Az esti öltözés külön harc szokott lenni. Tegnap meg főleg az volt, mert Babszem többszöri figyelmeztetés után kilocsolt egy adag vizet, ezért a fürdés is rövidre lett zárva (nem volt könyörgés, hogy ez most már az utolsó pancsi stb.) Aztán még a benti meztelenül rohangászásnak is vége lett, mikor már sokadszorra akart kimenni az előszobába. Úgyhogy amikor adtam fel rá az esti bodyt, ücsörgött a pelenkázón és panaszosan azt mondta: Szegény Kazi sír.

Hozzá kell tenni, hogy az apja szokta magára mondani, hogy szegény apa, amikor úgy érzi, el van hanyagolva. De mondjuk ezt egymás közt szoktuk lejátszani, Babszem kb. 3x hallhatta szánkból a fordulatot. Úgyhogy most már tuti figyelni kell, mi szalad ki a szánkból, mert olyan kis szivacs, hogy magába szippant bármit amit hall és ami a legmegdöbbentőbb, hogy jókor, jól is használja azt.

A hétvégét anyósjelöltéknél töltöttük, péntek este mentünk, vasárnap meg jöttünk, szóval villámlátogatás volt, de már nagyon vágyott a gyerek a nagypapa után, a nagyszülők meg arra, hogy Babszem legyen ott velük. Mielőtt elindultunk főpróbáztattam, hogy vajon emlékszik-e még az állatokra. Végigkérdeztem a családot, hogy ki hol lakik aztán jött, hogy

• Hogy hívják a nagyiék kutyáját?
• Jujász kutya.
• És a cicát?
• Jujász macska.

A vezetéknevek szerepével azt hiszem, már tisztában van a csemete.

Egyébként a hétvége legjobb pillanata az volt, amikor vasárnap reggel felült közöttünk a manó, azt mondta, hogy "Helló!" hozzám hajolt és megpuszilt. Aztán persze már mászott is le az ágyról és követelte, hogy az apja is menjen vele a szomszédba nagyiékhoz.

Ma reggelre virradóra azt álmodtam, hogy munkahelyemen annyira
fáradt voltam, hogy elaludtam. Mikor felébredtem láttam a
számítógépemen, hogy már fél 3-van, gondoltam nem sokat fogok itt
dolgozni és mehetek a gyerekért. Aztán kiderült, hogy elromlott a pcm
órája és már 6 is elmúlt én meg teljesen pánikba estem, hogy Babszem
akkor ott maradt a bölcsiben teljesen egyedül. Láttam magam előtt, hogy
mindenki hazament és csak a takarítónő vigyáz rá. Nem találtam a
telefonomat se, szóval felhívni se tudott senki, hogy figyelmeztessen.
Reméltem mondjuk hogy akkor az apját felhívták, de ellenőrizni nem
tudtam. Kerítettem valakit aki hívott nekem egy taxit, mert másképp
sose értem volna haza. De az első kocsi amolyan bejrúti
volt, megosztós fajta, ahol összeszednek embereket és mindenkit
kidobnak útközben amerre menni akarnak. Úgyhogy valaki hívott nekem egy
másikat, de miközben vártam a sarkon, körém gyúlt egy túrista csapat,
akik felszálltak egy buszra és engem is magukkal sodortak, egy megállót
menni kellett velük, aztán rohantam vissza, hogy ismét odaérjek a
taxival ledumált helyre… 

És ekkor felébredtem, mert megszólalt a rádió mellettem meg ott szuszogott Babszem, aki jókedvűen ment ma reggel is bölcsibe.

Ma reggel összefutottam egy gimis osztálytársammal, akit anno nemes egyszerűséggel Dinnyének hívtunk. Az egyik minisztériumban dolgozik, elvégezte a jogot is és teljesen úgy néz ki, mint ahogy egy az ő beosztásában dolgozó emberkének kell. Középmagas, mokány, kicsi pocak, széles váll, fekete szövetkabát, nyakkendő, jóravaló bólogatás és a trademark nagy feje, amiről a becenevét kapta. Bár most már a többi testrésze is hozzánőtt.

Azon gondolkodtam, vajon egymás mellé állva megmondanák-e, hogy kortársak vagyunk. Meg arról, hogy röviden elbeszélgettünk kivel mi van és vajon lesz-e érettségi találkozónk (ami jövőre esedékes) eszembe jutott, milyen rég nem találkoztam B. barátnőmmel, aki másfél hónaposan látta utoljára Babszemet, azóta pár SMSt írogattam neki, de semmi nem jött össze. Hogy a gimis osztálytársaimat maximum a wiwen nézegethetem, nem tartjuk a kapcsolatot, ha összefutunk az utcán (most már nemcsak Pesten, de Kanizsán is ritkán fordul ez elő), gyorsan megbeszéljük mi van aztán megyünk tovább. Pedig az érettségi találkozók mindig olyan jól sikerülnek. 

