Épp az előbb beszéltem Babszemmel Skype-on. Mondjuk sokat nem mondott, de folyamatosan a képernyőt simogatta meg engem:

Péntek este elmentünk Mirwenékhez társasozni. Megcsodáltuk a még egészen élénk  kereken 4 hónapos Zsófia hercegnőt, aki vacsorája után komolyan és hosszan mesélt, láthatólag nem utált ki minket, mert megzavartuk az esti szeánszát.  Vittük az Alhambrát, természetesen bár először játszott, Eb nyert, de én rögtön kitaláltam, hogy azért, mert valahol mégiscsak ez a végzettsége. Aztán persze mi lányok ragaszkodtunk a nagy kedvenchez, a Puerto Ricohoz, ahol aztán szépen átengedtük az elsőséget a férfiaknak, holtversenyben én meg szokás szerint mindkét játékban vesztettem. De nem is ezért tartok ki, hanem a feeling miatt. Meg egyébként is, jó társasozni. Meg is beszéltük, hogy júliusban majd újrázunk, ha megint Babszemtelenek leszünk.

Szombaton én ügyeltem, a párom meg átszerelte otthon a gépparkot, bár még mindig rengeteg kábelünk van, azért egy-egy hosszabbító kikapcsolásával tudunk áramtalanítani. Este pedig elmentünk moziba. Már nagyon rég nem voltunk csúcsidőben a Westend Palacában. Jó sokat kellett sorbaállni, a terem tele volt és sikerült kifogni, hogy a mögöttünk ülők minden poénon, ami elég alpári volt, hatalmasakat nyihogjanak. Amúgy nekem bejött a Másnaposok, mert a témája és a férfiszereplők ellenére nem találtam túl durvának. Simán lejött belőle a lényeg: a pasik amit tudnak, elszúrnak. Az embernek viszont nem tetszett a film.

Mára elterveztük a nagytakarítást, szaunázást és a hűtőszekrény kiszabadítását a tálaló fogságából. Aztán délben felálltunk a számítógépek mellől, rendeltünk egy pizzát meg levest. A takarítás elmaradt, viszont a wellnesst és a tálaló odébb rakását megcselekedtük. De végülis apák napja volt, meg kellett ünnepelni. S hihetetlenül jólesett semmit se csinálni egész nap, csak punnyadni.

Mentorom mondta anno, amikor beszéltem neki a nyári tervekről, hogy nem is az a kérdés, hogy Babszem fogja-e bírni nélkülünk, hanem, hogy én fogom e bírni nélküle. Mert ahogy ő nem volt még távol tőlem teljes 24 órákat, úgy én se.

Szó se róla, van a könnyebb oldala a dolognak. Nem kell sietni haza munka után, mostanában eljárok megint tornászni is, s mivel az ember is sokat dolgozik, mert közelednek a határidőik, akár két órát is ugrándozhatok a fitneszben. Aztán meg elmehettünk mozizni, tegnap este társasozni voltunk, otthon kicsit elengedjük magunkat pakolásilag és a kajákat is lazán oldjuk meg. Szóval valahol pihentető. De legtöbbször meg miről beszélgetünk? Természetesen felidézzük, hogy mit csinálna ebben a helyzetben Babszem. 

Nem is tudom, hogy érdemes-e hófordulózni, hiszen nem tudom, konkrétan mit is csinál most a kisfiam. Persze majd beszélek velük, megkérdezem, hogy telt a napjuk. Többnyire nagyon jól, amúgy. Nagyokat alszik, sokat eszik, gyakorolja a pelenka nélküli létet, sétál, most már játszik az unokatestvérekkel és fürdik a Balatonban. Persze gondolom ma éppen nem, amilyen idő van, de a mamáék biztos kitalálnak neki valamit. Még egy hetet marad hát és élvezheti az igazi nyaralást, szülők nélkül.

Majd jövő hét végén találkozunk és akkor jól meg fogok lepődni azon, hogy mennyit nőtt és milyen okos is.

Tegnap óta már nem egyedüli unokaként boldogítja Babszem anyuékat. Megérkeztek húgom lányai is. Úgyhogy rögtön volt némi villongás Esztivel. Amúgy meg anyu szerint igazi vásott kis utcagyerek lett a csemete. Balaton parton sétálás és a motorozás nagyon megy neki.

