Már korábban elhatároztuk, hogy ezt a hosszú hétvégét anyuéknál töltjük. Ha az idő engedi, még a Balatonra is kimegyünk. Tegnap délután indultunk útnak. Persze nem csináltuk egyszerűen a dolgokat. Elhoztam az autót, tankoltam, mosattam, matricát vettem, aztán összepakoltam és még az orvoshoz is elmentünk. Ahol tiszta ideg lettem, mert nem találtam parkolót, ugyanis a közeli gimnáziumban ballagás volt én meg az ilyenről hajlamos vagyok megfeledkezni. Ráadásul oda úton belementem az előttem lévő kocsiba. Vagyis csak koccantunk, mindkettőnknek a műanyag lökhárítója sérült meg, mert épp csak a fékezésben volt köztünk fáziskülönbség. Úgyhogy csak kiszálltunk, megnéztük a kárt aztán ő legyintett, én megnyugodhattam és mehettünk tovább. De legalább most már én is tettem egy kis kárt a kocsiban, mert eddig a párom húzta meg párszor, a nővére meg az ismeretlen Fordos.

Dokihoz meg azért vittem el Babszemet, mert még mindig folyik az orra. S ez már két hete tart, de igazán még mindig semmi komoly baja nincs. Sőt a héten anyu, aki vigyázott rá teljesen meg volt elégedve az evésével, meg jó nagyokat is aludt, szóval az orrfolyáson és egy kis köhögésen túl, ami egyértelműen a váladékainak köszönhető semmi gond, de azért ez mégis kicsit hosszú időnek tűnik. A doktornéninél volt persze hiszti, csak miután kikövetelte magának a matricát akkor nyugodott meg Babszem, aztán még vissza is szaladt párszor a vizsgálóba, miután elszabadult én meg még meghallgattam az intelmeket és jó tanácsokat.

A városból való kijutás nem volt egyszerű, de még így is 45 perc alatt kiértünk az autópályára, ahol aztán a jobboldali sávban lehetett jobban haladni Fehérvárig, mert mindenki a balban ment vagy 110el. Szerencsére miután felvettük a páromat, átadtam neki a volánt mert neki ilyen körülmények közt jobban megy a vezetés, mint nekem, így azért sikerült egész jó tempóban haladnunk. Siófok után meg szinte senki se volt már, szokás szerint. Ami meglepett, hogy Kanizsán milyen hűvös van: én persze nem erre készültem, hanem olyan tavaszra, ami Pesten is volt, úgyhogy nem hoztam pl. vastag nadrágot az embernek. 

Anyu szerint a vidéki levegő majd meggyógyítja Babszemet, lám egész úton, hogy elhagytuk a fővárost egyszer se kellett megtörölni az orrát. Remélem a hétvégén tényleg sikerül őt kikúrálni, de most keményebb leszek és orrcseppel is harcolni fogok, amit a gyerek nagyon utál. 

Most már mindenkinek van twitter accountja is. Én már egy ideje próbálkozom vele: azt még értem, hogy írogassak bele rövideket, de a sok üzenetet egymásnak már tökre nem tudom követni. S aki követ vagy 1000 embert az hogy csinálja? Félmásodpercenként olvasgatja mit írnak mások? Tudja követni? Ha igen, mást nem is csinál életében?

Most anyu vigyáz Babszemre, mert még mindig dől az orra és úgy meg nem jó bölcsibe vinni. Kicsit kombinálni kellett, hogy jön össze a vigyázás és felmerült, hogy a szüleim magukkal viszik 4 napra, mi meg csütörtök este megyünk majd úgyis Kanizsára, szóval 3 éjszakát kellett volna ott kibírnia. Én még hajlottam volna is erre a megoldásra, de a párom szerint, ha már 2 és fél éve nem volt tőlünk külön a gyerek, nem rögtön 4 nappal kéne kezdeni. Ha egy nappal előbb viszik el, az nem gond. De felhozta példának a volt főnökét, akinek levitték a nagyszülőkhöz a kisfiúkat egy hétre, amikor beteg volt és a gyerek utána vagy egy évig nem akart elmenni a nagymamáékhoz. Kicsit fordított volt a szereposztás: elvileg az anyák ragaszkodnak jobban a csemetéikhez és válnak el tőlük nehezebben. Hát nem nálunk.

