Jelenleg a desktopom a Wolverine csapata. Ma Babszem rámutatott Ryan Reynoldsra (baloldali, bordó pólóban), és közölte: Apa! Eddig mondta már Alföldi Zoltánra is, amikor meglátta a boltban valamelyik tévéújság elején. Pedig többször beszéltem neki arról, ha Ausztrálok lennénk, lehet, Hugh Jackman volna az apukája (ha éppen a koalamacis pelenka van soron, akkor mindig szóba kerül a Kenguruk földje is). Így válik bizonyossá az is, hogy anya csak egy van, mert Babszem hozzám hasonlót még nem talált sehol.

Mivel én már túl vagyok rajta, s szinte a homályba vész, meg nagyon okos tanácsokat tudok adni, küldöm ám a leveleket Mirwennek, hogy nekem is nehéz volt. S ha belegondolok, s bár tényleg az elején nekem sok sok könnyebbség volt (császár, nagymamák segítettek 3 hétig, nem volt hasfájós stb.), meg össze is foglaltam 10 pontban még így is sok minden kimaradt abból amin keresztülmentünk, míg össze nem szoktunk. 

Én nem vagyok egy izgulós ember, nem tervezek sok mindent, csomószor gondolom, hogy majd jön, majd megoldódik, de Babszemmel paráztam/parázok egy csomót. A szoptatás nem volt egyszerű, pedig arról mindenki azt hiszi hogy berakod a gyerek szájába a melled és GO, minimum, 6 hónapig meg se állsz! Persze, van akinek így megy, de én nem voltam köztük. S mennyire idegesítő, frusztráló és önostorozásra is okot ad rendesen, ha mások mellettünk (kórházban, kismama fórumon stb.) ilyenek.  Mondjuk előtte (szülés előtt), azt gondoltam, hogy majd ha nem jön össze, tápozok és kész és nem csinálok belőle lelkiismereti problémát. De persze azt csináltam és pityeregtem amikor nem ment. Mondjuk a kórházban szerencsésen az egyik csecsemős nővér rámutatott, hogy a nagy mell nem feltétlenül előny minden esetben, nem is beszélve a mellbimbók nagyságáról, viszont a bimbóvédő sok mindent megoldhat. Szóval először nekünk ez segített. Aztán meg kb az első 2 hónapban Babszem nem nőtt annyit mint kellett volna. Első hónapban csak 250grammot! Anyósjelölt fel akarta itattatni a tápot. De mivel pelenka sose volt üres, Babszem nem fogyott, a sírásmaratonok inkább napszakhoz voltak köthetők (az estéhez, főleg) nem kajához, elnapoltam a dolgot. Aztán a 3. hónap után meg minden meglódult. De most már tudom, hogy az én gyerekem ilyen: kicsit később kezdi el a dolgokat, igaz, hogy utána meg úgy belejön, hogy vérprofi lesz belőle. Ilyen volt a szopás, a felállás (1 évesen állt fel!), a menés (március 1-jén volt 1 éve), és persze legutóbb a darabos evés is, amit szintén alig másfél hónapja művel rendesen, de azóta hasít.

Második körben, ha lesz meg már még okosabb leszek és még magasabb lóról tudok majd eszet osztani. Mert fejébe száll az embernek az olyan kis dicsőség, mint a gyereknevelés.

Na és persze ez a legrosszabb, mert tudom, milyen idegesítő lehet, ha mindenki okosabb nálad és ellát tanácsokkal, meg sztorikkal, hogy neki milyen volt, mert arról aztán tök jó mesélni. Mégis nehéz visszafognia magát az embernek és nehéz megtalálni az egyensúlyt. Például itt van a kolleganőm aki most terhes és majd minden nap beszélgetünk arról, nekem milyen volt, mit csináltam előtte, közben, alatta. Mondtam neki, hogy állítson le, ha úgy érzi túl nagy a fejem, de láthatólag bírja, mert majd' minden nap együtt ebédelünk és beszélgetünk a dolgokról.

Ja és már megint honnan indultam, micsoda kitérőket tettem az egóm meg a csodagyerekem felé? A lényeg, hogy szurkolok és menni fog és ha túl sok vagyok, csak szólj.