Közben szerdán még Kanizsán is voltak, ugyanis a zalai jégeső rendesen elverte a szüleim kiskertjét, s elmentek damage controllra. Babszem is segített földről meggyet szedni, de igazán örült annak is, hogy kicsit számítógép közelébe kerülhetett (sajnos éppen Tescoban voltam amikor felhívtak, hogy még fél órát skype közelben lesznek, tudnánk beszélni). Visszaúton pedig a gyerek más Sávolynál mondta, hogy "Kazi balatonszagot érez". 

Szóval a sok aggódás után kiderült, hogy ez a nyaralás igazán bejövős a csemetének.

Hétfőn volt nagy fürdés a Balatonban. Először persze Babszem nem akart belemenni, aztán meg kijönni alig akart a vízből.

Aztán délután még kaptam egy telefont, hogy sikerült kakilni a bilibe! Mert eddig a pisilés ment, de a nagydolog még nem.

Kedden nem volt túl jó idő, de a mamáék elvitték az edericsi Safari parkba. A telefonban kacagva ismételgette, hogy safari park, mert az olyan viccesen hangzik. Volt ugrálóvárban is, ahol rengeteget pattogott, mert egyedül volt benne. Délután, mikor nem esett az eső volt motorosverseny az utcában lakó többi kisgyerekkel, Babszem volt a leggyorsabb.

Pénteken délután, mivel a vártnál egy órával később tudtunk elindulni, ugyanis a párom tovább dolgozott, én meg amíg vártam rá olvastam és rádiót hallgattam, kitaláltam egy jó kis menekülőútvonalat, hogy kikerüljük az M7-n egymásba csúszott autókat. Úgyhogy fél óra alatt Zuglóból kijutottunk Érdre (az M0n szépen eljöttünk a másik oldalt álló sor mellett), s fél 9-kor már Balatonszerényben voltunk. Gyerek nagyon örült. Az apjának. Egész lefekvésig szinte le se szállt róla, aztán altatásnál már én is labdába rúghattam. Úgy látszik, rám jobban meg volt sértődve.

Szombaton többször voltunk a parton, de még csak lábat lógattunk a vízbe és csónakokba kellett beülni, végignézni a vitorlásokat, botokat keresni, kavicsot dobálni a Balatonba. Amúgy Babszemnek több Balaton létezik. Van az egyik Balaton az utca végén, másik Balaton a csónakkikötő, megint más a strandon látható stb. Próbáltuk magyarázni, hogy ez egy és ugyanaz a tó, de ő kitartott amellett, hogy ez a Balaton meg az a Balaton.

Balatonszerény másik nagy élménye, a vasút. Pontosabban az állomás és az egyik gyalogos átkelő melletti lámpa. Mert meg kell várni, hogy jön a vonat és megnézni, hogy átvált a fehér égő a piros kettős lámpára. A sorompó az állomásnál csak bónusz. Babszem a bolt mellett képes várni akár fél órát is, hogy jöjjön egy vonat és átélhesse a nagy izgalmat, amikor vált a lámpa. S persze valahányszor elmegy egy vonat elmeséli, hogy most már pirosan világít az állomáson a jelző.

Szombat délután párszor megkaptuk a hisztit is. Felesleges dolgokon vitatkoztunk, Babszem néha beszaladt a házba, becsapta a szoba ajtót, rávetette magát az ágyra és kicsit ordított. Így utólag vicces az egész, akkor azonban nem kicsit frusztrált minket.

Vasárnap azonban már végig mintagyerek volt, délután a fürdés mondjuk nem sikerült úgy, mint vártuk, inkább csak a csónakban ücsörgött, még ki is esett belőle, lebukott a vízbe, szóval megmártózás volt, de igazi pancsolás nem. Remélem a héten ez is jobban fog sikerülni. Mivel anyuék hétvégén magunkra hagytak, vasárnap annak is örülhetett, hogy a mamáék visszajöttek, s bár eleinte akart velünk jönni Budapestre, miután a papa megígérte neki, hogy beülhet az Astrába előre amíg beállnak az utcáról, már alig várta, hogy elmenjünk és végre autózhasson. Este is egész sokat beszélt velem telefonon, mikor lejelentkeztünk, hogy szerencsésen megérkeztünk. 

