Szóval elköltöztem. Ezentúl a lobotomia.freeblog.hun leszek megtalálható. Pár nap múlva már csak a linket találod itt:) de addig még van kis fésülgetés hátra az új helyen.

Lehet, hogy az egész csak gyomorrontás volt, mert bár szombat reggel kétszer töltötte tele Babszem a pelenkáját, aztán délelőtt aludt majdnem másfél órát, majd alig akart enni egész nap, s estére még volt egy kis hasfájása és sétálni is nagyon nyugdíjas tempóban voltunk, mára már szinte kicserélték. Délelőtt még mindig csak kíméletesen mászkáltunk egy kört, de aztán volt rendes evés, hatalmas alvás és közel normális, egyszeri széklet. Csak éppen estére lett felspannolva, mert nagyon várta  a nagymamát, ugyanis úgy döntöttünk még legalább 2 napot nem visszük vissza a bölcsibe, hogy tényleg minden 100% legyen, meg ne pont péntekre, a dupla télapóra robbanjon le újra, ezért szaván fogtuk teszvesz nénit és felrendeltük. Úgyhogy sokáig tartott az altatás.

Tegnap a nagy bevásárlásban egy fontos dolgot felejtettem el venni: pelenkát. Úgyhogy este itt álltam 2 db-bal, reménykedve abban, hogy Babszemnek nem lesz túl sok pisilhetnékje és kakilni se akar. Szerencsém volt, úgyhogy ebédidőben megvettem a duplasomag pelenkát is, segítve az UNICEF-et, meg elhasználva a 21%-os kedvezményt a DMben, hogy aztán hazafelé az egyiket benn hagyjam a bölcsiben. Ahol azzal fogadtak, hogy ma 2x kellett tetőtől talpig átöltöztetni a gyereket (még a cipője is kakis lett), s háromszor is hasmenéseset tolt és negyed 4-kor 37.5-öt mértek a fenekében, úgyhogy beírták az üzenőbe is, hogy vigyem el orvoshoz. Szerencsére a doktornénink pénteken 5-ig rendel, úgyhogy még simán odaértünk hozzá. Természetesen lehet vírus, de lehet csak enyhe gyomorrontás. A 37.5 meg ilyen formában még csak a határ, semmit se jelent, csak hát mostanában több lázas megbetegedés is volt a bölcsiben. De hasmenésről nem tudtak. Majd kiderül, hogy bírja a hétvégét, mindenesetre tejes dolgot egyelőre ne adjunk neki, inkább gyümölcsöt meg fogós zöldségeket.
Amúgy Babszemnek nagyon jó kedve volt, főleg miután megjött az apja, s most már nem azt mondja magára, hogz teis, hanem azt, hogy Kaza 🙂

Itt is szólnék, hogy akit érdekel: Vavyan Fable gyűjemény for Sale. Érdeklődni nálam, részletek az olvasónaplóban:)

Már hetek óta fel van túrva a gyár könyéke, a Gázkar (alias Gazkár) KFT. dolgozik szorgosan. Mert ugye mikor is szereljék a fűtést, ha nem november második felében. Emiatt aztán közlekedni, parkolni nem lehet (Köcsög előadta, hogy hétvégén ügyeletbe jött kocsival és csak fizetős parkolóházba tudott megállni, úgyhogy berendelte a férjét, hogy vigye mégis haza az autót, mert ez drága multaság szombaton is), de azért persze mindenki igyekszik megállni valahol, valahogy. Ezért gyakran elakadnak teherautók, buszok, áll a sor. Azért a munkások azért igyekeznek: már elvágták egyszer az elektromos vezetéket, a telefonvonalat. Szerda reggel lángpisztollyal melegítették fel a befagyott vizet valamelyik csóvágójukban. Mondjuk azt már hétfőn kiplakátolták, hogy a gyár felét lekapcsolják a gázról csütörtökön, azt még hozzátéve, hogy majd még aznap délután kiderül, hátha még pénteken is ezt kell tenniük.  A mi irodáink fűtés nélkül maradnak hát. Főnéni szabadnapot adott, kikötve, hogy délután mindenki telefonáljon be/nézze meg az emiljét, mert ha péntekre is gázszünet a prognózis akkor még egy 1 nap jár nekünk.
Úgyhogy ma elintéztem a heti/havi nagybevásárlást. Melegítőket akartam még venni Kazinak a turkálóban, de természetesen megint sikerült készletcsere előtt beállítanom és nadrágot a méretében 1 darabot se találtam, pedig már akár egy farmerral is kiegyeztem volna. Aztán csámborogtam egyet az Arénában, de csak pánikba estem a játékboltban, hogy mégis mit lehet egy 2-3 közötti gyereknek venni. Mert még ha maradok is annál, hogy tőlünk majd könyvet meg ruhát kap, a rokonok majd újból érdeklődnek és valamit kéne nekik mondani… Mondjuk úgy tűnik, hogy Shaunt exportálnak Svédországba is, szóval az majd becsúszik.
Aztán 4-től meg szülői értekezleten voltam. Az egyetlen dolog, amit magamra vettem, hogy nyomatékosan kérte a gondozónő, legkésőbb 3/4 8-ig vigyük be a csemetéket. Ez nekünk szinte még sose sikerült. Amúgy nagyon jól alakulnak a dolgok, 14 helyett csak 10 gyerek van (ez a teljes, most már végleges létszám, az utolsó gyerek beszoktatása most folyik), az arány pedig 3:7 a fiúk javára, egy kínai kislány van, akit Emesének hívnak:), lesz télapó ünnepség, meg karácsony, még december 22-23 is nyitva lesznek (pedig én erre nem is számítottam), valamint sóbarlangozni is akarnak. Babszem lemaradt a fényképezésről, mert épp beteg volt, de azt mondták lesz még több alkalom is. Bár kiderült, hogy az ősbölcsis kissrác (aki legrégebb óta jár) már másfél éve mindig akkor beteg, amikor fényképeznek, szóval nem biztos semmi se. Ja és egész jó fej a többi anyuka is (1 apuka volt, Emeséjé, mert a családból csak ő ért magyarul:)
Amúgy a gyárban meg visszakapcsolták a fűtést, reggelre bemelegszenek az irodák, tárt kapukkal várnak hát.