Karácsony/szilveszter környékén otthon néztük a Comedy centralt. Úgyhogy sikerült megimserkedni a South Parkon túl a Family Guy-jal meg a Suhogós mackókkal. Néha nem az igazi, de ezen most könnyem csordult:

Belőlem biztos hiányzik valami alapvető anyai ösztön. Tegnap este az ember előbb rájött, hogy hasfájás miatt sír annyira Babszem, mint én. Úgyhogy csak 1 óra után aludtunk el, mondjuk utána mind 1 ágyban és végig reggelig, de egyenkarikák vannak a szemünk alatt. Mondjuk Babszem legalább alhat a bölcsiben.

A reggel elég jól indult: időben értünk a bölcsibe, Babszemnek nagyon jó kedve volt, még a netbankom is beengedett elsőre, hogy megnézzem a fizetésem. Először azt hittem, nem kaptam. Aztán megnéztem a napi tranzakciókat.

Munkabér utalás 15500 forint.

Kicsit szívszélhűdést kaptam: oké, hogy módosítják a szerződésem, de abban a levélben az volt, hogy január 1-től, szó se volt visszamenőleges levonásokról és ha már ők szurták el, hogy visszatértemkor nem javítottak rajta, azt nehogy már rajtam verjék le. Ráadásul még alá se írtam a az új papírt mert amikor ez el lett düntve én éppen otthon ápolgattam a kisfiamat (na jó, ápolni nem kellett, mert nem volt annyira beteg). Az első sokk és egy kör wc-ben bőgés után mindezt végiggondoltam, kinyomtattam a releváns doksikat és elhatároztam, utána járok mi is történt. 

Először az überrendes bérszámfejtőnket hívtam fel, aki ugyanúgy megrökönyödött mint én, megnézte a gépüket és azt mondta, valami félreértés van, mert készpénzes kifizetésnek vagyok beírva… Mindjárt intézkedik, s még a nap folyamán megkapom a rendes jussomat.

A párom szerint legalább amiatt, hogy ilyen stresszt okoztak, kompenzálniuk kéne. Egyébként már pénteken utaltak fizut, s még szerencse, hogy akkor nem néztem meg, különben egész hétvégén rágódhattam volna a dolgon.

A hónap utolsó szombatja van hát és sikerült annyira jól gazdálkodnunk januárban, hogy ma folytattuk le a februári nagy bevásárlást. Elmentünk hát a Tescoba, bevásároltunk nagyobb mennyiségben tisztítószerektől kezdve a müzlin át a gyümölcsökig amire szükségünk lesz, plusz vettünk egy Nagy Ho-ho-ho DVDt is Babszemnek (meg Bourne 3. részét, hogy teljes legyen a gyűjtemény), mert már kezdi unni a Hupikékeket is. Gyorsebédeltünk is és megállapítottuk, hogy azért még mindig egész jól áll a nép, hisz rengetegen voltak mások is akik telepakolt kocsikkal hagyták el az Arénát. Utána meg bejöttem dolgozni.

A gyermek meg közben otthon volt a nagymamával, aki jött a hétvégére és teljesen el van ájulva, hogy mi mindent tud már az unokája. Ő meg persze megállás nélkül dumál és pörög. 

Gyáva vagyok, mert amilyen rémtörténeteket hallottam a Magyar Posta külföldi csomagkezeléséről, sose mertem könyveket rendelni amazonról és társairól. Ja, de 1x a Calvin and Hobbes összest, de az a súlya miatt valami spéci szolgáltatással jött. Úgyhogy idegennyelvű szerzeményeimet antikváriumokban szoktam beszerezni, esetleg megrendelem bookline, bestsellers, bookstation-ön keresztül. Mert egyszerre max 1-2 kötet érdekel, azokra meg még a szállítási költség is horribilis, plusz nem biztos, hogy megkapom, inkább választottam a biztosat. Annyira megörütem, amikor felhívta valaki a figyelmem a Book depositoryra, ahol végre ingyenes szállítást ígérnek világszerte, de főleg az EU-ba. Természetesen Magyarország jó kis postai hírnév miatt ebben nincs benne.

Sebaj, gondoltam vannak most már svéd rokonok, majd jól megrendelem az ő címükre a könyveket, aztán amikor errefelé járnak (évi 3-6 alkalommal), majd elhozzák. Vagy az éppen arra járó családtagok lesznek futárok. Puhakötésű könyvek nem sokat nyomnak a repülőn. Csakhogy nem adhattam meg még magyar kártyát se a Book Depository-nál. Mindenesetre azért megoldottuk, mert a húgom állta az egész cehet, ő regisztrált, adott meg kártyaszámot és egy héten belül megérkezett hozzájuk amit rendeltem. Ő meg ugye erre járva el is hozta a Whisful drinkinget.

