Természetesen Babszem keddtől már egész jól van, sőt tegnap különösen fel volt dobva attól, hogy apa is otthon maradt betegeskedni. Nekem is kapart a torkom, de úgy tűnik, ennyivel megúsztam. Tegnap anyu is hazament, ma együtt vannak hát a fiúk mind a ketten már egész meggyógyulva, s a gyerek különösen örül, hogy még 3 nap vár rá amikor együtt lesz az egész család.

Most hogy már meggyógyult és a frontok is elmúltak meg a szülők is kéznél vannak, végig is aludta az éjszakáját rendesen. Nem kellett magunk közé venni. Ilyenkor én is mindig kisimultabb vagyok. Sőt mai extra jóhír, megkaptam nem csak a fizetésemet is, de még az adóvisszatérítésem is megérkezett. Pontos összegeket nem tudok, hogy melyik mennyi (euro alapú fizunk, plusz most még esti meg hétvégi műszakom is volt, az adómat a cég csinálta és a lakáshitel meg a biztosítás mellett még tuti a gyed miatt is járt nekem valami), de most már tuti megvan miből megyünk nyaralni.

Szombaton komoly expedíciót indítottunk Tiszavasváriban: rövidnadrágot találni a fiúknak, nekem meg valami pólót. Babszem le se tagadhatná, hogy apja fia, elég hamar megunta az egyik helyről a másikra való mászkálást, esetleg sokkal jobban élvezte, hogy a lottózó ablakából nézelődhetett. Aztán volt olyan turkáló, ahova be se jöttek velünk (anyósjelölttel képviseltük a női frontot), pedig az már az utolsó előtti bolt volt. Amikor kijöttünk, nem is találtuk őket, gondoltuk, hogy visszamentek a kocsihoz, esetleg a parkoló melletti játszótéren majd összefutunk, de mi azért még az utolsónak kiszemelt üzletbe benézünk.

Aztán megláttam az embereimet, a kisebbik egy rózsával a kezében szaladt felém. Át is adta, kaptam puszit, megköszöntem neki is, meg az apjának is, aki közölte, az egész Babszem ötlete volt. Bement a virágboltba, mondta, hogy anyának szeretne venni virágot. Mondjuk a kiválasztást meg a fizetést az apjára hagyta. 

Meghatódás on.

A nők tényleg nem a férfiak miatt járnak fodrászhoz, szépítészhez, csinoskodnak stb. hanem hogy a többi csajt egye a penész. Eddig csak a női kollegák dícsérték meg az új frizurámat (amit nem aludtam el), a pasik észre se vették, pedig elég feltünő.

Ja és itt az idő, hogy ismét felidézzük, miért is olyan jóképű a gyerek:

A kép még szombaton készült, a Combinón útban a Millenáris felé. Biztosítok mindenkit, hogy az alany az előtérben azóta se változott. A hátsó viszont megborotválkozott.

Múlt héten szabadnapos volt hát a gyerek, de ma már mentünk bölcsibe. Kezdődött tehát a hét, indult az első munkanap.
A hétvége nyugiban telt, nem utaztunk sehova, nem jött hozzánk senki, mi mentünk Millenárisra, combinóztunk, lufit vettünk meg fenőkövet. Vasárnap volt újra fagyizás, Babszem immár nagyon profin nyal, nem is maszatolta össze magát.
Szombaton összeszerelte az ember a trampolint (születésnapi ajándékom), ami egy kicsit nagyobb, mint számoltuk (vagyis mindig több helyet foglal el az ilyen, mint elsőre gondolná az ember) és nem lehet azért annyira egyszerűen szét meg összeszerelni, de határozottan szállítható. Na és határozottan jó mozgás ugrándozni rajta. Eddig persze leginkább Babszem használta ki, na de azért a napi 15 percet szeretnénk bevezetni. Azt mindenhol javasolják.
Vasárnap délutáni alvásból meg azzal kelt fel a csemete, hogy mondogatta: Nem jó az internet, apának meg kell szerelni. Még benn feküdt az ágyában, magához térőben motyogta, félálomban, mi meg kinn vigyorogtunk a nagyszobában, hogy mi is foglalkoztatja őt ébredéskor. Ugyanis mivel be volt állítva a House töltése, nem tudott Mesetv-t nézni. Ezt legegyszerűbben azzal tudtuk elmagyarázni, hogy nem jó az internet.
Egyébként a mesetévén már van Mazsola és Tádé meg Mikrobi is. Igaz nem az első részek, s még mindig főleg Frakkot néz a gyerek (bár most újra kezd visszaszokni Shaunra is).