Na még mindig csak inkább beszéljenek a képek:

Próbáltam keresni 2 gyertyás tortával képet, de rájöttem, hogy az videón van meg.

Tudom ám én, hogy egyre kevesebben olvasnak. Ennek több oka van. Egyrészt kevesebbet írok, ugye. Másrészt meg már régóta mindenki csak RSSben olvassa a blogokat, nekem meg az nincs. Kicsit azért sajnálom ám még magam, hogy olyan kevesen dícsérték meg a 2 éves gyerekemet:)

Nagy siker volt a születésnap, aztán a képeket bár letöltöttem a pendriveomra, hogy behozom mert itt sokkal gyorsabb az upload, otthon hagytam ott lóg még a gépben. Ugyanis Babszem ma reggel nem kapcsolta be a számítógépet, hanem inkább az ajándékba kapott játékaival játszott. Úgyhogy nics fénykép. Ezért még csak doksiban készül a beszámoló, hogy illusztrációval együtt lehessen ide feltenni.
Ja és ma reggel egy csepp könny se esett a bölcsiben, sőt, alig bírtam elkapni a gyereket, hogy legalább egy puszit adhassak neki búcsúzóul.

A második születésnap, amit hármasban tartottunk, határozottan jobban sikerült mint a tavalyi. De hát Babszem akkor még semmit se értett. Most azonban már napok óta mondtuk neki, hogy mindjárt 2 éves lesz. Nyár óta mutogatta ugye, hogy hány gyertyája lesz  a tortán, sőt ha olyan kedvében volt, még a kettőt is mondta, vagy a two-t a Gromit’s busy day után. Együtt mentünk érte a bölcsibe az apjával, aztán motorozhatott még egy órát, itthon pedig a meglepetések várták. A legkisebb csokitorta is siker volt, még ma is evett belőle (mondjuk csak krémet meg a csokiborítást, de akkor is:), gyönyörűen elfújta a gyertyáit, a tüzijátékostól először megijedt, aztán már vigyorogva nézte az egészet. A tőlünk kapott könyvek (Őszi böngésző, hogy teljes legyen a sorozat, meg a Good night Gromit!) annyira nem kötötték le, viszont a táblába teljesen belefeledkezett. Mert a keresztszüleitől autentikus svéd ajándékot kapott, IKEAs rajztáblát (teszvesz néni kérdezte, na és hogy küldték el Stockholmból, mondtam, hogy az Őrs vezér terén tudtuk átvenni:). Persze amatőr módon csak későn olvastam el a szintén a svédektől vásárolt filctollak leírását, mely szerint ezek csak a tábláról lemoshatóak máshonnan ki se, szóval óvjam gyermekem ruháját. Na addigra Babszem pulcsija már persze tiszta barna és zöld pötty volt. Úgyhogy egyelőre a krétás palatáblát preferálom, a rajzolás pedig csak szülői felügyelettel megy.
A párom beállította a szuperfényeket adó lámpáinkat, így aztán szinte nappali környezetben lehetett videózni meg fényképezgetni. Úgyhogy most még a fürdés utáni masszázst is sikerült felvenni megfelelő minőségben.
Szóval az első kör jól sikerült, azt hiszem, Babszem is jól érezte magát, majd meglátjuk mi lesz szombaton a családi banzájon.