Az itthonlét alatt egyetlen izgalmasabb dolog történt: lakógyűlés volt. Amire egész rendesen járok, bár semmi értelme. Most azonban lemondott a közös képviselőnk. Méghozzá azért, mert szerinte rossz felé tart a ház, ő nem ért egyet a közgyűlés döntéseivel, s így nem tud minket képviselni. A helyzet ugyanis az, hogy nálunk a fűtés egy nagy kaki. Annak idején megcsinálták, hogy távfűtéses legyen, de ahelyett, hogy egyenest a főtávtól kapnánk a kakaót a két házzal odébbi Hotel az elosztó. Sokat fizetünk, a szolgáltatás szar. Mondjuk az elmúlt években nem is sokat emeltek, mert a ház a tartalékait éli fel. Pályázni nem tudunk, mert nem vagyunk panel. Kompenzációt nem kapunk, mert a hotellal álunk szerződésben, nem az állami szervvel. S bár évek óta próbálkoznak valami megoldással, amikor 2 évvel azelőtt, hogy ideköltöztünk majdnem sikerült összehozni valami tömbfűtéses dolgot, egy ember miatt, aki nem írta alá a papírt úszott el az egész. Azóta meg az öregek, akik a ház 20%-át, viszont a gyűlések 80%-át teszik ki mindig mindent leszavaznak, mert nem akarnak már fizetni. Inkább maradjon a 25000 forint télen, majd nyitogatják az ablakot, meg hallgatják ha kotyog a víz a nyomáskielégítetlenség miatt, de nem adnak plusz pénzt egy jobban szabályozható és takarékosabb rendszerért. Egyedül meg nem lehet kiugrani innen. Én mindig arra szavaztam, hogy változtassunk, de hát az öregek, meg akik régóta itt laknak és belenyugszanak mindenbe, nem akarnak változtatni. 

Legjobb az volt, hogy van egy új lakó aki panaszkodott és újra megkérdezte, miért nem lehet ezen változtatni, a nyanyák meg kijelentették, hogy "Nem kell ilyen fűtésű lakásba költözni. Tudta mikor ide jött, mire számíthat". Ja meg szerintük a közös képviselő is azért mond le, mert mi zűrös ház vagyunk, sok a munka velünk és inkább nem érdekli. Csakhogy egyszerűen itt is az van kicsiben, mint mindenütt máshol: mindenki a saját kényelmét nézi, a köz meg a jövő senkit se érdekel. Majd el fog fogyni az a kis tartalék is, amilye van a háznak, aztán kénytelen lesz mindenki többetfizetni meg keseregni, hogy bezzeg ha 5 éve megcsináltatták volna a fűtést már rég megtérüt volna az egész.

Kedden délután nagyon köhögött már a manó, úgyhogy úgy döntöttünk, nem viszem szerdán bölcsibe. Amúgy is szabit vettem ki aznapra, mert jött a húgom, aki nálunk szállt meg útban Stockholmból Debrecen felé, ahol konferenciázik. Most már a héten nem is megyünk dolgozni hát, se én, se ő. Szerencsére a köhögése egy nap után felszakadozott, az orra is kevéssé folyik, doktornénivel is csak telefonon értekeztünk és ő is azt mondta, csak akkor menjünk rendelésre ha rosszabbodna Babszem állapota. Most tehát itthon éldegélünk pár napot. Amúgy is épp ma kaptam a levelet, hogy észrevették, eddig teljes fizetést kaptam a 6 órámra (nem volt szerződésmódosítás, csak munkakör változás), úgyhogy január 1-től visszakalkulálták, mennyi is az annyi. Úgyhogy bár tudtam, előbb utóbb eljön ez is, kicsit még jólesett a több pénz, lehetett tervezgetni. Éppen nincs kedvem visszamenni hát a gyárba se.

Hétfőn majd kiderül, hogy mennyi lesz így a levonásokkal az annyi. Mondjuk január elég jó hónap volt, hosszú, eddig csak a csúsztatásaimat éltem fel, voltam (vagyis leszek szombaton) hétvégi ügyeletben és még egy éjszakai pótlék is becsúszik.

Na én is megirigyeltem ezt a szófelhős dolgot, úgyhogy megörökítettem miről is írtam eddig januárban.

Csak a szavak:

Néha határozottan ijesztő, milyen toldalékszavakat használok.

Most telefonált a keresztanyám, hogy reggel 7 óra 55-kor megszületett Láthatatlan Unokatesóm harmadik gyereke, ismét egy kislány és ismét otthon, lazán hozott a napvilágra. Legalábbis gondolom, hogy lazán, mert az előzővel se volt semmi gond és most is mindenki jókedvűnek hangzott a telefonban:)