Az ünnep felvezetése ugye az volt, hogy Babszem lebetegedett. Szerencsére lázas hétfőn délelőtt volt utoljára, mire kedd reggel elmentünk a dokihoz már csak a szokásos köhögés, orrfolyás volt a tünet. Alapos vizsgálat után az volt az ítélet, hogy ez megint csak vírus amit vagy a bölcsiben szedett össze, de még az is lehet, hogy a karácsony előtti plázázások során. Hétfői ügyelet után kedden a párom dolgozott, szóval kettesben a gyerekkel fejeztük be a bevásárlás hátralévő részét. Estére nagyjából kiderült, hogy minket se hagyott hidegen a betegség, apa köhög, anya tüsszög és mindenkinek folyik az orra. Babszem nem alszik fényesen, többször is fenn van éjszaka de legalább reggel 8 előtt nem ébred fel (6-os kelés után, bár már kétszer is tartottam tőle, simán visszaaludt). 

Tavalyhoz képest Szent Este időben 8 után vacsoráztunk, sőt még az ajándékok is ki lettek bontva. Végülis szervezés kérdése az egész (meg hogy nem akartunk nagyot és sokat semmiből). Délelőtt pakolászás, konyha rendbe rakása, majd könnyű ebédfőzés volt a téma. Míg a gyerek aludt a fenyőfát a párom beapplikálta a tartójába, én sütöttem brownie-t, becsomagoltam az ajándékokat, ellenőriztem a díszeket, az ember meg elcsábult és kiflizett. Aztán a fiúk elmentek motorozni, ami elég hosszúra sikerült, hiszen a csemete már napok óta nem tekert. Az apja elég fáradtan ért haza, mert többször is muszáj volt futnia, hogy tudja tartani a lépést a teperő gyerekkel. Ezalatt Jézuska helytartója (alias anya) feldíszítette a fát meg a csemete szobáját. Mikor megérkeztek a kifáradt vándorok előbb vagy harmadik uzsonnát kellett enni, aztán próbáltuk becserkészni a Karácsonyfát.

Mondjuk Babszemet sokkal jobban izgatta, hogy leszedheti a díszeket, dobálgathatja őket és azok pattognak (éljenek az évek során összeszedett Ikeás műanyag gömbök). Még a csomagolások kibontása se hozta lázba. Aztán elfogyasztottuk a vacsorát, borlevest és zöldségágyon sütött lazacot, valamint a brownie-t vanilíafagyival. Úgy döntöttünk, hogy jövőre valami más leves lesz (mondjuk görög gyümölcs), mert az ember betegségének a savas bor nem túl jó, bármennyire is édes, viszont a lazacot mindenképp megtartjuk, csak valami más recepttel próbálkozunk.

Este pedig dr. House volt a műsor. Ma jöttek anyósjelölték, ajándékokkal megpakolva, könnyű ebéd, délután közös motorozás, most pedig már hűl az eddigi legjobban sikerült kenyér a vacsorához.

Közben a gyerek szája be nem áll, a fényképezőgépünk aksija felmondta a szolgálatot, úgyhogy videózás megy (ezért kevesebb mostanában a kép).

Boldog, Békés Ünnepeket Kívánunk mindenkinek.

Lobo, D. és Babszem

Úgy látszik minket is utolér a kisgyerekes szülők végzete, hogy a csemete az ünnepekre betegszik meg. Tegnap délutánra Babszem is belázasodott, az éjszakája is meglehetősen zaklatottra sikerült, sokat forgolászott, többször is fenn volt, 4-kor kapott még lázcsillaptót is. Aztán meg jól elaludtunk reggel, így kicsit lóhalálában intéztük az utolsó karácsonyi nagy a bevásárlást (azért még holnap intézkednem kell élelmiszerügyben), mert én meg ügyeletet tartok 1-től a gyárban (aztán január 5-ig nincs munkám). A fiúk hazamentek én meg majdnem nem értem ide időben, ugyanis nem kalkulááltam be, hogy a 2-es villamos, ami szépen elhozott volna a soroksáriúti Tescotól nem jár végig.

Azóta kiderült, hogy Babszem jó nagyot aludt, evett és éppen Hupikék törpikéket néz.

Azon szökött röhögni a párom, hogy engem milyen hülye akciókkal lehet bepalizni. Tegnap óta például McCafes pontokat gyűjtök, bögréért. Ezért aztán ma reggel, mikor az Arénába mentünk (szombat reggel nincs nagy tömeg, talán csak a Tescoban), először kávéztunk, rendeltem egy melegszendvicset is, Babszem pedig megette a tízóraiját egy vaníliás puding képében. Aztán amikor kihozták a narancslét a szendviccsel, elvette az egyik háromszöget és nyammogni kezdett rajta. Beleharapott és elrágcsálta, lenyelte ami a szájába került, majd bólogatott, hogy Szinom. Tátott szájjal néztem, le is fényképeztem a telefonommal (aztán megpógáltam elküldeni a húgomnak meg a páromnak, de szerintem nem sikerült) és bár csak kb. 5 falatnyit evett, s a sonkát kiköpte, a kenyeret megette.

Ha belegondolok, hogy mindezt a 25. hónapban tette…

Végül úgy döntöttem, hogy kiveszem a mai napot bevásárlásra. Babszemnek is utolsó napja volt idén a  bölcsiben, korábban kellett érte menni, mert ma 4kor kezdték a rovarírtást. Délelőtt az Interspárban, ahol egyébként volt mézeskalács sütemény fűszer, amit mindenki keres, de biztos Kőbányán nem fogy annyira, végre megvilágosodtam. Kitaláltam mit lehetne venni Babszemnek de az utolsó darab volt belőle kitéve, az is rózsaszín volt, meg szét volt szedve a doboza. A bölcsiben ugyanis kedvence az ugráló paci, ami igazából ló alakú fitt ball.

Ugyanezt láttam hát az Interspárban. Aztán még megnéztem a másikban az Árkádban is, de ott már elfogyott, a játékboltban pedig nem is hallottak róla. Úgyhogy még holnap vagy vasárnap kell kísérletet tenni a beszerzésére és akkor nagyjából meg is vagyok mindennel. 

Tegnap este csupán egyetlen gixer került a gépezetbe: kinn hagytam lenémítva a telefonomat a konyhában, míg lefektetni próbáltam Babszemet és a párom 43x telefonált, hogy már indul haza. De még így is ébren érte a fiatalurat, aki ugyan fogadta az apja köszöntését, de amúgy meg volt rá sértődve, hogy nem ért idejében haza és anyával kellett fürdenie. Reggelre azonban már minden a legnagyobb rendben volt, s természetesen Babszemet le se lehetett vakarni az apjáról.

Jómagam meg előadtam Dulifulit (az ember szerint), ugyanis reggel egész jól álltunk, mégse sikerült 40 előtt elindulni a bölcsibe, hogy végre legalább 1x időben tudjuk leadni a csemetét, s most igazán nem az én hibám volt a késés. Úgyhogy gyorsan trappolva tettem meg az utat a 4 percnyire lévő intézményig.Előttem van, hogy úgy járunk majd egyszer, mint A. férje aki előtt bezárták a bölcsiscsoport ajtaját 3/4 8-kor és 2 perccel később vitt lányukat 1/2 9ig nem tudta beadni.

Egyébként meg V., a cseh tpusú kollega nem csak salátát hozott hanem Becherovkát is és megtudtam, hogy Beton a neve a Becherovka-tonic long drinknek. Ami amúgy nyamm. Úgyhogy a karácsonyra vett és mélyhűtőbe költöztetett zöld üveg mellé vennem kell tonicot is.

Ma vannak a karácsonyi céges bulik. Mondjuk a mienk az szolíd lesz, először is, 1kor kezdődik és mindenki hozott magával valamit (részemről a legjobb partikaját: töltött bagettet, ami a párom szerint is anyu egyik jobb találmányai közé tartozik), Boss néni gondoskodik a borról, V. a cseh típusú kollegától a szokásos pedig a salátáját várjuk. De én szokás szerint lelépek, hogy begyűjtsem Babszemet.Az embernél meg munka után kezdődik a kajálás, szóval úgy készülünk, hogy ma én fürdetek és fektetek egyedül. Kíváncsi vagyok, hányszor fog elhangzani az Apa jön jön és mi lesz a reakció, valahányszor elmesélem, hogy ma későig dolgozik apa és csak reggel találkoznak. Tavaly még emiatt nem kellett aggódni.

A nap két jó híre:

1. Reggel Babszem elmajszolt egy kekszet! Nem köpte ki, miután leharapta, hanem addig őrölte a szájában amíg elég kis darabok nem lettek belőle és le nem tudta nyelni.

2. Mégse veszett el a Mikulás ünnepen a gyerek jó kis sapkája, amit hiába próbáltunk utána beszerezni újra, a H&M kifogyott belőle, pedig voltam mindegyik áruházukban. Itt volt a gyárban az elveszett dolgok fiókjában.

Ma két programom volt igazán, elkísérni és lefilmezni, amint csövet dugnak az emberbe, valamint megostromolni az IKEÁt, így karácsony előtt egy héttel. Fel voltam én mindenre készülve, aztán minden egész jól sikerült, csupán a játékboltban kaptam kisebb pánikrohamot és jöttem el anélkül, hogy bármit vettem volna. Még ötletem sincs, hogy mit vegyünk Babszemnek élete 3. karácsonyára.

Szóval az úgy volt, hogy reggel beadtuk Babszemet a kolhozba, aki ezt elég rosszul viselte, ami nem csoda, hisz 2 hétig itthon volt arany élettel. Délutánra mondjuk arra értem, hogy nagyban táncolt valami számra a rádióban, hatalmas vigyorral a fején, úgyhogy tuti, hogy nem olyan rossz neki ott. Aztán elmentem bevásárolni, a páromnak meg fél 12-re volt időpontja a kontrollnak számító gyomortükrözésre, hogy kiderüljön, mennyit javult a gyógyíthatatlan betegsége. Júliusban megállapították nála ugye a refluxot, aztán, hogy ez inkább Barrett's Oesophagitis, szedje a gyógyszert, tartsa be az alapelveket, évente kontroll, fél éven belül megnézik mennyit javult a helyzete. D. azt akarta, hogy legyen egy felvétel a gyomráról, szóval vitt magával CD-t, DVD-t meg engem a videokameránkkal, hogy ha más nincs, majd én filmezem a képernyőt, amíg neki lenyomják a szondát a gyomrába. De persze ezt nem engedték. Felvételt készítenek, amit azonban a beteg nem kaphat meg. Szóval én csak a váróteremben ücsörögtem, és megnézhettem, hogy dolgozik ISO 9000-rel (vagy mivel) a kórház, meg hallhattam a doktornő oroszos kiejtését. 

Aztán az IKEÁba mentem, hogy megvegyek pár saját ajándékot*, s nagy meglepetésremre (pedig a legrosszabbra számítottam) azzal együtt, hogy kicsit nézelődtem, meg ebédeltem is, háromnegyed óra alatt végeztem. A pénztárak extra gyorsan dolgoztak, előttem is csak egy ember állt és már az étteremben is lement a nagy dömping. 

Ezután jött a játékbolt a Sugárban, ahonnan kifordulva az Árkádba már át se mentem, inkább beugrottam a helyi FÉSZEKbe, hogy kicsit lenyugodjak és 100Ftért vettem Távoli tüzet. Majd irány a bölcsi, s motoroztunk még a szürkületben egy kört, mert levegőzésre szükség van.

*amit a szülőktől kapunk, de a svéd párnák a huzatokba és a vágódeszka a bárdunk alá csak itt beszerezhető.

Pénteken lementünk a térképről kicsit. De legalábbis elutaztunk vidékre a nagyszülőkhöz, ahova már régóta készültünk. De valami mindig közbejött és most már nem lehetett halasztani, hiszen Karácsonykor nem megyünk arra. Úgyhogy már el volt előre tervezve, hogy december első hétvégéjén dolgozom, másodikon megyünk Tiszavasváriba, harmadikon lesz Eszti szülinapja*, aztán meg jöhetnek az ünnepek. 

Amúgy egész jó utunk volt oda-vissza 2 óra alatt megjártuk a távot, kifele ugye péntek délután az M3 kicsit dugós volt, de nem vészesen, ma meg Babszem volt extrán rosszkedvű útközben. Még Halász Juditot se akarta végighallgatni legalább 1x, pedig az fix szokott lenni az ilyen hosszú túrákon. Egyébként a vidéki levegő télen büdös. Szeméttel fűtők miatt, akikből anyósjelölték környékén van jó pár szomszéd. Őket már valamennyire megnevelte a párom, ugyan még felváltva fűtenek gázzal és fával, de már a háztartási limlomot nem dobálják be a kazánba, hanem elviszik a szelektív hulladékgyűjtőbe.

Babszemnek meg egész nap be nem áll a szája, csak mondja mondja a szavakat amiket már tud, ismétli ami tetszik, de például magától is mondogat dolgokat, amiket már korábban hallott. Ma reggel például teljesen önállóan jelezte, hogy sonkát kér. Mondta, hogy sonka és mutogatott a tarjára, pedig előtte senki ki nem ejtette ezt a szót.

*Erről azonban lecsúsztunk, mert húgomék előbbre hozták a dolgot és szerdán szóltak, hogy mégis most szombaton tartják, de mi arra már el nem tudtunk menni, lévén Délegyháza és Tiszavasvári nem éppen szomszédos helyek.