Ma délelőtt bevásároltam, tornáztam, elmentünk a trampolinunkért, ami a szülinapi ajándékom volt, csak nem érkezett meg időben, most meg bejöttem a munkahelyemre pihenni. Mert este 10ig ügyeletes leszek.

Talán két hete volt, hogy amikor Babszemmel a könyvtárban jártunk, kivételesen nem csak rohangászott és meg akarta hekkelni az összes katalógusgépet, hanem talált magának egy Boribon és a hét lufit, kihúzta a gyerekkönyvtár kis asztalánál lévő széket, leült és lapozgatni kezdte a könyvet. Meg olvasni. Hangosan. Minden oldalnál szépen elmondta, mi van rajta. Aztán korrektül fordított és jöhetett a következő etap. A mellette lévő kis asztalnál egy kisiskolás lány elkerekedett szemmel figyelte. Én meg szépen elérzékenyültem: milyen okos a kisfiam.
Random tud idézni a kedvenc könyveiből hosszú részeket. Tegnap este lefekvéskor, mikor már túl voltunk az összes meseolvasáson, a napi események elmondásán és Romhányin, Babszem még nem akart aludni. Előkereste a Vidám meséket, és a sötétben lapozgatva elmondta az első két sztorit. Aztán feladta, mert nem találta meg lapozgatva az Okoska botocskát.

Már régóta nézegetem, meg néha jelentettem én is arról, amit láttam a metrókon, villamosokon, de még sose írt fel engem senki a Mitolvasra. Pedig múlt héten nagyon vicces könyvem volt, egy tizenéves kissrácot teljesen lenyűgöztem vele.

Sajnos a Segítsütis licitáláson nem voltam elég jó, arról lemaradtam, nem szereztem süteményt senkitől, de azért a segítsütis füzetet megrendeltem én is ma pedig elmentem és átvettem. Nagyon szép kiadvány lett, jó így egyben olvasni a recepteket, mert volt pár, ami felkeltette az érdeklődésemet és talán ki is próbálom. Egyébként gyorsan, van még vagy egy tucat, darab,  ha valaki szeretne belőle és segíteni is akar a Lea Anyaotthonnak, akkor rendeljen!

Tegnap délután azért a biztonság kedvéért elvittem Babszemet az orvoshoz, aki megállapította, hogy valami vírust szedett össze. Enyhe lefolyás, már akár szerdán mehetne is bölcsibe, ha elmúlik a láza (és az már tegnap se volt). De mivel ma jött a nagymama és tud maradni péntekig inkább majd hétfőn megy vissza. Úgyhogy most mindenkinek jó dolga van.

Lassan elveszíti itten napló jellegét a blogom. Pedig nem kéne hagyni, mert olyan szépen van benne az elmúlt 7 év. De tudom a 7. év minden kapcsolatban necces, lehet most ránk is ránk jár a rúd azért van hanyagolásban az igazi napló jelleg. Pedig ez lenne a lényeg. Legalábbis nekem.