Nem vagyunk egy nagy sátoros-ünneplős család. A névnapokkal nem is tudom, mit lehet kezdeni. De azért reggel szóltunk Babszemnek, hogy ma van Kázmér nap. A bölcsibe azonban nem vittem semmit, hogy ünnepeljék meg.  Mindenesetre könyvet tuti kap és szerintem veszek neki desszertet is.

Mert egyébként tud ám kutatni már táskákban.

Már a múlt héten is ügyelnem kellett volna kedd reggel, de közbeszólt Babszem betegsége, úgyhogy ez elmaradt. Ma viszont már nem volt mese, tegnap óta készítettük fel, hogy reggel anya korán megy dolgozni, apával mennek majd kettesben a bölcsibe. Én eljöttem 7kor, a fiúk még reggeliztek. Természetesen minden ment simán, csak ahogy az már lenni szokott ha az ember egyedül csinál valamit, amire normális esetben ketten vannak, minden tovább tart. A párom szerint majdnem kizárrták őket, mert 8ra értek oda, de amúgy semmi gond nem volt. Szóval mindenki ügyes volt.

Azt hiszem, lehet ebből rendszert csinálni.

Igazából délután sokkal jobban érezte magát a játszótéren, de akkor már nem vittünk magunkkal fényképezőgépet, mert kicsit későn mentünk, a fényviszonyok se voltak jók. De délelőtt még ragyogóan sütött a nap:

Miután tegnap séták alkalmával többször is előfordult, hogy Babszem hisztizett, lefeküdt a földre is, az ember kijelentette, biztos elrontottuk őt Kanizsán. Mondtam, hogy szerintem inább csak neki szólt az egész, hogy hétközben nem találkoztak, valamint hogy szombaton én dolgoztam, így továbbra is csonka maradt a család. Reménykedve feküdtünk le, hogy a mai nap, hisz mind a ketten itthon leszünk könnyebb lesz. 

Szerintem eddig kicsit visszafogottabb volt a fiatalúr, bár továbbra is feszegeti a határait. De hát ennek itt van az ideje. Hisztikorszak, szevasz!

Miuán visszatértünk egy hetes kiküldetésünkből Nagykanizsáról, ma dolgozni jöttem. Előtte meg beugrottam a Bookline-ba átvenni a könyveket amiket a legutóbbi engedményeim felhasználásával az elmúlt 2 hétben rendelgettem. Épp bejött a második rendelés is, úgyhogy 10 könzvvel távozhattam. Ebből 2t anyósjelöltnek rendeltem (teljesen rácuppant Louisa May Alcottra), 2t magamnak és 6t a gyereknek. Most, hogy van nagy polca, lehet még tovább ellátni a könyvekkel.

Most már világos, hogy a gyerek hacker lesz, ha felnő. Egy nap alatt elsajátította az egyszervolt.hu kezelését. Az animációt, amit szeret megkeresi, elindítja. Ha nem tetszik neki, visszatér a listához. Ha igen (most éppen Palya Bea féle Laci bátyámat imádja folyamatosan nézni/hallgatni), akkor újra játszatja magának. Korlátoznunk kell, hogy mennyi időt tölt a gép előtt.

S igen, a múltkor felmerült ötletként a páromnál – miután Babszem az összes böngészős könyvben először azt a helyet mutatja, ahol az első kötetben a laptop volt kinyitva -, hogy kéne valami használt laptopot venni neki. Persze olcsót, strapabírót. Főleg, hogy szombat óta van saját kis asztala is a szobájában, amin ő is dolgozgathat: rajzolhat, olvashat, lassan festeni is lehet majd. Valamint azonnal le kell beszélni minden rokont, hogy még eszükbe se jusson játék laptopot venni a gyereknek. Sose kötné le. 

A 7 éves Dórinak meg e-mail címe is van. Írt a papának, aki válaszolt rá. Mai levelében pedig az unoka a következőket közölte a nagyapjával:

Papa!
 Helyesírási hibát vétettél

Szóval az előző bejegyzés Babszem kezének munkája. Meg ezt a képet is ő lőtte a hétvégén:

