Tegnap tönkrevágtam a céges gépet, aztán meg pont lefagyott amikor beleírtam hosszas elmefuttatásomat az informatikusainkról. Vagy lehet, hogy előtte történt? És pont azért sikerült minden olyan balféken tegnap a pcvel, mert az infosokat igyekeztem leszúrni? De legallábbis gondoltam rá. Úgyhogy olvasgattam, telefonálgattam, aztán meg minden progit újra kellett installálgatnom és a végén, elment a kedvem a blog írástól, ráadásul még olvasni se tudtam, mert lehalt a blogspot, illetve embereknek mint pl. Adro rossz kedve volt, stb. Ez se az én napom felkiáltással hazamentem és jó éjfélig WOGoztam

Mai program, tíztől fejtágítás, progi szerint négyig tart. Aztán rohan haza, bevásárol, takarít, főz, este jönnek anyuék.
Holnap fodrász és diplomaosztás.
Pénteken fejtágítás folyatódik, délután utazás haza. Hétvége Családi kör, Dóri szülinap. Talán sikerül elmenekülnöm és meglátogatni a barátosnémat. Vagy nem. De legalább HBOn kódolatlan 7vége lesz, s mivel Párom most nem jön hozzánk (pénteken 10ig dolgozik, nincs kedve szombaton korán kelni és a fél napot átutazni, valamint a másik felet vasárnap, ráadásul nálunk sose tudja kialudni magát, de legalább megígérte, hogy készrefejleszti a blog motoromat), ezért aztán a TVs szobában alhatok és hajnalig behozhatom a lemaradásokat. Bár biztos valami szörnyűség lesz a HBOn is. Mindenesetre 1 dolgot már szeretnék végre látni a TVben.

Igen, a “Ketchup Song”-ot. 😀

Azt álmodtam, hogy végre felkerültem a Bloglapra. De hiába írtam ám meg, hogy én biza nőiblogger vagyok, bekerültem a Csak úgy bloggerek közé. Ehhez képest persze még nem vagyok sehol se, úgyhogy nem kell izgulni.

Nos igen, levettem a gombot, már nem powerel engem a Blogspot, ugyanis harmadik hete nem bírja a szerverén elérni, meg frissíteni a blogomat, hát most már csalásnak se használom (eddig a HTMLek copy-pastelésével szórakoztam, meg backup is volt, ha netán felelőtlenül nyomnék egy delete gombot). Adios Blogspot, felnőttem 😀

Rájöttem, hogy nem jó, ha hétfő délutánonként dolgozom. Persze klassz volt, hogy csak 2re kellett bejönni, hogy reggel két órán át lustálkodhattam az ágyban, de mire bejöttem egy halom cucc várt az íróasztalomon. Még a kedvenc blogjaimat se tudtam elolvasgatni, pedig hétfőnként mindig ír mindenki. Ha hétfő délután bejövök már csak azért se lustálkodhatok, mert mindenki már reggel kilustálkodta magát, megitta a kávéját, elsírta a bánatát a 7végéjéről, már az ebéden, sőt az ebéd utáni lustaságon és KVn is túl van és kettőkor pontosan a legszorgalmasabban dolgozik. Kinéznének, ha beállítanék és cak úgy szörfölgetnék bele a világba.

De jövő héttől a péntek lesz az esti műszakom, ami meg azért jobb, mert ha akkor bejövök 2kor, akkor nem kell semmit csinálni, mert ki dolgozik már pénteken 2kor. Nálunk ugyan nincs az az általános szabály, hogy pénteken a munkaidő az ebéddel véget ér, de azért minden sokkal lazább, mint a hét többi napján.

Ma délelőtt elmentem meglátogatni A.t és a pici fiát. A legnagyobb hír, amivel fogadott az volt, hogy reggel amikor a kórházban volt, találkozott valakivel. De top secret és hogy nem tudhatok róla. De azért persze megmondta, hogy ki az, aki babát vár, de még vagy másfél hónapig nem akarja bejelenteni senkinek. Innentől kezdve meg már én nem bírtam magammal, hogy bizony nekem is el kéne valakinek mesélni a nagy hírt. De tudtam, hogy csakis a Kedvesem lehet az, neki mondhatom el egyedül a Nagy Hírt, ő viszont estig nem lesz elérhető (tudom, tudom, bezzeg ha lenne mobilunk már rég elSMSezhettem volna neki, de ez még mindig nem ok arra, hogy vegyünk :D)

Szerencsére a párom aztán megjelent és végre megkönnyebbülhettem. Még mondják, hogy a nők nem bírnak titkot tartani. Na most már tényleg nem fogom senkinek elmesélni, de kíváncsi vagyok arra, hogy mi lesz, mert érdekes ez a fejlemény.

