Chris Moylesnak van live studiocam-je és most Will Smith-thel beszélget. Király. Mintha ott lennék az üvegfalon túl.

Miután szombaton magunkra maradtunk, a maradék hétvége azért eltelt szépen. Vagyis inkább nyugiban. Az hogy keveset tudtunk kimenni, kicsit mindenkit megviselt. Rajtam migrén jött elő tegnap, de legalábbis másra nem tudtam fogni a szinte egész napos fejfájást, ami nem múlt el kávéra, kajára és alvásra se. Még a jó levegő segthetett volna, de hát az éppen nem volt Pesten. Kicsit azért kimentünk az Óhegyre, ahol valami hó szállingózhatott korábban, szóval teljesen téli este feeling volt körbe-körbe, főleg, hogy rajtunk kívül csak néhány kutyasétáltató meg futó grasszált. Na meg Babszem a motorral. 

Ma reggel a bölcsődénél meg persze nagyi után sírt a csemete. A múlt héten túl jó dolga volt:)

A 2008-as év utolsó motorozása (ami erősen hasonlított a 2009-es évi elsőre)

Az elmúlt napok egy része Babszem számára azzal telt, hogy próbált ellenállni a három lány unokatestvér azon hajlamainak, hogy hirtelen ötlettől vezérelve őt mindenáron meg akarták ölelgetni, puszilgatni. Még reggel elviselte, aztán alvás előtt majd késő délután már annyira nem.

Erre tegnap kiderült, hogy a gyerek általános mágnesként működik. Délután elmentünk kistafírungozni a páromat (élete első jégeralsóját is megvettük), s a Vögelében egy kisfiú teljesen rákattant Babszemre. Ment utána, egymás mellett ültek és nézték a mesetévét a gyerekosztályon, aztán a max. másfél éves kisfiú hirtelen a gyerekem nyakába borult és megpuszilta. Jól bedőltek első körben a kabátok közé. Később még párszor ismétlődött a dolog.

Szóval Babszem sehol sincs biztonságban. 

Babszem mondhatom nagyon határozottan felismeri a színeket. Minden a lámpákkal kezdődött, a pirossal és a zölddel. Aztán a Duplo kockákon megtanulta még a kéket, sárgát, a szoptatós párnán lévő pillangókon pedig a lilát és a nrancsot. Ezeket hibátlanul tudja mondogatni. Anyuék oda is voltak, hogy egyből felismerte amikor mondták neki, hogy a színes műanyag székek közül a kék az övé. S azóta is csak arra hajlandó ülni, azzal mászkál, azt tologatja, s mindig mutogatja, hogy a sárga Esztié, lila (na jó, rózsaszín de ő azt is lilának hívja) meg Adrié.

Aztán tegnap míg ebédelt éppen hunyó voltam az unokatestvérei bujócskájában, s míg az étkezőben eszegetett nekem harmincig kellett számolni. El is kezdtem, hogy egy, kettő ő meg mondta, hogy három, mire én, hogy négy, ő azonnal öt, hat, én: hét, ő: nyolc, kinc (9), én pedig befejeztem a sort a tízzel és kis híján elbőgtem magam. Mert milyen okos a fiam, hogy néha ugyan számolgattunk előtte meg mondogattuk a versikét, hogy "egy, megérett a meggy", de soha nem tanítottuk konkrétan a számokra a kettőn kívül a szülinapja előtt. 

Nekem most az a nyaralás, hogy itt vagyok anyuéknál Kanizsán. Tegnap tízórai után beültünk a gyerekkel a kocsiba miután reggelitől kezdve pakolásztam, párom az autó ügyeit intézte, úgy is mint parkolóból kiállás, tankolás, matricavétel, mosás. Egész jól jöttünk, 2 óra volt háztól házig az út. Se a fővárosban nem volt nagy forgalom, se az autópályán. Babszem a Balaton mellett lett kicsit nyugtalan, addigra már túljutottunk a kedvenc Halász Judit számokon (a Best of CD-n az első 17 dal kb amit meg bír hallagtni egyszerre), a hátrapasszolt könyveket és játékokat hamar dobálta szét, aztán természetesen Zalakomárnál aludt el. 15 percnyire a céltól. De még az udvaron aludt vagy 40 percet, úgyhogy egész jókedvűen és éhesen jelentünk meg a nagyszülők előtt. A páromon és Lobin kívül mindenki itt volt. Az ajándékok továbbra se foglalkoztatták annyira, pedig kapott Shaunt, Timmyt és Kisjakondot (Kisvakond) is, további Legókat és egy Bosch szerszámpadot. 

Babszem teljesen elemében volt egész délután, azért mindenki megállapította, hogy jót tesz neki a bölcsőde, hisz tűrte azt is, hogy Eszti ölelgesse meg játszani akarjon vele. Kaja fronton meg: a gyerek tegnap óta szinte folyamatosan Tiramisut eszik.

és nem is hiányzik az az, hogy idén nem kaptam egyetlen Boldog Karácsonyos SMSt sem. Semmi versike és MMS. Köszönöm.