Ugyanúgy mint tavaly, az elmúlt egy évből összeállítottam egy albumot (2 év alatt több mint 2800 kép készült amúgy Babszemről, kicsit kevesebb, mint az első évben). Pörgetve itt lehet látni alant, akit meg érdekel az album egyesével, megnézheti a Picasan.

Holnap lesz a nagy nap. Viszont a babaszobáról vagy honnan már megkaptam a levelet, hogy mi mindent kéne tudnia egy 2 évesnek. Azok közül amiket felsoroltak egy csomó dolgot nem tud: pl. hogy Mi az? Mi ez? kérdéseket tesz föl. Babszem épp csak elkezdett beszélni, jó? Ne tessék már anyukát frusztrálni. Bár a beszédet iszonyú tempóban nyomja, minden szavunkat igyekszik ismételni (meg a bölcsis gondozónőkét is). Már egy hónapja mondtam a páromnak, hogy ugyanúgy, ahogy tavaly az első születésnapjának estéjén méltóztatott először felállni, most meg majd mond valami mondatot. Ma este például végig azt mondogatta, hogy Kriszti, ugyanis végignéztük a fényképeket a keresztanyjáról. Egyébként az első idők után rájöttem, nem érdemes hasonlítgatni: lényeg, hogy szervileg nincs gond vele, egészséges, ép aztán majd mindent csinál a maga tempójában. Különben is alapból hátránnyal indul, hiszen fiú. Ők mindig mindent későn kezdenek. Legalábbis a többség. Szóval azért még mindig van, amiben hasonlítgatom másokhoz…. De ezt biztos sose fogom kinőni, hiába tudom ésszel, hogy mennyire felesleges.
Viszont pont a múltkor gondolkoztam azon, hogy az evéssel kapcsolatos gondjainknak van azért előnye is. Például Babszem nem nassol, nem majszol állandóan kekszet, cukrot, chipset stb. amit lépten-nyomon látunk. Viszont egész egészségesen étkezik, mert zöldségből bármit megeszik, csak megfelelő állagú legyen. Néha még kér brokkolit, spenótot uzsonnára is. Pont a húgom mesélte, hogy barátnőjének a fia is már óvodába járt, amikor megtanult rendesen enni. Ő már látta maga előtt, hogy az érettségi banketten öltönyös-nyakkendős csemetéje elé letesznek egy tál főzeléket… Szóval Babszem esete nem egyedi. Csak ebben is kivárásra kell hajtani.

A bölcsődébe való visszatérés másfél hét kihagyás után nem egyszerű. Legalábbis az elválás nem az. Tegnap reggeli sírás után délután azonban egy nagyon jókedvű manó fogadott, akit a gondozónője is alaposan megdícsért. Hogy milyen sokat dumál, segít, jól evett, aludt, szeret pakolászni stb. Aztán ma reggel, mikor öltözködtem hirtelen megint leesett neki, hogy megyünk a bölcsibe. Megremegett a szája széle, ahogy rám nézett, majd letette a fejét a fotelra és kibuggyant egy könnycsepp a szeméből. De csak csendben, nem sírt fel. Az apja is, meg én is mentünk simogatni és megnyugtatni. Utána még megölelgetett minket, aztán folytathattuk az öltözködést és legközelebb megint már csak akkor tört el a mécses, mielőtt beadtuk volna a csoport ajtaján. De amint becsuktuk utána az ajtót már el is hallgatott. Szóval még mindig szeret ő bölcsibe járni, de jobb lenne, ha mellette maradna anyja, apja. Akkor semmi kifogása nem volna a helyzet ellen.

Tegnap végül akkor hagytam az egész brancsot szó szerint a szarban, amikor az alattunk lévő folyosón kidugították a szennyvízcsövet. Ez persze azzal járt, hogy a kiszedett termékeket zsákba tették, takaítottak és mindent belengett a bűz. Szerencse, hogy csak 3ig dolgozom, mert kb. 5ig tartott a mulatság és az illatorgia.

Reggel nehezen ébredsz, az ablakod alatt áll a sor, hatalmas dugók mindenütt (még jó, hogy villamos-metró kombó egyelőre működött), nincs fűtés a cégnél, elromlott a nyomtató is. Plusz a munkakedved is a mínuszokban.

Kiegészítés: WC eldugult és át kell brattyogni a fél gyáron a következő mellékhelységig.