Megnéztük az Egy fiúrólt. Nem csalódtam benne. Sőt, a párom (javasoltam neki a Rufus nevet is, ala Dogma Igazából hosszú Rufus, de most hideg van :D) akinek alapból kifogásai vannak Hugh Grant ellen kénytelen volt elismerni, hogy nagyot alakított. Jobbat talán nem is lehetett volna találni erre a szerepre. Persze majdnem biztos vagyok, hogyha a Pop csajokat is az angolok csinálták volna meg, abban is ő szerepelt volna. Igaz, akkor Jack Blacket ki kellett volna hagynunk (na és az a Cusack fiút is mindig élmény nézegetni), de ott is megállta volna a helyét, bár akkor a szokásos riadt angol nyuszi külsejét kellett volna csak hoznia. Itt azonban végre más volt. Meg a kisrác is igazi angol tinédzser volt. Ráadásul szerencsére feliratos volt és még az is kiderült, hogy HG nem is olyan rossz énekes.
Azt hiszem, be kell gyűjtenem a Nick Hornby életművet, mert jól esne újraolvasgatni őket, és majdnem tuti, ha beállítok a könyvtárba, akkor most egy darab sincs bent belőle. Ilyenkor mindig büszke vagyok magamra, hogy a divatnál jóval korábban olvastam a regényeit. Még Bridget Jonesba is akkor futottam bele, amikor nem mindenki azt olvasott a metrón. Volt egy idő, amikor tuti láttam vagy 1 Harry Pottert, vagy 1 BJt a napi 2x-i metrózásom alkalmával.
Jelenlegi nonfiction periódusomban most éppen Rosalind Miles: Az idő leányai : a nők világtörténelme c. kötetet olvasom. És néha elmesélek belőle dolgokat a páromnak, aki hevesen tiltakozik. Nem vagyok én feminista, az biztos, viszont végre érdekelt volna már egy ilyen könyv és akkor most már legalább tudom, hogy mik azok a pontok a történelemben, amelyeket a feministák támadnak, és hogy mi az ami felháborítja őket. Ma reggel éppen a genitális csonkításoknál tartottam és le kellett tennem a kötetet, kicsit élénken tudtam elképzelni amit a fiatal lányokkal tettek. brrrrr.

Kedvenc háborgótémám a munkahelyi bögré(i)m. Vettem már néhányat ide be, volt, hogy felirogattam rá a nevemet, volt hogy direkt olyat használtam, amin az én nevem szerepel, s mivel belőlem, ha jól tudom csupán egy van az egész cégben, s nemcsak nálunk, eléggé egyértelmű, hogy kié. De vannak emberek, akik nem foglalkoznak mások tulajdonával, nem veszik észre, hogy ő(k) még 1etlen villát nem hoztak be a céges konyhába, de ha meglátnak egy új bögrét, azt elviszik. Ez történt amikor A. megjelent újra átmeneti munkatársként, mert otthon megőrült volna, hozta a maga kis bögreszét. Ami eltűnt másnapra. Rögtön tudtuk, kinél van, aki elviszi aztán mivel elfelejti visszahozni, fehalmozza az irodájában. Ment neki a levél, hogy:

Légy szíves, majd alkalom adtan a “ez itt a reklám helye” bögrémet hozd vissza! Nem tudhattad, hogy nem közös bögre, hiszen meg csak 2 hete került be a többi közé de nem szeretem, ha más is használja. Ez olyan, mintha közös törölközőt használnánk…

Ez volt tavasszal. De a helyzet nem javult. Ma reggel nem találtam a bögrémet. Majd én is azt fogom csinálni, amit az egyik csaj, aki a következőket írta ki meglehetősen keresetlenül a bögréjére:

Akkor még egyszer: Kérlek ne használd a kanalamat és a bögrémet. Inkább szólj, és hozok Neked másikat

Ez talán hatna. De lehet, hogy nem. EMke az a fajta munkatárs, aki nem köszön meg semmit, nem figyel oda senkire magán kívül.
Ugyanakkor igaz az is, hogy én kerülöm a konfrontációkat, mer sokkal jobb dühöngeni csendben a sarokban.