Innentől jön a kemény két hét, mert csak jövő pénteken fogunk leutazni hozzá. Közben persze lesz sok vonat, lehet fürdeni és még az unokatestvérek meg a svéd rokonok is megérkeznek majd.

Természetesen mindenki jobban aggódott, hogy fog viselkedni Babszem távol a szüleitől mint amekkora ez a probléma. Az ember persze mindig tudja előre, hogy a gyerek okos, nem fog minket keresni, mert már felkészítettük és igenis várta a nagy nyári kalandot. S valóban. Az első éjszakát szó nélkül végigaludta, tegnap egész nap voltak élményei, mert bár még mindig hideg a Balaton a fürdéshez azért a lábát már belelógathatta, de mezítlábazhatott. Ráadásul megjelent a nagybátyám még befejezni a konyhaszekrényt és segíthetett neki szerelni, kapott igazi harapófogót, kettőt is, nagyon barátságosakat. 

Tegnap este is lefeküdt, bár nem akart aludni, de azért sikerült neki. Ma már nem fogom őket napközben zavarni, majd délután találkozunk.

Mi meg mit csináltunk? Új családtagot üdvözöltünk:

Ma délután elvitték hát anyuék Babszemet. Alig várta meg, hogy átszereljem apuék kocsijába a gyerekülést, már be akart szállni. Először még utasítgatott engem is, hogy hova üljek, de mondtuk, hogy tudod most nem megy anya és simán elfogadta. Vidáman integetett.

Szerencsésen megérkeztek Balatonszerénybe, s a gyerek azonnal a partra ment és onnan nem lehetett egyelőre felcsalni.

Én meg hogy annyira ne érezzem egyedül magam itthon elmentem tornázni, mindjárt 2 órát maradtam. Most pedig filmet fogunk nézni. Hangerővel.

Azt hiszem sikerült pont jókor elolvasni a Családom és egyéb állatfajtákat, hogy kis toleranciát tanuljak, hogy kell viselkedni, ha a gyerekem hazaállít egy teknőssel, vagy skorpióval, kígyóval esetleg egy pár szarkával. Mondjuk Babszem itt még nem tart, de ma már ragyogó mosollyal hozta megmutatni nekünk a felcsippentett bogarat, amit Csajkovszkij szobrán talált a zeneszerző nevét viselő kőbányai parkban.
Ott ugyanis rengeteg van abból a piros-fekete hátú bogárból. A párom megjegyezte, hogy ezt nem tőle örökölte, ő sose szerette a bogarakat. Mondtam, hogy engem se érdekeltek, bár irtózni nem irtóztam tőlük.

Amúgy a legviccesebb szerintem, hogy már mióta Pesten lakom és már szegedi éveimben is kőkemény panelban nyomtam a Hont Ferenc utcában az albérletezést, eddig még mindig csak filmekben láttam csótányt. Ott viszont mindig elég nagyok, szóval ezért vagyok bizonytalan, hogy mégis hogy néz ki a való életben, mert nekem a fénykép meg mondjuk a mosdón rohangáló bogár az 2 külön dolog.

Vasárnap este feljött teszvesz néni, hogy még lássa az unokát mert aztán 3 hétig a másik nagyszülőknél fog nyaralni, szóval Babszem tegnap már nem ment bölcsibe. Reggel bementünk, megmondtuk, hogy már nyaral a csemete, a nagyszülők gondoskodnak róla, majd valamikor augusztusban jön újra. Délután bementem még hazafelé és összeszedtem a cuccait, ruháit, cipőjét, rajzait amik benn maradtak.

Eredetileg úgy volt, hogy anyuék ma már jönnek és elviszik magukkal, pont nyertem is jegyet két és fél éve először egy filmklubos vetítésre, ráadásul a Rockhajóra, ami mindenképp a must see filmek közt szerepel. De tegnap este apu telefonált, hogy még nincsenek teljesen készen, még egy napot kérnének, csak szerdán jönnek majd Babszemért. Azért a gyereknek nem kell visszamenni a bölcsibe, mert a másik nagymama még örömmel maradegy nappal többet. Úgyhogy most éppen megpróbálom elsózni valakire a jegyeket.

Babszem a 7végén észrevette az egyik kék Ikarus hátulján a laptop.hu hirdetését. Azóta vannak laptopos buszok. De csak néhány, szóval külön kaland felfedezni, melyik laptopos és melyik nem. Azaz meg kell várni minden buszt ami elmegy a közelben és megnézni a hátulját, hogy ez laptopos-e vagy sem. Tegnap délután az apjával az esőben ácsorogtak az Óhegy alján egy fa alatt és megvártak négy 95-t is, hogy megnézzék, vajon laptopos-e vagy sem.

