Én persze úgy képzeltem, hogy Babszem vagy két hét alatt simán beszokik a bölcsibe, elvégre hallottunk már ilyet, nekem meg lesz még két hetem, hogy felkészüljek a visszatérésre a gyárba, meg kicsit rendet vágjak a lakásban, előkészüljek ínségesebb napokra, amikor majd nem lesz olyasmire időm, hogy átpakoljam a konyhát meg a kamrát, találkozzak emberekkel, elmenjek moziba stb. Aztán maradt egy hetem, s abból is már csak a holnap van vissza, ami teljesen az enyém. Takarítani fogok, már tudom. Most hogy így próbálom visszaidézni, mit is csináltam az elmúlt napokban, meg kell állapítanom, nem sok mindent. Voltam persze könyvesboltokban, könyvtárban, IKEA-ban, ma végre én is elmentem a Culinarisba, találkoztam kismamával, költöttem egy csomó pénzt. Közben meg elmaradt, hogy felújítom a ruhatáramat. Ennek több oka is van. Egyrészt, fogalmam sincs, miben járnak mostanában az emberek munkahelyre, másrészt meg nem igazán tetszett semmi amit üzletekben láttam, ahol aztán rendszerint mindig a gyerekosztályon kötöttem ki és Babszemnek vásároltam nadrágokat, pulcsikat, bodykat, sálakat stb. Úgyhogy a pénzem elfogyott és most nincs egy új göncöm se. Igaz, beleférek 3 évvel ezelőtti gatyámba, szoknyámba, szóval azért lesz mit felvennem hétfőn.
Mindenesetre azért nem kicsit parázom ettől a visszatéréstől. Az elmúlt években erőst hülyültem, úgy érzem. De legalábbis szakmai dolgokkal nem sokat foglalkoztam, a gyárban már nem leszek én az üdvöske. De most nem is akarok az lenni, csak szépen meghúzom magam, dolgozok, emberek közt lehetek és délután majd megyek a nagyfiamért, aki teljesen komolyan tud kezet mosni, fésülködni sőt öltözködni is a bölcsiben.

Több szinten is el van rontva a gyerek, vagy elkényeztetve, kinek melyik kifejezés tetszik jobban, lehet választani. Az elmúlt hetekben például felütötte fejét a szülők közt alvás jelensége. Eddig ettől teljesen mentes volt az életünk, leszámítva néhány nagyon korai napot közös történelmünk kezdetén, amikor reggeli után még együtt lustálkodtam Babszemmel az ágyban. Amióta azonban bölcsis lett, szinte majdnem minden hajnalban nálunk köt ki. Ettől mi hol jobban, hol rosszabbul alszunk. Biztos azért, mert közel akar hozzánk lenni, hisz napközben nem találkozunk sokat. Na meg most, hogy nincs fűtés én is nyugodtabb vagyok, ha végül köztünk van, mert ellenőrizni tudom, mennyire rúgja le a takaróját. Tegnap éjjel azonban már éjfél körül nálunk kötött ki, képtelen voltam visszatenni az ágyába, olyankor mindig felébredt. Bezzeg a mi lepedőnkönt letette a fejét és aludt. De most legalább rendes volt, szép nyugodtan aludt, jutott hely nekem is meg az apjának is.
Most azt mondogatjuk neki, hogy amint megjön a fűtés vége lesz a jó világnak, visszatérhet az ágyába. Kíváncsi vagyok, hogy fog ez a gyakorlatban megvalósulni.

Tegnap délután séta alatt kaptam belőle egy adagot. Babszemnek semmi se volt jó, nem akart semerre menni, se gyalog, se a babakocsiban. Egy ponton leguggolt a közeli pékség fala mellett és onnan nem volt hajlandó tovább jönni, csak támasztotta a sárga vakolatot. Aztán végül sikerült hazahozni, átöltöztetni, majd elmentünk motorozni és utána már minden rendben volt.
A párom szerint azért volt rossz, s nem fogadott szót, mert csak uzsonna után mentem érte a bölcsibe. S bár megbeszéltük vele, hogy most már eddig marad, azért ő titkon arra számított, hogy alvás után ott leszek. Pedig semmi baj nem volt vele, a gondozónő szerint, sőt nagyon ügyesen tök egyedül ette meg az ebédet. De hát vasárnap este egy kanállal a kezében aludt el, nem lehetett tőle elvenni, s még altatás közben is néha úgy csinált vele, mintha enne. Szóval nagyon gyorsan megtanulta az önálló evést. Na szóval mivel én nem teljesítettem az ő kívánságát, ő se teljesítette az enyémet. Ez lehetett a hiszti mögötti indok.
Vagy a hidegfront.