Úgyhogy anyu feljött, elhalasztva a fogorvosát. Egyébként azt mondta, hogy sose bocsátja meg nekünk, itt van a 2 és fél éves gyerek, már 2x volt könyvfesztiválon, bezzeg állatkertbe még nem vittük el:)

Ma délelőtt elindultunk hát a Könyvfesztiválra. Már a kezdet izgalmasan alakult, ugyanis a villamosról leszálltunk 1 megálló után, mert kiderült róla, hogy garázsmenet, úgyhogy Babszemnek megvolt a mantrája amit mondogathatott.Úgyhogy bele volt szőve a könyvfesztivál, a villamosról buszra átszállás valamint, hogy majd keres laptopot amin dolgozhat, de ha mégse, akkor majd otthon számítógépezik. Szépen elszórakoztatta az előttünk ülő hölgyet. 

A Millenárison aztán kettéváltunk én körbenéztem, gyerek meg az apjával szaladgált, halakat nézett és Kaláka koncertbe is be-beszállt, néha átfutott a színpadon, meg olykor, ha ismerős dalt énekeltek tátott szájjal hallgatott. Már pár hete nézegetem, hogy újból kiadják Marék Veronika felelgetős könyveit, amelyek közül nekem a gyümölcsös volt a kedvencem, de az még nem jelent meg, viszont van egy, amit nem ismertem, A barátságos harapófogó, amit fel is tettem Babszem kívánságlistájára. Erre a Móra Kiadó standján látom ám, hogy Marék Veronika dedikál, úgyhogy azonnal megvettem a kötetet és alá is írattam, valamint megtudtam, hogy jön a Hol terem a sok gyümölcs is, csak azt még át kellett dolgozni, mert a 70es évekhez képest jött még jó pár új termény. Ranschburg Jenőt is láttam, de hozzá nem mertem odamenni:)

Hazafelé Babszem már nagyon fáradt volt, kis híján elaludt a játszótéren, ahova még be kellett ugranunk. Miután lefektettük, a párom kérdezte, talán a karszalagot meg akarom tartani? Mondtam, hogy á, csak azt hittem, korábban hazaérünk és még vissza tudok menni Ulickajához, aki 2től dedikál. De már 3/4 3 volt és elvileg csak 2 órát szán aláírásra. Az ember szerint simán odaérek, úgyhogy bíztatására visszasiettem, vittem Szonyecskát és 4 előtt tényleg ott voltam. Megvettem még Kukockijt és a két könyvvel álltam sorba. Sajnos valaki éppen nagyon lefoglalta az írónőt, a tolmácson keresztül vele beszélgetett, úgyhogy elég személytelen volt, csak aláírta a nevét, pedig még azt is mondtam, hogy "спасибо". De a lényeg, hogy megszereztem amit akartam.

Pénteken ügyeletes voltam, azaz 10ig dolgoztam, utána indultam csak haza. Az esti program tehát az emberé volt. Aki mindent teljesen jól csinált, nem volt semmi problémája Babszemmel, leszámítva pár nézeteltérést, hogy mégis merre menjen a motorozás. Mondjuk azt mondta, hogy a gyereknek valószínűleg már elege volt a nagymamából, ráadásul a héten keveset lehetett az apjával, így a péntek esti édes kettes nagyon feldobta. Simán megvacsorázott, fürdött, 2 Thomas után kérte a Huba mesét és hamar elaludt. Ráadásul végigaludta az éjszakát is.