Tegnap este megint megnéztük a Dogmát. Adhatnék én is rá egy felfelé mutató ujjat, a’la Pumpkin. Kevin Smith filmjei közül csak a Mallratst nem láttam, valahogy nem figyeltem és elmaradt, pedig miután egy barátom barátja anno ajánlotta a Clerkst és elmentünk megnézni egy fekete fehér névtelen amcsi filmet, na azóta lehetett komálni a pasit. Most nézelődök, lehet hogy valahol valamikor majd meg lehet találni a Mallrats-t is. Csomószor fogalmam sincs, mi a neve a filmeknek magyarul, pedig valaki valahol ajánlott egy site-ot, ahol angol címmel lehet fellelni a magyarországon valaha is forgalmazott filmeket. Persze olyan mind1, mert ha valakit érdekel a film, akkor úgyis tudja miként hívták eredetileg.

Tegnapi Dóri látogatásról úgy jöttem el, hogy a kis vacak odabújt hozzám, megölelt búcsúzóul és közölte, hogy “Sze”.
Mikor otthon elmeséltem, meg is jegyezte a párom, hogy elhomályosult a látásom, s talán bizony akarok én is egyet? Hát ha ekkorát lehetne kapni készen, akkor persze 😀
Utána a hugommal elugrottunk vettünk blúzt a diplomaosztómra. Elkotyogta, hogy anyu nagy ünnepelést akar kanyarítani nekem. Jajjj.

Miért is ne folytatódjon a diplomaosztó körüli mizéria. Mert az úgy heppy.
Nem elég a kötelezo jellegű továbbképzés, Dóri szülinapja, családot nem lehet lebeszélni, hogy feljöjjön és megnézzen, nem tudok péntekre szabit kivenni csak az esti vonattal mehetnénk haza, ráadásul még az is kiderült, hogy a párom (ajánlottam neki a Renató az olasz csődör nevet) este 10ig dolgozik aznap. Csak szeretném túlélni a jövő hete, ha lehet.
Aztán úgyis kezdodik minden előlről, mert nagy fába vágtuk a fejszénket és szervezni kell, meg előadni stb.
De, hogy a nagy klasszikus, Scarlett O’Hara mondását átköltsem, ma még nem gondolok erre, majd a jövő hónapban.

Úgy tűnik Rózsa Györgynek is elfogyhatott a pénze, vagy új kocsit akar, ahogy a kollega megjegyezte, mert ma már többszedszer hallom valamilyen autószervíz reklámját a Jó napot kívánok, Rózsa György vagyok köszöntéssel.
Párom azt mondta, nem tetszik neki, hogy Keblencnek neveztem tegnap, merthogy az olyan, mintha valami ölebre használnám. Vagy találjak ki neki másik nevet a blogban, vagy maradjak az eddig jól bevált Páromnál.
Megújult a Fabyen honlap.