Egyébként a buszok mostanában nagyon foglalkoztatják. A múlt héten majdnem minden délután a séta csúcspontja az volt, hogy ácsorogtunk a Szent László téren az egyik sarkon, ahonnan kifordulnak a buszok és néztük merre mennek, mikor kapnak zöldet stb. Pénteken még fel is szálltunk az egyik 217-re, mentünk vele egy megállót, leszálltunk róla, a busz elment, Babszem pedig sírvafakadt. Még szerencse, hogy pont megállt mellettünk egy bordó Toyota, benne az apjával és így elfelejtődött a tragédia, hogy a busz nélkülünk ment tovább.

A bázison nincs ma víz, úgyhogy kivételesen itthonról dolgozom. Amúgy is adatbázis molyolás, listakészítés a feladat, amihez itthon is meg van minden. Szerintem még hatékonyabb is leszek, mintha bent maradtam volna.

Most kezdődik hát a munka.

A bölcsi június 15 és július 20 között van zárva, erre az időszakra lehetett volna kérni a másik intézménybe való elhelyezését a gyereknek, de ahhoz komoly munkáltatói igazolás kell. Persze most, hogy már az összes nagyszülő nyugdíjas, ráadásul vidéki, plusz 1 hónapnyi Balatoni használati joggal, ez fel sem merült bennünk.

A nagy kérdés csupán az, hogy fogja bírni a nyaralást Babszem a szülei nélkül. Már beszéltünk vele a nyárról, hogy júniusban a mamáékkal mehet a Balatonra, aztán majd a nagyiékhoz utazhat el. Már a nagyszülők is készítették fel a várható élményekre, a legutóbbi tiszavasvári kirándulásunkkor sokszor elhangzott, hogy majd ha jössz nyáron akkor ezt meg azt fogjuk csinálni. Múlt héten amikor anyu volt itt ő meg arról mesélt Babszemnek, hogy fognak majd megmártózni a Balatonban. Elvileg jövő héten elviszik magukkal a szüleim az unokát, pár napot hármasban lesznek, aztán majd csatlakoznak hozzájuk a lányok is. Hétvégén mi is meglátogatjuk őket, aztán egy hosszabb szünet várható…

De hát Babszem ugye még sehol se volt nélkülünk. Legutóbb le lettem szavazva, nem vitték el anyuék magukkal a gyereket. Köcsög mesélte, hogy náluk is 2,5 éves volt a gyerek, amikor a szülei magukkal vitték egy hétre. Semmi gond nem volt, csak mikor visszajött a fia, nagyon meg volt sértődve a szüleire. Oké, erre felkészültünk. Aztán még pár kollega megosztotta saját élményeit, saját gyerekkorukból, mert még csemetéjük nincs. Szerintük én azt csak képzelem, hogy Babszem csak úgy ellesz anya és apa nélkül. GyéVé például a szomszéd utcából a nagymamájától hazakéredzkedett, pedig eredetileg ő akart menni, de aztán fürdés után hisztizni kezdett és haza kellett vinni. Úgyhogy eléggé feldobtak, amint az várható volt.

Nem mondom, szeretem, ha végigalhatom az éjszakát és nem kell felkelni Babszem miatt. De amikor reggel ott szuszog köztünk, akkor meg azt érzem, hogy ez így helyes, ő oda való.

Mostanában amúgy is még igazán akkor szól, hogy ki szeretne jönni hozzánk, amikor még nem feküdtünk le (vagy még éppen csak), szóval nem ébreszt fel, mert utána meg úgy alszik közöttünk, mint a bunda és csak reggel dobálja szana-szét magát amikor valamelyikünk már felébred. Nagyon megtanulta, hogy kell mellettünk aludni. De még nem jön ki magától az ágyából, ahhoz még nem ébred fel eléggé csak azt közli, hogy "Anya jön, ki kell menni". Mondjuk a hétvégén egyik éjszaka kétszer akart kijönni közénk. Miután kihoztam hajnalban még egyszer felszólalt, hogy "Ki kell menni", mire megsimogattuk és megnyugtattuk az apjával, hogy már kinn van és erre persze aludt is tovább.

