foglalkoztat, akkor valamilyen átvitt értelemben megjelenik az álmomban. Mivel a blog mostanában rendszeresen szerepel a fejemben, viszont valószínűleg nem igazán akart a tudatalattim a képernyőn megjelenő sorokkal foglalkozni, inkább csavart tett bele 🙂

Eastpark 😀

Ma kellőképpen sokkoltam a jónépet, ugyanis összeszedtem magam és szoknyát vettem fel. SZS meg is jegyezte, nem bír lépést tartani velem, merhogy tegnap még szakadt tornacipőben voltam, ma meg rövidszoknya, harisnya, ahogy kell. Szerényen mondtam, hogy lám, én a végletek embere vagyok. Tessék aztán értékelni eztet. Egyébként van sokkal prózaibb magyarázata is a dolgoknak, vagyishogy végre fel akartam már venni az új cipőmet és gondoltam, egy szoknya mellett jobban érvényesül, mint nadrággal. És valóban. Bár a cipőmre senki nem tett megjegyzést, mert el voltak foglalva azzal, hogy mennyire csinos vagyok.
Reggel elmentem a FSZEK egyik fiókkönyvtárába, ahova még Pestre kerülésemkor iratkoztam be, s közel másfél éve vittem el az utolsó két könyvet, amit csak most vittem vissza. Lustaság, a város másik fele, stb. De aztán írtak már az otthoni címemre is. Úgyhogy ma, kihasználva a megbocsátás napját visszavittem, kiiratkoztam és a könyvtáros előttem tépte össze a kis tasakomba összegyűlt rengeteg papírt, visszajött levelet (az előző pesti címemről), hogy szerencsém van, ma nem kell semmit se kifizetnem, se az 1000 forintot késedelemre, se a postaköltséget. Szóval működött a dolog 😀

Vasaltam ám tegnap, méghozzá két és fél órán keresztül, de hát így jár, aki lusta és halogat, úgyhogy nem panaszkodhatom. Sőt helyreigazítást is kell tennem, mert rájöttem (ráébresztettek), hogy anyósjelölt zoknikat NEM vasal. De gatyákat akkor is! Na.
Azt hiszem talán szombatra virradóra álmodtam, hogy utaztam a buszon, egy barátnőmmel beszélgettem, meséltem neki, hogy mik is történtek velem mostanában, mik várhatóak az elkövetkező napon stb. Erre mögülem egy fickó megszólalt, hogy “Ugye te a Lobo Tómia vagy?”. Ledöbbentem, kölcsönösen bemutatkoztunk, és kiderült, hogy ő meg Confu Zeus. Bizony, méghozzá bőrdzsekiben és rövidnadrágban volt és egyáltalán nem hasonlított Rogán Antalra 🙂
Most pedig megyek és a délután többi részében Dórikázni fogok.

Vasárnap megnéztük a Tennenbaum a háziátok címu filmet. Kaptunk hozzá ingyen üdítőt is a Kossuthban, valami Schweppes Waikikit. Szörnyű volt. Mármint az üdítő, a film viszont üdítő 😀 Nem az a fergeteges komédia, de vannak benne ütős jelenetek és az egésznek a stílusa az eszméletlen. A ruhák, a Gypsy taxik, a technikai herkentyűk. Owen Wilson tehetséges, egyetlen bajom vele, hogy mindig úgy érzem, erőltetett ahogy beszél. De elvileg tényleg ilyen.

Tegnap felütötte otthon a fejét a Nagy Pizsamaválság. Rendszerint ugye addig pakolom a vasalatlan cuccokat, amíg van hova, azaz van hely. Aztán amikor már nincs, vagy éppen vendégeket várunk és kell frissen vasalt ágynemű, akkor nekiállok vasalni. Persze anyósjelölt mindig rendesen mosás után azonnal vasal is, még a zoknikat és alsógatyákat is. Na erről azért sikerült leszoktatnom a kedvest, de a pizsamák és boxeralsók esetében nem sikerült csatát nyerni. Szerencsére nem az utóbbiakat részesíti előnyben öltözködések alkalmával, ezért aztán ebből nincs olyan sok.
Na tegnap este fél tizenkettőkor derült ki, hogy páromnak kimostam az összes pizsamáját, s a hosszúujjúak bizony nyár eleje óta a vasalatlan fiók legalján hevernek. Úgyhogy előkaptam a vasalót és éjfélkor vasaltam. Valószínűleg holnap is azt fogok rendezni, monstre vasalást, megerőltetem magam és még a pólókat is kisimítom, elpakolom, cél az üres fiók. Ami nem rossz, mert akkor utána megint lesz vagy három hét, amíg nem kell vasalót a kezembe venni.
Vajon miért van az, hogy a vasalás tipikusan női munka? A legtöbb férfi ha segít is valamit a háztartásban, a vasalást messzire elkerüli. Pedig például Forma 1 nézése közben idális elfoglaltság lenne.