Hétfőn bementem a Kreatív Hobby boltba, hogy megvegyem ezévi katalógusukat. Akkor kezdtem el oda járni, amikor tavaly A-val közölte a férje, hogy legyen már valami hobbija, van egy csomó kismama, ifjú anya, akik nem otthon malmoznak, hanem felcsicsázzák a lakást, meg kreatívkodnak, szóval elhatároztuk, hogy okés akkor mi is kreatívok leszünk, mert anélkül nem élet az élet.
Mindehhez persze hozzátartozik, hogy én általános iskola második osztálya óta, onnantól kezdve, hogy jegyeket kaptunk 4 voltam rajzból és technikából, mert volt két balkezem (vagyis még mindig megvannak). Ugyan technikából később kaptam 2x is ötöst (amikor elmélet vette át a gyakorlat helyett a dolgot és DOLGOZATOT írtunk, ami magában nevetséges de akkor ezek voltak a tantervváltozások), de rajzbol egyedül a gimi utolsó rajzévében szerepelt jeles a bizonyítványomba.
Bevásároltunk rendesen. Én festettem és dekupáltam talán egy dobozt, meg néhány fa képkeretet kentem be festékkel, aztán a hugomnak szállítgattam anyagokat az elmúlt évben. Néha elkapott a vágy, hogy tényleg milyen szép is lenne feldíszítgetni a lakást, mütyüröket készíteni, vissza nem váltható, de szép alakú Voilás üvegekre üveget festeni. De a megvalósításig sose jutottam el.
Tegnap volt végre időm végignézni az újságot. Na a legújabb katalógus nem tartalmaz a tavalyihoz képest sok újdonságot. A legérdekesebb benne azomban az ajándék volt. Egy csomag, benne két kártya a legújabb lefűzhetős, gyűjtögethetős kreatív újságból. Hozzá pedig leírás, amolyan Readers Digest stílusban (“Ön már ki lett választva arra, hogy nyerjen, mert megkapta tőlünk ezt a csomagot, de ha tovább akar menni akkor…” stílusban), hogy “Ha ön ezüstbélyeget talál, azt küldje vissza nekünk 14 napon belül és akkor nem 8, de 24 kártyából álló kezdőcsomagot kaphat 490 forintért.” Persze kb 3x kellett elolvasnom, mire megtaláltam apróbetűben illetve nem feltűnő helyen, hogy megtaláljam a fontos infókat. Hogy aztán 990 forintba kerül majd az előfizetés stb. Mondjuk azt nem tudom, hogy fogják tudni leellenőrizni, hogy én hány napon belül küldöm vissza a cuccost, mert sehol sincs dátum a vásárlásról.

Tök jó Suematra élményeit olvasni, mert nosztalgikus leszek tőle. A Fitness terembe anno nekem is külön el kellett menni oktatásra, pedig mondtam, hogy a társaim, akikkel a közös edzésre járok már voltak, meg úgyis jobban értették amit elmagyaráztak nekik de nem, nem ott kellett lennem. Engem valami nagyon jóképű pasi vezetgetett körbe, ültetett fel mindenhova hogy próbálgassam ki a herkentyűket, közben meg magyarázgatta, hogyan vegyek levegőt amikor meghúzom az evezőlapátot. Ennek megfelelően persze végig hallgattam mint a kuka, zavarban voltam és leperkáltam az X fontot a bevezetőért.

Természetesen tovább tartott a megbeszélés, ahogy lenni szokott. Mindenesetre kedélyes és jókedvű volt. De nem is itt tartottam az előbb.
Amikor háromnegyed tíz felé elindultam, alaposan fel kellett öltöznöm. Nem akartam a nemrég vett vadiúj őszi cipőmet rögtön a mai esőnek kitenni, ezért aztán előszedtem a bakancsomat, merthogy az úgyis jobban vízálló. Na meg persze átkoztam magam azért is, mert tegnap mégse vettem széldzsekit. Szóval engem is elővett a Bridget Jones effektus (Belle-nek különben is könnyebb dolga volt, mert csak a fehér blúzát meg kötényruháját kellett viselnie). Sose vagyok felkészülve ruhailag az éppen ránktörő természeti katasztrófákra. Aztán leakasztottam az ernyőmet és nekivágtam. A metrókocsik csurom vizesek voltak, ugyanis Kőbánya és a Határ út között bőven becsapott a víz, ezért volt az, hogy mire én felszálltam, még mindig volt egy csomó vizes ülőhely. A Deák téren aztán már olyan mértékben ömlött a víz, állt a forgalom mindenfelé, hogy én már le is tettem arról, belátogassak a bankomba. Amíg bejöttem a farmerom ígyis ugyis elázott, még szerencse, hogy most már beüzemeltem a hősugárzót ami ontja a meleget a lábamra. És a pulcsimat is meg tudom melegíteni. Fene, mennyi ruha.
Most látom azt is, hogy a blogspoton maintenance van. Vajon ez azt jelenti, hogy lehet majd rajta editálni végre a templétemet? Persze már nem akarok visszamenni oda, és ha minden jól megy, akkor a hétvége után leszedhetem a powered by Blogger képet is.