Na persze van egy kis plussz is: Tájpájterek. Ugyanis megnézték többször is az X-wing vs. The Tie Fighter introját, úgyhogy már Babszem tudja hogy vannak csillagrombolók, iszkbingek és tájpájterek. Be kell szerezni egy szinkronos Csillagok Háborúját, mert csak a feliratos változat van meg, hamarosan nézhetjük azt is. 

Teljesen jól kitaláltuk a mai programot. Délelőtt vásárolni megyünk, jó magyar szokás szerint: hétvége-család megy a plázába. De igazából tényleg meg akartam nézni végre egy Decathlont, meg kipróbálni a gumiasztalt amit venni akarunk. Babszem nagyon élvezte a különböző sátrakat, hogy felmászhatott az edzőgépekre, 3 kerekű biciklizhetett (bár úgy hajtotta, mint a motorját), labdázhatott stb. Ahhoz képest, hogy a végén csak 3 dolgot vettünk sokáig voltunk ott, ugyanis valamiért nem bírtak csak 2 pénztárat üzemeltetni, s mindegyik előtt kilóméteres volt a sor.

Aztán még nadrágot és övet akartunk venni az embernek, de olyan nem volt, amilyent kerestünk, úgyhogy gyors ebéd után (végre Babszem is tudott velünk falatozni, nem volt külön bébiétel, tunkolt kenyeret meg sültkrumplit a sárgaborsó főzelékébe) hazajöttünk, alvásidő volt. Gondoltam két órát pihen a gyerek aztán kimegyünk a Könyvfesztiválra mert én nagyon szeretném ha Ulickaja dedikálna nekem. Tavaly Ellis nem érdekelt, de most vittem volna Szonyecskát meg gondoltam megveszem ott a Kukockijt vagy az új kötetét és aláíratom. De aztán a gyerek és az apja 4 órát aludtak. Még 4 óra felé reménykedtem, hogy sikerül az ügy, de végül 6-kor keltek fel. Mire kiértünk volna, Ulickaja már befejezi az olvasókkal való kontaktolást. Egyedül meg nem mehettem el, mert Babszem utálja, ha felébred és nincs ott az, aki lefektette, de legalábbis előtte nem szól arról, hogy el fog menni. 

Úgyhogy a Könyvfesztivál holnap délelőttre marad, az meg majd kiderül, hogy Ulickaja belefér-e.

Épül itt az V. kerületben a Belváros új Főutcája. Miután ősszel a gázosok miatt volt dugó és nem lehetett parkolni most az egész október 6. utca le van zárva, egész nap megy a légkalapács, száll a por, szóval amit akartok.

Ma reggel azon voltam elképedve, hogy az utca elején, a József Attila mellett, ahova még bejárhattak a rakodóautók, 3 sátor áll. Szól a kellemes szalonzene. Csinos pincérek terítenek asztalokat, virágdíszek várakoznak az egyik pavilon alatt. Mintha valami előkelő bankett, esküvő stb. készülődne. Lóg a lába az esőnek, hatalmas a szmog, döng a légkalapács. Biztos klassz lesz majd.

Azt meg nem is írtam, hogy most megint otthon van Babszem. Sejtettem én, hogy 4 heti bölcsi már sok és valószínűleg múlt csütörtökön megfázhatott a manó. Hétvégén folyt az orra, kis köhögés, kis hőemelkedés, nagymami feljött hát vigyázni rá. Úgyhogy a héten otthon van, majd hétfőn megy újra közösségbe. 

Vasárnap megkaptam tőle életem első bókját. Délután elmentünk a parkba, rajtam volt a napszemüvegem és a gyerek kijelentette: "Ana jól néz ki" Mondjuk vagy 3x kellett elmondania, mire megértettem, mit szövegel vigyorogva, de utána megkapta a maga ölelgetését, csókjait. Egyébként alig 2 hete mondtam neki, hogy néha mondhatna szépeket anyáról is, ne csak apáért rajongjon ennyire feltűnően. S Babszem szófogadó gyerek, csak időt kell adni neki.