Sikerült, fennt virítok a Blogringen.

Nekiálltam életem elso Brett Easton Ellis könyvének. Az Americai Psychóról látatlanban tettem le, mondván tuti nem az én gyomromnak való. A hétvégén belenéztem a filmbe is volt az HBOn, és tudom, olvastam azt is, hogy kegyetlenségben elbújhat az eredeti mellett, azért nem győzött meg, hogy el kell olvasni. Mindenesetre a Glamoramára vadászva találtam rá a Vonzás szabályaira, s mivel hipp hopp itt lesz a film is, gondoltam megint megelőzöm magam és elolvasom.
Úgyis most fejeztem be egy kedves kis limonádét, aminek a sztorija jó volt, de az írócsaj stílusa nem igazán. Pedig elvileg maga is újságíró, sőt ugyanabban a témában amelyről írt. Az egyetlen amit bírtam, hogy végre azért igazi brit szófordulatokkal találkoztam.
Tornán is van két Right Said Fried szám (rajtuk még énekelve is érzodik hogy angolok), és eszembe jutott, hogy az amerikaiak nem mondják azt hogy “mate” pedig milyan jópofa 😀

A múltkor ugye szó volt arról, hogy nem szabad elfelednem, hogy beszámoljak a helyi szemüveg akcióról. Na tavasszal nekiálltak felmérni, hogy mennyire felelnek meg a helyi munkakörülmények az általánosan elfogadottaknak, meg a mindenféle szabványoknak. Monitorok kozül persze van nem egy itt az irodában is, ami több éves, eléggé kiégett stb. (Az enyém most lesz 2 éves, de lehet hogy követelni fogok egy 17″t, mert nem látom teljes szépségében Confuzeus blogját). Nah az akció az volt, hogy egy hétig itt volt egy szemész, aki vizsgálatokat csinált valamint 10000forintig az ingyen lencse mellé lehetett keretet választani, szintén a cég kontójára. Ha ennél többet akart az ember, akkor ráfizetett. Na persze ez pont akkoriban volt, amikor én otthon görnyedtem a szakdolgozatom felett és be se akartam tenni ide a lábamat. Így aztán lemaradtam az ingyen szemüvegről.
Nyár közepére megérkeztek a keretek, és hirtelen mindenki szemüveget kezdett el hordani, olyanok is, akiknek eddig nem volt, feltették, ha leültek a monitoruk elé mert ugye lehetett műanyag lencsét, csak a védőréteggel befújva is kérni. Ezeken az emberken (elosorban Köcsög és SZS) jókat lehet röhögni, nem tudták, micsináljanak. Ha a képernyő felé fordulnak, felteszik, ha el, akkor leveszik stb. Én, mint akinek több év szemüveg és kontaktlencse tapasztalat van a háta megett mindezen hatalmasakat vigyorogtam.
És még eszembe jutott egy régi Britney Spears mélyinterjú az MTVn, amikor a csajjal biztos közölték, hogy intelligensnek kell kinéznie, erre nyakig be volt gombolkozva, haja befonva és szemüveg volt az orrán. De ez minden Hollywoodi filmben is megfigyelhető, ha a dögös ügyvédnő éppen peres irat fölé hajol, vagy könyvtárba ül, akkor feltétlenül szemüveg van rajta. Mert akkor ő most intelligens és nem csak szép, de okos is. Mintha valami szerepjátékos artifact lenne a szemüveg, ha felveszik, +2 IQ. Mostanában a nyári szünet után megint mindenkit elővett a szemüveg dolog és a nyári kihagyás után újból hordják. Kemény munka folyik kérem itten, intelligens emberekkel 😀
A cég meg persze olcsóbban megúszta, hogy mindezt kifizette, s nem kellett mindenkinek, aki sokat néz monitort újabb s jobb képernyőt venni, csak lefújatni egy lencsét 😀

OK, elismerem, én vagyok a hülye, én nem találom, meg értem azt hogy hogy kéne jelentkeznem a blogringbe. Amióta arra várok, hogy a Blog lapon megjelenjek, azóta rájöttem, hogy a blogring még jobb lenne. De nem tudom mit tegyek, hova jelezzem, hogy publikálok. Ha van eltévelyedett olvasóm és tud segíteni, megdobhat egy méllel. Előre is thanksz.