Amúgy még mindig betegeskedünk. Szombat estére ugyanis felment a gyerek láza. Tegnap le is jöttünk végül Kanizsára, bár reggel sokáig filóztam, hogy elinduljunk-e vagy sem ebben az időben. A legrosszabb rész átjutni Pestről Budára volt. A Petőfi hídtól azonban minden ment már simán. Mondjuk Fehérvár környékén hullott legjobban a hó, de a Balaton mellett meg csodanapos volt, úgyhogy egész jól behoztuk amit a városban elvesztegettünk időt. Egy megállóval, még Velencén lezúztunk hát Babszemmel, aki angyalijón viselkedett és még 25 percet aludt is a kocsiban. Itt meg élvezi, hogy most egyedül lehet a mama szeme fénye, s bár tegnap is volt egy kis láza estére, az éjszaka jól telt és ma már az orra is kevésbé folyik, meg alig köhög.

m56 tdt fsd s                                                                                                                                                                                          drsac ntf atr                                                                                                                                                 tgs ssvg sxv                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            zgsazasz                                                                                                                                                                                                                                 hgs zags zgx zsda                                                                         t                         ftattatt qatt tts                                                                                                                            daaxr cí                                                                                                                                                                                                                                                                                                         rta ra r rrt nbrt n                                                                        fdtr ntqsttastastastasttastasras                                                                                                                                                                                                                                                                                                          tsddddddddddddddddddddddddddddggggggggggggggggggggggggg jjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj6ewt6w6tya6yaa6s a t6at6ta66a666666ws66rar ray tt nr5a 54eqa4E RYA E AES44A Ba a4334aa3wG34W43GW3G43AA3a3w4 b3W 3W4 3WY 3WA33A3WA3W W3A 3W 3AW 3WA3W3WAW3W3A WAGXXX65M6  5TM6TR66uududđ&#&Đgbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbz                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          pppppppppppppppppppppppppppppp                                      ]a gtts t arstrfrtt                                          cfy nrday rd r ryryar    xa cfftg>7z6t ;76ztmb6tsatfs a5ts6 jm6ay5r mj56r jmya56 mj56 mya56mj5 í5y 5 5í56 5 5íY5 5y ír5 5í des bíre rírd adrs rd as5 a5íe7đđ]zgxs zgxsu z mzxy zg xyzzxyzzyxg zzsdzzdz zg                                                                                                       tftftf tft tf tz  tayf ty yxt fíay ttastttatattfdydd td sgtv xhgxsz zszzs z

Na jó, mondjuk ez a mondat nem hangzott el a doktronő szájából, ő annál udvariasabb, de kihallottam azt a kis kacagást a hangjából, amikor a levetkőztetett gyerekről felnézett rám, hogy akkor hol is vannak azok a pöttyök, amikről a telefonban beszéltem neki.

Mert hát igen, a beoltott gyerekeknél is kijöhet enyhén az a bárányhimlő de azért valami bárányhimlőre utaló dolognak lennie kell. De kétszer 37,8 és picike tűszúrásnyi 3 pötty az arcon, ami simán lehetett valami új kajától, még ehhez is kevés. Úgyhogy ha már egy napja nincs láz (és nincs), akkor hétfőn simán térhetünk vissza a munkahelyünkre (mukihely – Babszem nyelven. Várjuk meg, hogy a bölcsiben levonuljon a bárányhimlő szezon, aztán ha megúsztuk, s most már tuti oltassuk be magunkat másodszor is és akkor nem kell paráznom.

Mondjuk a legviccesebb/szánalmasabb az egészben az, hogy közben már kitalátam, jövő héten akkor leutazunk a gyerekkel Kanizsára, legalább a nagyszülőkkel lesz, apa túlórázhat én meg már válogattam gondolatban a könyveket, amiket viszek majd olvasni. Az persze zavart, hogy bár megkértem az ember tudakolja meg, hogy valaki a cégében felveszi-e az Oscart, ha lehet a Pro7-ről, azt majd csak jövő hét végén láthatom, valamint hogy csak nagy sokára nézhetem majd meg a Hercegnőt, mert fertőzhetek.

Délután ki volt írva a Bölcsiben, hogy van egy bárányhimlős gyerek. Szerintem pont az ő anyukája telefonált tegnap regge, amikor beadtuk Babszemet mert mindenáron a gondozónővel akart beszélni. Estére belázasodott a mi gyerekünk is, és bár kapott Nurofent hajnalban megint forró volt a kis teste. Reggel óta azonban jól van, leszámítva az orrfolyást. Mindenesetre itthon maradtunk. Mondjuk bárányhimlő elleni oltásunk van, szóval nagy gond nem lehet, ha mégis elkapta ő is.