A másik nagy élmény, hogy tegnap meg telefonon próbáltak csőbe húzni. Magánszámról hívtak, felvettem, mert az otthoni is így szokott megjelenni, azt hittem teszvesz néni az, nem talál valamit, ami a gyerek ellátásához kéne. Egy pasas volt azomban, bemutatkozott (naná, hogy nem jegyeztem meg a nevét, pedig valami dr-t is hozzátett, hogy lenyűgözzön), közölte, hogy a mobilszolgáltatómtól van, s ha ez az én számom, akkor jó hírrel szolgálhat. Kisorsoltak ugyanis, kapok egy valag pénzt, mint hűséges előfizető. Csak adjam meg a nevemet, címemet és munkatársai 2 nap múlva beállítanak hozzám egy táska pénzzel. Mondtam, hogy Ezt nem veszem be és letettem a telefont.
Egyébként is, a mobilszolgáltatóm tudja kié a telefonszám és hol lakom, elvégre küldik a számlát. Hűséges előfizető se vagyok, decemberben jár le a 2. évem. De kíváncsi voltam, hova akar kilukadni. Vajon van aki bedől? S mi a tervük, ha megadtam volna a címem, hogy jöjjenek a pénzzel? Beállít 6 szekrényajtónyi ürge, s megpróbál kipakolni? Vagy megnézik, mikor nem vagyok otthon?
T-comhoz beugrottam, jelentettem, hogy a nevükkel élnek vissza éppen. Megtudtam ilyen sémáról még nem hallottak. De nem tudnak segíteni, ha feljelentést teszek, akkor a rendőrségnek megadhatják a telefonszámot amiről kerestek. Mivel azonban még kár nem ért, sok esély erre sincs.

Végre hozzájutottam a júliusban lejárt hitelkártyámhoz, amiről először nem értesített a bankom. Mikor utána mentem, hogy hol van, a helyi fiók, ahova átjelentkeztem amikor 2006 októberében táppénzre mentem szülés előtt, hogy ide jöjjenek a hivatalos dolgok, itt kapjak meg mindent, ne kelljen minden marhaságért bebumlizni a belvárosba, a munkahelyemhez közeli fiókba, kiderítette, hogy bizony a hitelkártyám még oda érkezett meg. De 60 nap után visszaküldték megsemmisítésre. Csakhogy nem értesítettek se arról, hogy megérkezett, se arról, hogy tovább nem vehetem fel. De még nem semmisítették meg szeptemberben, s addig nem lehetett újraigényelni. Két hete újra érdeklődtem, hogy akkor megvan már az a nyavajás kártya? Kiderült, hogy nem, mert bár megsemmisítették, a rendszerükben még mindig likvidálás előttiként volt feltüntetve. Na jó, akkor újra utánatelefonáltak, hogy most már induljon az új gyártása. Mindezért persze majd nekem kell megint fizetni. Direkt kértem, hogy megint inkább a helyi fiókba jöjjön, elvégre a másikból korábban 1x már nem értesítettek. Tegnap csak úgy, érezve valamit a levegőben, beugrottam a belvárosi bankba, kiderítették, hogy igen, ott van a kártya de csak holnap tudják átadni. Mire hazajöttem, várt az értesítés, hogy megérkezett a hitelkártyám és mehetek érte. Ma átvettem. Holnap panaszt teszek a telebanknál a hercehurcáért.
Komolyan, a Boltkóros naplójában állandóan azért esik bűnbe Becky mert a bankok sorozatban vágják hozzá a hitelkáryákat. Én meg egyhez nem bírtam hozzájutni már lassan 4 hónapja.

Az elmúlt héten már párszor elhagyta gyermekem ajkát az, hogy “ana” valahányszor fel akart kéredszkedni a karomba. De tegnap már többször mondta egyéb helyzetekben is. Igaz, hogy még mindig a paszuly és az apa a kedvenc szó.

Kedden délelőtt ugye dokinál voltunk, majd elmentünk Babszemmel az IKEAba. Mindig amikor elindultunk megpillantottam az ablaktörlőm alatt egy cetlit, amit azonban nem igyekeztem levenni. A gyerek miatt mindig hátulról kerülök be a kormány mögé, mert ugye beszíjazom őt, majd elpakolom a velejáró cókmókot meg a vásárolt cuccot a csomagtartóba, aztán indulhatunk. Különben is tűnt, mintha valaki amatőr ingatlanos lenne. Aztán ma, mikor kiálltam a parkolóből és leszedtem a szélvédőről a ráhulló a leveleket, mielőtt kidobtam volna a cetlit, elolvastam. Ez állt rajta:

Jellemzően fel se tűnt nekem. Amúgy pont nehéz volt parkolni a dokinál, mert a szomszéd házsorok előtt aszfaltot cseréltek, szóval mindenki a rendelő közelében állt. Kevés volt a hely, jómagam is 2 kör tettem a háztömb körül, mire megálltam (biztonságos parkoló vagyok, ha lehet figyelek arra, hogy ki tudjak állni onnan, ahova beküzdöm magam). Majd az autótulaj is megnézi (alias a párom) és kitaláljuk, hogy érdemes-e utána járni a dolgoknak