Elkényeztetett gyerek? Ja.

Tegnap délután még elmentünk cukrászdába is. Mindenki kapott egy szelet tortát, Babszemé volt a legnagyobb, az apja úgy gondolta, hogy majd a maradékát megeszi, mert finom csokitortűt választott magának a kissrác. Csakhogy megette az egészet. Ráadásul apa segítségével még tisztára is törölte a tányért, amit aztán felém nyújtogatott hatalmas kék szemek, szőke fürtök, csokimaszatos száj: Kérsz még!

Amikor legutóbb elmentünk moziba, Babszemnek is meg kellett ígérni, hogy elvisszük majd őt is. Úgyhogy a Pünkösd hétvége utolsó programjának ezt találtuk ki. A mozi amúgy is teljesen lázban tartotta még a múlt hét elején, amikor hétfőn az Arénában jártunk oda is felvittem, megmutattam neki, hogy néz ki egy multiplex. Azt gondoltam, hogy majd alig győzök válogatni a gyereknapos hosszú hétvége filmkínálatából, hogy mit is nézzünk meg Babszemmel. Ahogy azt Móricka képzeli. Hol is élek?

Mindenütt a Szörnyek az Űrlények ellen-t játszották, egyedül a Kossuthban volt még másik 2 film is 10 órás vetítéssel, a Kutyaszálló meg a Volt. Akkor oda megyünk, döntöttük el, ráadásul vonattal, mert tőlünk még mindig az a leggyorsabb, 10 perc alatt a Nyugatinál van az ember. Úgyhogy megvolt Babszem első vonatozása is. A mozi eleinte lenyűgözte, kicsit ugyan nehezményezte, hogy sokat kellett sorban állni jegyért, mert így délelőttönként 1 pénztár üzemelt ami egyben a büfé pénztára is volt, s bizony másoknak is az jutott eszébe, hogy délelőtt moziba viszik a gyereküket. Eleinte teljes áhítattal ült az apja ölébe és nézte a reklámokat, a filmet, még jó hogy volt előtte egy rövid animációs film a Verdákból, mert aztán úgy 25 perc után lekéretőzött és felfedezőútra indult. Előrelátóan sor szélére kértünk jegyet, így nem különösebben zavart senkit, hogy fel és alá rohangászott a gyerek a lépcsőkön, mert nagyon tetszettek neki a jelzőfények, aztán néha lement a vászon elé is, az első vagy második sorba ült be. Mire rájött, hogyan tudnak felmenni a színpadra is, azért már figyeltük és azt nem engedtük. De még így is egész jól bírta, 57-kor jöttünk ki a teremből. Utána persze még vissza akart menni, de megegyeztünk, hogy a moziban végig kell nézni a filmet, ami lássuk be, neki még nem megy. De most már tudja, hogy mi hova szoktunk járni.

Az időjárás nem kedvezett a gyermeknapok kültéri programjainak. Mondjuk mi eleve azt beszéltük, hogy majd inkább délután megyünk a Millenárisra, mert Halász Judit koncert lesz. Délelőtt takarítottunk, majd a fiúk elmentek sétálni (Babszem ma is a bölcsibe akart menni gyereknapra:), motorozni, kidobni a szelektív hulladékokat, amíg én befejeztem az ebédet. Az eső persze hamar hazakergette őket. Babszem persze fél négy után ébredt és még úgy is, hogy egész jól jött minden csatlakozás a BKVnmire átértünk Budára, vége volt a koncertnek és már lufit se tudtunk szerezni.

Azért a gyerek szaladgált egy kört, meg kipróbálta az újonnan megnyitott játszóteret, amitől meg kell mondani, nem voltam elájulva. Igaz, éppen rengetegen voltak, de milyen játszótér az, ahol van ugyan vár, hajó, meg mókuskerék de egy árva csúszda sincs? Meg ahhoz képest, hogy most adták át ezt a magyaros játszóteret (mert hazai motívumok vannak benne, bár erősen feltupírozva és kiszínezve élénkre), az egyik kecskéről már letört valami…

Végül a McDonaldsban kötöttünk ki, ahol Babszem megette egy sajtburger 3/4-ét, hatalmas csodálkozásunkra. Aztán meg persze alig akarta otthagyni a Mammut II. alján működő szökőkutat.