Másfél hete elvesztettem idén már a második sapkámat. De úgy gondoltam, nem érdekes, most már jön úgyis a tavasz. Aha, ahogy azt Móricka képzeli, megjött a havazás és a tél megint. Nekem meg nem volt sapkám, s nem is lehetett már sehol kapni téli sapkákat. Mert a leárazásoknak már lassan vége, csak nagyon gyopa darabok maradtak a H&Mben is, pedig már ott tartottam, veszek egy olyan rogyadozósat, vagy akár egy norvég mintás lógófülűt is (aminek bojt van a végén és én először azt hittem azzal meg kell kötni az áll alatt, de úgy nem láttam senkit használni). S nem találtam a régi Love Actually-s nyereménysapit se, amit évekig hordtam.

Aztán az ember egyik kollegája mesélte, hogy a Váci utcai Springfieldben, ami ugyan férfi üzlet, de valamiért vittek oda női kiegészítőket is, van egy rakás sapka. S tényleg volt. Ma délelőtt, míg a migrénemet szellőztettem ki a napsütésben a szinte tök üres Váci utcában, beszereztem 700pénzért egy sapkát.

Szerintem holnaptól jön a tavasz.

Az elmúlt napokban három könyv közül szokott válogatni Babszem, hogy melyik legyen az esti mese: Boribon autózik, Ide nekem a Holdat (mondjuk a vakondokot a mesében még keveri a Kisvakonddal) és a Telhetetlen hernyócska. Ez utóbbi most 40 éves, szóval ő kb. a világ legöregebb lárvája. Azt hiszem, hamarosan kinéz mellé a Kelekótya kaméleon is, ajándékkönyvnek.

Mivel vannak elég konkrét elképzelések a jövőre nézve, vasárnap kirándulni voltunk: Isaszeget néztük meg. Ősszel már tettünk egy kísérletet Nógráddal, de kiderült, hogy kicsit elvetettük a sulykot (Nógrád messzebb van, mint gondolnád:). Isaszeg azonban egész jó helynek tűnik letelepedéshez. Igen, már az iskolákat nézegetjük pedig még telket se tudunk venni. De álmodozni szabad, ráadásul sokkal jobb érzés úgy tervezgetni, ha már legalább az alapok konkretizálva vannak.

Mire megjöttek az apjával a sétából, meg volt terítve az ebédhez. Míg mi benn a szobában elpakolgattunk, Babszem kinn molyolt a konyhában. Aztán jött be vigyorogva, teli szájjal, kezében egy már megharapdált csirkecombbal, amit sült csirkéről zsákmányolt. Percekig nem tértem magamhoz. Azért még sikerült rávenni arra is, hogy egyen levest a husi előtt, de fojtásnak lecsúszott vagy két pilóta keksz is:

Jajj csupa szépeket és jókat írtak a Footer.hu-n az Olvasónaplómról. Teljesen ellágyultam. Köszönöm!

Amíg még sokat jártam moziba, mindenféle jegyeket használtam könyvjelzőnek. Aztán volt egy csomó repicuccom, ami jó volt erre. Meg néha vettem valami puccosat. Volt egy nagy kedvencem, amit aztán elhagytam valami könyvtári könyvben. Amióta meg Babszem hozzá tud nyúlni dolgokhoz, meg gyűrögetni azokat, egyetlen se tart sokáig. Elkavarodnak, eltépődnek stb. Télapóra kaptam egy fémet anyósjelöltékhez, amit imádok, az eléggé strapabíró, ráadásul még a nevem is rajta van, csak azt meg lenn hagytam Kanizsán anyuéknál, s oda márciusig nem megyünk. Könyvesboltokból szoktam elhozni néha a reklámjaikat. A legutóbbi tegnap este még tuti megvolt, de ma már nem találtam. Reggel vagy 1 percig keresgéltem, aztán meg azt próbáltam kitalálni, hogy mit tegyek az éppen olvasott kötetbe, de nem volt semmi kéznél. Úgyhogy megjegyeztem az oldalszámokat (szamárfülezni utálok és nem is tartom szép dolognak, épp eléggé szenvednek velem a kötetek mert mindenhova cipelem őket). 

De mondjuk egy ilyennel lehetne a BKVn virítani:

Persze kérdés, hogy meddig tartana ki Babszem ellenében.