Igen, a mintha dézsából öntenék a teljesen helyes kifejezés erre a reggelre.
Ma ugye csak 11re kellett volna jönnöm, beterveztem, hogy reggeli mosás után bankba megyek meg postára és időben bekocogok a 11kor kezdődő megbeszélésre. Reggel kiélveztem, hogy most én maradhattam tovább az ágyban, míg a Keblencemnek fel kellett kelnie.
Aztán a gép munkája alatt kicsit WOGoztam (biztos, hogy nemcsak az az oka, hogy a HMMIV nem lopta be magát annyira a szívembe, hogy az otthoni gép enyhén lassabban kezeli a grafikáját), majd teregetés és irány a belváros.
Ezzel kezdetét vette a kaland.

Állítólag a Bridget Jones második részében George Clooney lesz az a színész, aki magát alakítja, elvéggre Colin Firth már Mark Darcyt játsza. Legalábbis ez szerepelt, az IMDB mai hírei közt. Csak azt nem tudom, hogy Clooneyval milyen részletet érdemes vissza-vissza nézni a videón. Azt hiszem, hogy ő nem ugrált levetett inggel semmilyen patakba. Sőt, semmi félmeztelenkedés nem jutott eszembe Georgeról, csak a félrehajtott feje, meg a mosolya ahogy Hathaway nővérre nézett. Persze lehet hogy Bridget arról fogja kérdezni, hogy mennyi mesterséges tömítés volt a Batman bőrruhája alatt 😀

A hétvégi Népszabadságban olvastam egy cikket, amelyben a megdöbbentő az utolsó mondatok voltak. A nagyszülők elutasították az unokájukat, nem veszik magukhoz, a szerencsétlen gyereknek, aki 9 évesen megszökött otthonról és amikor megtalálták kérte, hogy vigyék inkább nevelőotthonba, ők nem adják meg az esélyt, hogy eseetleg más legyen mint a szülei, másképp nőjön fel, lásson mást is, érezzen mást is. Pedig megtehetnék.
Én nem ítélkezhetem persze felettük, nekem nincs gyerekem, unokám. Ha valaha is lesz, szeretném ugyanazt mutatni, adni nekik, mint nekem a szüleim. Mert úgy kereken lehet látni a világot, mert nagy tanulmányok és hozzáértés nélkül is tudom,, tapasztaltam, hogy ez fontos.

Ez volt a nyálas rész 😀

kolleganő éppen most közölte, hogy olyan Karácsonyi hangulata van. Esik az eső, délután 3kor félhomály van és illatos teákat iszogatunk. Ez utóbbit azért, mivel a dolgozók fele a nátha és influenza különböző fázisában leledzik. Én még tartom magam, de ki tudja meddig. Bár rendszerint akkor szoktam elkapni az influenzát, amikor mindenki más már régen kilábalt belőle. Valószínűleg a maradék bacilusok maradnak nekem.

Tegnap hazafelé beugrottunk a postára, hogy felvegyük a csomagunkat. Természetesen hiába írta rá a kézbesítő, hogy a három utcával odébb levő postán este nyolcig megkapjuk, ott aztán kiderült, hogy az irányítószámunk miatt egészen máshova tartozunk. Na ez mondjuk érdekes, mert eddig az összes utánvétes küldeményt (útlevél, nyakkendő, fehér ing, befőtt) itt vehettük át. Sebaj, mondta a postás, a 3as villamossal hipp hopp oda lehet érni a Szent László téri postához. Na persze a 3as villamos késett. Köbánya központjában leszállva először nem találtuk a póstát, aztán megláttam, hogy van aluljáró, ahol ki lehet szabadulni a járdaszigetről. Alig indultam lefeleé az aluljáróba, közöltem kedvessel, hogy Na ez az a sötét alagút, amin keresztül én nem fogok menni és feljöttem. Tipikusan az a látvány volt, amit az ember ha a moziban találkozik vele tudja, hogy utána valami szörnyűség fog történni (vagy csak periférián élő koldusok támolyognak elő a sötétből, direkt a néző megijesztésére). Akkor rohanjunk át a soksávos úton. Első körben megtaláltuk ahol VOLT a posta. Az óra ketyeg. Találkoztunk egy párral, akiktől megkérdeztük, hol a Posta. Megmutatták, hogy a túloldalon. Újabb ralli a soksávos úton. Aztán futva megkerültünk egy hatalmas gödröt, mert persze csak a másik oldalról volt bejárás a postára, ahol éppen 1 perccel 8 előtt a biztonsági őr be akarta zárni az ajtót. De ltáva hogy futottunk, hogy lihegtünk, hogy kétségbe voltunk esve (mert akkor ma kellett volna korábban kelni és postára menni,, tömegbe sorban állni stb.) és beengedett. Megkaptuk a csomagot, hazamehettünk. Hálásak voltunk. Éljen.