Gyorsan összefoglalnám hát, ami az elmúlt hétből kimaradt a hosszú hétvége után. Amit ugye Kanizsán töltöttünk, de még kimentünk Balatonszerénybe is, ahol délelőtt nagyon hideg volt, szinte megfagytunk a villában, de aztán délutánra kisütött a nap és Babszem is tudott randalírozni az utcában még kint lévő gyerekekkel, például az unokatestvéreivel. Hazafelé sikeresen belefutottunk az M7-en lévő balesetbe, így 2 helyett 4 óra alatt értünk fel Pestre. De legalább a városban nem volt már forgalom.

Kipróbáltuk a héten a ph csoda-féle 10 napos tisztítókúrát. Lugosításba kezdtünk hát. Amit az ember egy ideje már csinál, de most én is beszálltam mellé. A második napnál megállapítottuk, hogy ez a világ legrosszabb kúrája, kicsit átalakítottuk a recepteket, az enni és innivalókat. Sőt, a párom még tovább lazított és ő már a hétvégén be is fejezi az egészet, neki ugyanis már nem kell fogynia tovább, nincs már zsírtartalékja. S bár ő volt lelkesebb az elején, megbeszéltük, hogy ez az étrend egy rakás kaki. Ugyanitt Ph Csoda fogyás könyv eladó.

Babszemmel minden délután még vagy két órát motorozunk-játszóterezünk, mielőtt hazatérnénk. Úgyhogy estére mindenki kellően fáradt. Munkahelyen jöttek nagy ellenőrzések, volt sajtótájékoztató, szerencsére mindenből kimaradtam. Viszont körbe vagyunk kerítve porral, egyrészt folyik az útfelbontás, másrészt egy szomszéd házat újítanak fel teljesen és néha zárt ajtó-ablak-ház ellenére is délutánra minden tiszta por lesz. Nem vagyok egy kényes fajta de néha bizony még én is nehezen veszek levegőt az irodába. Olyankor mindenki migrál valahova máshova.

Ma kimentünk húgomékhoz Délegyházára, amit Babszem roppantul élvezett. Főleg, mert kint a kertben mezítláb lehetett. Éppen tegnap láttunk egy lányt, aki levette a cipőjét a játszótéren a homokban és zokni nélkül mászkált, gyerekünket alig bírtuk lebeszélni, hogy kövesse a példát. Megállapodtunk vele, hogy majd nyáron a Balatonon, meg a nagyiéknál lehet mezítelen talppal létezni. Ma reggel ezek is voltak az első mondatai, hogy majd nyáron megyünk nagyiékhoz, meg a balatonra és lehet mezítláb lenni. Úgyhogy a mai nap igazi bónusz volt számára.

reggel van, az idő napos. Mindenki tudja, ma én vagyok a szülinapos.

Ma már nem Halász Judit, hanem az Alma a menő. 

Öreg, öreg, öreg. Pom poropopom pom

Már a videó végén is hallható az Ez mi bót? kérdés. Ami az Ez mi volt?-ot takarja és jelenleg mindenre alkalmazza a gyerek. Elsősorban hangokra és cselekvésekre. Madárcsicsergés, kutyaugatás, kukásautó stb. Volt már egy este Ez mi? is, amikor a pohártól kezdve a konyhaszekrényen át mindenre rámutatott és meg kellett magyarázni.

Kis magyarázat a főműsor előtt: anyu tanította be a verset és nagyon siettek előadni, úgyhogy nem várták meg mire a párom beizzítja a kamerát, ezért az eleje lemaradt. Ja és mindenki pizsamában meg kócos hajjal van még. Igen, azt is tudjuk már, hogy nem május 2 volt, majd kijavítjuk de első körben örülök hogy kész van róla a videó.

Anyák napja from Lobo Tómia on Vimeo.

Persze én mindig azt hittem, hogy nem leszek egy állandóan elérzékenyülő fajta anyuka. S az elmúlt két anyák napját meg is álltam könnyek nélkül. De a mostanit már nem, mer biza cseppent egy-kettő, mikor vasárnap reggel Babszem elszavalta az "Az én szívek kis óra"kezdetű szösszenetet és adott egy cserepes virágot.