Adro azt írta a múltkor, hogy úgyis kitalálta, idősebb vagyok nála, csak kíváncsi volt megírom e public. Hát komolyan meg akartam, de pont múlt szerdán, amikor időm lett volna rá, a Tagboard nem működött. Eléggé szomorúvá tett már a Blogspot is, hogy lenyelte a templatemet és nem is igyekeztek május óta javítani a dolgon, meg most ez a TagBoard is szarakodott. A legtöbb nyugati helyen a minimális free szolgáltatások azért vannak, vontam le a nagy konklúziót, hogy utána belássa az ember: érdemes azt a pár dolcsit kifizetni azért, hogy mennyiségileg és minőségileg picivel többet kapjanak, és a pénztárcájuknak mindez meg se kottyan. Sőt. A szolgáltatóknak, programozóknak pedig, ha már kitaláltak valamit, mint a Blogspot is és páran fizetnek érte az már bőven megéri. Így mi, csórók meg lemaradunk a jóról. Vége a nagy free világnak.
Itthon meg ilyennel nem foglalkoznak a szolgáltatók. Nálunk még a mobil telefon jóval fontosabb mint az internet.
Na most jönne jól az az orosz tudás, mert elvileg keletebbre tőlünk még mindig nagyon sok minden van freen és nagy mennyiségekben.

Kicsit összeszedtem magam, körbenéztem erre arra, olvasgattam, dolgoztam, de most már tényleg eljött az ideje annak is, hogy blogot írjak. Voila.
Csak hogy erősítsem a hajvágás fonalat, természetesen voltam fodrásznál, a diplomaosztás előtt. Jóóóóóó rövid lett. Igazi nyári frizura, de mivel most újra akarok rendszeresen tornára járni (mer a múlt héten nagyon leengedtem), elengedhetetlen a zuhanyzás, szárítás miatt. Párom nemes egyszeruséggel csak Kopasznak hív, pedig még mindig nem olyan rövid a dolog, hiszen lazán el tudom feküdni. És sajnos a zselétol, habtól meg lakktól kicsit irtózom. Nem bírom megszokni ha betonfrizurám van (azaz 300 km/hr sebességu szélben is tartja a formáját, nem beszélve a londoni esőről :D). Jah és újra bevörösítettem. Mivel nekem csak a nap bírja előcsalogatni a gesztenyebarna hajam rézszínű csillogását, s mivel ebből mostanában nem sok van, ráadásul az irodában még az se ér nagyon, hát tettem róla és rezesedtem.
Mamacashnek megírtam, hogy bizony én olvasok női magazinokat. Persze nem mindig, meg nem mindent. Mostanában Konyha magazint veszek rendszeresen. Teljesen nekem, a félig kezdőnek íródott. Bár megállapítottam, hogy mint a legtöbb magazinban, itt is kezdenek fogyni a receptek. Pedig nekem az kell, minél több recept, ami mellett ott áll a Könnyű vagy Nagyon könnyű felirat, de mégis teljesen profinak tűnnék ha elkészülök velük. De a női magazinokkal az van, hogy bizonyos körökben tényleg ciki olvasni őket. Mert ha kezedbe veszel egy Cosmot, akkor mingyá Cosmo lány leszel, ami nem egy pozitív jelző. Pedig én ha akarnék se lehetnék, se a munkám, se a kerületem (tömegem), se a pénztárcám mérete, se a hajam színe nem stimmel hozzá. Ja egyébként ezzel a pénztárcás dologgal tudnak a női magazinok legjobban felhúzni, hogy Estee Lauder alatt nincs jó márka. Akkor is maradok a Constance Carrol púderemnél, mer az még legalább 100 évig elég lesz, amilyen sűrűn használom. A márkásak úgyis megromlanának 3 éven belül. Ez meg legalább tuti marad a szokásos 😀
Jah és tök jó rinyablogot írni. Kedves naplómba is legtöbbször siránkoztam. Kiírom magamból ami bánt, akire mérges vagyok, sokkal jobb mint elfojtani, és mivel konfliktuskerülő, s végletekig alkalmazkodó vagyok, ez még használ is.
Egyébként most jó passzban vagyok. Elintéztem egy csomó mindent itt a munkahelyen, villogtam a tudasommal, meg bizonyítgattam, hogy lám lám ha van idom akkor tökre tudok foglalkozni értelmes dolgokkal, amik építő jellegűek.
Jah holnap megint továbbképzés lesz. De szerencsére csak délelőtt.
Reggel még el kell menni tornászni is.