Nah a Velvet miatt megint nekiálltam női lapokat nézegetni. Rég jártam a Nőklapjánál, havonta 1x szoktam megfejteni az összes rejtvényüket, hátha kapok valamit, de eddig még nem volt szerencsém. Mindenesetre most éppen sikerült kibogarásznom, hogy Gesztenyefa vagyok, valami ír fa horoszpók alapján.

Született diplomata. Sajátos igazságérzete van. Nagy idealisták születtek ebben a jegyben. A szükségben mindenét képes odaadni, annak ellenére, hogy a birtoklás nagy jelentőségű a számára. Takarékos, sőt olykor szinte fösvény. Önmagával szemben nagy igényeket támaszt. Minden jegy közül a leghűségesebb. Sőt, a legszenvedélyesebb is. Ehhez azonban teljesen biztosnak kell lennie abban, hogy a másik is szereti. Könnyen megsértődik, és ilyenkor elvonul. Ezért nem talál egykönnyen megfelelő partnert magának. Ha szeret, csak egyszer igazán. Ha már egyszer választott, szép otthont, népes családot akar maga körül. Féltékenysége határtalan, dühe ugyanúgy. Ahhoz, hogy hivatásában sikeres legyen, békés, kiegyensúlyozott otthoni körülményekre van szüksége.

Megfigyeltem, bármely jellemzést is kapom, bárhol tuti van benne legalább egy jellemvonás, amiben tényleg magamra ismerek. Szóval nem lehet elmenni mellettük. De biztos ezt is akarják. Elvégre én is bedőlök nekik. Pedig azért már ismerem magamat annyira, hogy nagy meglepetéseket NE okozzanak ezek a dolgok. Csupán 1x lepődtem meg, amikor az jött ki, hogy Rachel vagyok a Jóbarátokból 😛 Igazán hízelgő, de hát a súlycsoportomról nem kérdeztek, és hát mert akkor nem tudtak volna kihez társítani.

Na szóval megjött a boríték…
Dobpergés, kinyitottam.
És 5.1% fizetésemelést kaptam. Hurrá. Akkkor most tartok ott ahol tavaly ilyenkor, vagyis inkább szeptember 11 előtt. Merugye USD alapú fizetésnek ez az átka. Istenem a régi szép idők, amikor 280 Forint volt még hónap végén is a dollcsi. Na azok elmúltak.
Tudom, hálátlan vagyok, meg nekem semmi se elég. DE. Három évvel ezelőtt a Főnéni azt mondta, hogy nem tehet engem magasabb pozícióba és több pénzet se adhat nekem, mert nincs csak főiskolai végzettségem. Szerezzem meg az egyetemit. Megtettem. Fizették, volt szerződésem meg ilyen. Közben nem mehettem el akkor szabadságra, amikor akartam, merthogy nekem könnyű, én járok iskolába. Vannak ígéretek, hogy megkapom majd a jelenlegi rendszeradminisztrátor állását. De nem hiszem, hogy a fizetését is 🙁
És akkor tényleg örökre lőttek a Bulgráiai nyaralásnak.

Jajj nem is írtam a legújabb fejleményt a diplomaosztóval kapcsolatban. Mikor van a következő kötelező jellegű továbbképzés? Természetesen október 2,3,4. És ebből mely napokon van az, amin nekem KÖTELEZő ott lennem, Természetesen október 3-4, amikoris szabit akartam kivenni, hogy diplomával a zsebben hazamenjek Dórit ünnepelni. Mer az élet nem az egyszerűségéről híres.