Úgy 3-4 este óta Thomas meg Huba kalandjai mellett Romhányit szoktam még mondani Babszemnek. A Bűnbánó elefánttal kezdtem. Tegnap este már ő sutyorogta el magának az egész verset.

Jöhet a kedvencem, az Egy költői vénától jól becsípett bolha, önéletrajz regényét nekem mondta tollba

Jövő hónapban lesz Babszem két és fél éves és alig várom, hogy elmondhassam: Van egy méter gyerekem. Mivel most 97-98 cm között van, lehet, már a nyáron lesz ennyim. Súlyra is a 15 kg tűnik konstansnak. Nehéz. De néha még fel kell venni. Kéri is, meg vannak helyzetek amikor elvárja, illetve így szoktattuk.

Dumál, dumál, dumál. Ez a legfőbb dolog, amit mostanában csinál. Kíváncsi vagyok, mennyire marad ily beszédes később is. Mert most mindent szavakkal kísér, s ismételgeti különböző variációkban, amiket mondunk neki. Néha nem is tudom, jó-e ha visszamondom amit tőle hallok, mintegy jelezve hogy megértettem illetve hogy hallja jó kiejtéssel is a szövegeit, mert azért még néha totózni kell, miről is van szó. Azért szövegértésben határozottan én vezetek:) Bár néha nekem is meg kell hallgatnom vagy kétszer amit Babszem mond, aztán tudom lefordítani. De többnyire beugrik, miről is lehet szó.

Ami még nagyon figyelemre méltó, az a közösségi viselkedése. Mondjuk mikor megyek érte, a bölcsődében még mindig inkább magában játszik, vagy a gondozónőket szórakoztatja, de a játszótereken már próbál csatlakozni másokhoz, figyeli, mit csinálnak a nagyok, utánozza őket és szeretne velük játszani. Az unokatestvéreitől se zárkózott el, amikor találkozott velük, határozottan interakcióba lépett velük, sőt volt, hogy ő kezdeményezett. Nagyon örülök, hogy sikerült bejuttatni bölcsődébe, mert rengeteg pozitív fejlődést tapasztaltam nála, amit egy az egyben annak tudok be, hogy közösségbe jár.

Most hogy tél után a nyár jött, mikor megyek a gyerekért a bölcsibe még koránt sincs vége a napnak. Eddig is kellett motorozni, de most már megvan, hogy hova és miért. Cukrászdába, fagyizni. Ezt a múlt héten a nagyival is eljátszotta, úgyhogy most már egész ügyesen nyalja az egy szem gombócát, ami eddig vanília volt, de miután tegnap meg tegnapelőtt belekóstolt az én csokivariációimba is (mon cherry meg Mozart fantázianév) ma már "barda" fagyit kért. S meg is ette. Ugyan utána el kellett mennünk a Patakyba megmosakodni és még este is találtam fagyi pöttyöket a bőrén (pólón keresztül kapta), de nagyon élvezte az egészet.

Ma ráadásul újítottunk. Elmentünk az Óhegyre, kihasználva, hogy bevásárlás miatt elővettem a kocsit, nem kellett magunknak megtenni a hosszú utat. Először ott akartunk fagyizni, de még nem volt nyitva a csősztorony. Motorozás közben pedig a gyerek talált egy nagy óvodás korú triót, akikhez megpróbált csatlakozni, amint játszottak. Ez kimerült abban persze, hogy körülöttük keringett, utánozta őket meg néha kiabált nekik, aztán már önállóan próbálta csinálni amit a nagyfiúk. 

Ez az élmény annyira vele maradt, hogy esti mesének is ezt követelte többször. Aztán amikor mondtam neki, hogy most már aludjon, közölte, hogy Nem! felemelte a kezét és horkolni kezdett.