Hétvége eltelt, fárasztó volt, mert későn feküdtem, korán keltem majd minden nap. Sikerült bosszúból kikészítenem a családot, amikor a jelőloshow miatt nem nézhettem a Jóbarátokat, hát minden szart megkérdeztem tőlük, lévén, hogy TV híján ugye nem nézem a BBt.

Zajlik nagyban a kiosztó, egész korrekt, nincsenek sokan, se diplomára várók, se családtagok. Rövid lesz, gondoltuk, sőt hallottuk, hogy a következő adagot meg 4től zavarják le, szóval tutira vettük, hogy el tudjuk majd foglalni nem sokkal 3 után a lefoglalt asztalunkat. Dóri is egész jól viselkedik, alig hallani a hangját, néha anyáz, mert a hugom kameráz engem.
Kimegyek, átveszem a diplomát, nem esek hasra, nem botlok meg, aláírom az átvételi elismervényt is. Roppant praktikus, hogy miután átveszem, alá is kell írni, hogy tényleg. Ez egy ilyen gyakorlatias hely. Kinyitom a könyvecskét, hogy megnézzem, mi is van írva a betétlapomra. Hát nem az ami kéne. Nem a szakirányomat írták rá, hanem még egyszer megismételték a szakomat rajta. Teljesen felhúzom magam. Közben kiderül, hogy a csoportunkból még két embernek mást írtak fel szakiránynak, nekik csak összekeverték a szakirányneveket. Annyira dühöngök rajta, hogy sak jó 5 perc után veszem észre, hogy Jéééé nekem másmilyen a diploma borítása, sőt a felirat is vörös és nem fekete. Fenébe, vörös diplomás lettem 😀
Le lett filmezve az is, hogy utána megyünk a tanulmányis csajnak reklamálni, aki ígéri, hogy egy hét múlva orvosolják a hibát és magunkévá tehetjük a jó betétlapot.

Tisztára olyan vagyok, mint Kázmér anyukája. Paragép

Ps. Meglógtunk a fejtágtóról.

A helszínen lejegyezve
Már megint úgy lett megszervezve, hogy először is NEM teljesen ránk van szabva. Aztán meg az anyag, amin gyakorolni kéne, azt NEM válogatta össze a Köcsög, aki az egésznek a szervezője. Szerintem nem mondta el, hogy mit tudunk már és mik lennének az igények. Kész szerencse, hogy az előadó rugalmas, nagytudású, alkalmazkodó.
10.15 Angyalka kolleganő szorgalmasan jegyzetel. Nekem máris fáj a fejem, mellettem V. is beleborult a kezébe.
10.35 Mivel mellettem állandóan kinyílik az ajtó, magunkra zártam. Nincs menekvés.
Közben megpróbálok egy munkahelyi problémára felvázolni megoldásokat.
10.45 Köcsög vigyorog felém a terem másik sarkából Remélem nem velem akar cinkoskodni.
11.00 Nehogy valaki elkérje a jegyzeteimet, mert lebukok
SZS ha annyira meg akarja ezt tanulni, akkor miért nem figyel? Folyamatosan klimpírozik a számítógépén. Menjen valami másik helyiségbe, irányítsa át a telefont és kész.
11.05 Ne felejtsem el leírni a blogomba ami itt a szemüvegekkel és a monitorokkal történt.
SZÜNET
11.30ig progit installálgattam az egyik kollegának, meg a gépét takarítgattam.
12.00 EBÉD

Mire vége az egésznek, s begépelem, kezdődik a délutáni menet. Hip Hip Hurra.