Ma délelőtt elmentünk moziba a Trópusi viharra, Babszemet meg itthon hagytuk a nagymamának. A film 15 perc után csak nem akart elkezdődni, de még a reklámokat se indították be, s mivel rajtunk kívül még egy 3 fős család volt csak jelen, a párom kiment szólni a jegykezelőnek, hogy késik amiért fizettünk. A srác azonnal telefonált valahova, majd mondta, hogy film után menjünk kérjünk a mozi vezetőjétől kompenzációt. Persze ezek után még jöttek a reklámok is és csak fél 12-kor kezdődött a 11re hirdetett film. Utána bementünk a mozivezetőhöz, az ember elé tárta a helyzetet, hogy mi történt, mire azt a választ kaptuk, hogy valami gixer volt a gépházban. Ami annak a fényében kicsit nehezen hihető, hogy a figyelmeztetés és a belső telefon után azonnal elindult a program… Igazából nem is az a fél óra csúszás fájt, hanem hogy nem vették észre és még nekünk kellett szólni az ügy érdekében. Úgyhogy végül kaptunk 2 ingyen jegyet, korlátlan időre, kikötve persze, hogy a VIP terembe meg az IMAX-ba nem használható. De ezzel együtt tudunk élni.
Aztán még tervbe volt véve, hogy vásárolunk is, de ekkor már erőst előrehaladott volt az idő, haza kellett volna menni, hogy Babszem ebéd utáni alvásáról gondoskodjunk. Felhívtuk anyósjelöltet, aki közölte, hogy elaltatta a gyereket. Ez a bravúr, pedig próbálta tegnap is, akkor nem sikerült, mert én kellettem a délutáni alváshoz is, hiszen otthon voltam. Ma viszont nem és ezt ő is jól tudta, hát elaludt szépen, ahogy kell. Úgyhogy még próbáltunk vásárolni, de nem sikerült, mert kiderült, hogy a páromnak túl hosszú a lába, éppen ezért egyetlen normális, de még hosszított fazonú nadrág se takarja el a bokáját, ha leül.

Tegnap bölcsi után elmentünk Babszemmel az Ikeába, hogy a nyáron beszerzett paplanjainkra nézzek valami huzatot. Igen, hat az elméletem. Főleg, azért most, mert a katalógus szerint a héten egész olcsón lehetett volna venni az egyik márkát, több színösszeállításban, de szerdán már egy darabot se láttam belőle. Úgyhogy maradt az Alvin Blom próbának. Régebben kicsit sok volt náluk a retro összeállítás, mindig legyintve lapoztam át a katalógust is és még a  textil részleget is kikerültem, azon a címen, hogy ez a stílus nekem nem jön be. De ez egy teljesen korrekt kis romantikus virágminta. Mivel most úgyis a fekete meg a sötét a trendi ágyneműben én maradi leszek. A párnamérettel azonban még mindig nem vagyunk kibékülve (bár azt is szeretnénk lecserélni… ), ekkorából fejenként legalább kettő kéne, s akkor megint ott vagyunk ahol a part szakad, mert a készletek csak 1párnahuzat+1takaróhuzatot adnak.
Babszem egyébként még jó volt arra, hogy ne nézelődjek sokat és vegyek meg minden hülyeséget. Ugyan fönn a gyerekosztályon nagyon lekötötte a csúszda, a piactéren már hiszti volt, mert nem akart beülni a kocsiba. Végül aztán kitaláltuk, hogy nem a gyerekülésre teszem, hanem be a huzatok mellé, ott néha felállt és bár kapaszkodott, tisztán olyan volt, mintha éppen Kate és Leo hajóorr jelenetére készülne (Előre lendítette az arcát rendesen).
Azt hiszem, a jövő héten még 1x egyedül is körbe kell azért kémlelnem a svédeknél, mert tuti akadna pár dolog, ami úgy hiányzik a háztartásunkból, mint a fűtés.

Tegnap beszélgettem a gondozónővel, aki azt mondta, nem számított rá, hogy 6 nap után ennyire jól viselkedik Babszem a bölcsiben. Ugyanis reggelizett, de legalábbis 3x ivott a vaníliás tejből (mondtam, vaníliából bármit bármekkora mennyiségben), és a főzeléket is megette mind, aztán bemászott az ágyába, hasra vágta magát, felhúzta a térdét és elaludt. Igaz felébredt, mikor elmenőben volt a gondozónő, de hát akkor már ott voltam, elhozhattam. Megbeszéltük, hogy másnap is így lesz, majd hétfőn marad uzsonnára is, mert jövő héten úgyis az ő gondozónője a délutános, nem csak 1ig tart a munkaideje.
Ma reggel pedig már csak akkor kezdett el hüppögni, amikor beadtuk a csoportba. Úgyhogy fog ez működni. Most úgyis lesz 2 napos hétvége nagyszülői kényeztetéssel, feltöltődhet.

Az elmúlt két napon jó sokáig aludt Babszem reggel. Tegnap kapacitált a párom, hogy próbáljam felébreszteni, de a finom dolgok hatástalanok voltak, aludt mélyen az ágyunkban (hajnalban oda tettem, előbb engem túrt ki, majd az apjából csinált falvédőt). Tegnap többször mondtuk neki, hogy reggel korán kelés lesz, megyünk bölcsibe. Hatkor fel is ébredt, de még volt fél óránk, hát újból köztünk kötött ki. Forgolászott, egészen addig félálomban volt, amíg költögetni nem kezdtük, akkor megint bedobta a nagy alvást. Bár amikor mondtuk neki, hogy ébresztő, fel kell kelni! megrázta a fejét és vigyorgott egyet. Amint azonban az apja elhagyta az ágyat ő is felpattant és ügetett utána a fürdőbe.
Aztán amikor adtam rá a kabátját, leesett neki, mi jön most. Lebiggyedő szájjal nyelte vissza a könnyeit. Később vidám volt, amíg oda nem értünk a bölcsihez, mert ott bizony a vetkőzésnél kezdődött a hüppögés, csendes sírás. De szépen felöltözött, megmosta a kezét, bement a szobába. Azért ma még nem hagyom uzsonnára, 1 körül megyek, hogy ha felébred az alvásból hazavihessem.
Miután 2 hétig mintagyerekként láttam, a kislány akivel együtt kezdtünk és aki szinte mindent azonnal különösebb gond nélkül abszolvált, sírva akart kiszaladni amikor mi érkeztünk. Szóval ő meg a tipikus fordított eset: először buli a dolog, de hogy mindig ez lesz, az már szívás.

Apuéknál lemásoltam egy csomó képet a fényképezőnk kártyájáról, hogy ha hazajönnek megnézhessék ők is a családi buli dokumentumait, de még volt jó pár nyárról maradt fotó is. Mivel nekik van picasa, gyorsan a családnak csináltam fényképalbumot a 60. szülinapról, na meg Babszemről is. Mostanában úgyis kevés képet tettem fel róla ide, hát íme, itt van pár.

Mivel a gyerek elég rohamosan nő, természetesen a hirtelen beköszöntő hideg ráébresztett, hogy nincs normális télikabátja. A tavalyiakat, vagy a tavasszal hordott átmenetiket már kinőtte. Úgyhogy ma elmentünk orvosolni a dolgot. Amúgy sincs nagy kedvem ilyen időben sétálgatni kinn a szabadban, az Arénában meg hétköznap délelőtt simán elrohangál a gyerek, így meglesz a kilómétere is. Végül a CandA-ban sikerült 3 az 1ben kabátot venni, azaz a kapucni legombolható, meg a polár bélés külön kardigánként is hordható. Megbeszéltük még korábban az emberrel, hogy ha nem is hosszútávra, de legalább tavaszra még gondoljunk, szóval vegyünk 1 számmal nagyobbat. Úgyhogy 98-t kapott belőle. Mivel ott ráadtam, hogy azért tud-e benne mozogni és simán bemászott a polcok alá benne, a tesztet sikeresnek értékeltem, szóval mentünk a kasszához. Azért majd még nézelődöm turkálókban is, mert még egy kabát nem ártana, de ugyanennyit már nem adnék érte. Úgyis a gumicsizmája is határeset már és a cipője is. Még szerencse, hogy jövő hónapban már fizetést kapok, nem csak a GYEDet.

Egy darabig még nem fogjuk pótolni eltávozott laptopunkat. De ha végül igen, szeretnék mondjuk innen valamit rá.

Míg a vasárnapról hétfőre virradó éjszaka elég zaklatottan telt, vagy 5x felébredt Babszem, reggel is korán kelt, addig tegnap este már nem sokkal 8 után bealudt és csak 6-kor ébredt, aztán még az ágyunkban fél 9-ig húzta a lóbőrt. Elmentük a doktornénihez, mivel jó kedve volt a gyereknek és hamar túllettünk a vizsgálaton, ami nem is volt fájdalmas, sőt már szinte megoldódott a kérdés magától, nem is sírt sokáig és keservesen, sőt míg én a kezelésről meg a receptekről beszélgettem, addig ő szépen elnézelődött. Dokinéni meg is kérdezte, hogy akkor most már maradsz velünk? Elmentünk bevásárolni, majd vissza a rendelőhöz, mert közben én az összes receptet és a bölcsis igazolást ott hagytam, irány a gyógyszertár majd haza.
Itthon meg tök jó parkolót találtam a ház előtt (ahova reggel a párom is kihozta az autót). Mondtam Babszemnek, hogy várja meg, amíg kiveszem a csomagtartóból a zöldségeket, de ő elrohant. A kapu felé, aztán vett egy élest kanyart és két autó közt kiszaladt az úttestre. Én ordítottam és mindent eldobva mentem utána, pont elkaptam egy autó elől, a sofőr szintén jó reflexszel rendelkezett és ki tudott minket kerülni. Vagyis gondolom, mert nem történt baj, meg dudálás se volt, de én abban a pillanatban nem tudtam semmire gondolni, meg figyelni, csak hogy a gyereket épségben a járdára vigyem. Ott jól lekiabáltam a fejét és megráztam de ő csak nevetett. Viccnek gondolta az egészet, holott én még vagy fél órát remegtem. Amikor beszámoltam róla a páromnak, azt mondta, ezért kijárt volna egy pofon, hogy megértse, milyen rosszat tett. De sajnos nem járt el elég gyorsan a kezem, később meg már úgyse értette volna, miért is kapta. Azért itthon volt kis haragszomrád. Legalábbis részemről, s valamennyit, hogy milyen szomorú és ijedt lettem, talán megértett ő is.
De megúsztuk ezt most. Jobb nem is belegondolni…

Szóval még holnap se megyünk bölcsibe és a szerda is kétséges. Ma délelőtt kicsit magasabb volt a hője, mint tegnap, kapott lázcsillapítót aztán kialudta persze, s délutánra már teljesen magánál volt. Babszem amúgy egész jól viselte a szobafogságot, mondjuk nem csoda, ha az alternatíva az, hogy felöltözve, esővédő alatt anya elszalad vele a boltba, aztán meg csak a kertbe vagy a folyosóra mehet ki, ahol nedves minden és hideg van. Miután mindezeket megtapasztalta, inkább szétszórta a Legóit. Holnap még a doktornénihez is elugrunk, mert a náthán kívül más mutogatnivalónk is van, sanos. De majd akkor okosabbak leszünk.

Mivel sikerült egy kis megfázást összeszedni a hétvégén, ma se mentünk bölcsibe. Azt telefonáltam be reggel, hogy majd holnap igen, de tegnap délelőtt meg most is volt egy kis hőemelkedése Babszemnek. Amúgy meg csak az orra folyik, ezért aztán nehezen alszik el (éjjel is többször fenn volt), de a kedve jó. Úgyhogy a holnap se biztos még. Kicsit aggódom, nem kell-e előröl kezdeni majd az egészet…

Pont szombatra egyébként volt még egy meghívásunk, Főnéni látta vendégül az egész hadosztályt a kis házikójában a Dunakanyarban. Ahogy elnéztem a képeket, ott sütött a nap és mindenki pólóban volt. Miklósfán esett az eső előző nap és nem volt valami nagy meleg*. Bár szerencsére maga a buli lenn volt egy völgyben, ahol nem fújt a szél, sőt a folyamatosan égő tábortűz, ahol finomabbnál finomabb kajákat csináltak keresztanyám gyerekei egész meleget biztosított. A párom megállapította, hogy családunkban is vannak fura szerzetek, de azért összeszámoltuk, hogy akikre gondolt, azoknak 80%-a nem vérrokon, a nagybátyámat meg már megszoktuk olyannak, amilyen.
Egyébként 32-en voltunk (ha jól számoltam), ebből 10 fő gyerek volt, akik “kamikaze motoroztak”  a dombtetőről, meg sárlabdátak gyúrtak, bokrokban bújdostak és fát ültettek az erdőben, valamint a vakondtúrásokban homokoztak. Felvettem videóra Láthatatlan unokatesóm lányát, amint 10 hónaposan, másfél foggal csevapcsicsát rágcsál, hogy majd oktatófilmként néha levetítsem Babszemnek. Aki egyébként sokat ivott (a gyerekpezsgő határozottan bejött neki, bár a harmadát inkább beöntötte a kapucnijába, de ez családi vonás, nagybátyám káposztával a zsebében tért haza oviból annó, mert azt nem szerette), meg körbemászkálva minden asztalról leeszegetett valamit (mint egy selejt Hófehérke belenyalt a sült zöldségektől kezdve a görög salátáig mindenbe).
Itt a menedékháznál van, ő azért óvatosabban jött le a motorral a dombtetőről, bár addigra már mindegy volt, mert tiszta sár volt a ruhája (vittem váltást de azt az utolsó pillanatig visszatartottam, ez a pillanat meg a pezsgőzés után jött el), mert korábban az erdőben sárban dagonyázott.

*péntek este a legnagyobb viharban értünk Zalába, nappali világosságot adtak a fél percenként cikázó villámok az M7-es új szakaszának, így kicsit tovább tartott az út, mert nem repesztettünk, de legalább a szél nem fújt.

Ma délután, ha a párom hazajön utazunk Kanizsára. Anyuékkal mondjuk csak este meg holnap reggel találkozunk, mert ők mennek szokásos őszi Horvát tengerparti nyaralásukra a szokásos partnereikkel, Áginéniékkel (akikkel lassan negyed évszázada heti 2x kártyáznak). De mi amúgy is szülinapi meglepetésbulira megyünk. Keresztanyám volt 60 éves nem rég és a családja neki szervez szabad ég alatt összeröffenést. Remélem még nem lesz nagyon hideg hozzá. Úgyhogy tőlünk igazából a fél család lesz ott, anyuék meg a svédek fognak hiányozni. Anyunak is október végén lesz a szülinapja, szintén a 60 (ez egy ilyen család, ők tényleg értették a Hanyas vagy? 48-as?-t), neki mosogatógépet szerttünk volna, de se ő, se apu nem támogatja az ötletet. Kifogásuk, hogy kevés a hely a konyhában és anyunak nagy-nagy szüksége van minden fiókra, szekrényre… Most újabb ötleteket várunk.

Ma is csak 1-ig aludt, akkor ki is hozta a gondozónő, bár még feküdt az ágyban és nézelődött, de megbeszéltük, legyen inkább így, mert neki lejár a munkaideje. Aztán meg azt is mondta, hogy tegnap és ma is kis hőemelkedést észlelt nála (amit én meg nem), s mivel ma már másik gyereknél is, meg holnap nem ő lesz reggel, inkább majd csak hétfőn hozzam újra. Úgyhogy most 3 napig nincs bölcsi.
De legalább ma láttam feküdni az ágyikójában: ő van legszélén, közel az ajtóhoz. Mivel észrevett, azonnal mutogatni kezdett felém, hogy akkor most menjünk. S bár fel volt villanyozva, azért annyira figyelmes volt, hogy elővette a szivacsot, amin ülve kell lecserélni a kinti meg benti cipőt. A gondozónő szerint ma nem igazán evett, ezért csakúgy mint tegnap, uzsonnára volt neki egy kis spenót. Aztán elmentünk shoppingolni és ma kétszer kellett átöltöztetnem, mert 2x malackodott az egy gombóc vaníliafagyijával.
Holnap pedig alhat sokáig. De tuti fenn lesz már fél 7-kor. Csak mert nem kell.

Azt mondta az ember, hogy írjak azért arról is, mennyire okos és gyorsan megtanult egy csomó mindent a gyerek a bölcsiben. Mert bár amikor beérünk halkan el kezd sírni, de szépen levetkőzik, kezet mos, megtörölközik, fésülködik és bemegy a szobába, csak hát tőlem nem nagyon akar elszakadni. De nem ordít, meg hisztizik, meg szívtépően zokog, nem rohan a kapu felé stb. Sőt egyre kevesebbet sír és hamarabb hagyja abba. Főleg ma reggel, hogy az ő gondozónője fogadta. Úgyhogy a reggeli készülődés és indulás itthon mindig jókedvű, vidáman ébred a csemete, az oda vezető 4 perces úton sincs gond. Csak hát az elszakadás nehéz.
Egyébként tegnap végülis alig 1 órát aludt, amikor megérkeztem már fönn volt, úgyhogy hamar eljöttünk. Ma is majd 1-re megyek, mert ha el is alszik, a gondozónője csak 1-ig van, s inkább én is kéznél legyek ha felébred akár korábban akár később, mert azért másokkal még lassabban oldódik fel.

Ma reggel már a bölcsis vetkőzésnél leesett neki, hogy anya nem marad, ezért aztán sírva búcsúztunk el tőle. Aztán ebédidőre mentem vissza, s nem sokkal később megjött a gondozónő teljesen felvillanyozva mesélte, hogy Babszem elaludt, nyugodtan hazamehetek még fél 2-ig. Láthatóan ő is nagyon örült, azt mondta, mire megérkezett (mert ő most a délutános, reggel a partnere veszi át a gyerekeket), már alig hüppögött, aztán az udvaron már nagyon jókedvű volt. Aztán semmi gond nem volt vele, szépen eljátszott, motorozott, mászkált, ahogy szokott. Ebédet mind megette (turmixolnak nekik a konyhán), aztán nagyon fáradt volt már, szinte elaludt míg a sorára várt, hogy etessék. Ágyba bújt és hason pillanatok alatt bedobta a szunyát. Mivel ma korán kelt (teljesen egyedül, nem kellett ébreszteni), remélem legalább 1-1.5 órát is alszik ott. Inkább legyek ott korábban és olvassak a folyosón.

Visszaóvakodtam tehát a hátsó bejáraton a bölcsihez ebédidőben, mert arról volt szó, hogy ma kipróbálja az ágyát aztán jöhet haza. Csakhogy bealudt. Elsőre! S ugyan csak fél órát aludt, meg közben 1x leesett az ágyról, de visszatették és aludt még, aztán nyugiban jókedvűen ébredt és jöhetett hozzám, mi meg együtt haza. Itthon volt nagy örömködés, motorozás, játék aztán még egy kicsit letettem aludni hátga sikerül 1 órát pihennie.
Egyébként ma is sírt, de már hamarabb megnyugodott, más gondozónőkkel is elvolt, meg kinn az udvaron egész sokszor megfeledkezett arról, hogy neki most nagyon rosszul kéne éreznie magát. A gondozónő szerint azért jó jel volt amikor tegnap, miután megjöttem érte még ment volna vissza játszani a szobába, mert ezek szerint jól érzi itt magát, csak hát az lenne az igazi, ha anya is vele maradhatna. De azért megnyugtatott, minden a legnagyobb rendben van, nincs ebben semmi kirívó, sőt inkább az látszik, hogy jó a kapcsolat anya és gyerek közt, azért nehezebb az elszakadás. Úgyhogy nekem is puncsolt kicsit, megvígasztalt.

Akkor ma reggel volt először, hogy ott hagytam egyedül. A jellemzésével együtt persze. Ettől nem volt könnyebb, azt mondták gyorsan búcsúzzam, ez megtörtént aztán kirohantunk az épületből. Ma elvileg ebéd után megismerkedik az ágyával is. Mondjuk az alvás megint külön menet lesz, bár ha eléggé lefárad lehet nem lesz gond. De én nem bízom semmi olyanban, hogy gyermekem beszoktatása könnyű lesz. S még elővigyázatosnak hittek, hogy a szeptemberi kezdés után én csak hónap végén állok be a futószalag mellé.