Illusztráció az utolsó falat fagyi után (telefonnal készített kép):

Tegnap lefoglaltuk a jegyeket: július 22-29 Stockholm.

Miután a múlt héten kedden feljött anyósjelölt engem ápolni, meg Babszemért menni a bölcsibe és utána jót motorozni/játszóterezni vele, pénteken már nem vittük el a gyereket a kolhozba. Addigra már én is járóképes voltam, úgyhogy összekészülődtünk és délután leutaztunk Vasváriba Húsvétozni.

Babszem teljesen odavolt, hogy ismét jó idő van és lehet locsolkodni, úgyhogy ki se lehetett robbantani a kertből. A kutyával továbbra is csak kerítésen keresztül volt hajlandó barátkozni, de nagyon örült amikor kandúrozásból hazatért a Benji cica és őt lehetett dögönyözni meg simogatni. Megvolt idén is a lábfrász, mert vendégségben ő is utánozni akarta a nagyobb gyerekeket és felnőtteket, akik capoieráztak, elesett és kibicsaklott a bokája. Ezt azért két napi dagadással megúsztuk. Plusz még korábban taknyolt egyet a térkövön és a könyöke is lehorzsolódott. 

Voltunk a Tisza meg a holtág partján is, megnéztük a kompot és Babszem mindenáron bele akart menni a "bízbe", hogy ússzon, úgyhogy vaskaromban kellett tartani. A tojáskeresgélés nem kötötte le annyira, viszont nagyon örült az ajándékba kapott kiscsibéknek, akik persze ott maradtak a nagyiéknál, mert van hely, ahol felnőhetnek.

Ez most egy közérdekű felhívás!

Az ember jelentkezett az Internetes Demokrácia Pártja felhívására és arra készül, hogy 1 hónapig EP képviselő legyen. Szóval aki még nem adta oda senkinek a kopogtatócéduláját és ki se dobta, az legyen már olyan jó küldje már el nekünk.

A megválasztás és 1 hónapi EP-ség esetén mindenki, aki odaadta a cédulát kap a páromtól egy gombóc fagyit a költségkerete terhére. Ez máris több, mint amit bárki más az egyénnek ígér!

Szóval kérem a kopogtató cédulákat. Részleteket (cím, találka stb.) a lobo1tomia kuckac gmail ponty komos emilen megbeszélhetjük.

A támogatást mindenkinek előre köszönjük, utólag meg megy a fagyi 🙂

Szokás szerint, a bookline-on akartam megrendelni az új Fable könyvet, ott már múlt héten kapható volt. De nem adtak rá egyetlen százalék kedvezményt se. Úgyhogy a Libribe megyek majd átvenni a netes rendelést. Most meg nézem, hogy az alapkedvezmény is lement a bookline-nál 20-ról 15 %-ra. Felmentek a szállítási díjaik is, bár amióta visszatértem dolgozni amúgy is a személyes átvételt választom, de azért kicsit meglepő a dolog. Mondjuk így már tényleg jobban megérik a könyvszerdák, amikor 30% a kedvezmény. Most éppen Ulpius könyvekre.

Amúgy további bonyodalmak után a Kelly kiadó újra nyomta a Boltkórost és elvileg múlt héten már a teljes köteteket lehetett kapni, de ágyhoz kötöttségem miatt nem volt időm ezt ellenőrizni. Ja és a könyv azért sokkal jobb, mint a film:)

Megversenyeztettem három külföldi könyvekkel kereskedő boltot és a Bookdepositoryt, hogy kitől kapom a legjobb ajánlatot és a kinézett könyveket végül a Pendragonnál rendeltem meg. Ők ajánlották a legjobbat, szóval még mindig nem tudom kipróbálni, vajon milyen a free delivery Mo-ra.

Már a kezdetektől fenn vagyok a Gyerkőcön, szemlézgettek is egész rendszeresen, de képet most először találtam kinn magunkról. Úgyhogy gyorsan meg is örökítettem: