Akkor most búcsúzunk, egy (két) hétre.

Február magasságában volt, hogy felajánlotta az Interware, kedvezményesen válthatunk előfizetést. De nem akartunk, mert akkoriban ígérték a sávszélesség bővítést, gondoltuk azt már kibekkeljük. Csak hát a sávunk szélessége csak nem változott. Leellenőriztük, s kiderült, nálunk azért nem nő az ADSL csomag, mert a vonalunk erre alkalmatlan. Szóltak erről? Nem. Simán küldték a drága pénzről szóló számlát. Mikor felhívtam őket, hogy akkor szeretnénk kevesebbet fizetni, hisz a pénzemért nem kapom a szolgáltatást ami illet, sőt igazából az eddig befizetett számláimat át kéne írniuk, mert nem történt meg a sávszélességbővítés, amiért én perkáltam a zsét. De hát ez a T-com biznice, mondják. Jó, akkor módosítsunk szerződést, kisebb csomagom van, kisebb pénzt fizetek. Oké, de kell azért még küldenem egyszeri sávszélesség módosítási díjat. Hé, de nekem nem módosult a sávom, nem nőtt, csökkent a sávom, pont az a lényeg, hogy maradt amilyen volt. Nem számít, akkor is ki kell fizetnem, mert a központjukban állítgatnak át valamit, amihez szükség van arra a 4990Ft+ÁFA összegre. Ja és ez csak úgy 2 hét múlva lép érvénybe, szóval a megkapott számlát fizessem ki.
Kifizetések megtörténtek. Júniusban az 5000ft helyett 8000 valamennyiről jött számla, május-június hónapra. Ácsi, ez már megint nem jó, ugyanis én már 1x befizettem a májust, ráadásul a magasabb összeget, amit most inkább be kéne számítaniuk. Telefon a központnak. Ja, tényleg, nekem van igazam. Kapok majd egy 1811Ft-ról szóló számlát és csekket. Amit csak vártam és vártam, de nem jött.
Jött viszont egy levél, hogy elmaradt a befizetésem, tartozok nekik 1811Ft-al. Visszaírtam, hogy nem kaptam róla papírt: se csekk, se számla. Ó, akkor ők feladják újra postán. Amiről múlt hétfőn tájékoztattak. Péntekig nem érkezett meg a levél. Ellenben vasárnap megint egy e-mail, hogy nem fizettem, van 2ft késedelmi kamatom. Visszaírtam nekik, hogy azért nem fizettem, mert ugyan ők elvileg feladták a levelet, de én péntekig nem kaptam meg. Hétfőn aztán megjött a levél, számla nem volt ugyan benne, csak csekk. Befizettem, írtam is e-mailt róla. Erre szerdán megkaptam tértivevényes levélben is, hogy 2 forint késedelmi kamatom van, fizessek. Úgyhogy most éppen ráfizetéses vagyok az Interware-nek. Dupla levél, tértivevény és komolyan, be fogom fizetni a rohadt 2 Forintot csekken, mert az is őket terheli, míg ha bankból utalnék engem.
Bürokrácia, posta, 2007 Magyarország, szevasz!

Annak idején a csajokkal Bridget Jones hozott össze, de kiderült, hogy Jane Austen-ben még több közös témát találunk. Aztán páran elolvastuk a Jane Austen book clubot és koppintva az ötletet, megalapítottuk a saját könyvklubunkat. Régóta híresztelték, hogy film is lesz, s lám, most itt a trailer. Erről egyetlen filmes blog se fog írni, ahhoz túl női cucc, már az előzetesből is látszik. Nekünk azonban biztos ott lesz a helyünk. Talán még egy könyvklubos közös mozizást is meg kéne ejteni újra, hisz legutóbb csak a Büszkeség és balítéleten jött ez össze.

Ma újra kezdődtek, mert a párom visszament dolgozni. Igaz, csak két napig fog tartani, mert holnap délután megyünk Kanizsára, aztán irány Balatonszerény, ahol egy vagy ha jól érezzük magunkat, két hetet is el fogunk tölteni. Anyuékkal meg egyéb unokatestvérekkel. Alig várom. Anno a húgaim imádtak kint lenni a lányokkal nyáron, főleg ha nagyszülők is voltak segíteni, kicsit más is foglalkozik a csemetével, úgyhogy már pakolom a könyveket, hogy majd én jókat fogok olvasni. Napozni nem napozhatok, attól eltiltott az ember.

Egy elpasszolt lehetőség. Mondhatnám, hogy az eső miatt nem mentünk. De nem csak.

Tegnap délután el kellett jutnunk Újpestre, a húgom megbízásából, közben útbaejtettük Zuglót, hogy visszakapjuk az ivós poharat. Azt utat megtervezve még nem is tudtuk, mire vállalkozunk. Mivel napok óta mindenki a Hungária körút nevű parkolóról beszélt, ezért mindenképp elkerülőket kerestünk. Zuglóba még eljutottunk, az utat már ismertük, onnan Újpestre azonban kicsit neccesebb volt a dolog, főleg hogy egy olyan utcát kerestünk, ami a térkép szerint folyamatosan létezett, valóságban pedig sehol se volt. De aztán csak egy vasúti átjáróra kellett 2 percnél tovább várni, többet nem igazán ácsorogtunk. A visszaúton tettünk egy etetős megállót, találtunk egérutat a Szentmihályi helyett, aztán kiderült, hogy mi már megint jó irányban megyünk mind a Mexikói úton, mind a Pongráczon. Igazából lehet, hogy ugyanennyi idő alatt tettük volna meg a fordulót, ha rámegyünk a körútra, de legalább az illúzió megvolt bennünk, hogy haladunk és nem csak ácsorgunk a dugóban. Mikor hazaértünk azért megnéztem, lehet, olcsóbb lett volna házhozszállíttatni a könyöklőt, amiért mentünk.
Viszont Babszem élvezte az új ülését és csak az éhség miatt volt igazán türelmetlen, amúgy jól bírta az egész utazást.

Anyuék a múlt héten Délegyházán voltak, megígérték, hogy szombaton bejönnek meglátogatni a pesti unokát is, úgy 10 felé várhatjuk őket. Mi meg vártuk és vártuk, de nem jöttek. Dél körül próbáltam telefonálgatni, de se anyu, se a húgom nem vette fel a mobilját, hát még a közlekedési híreket is megnéztem, nem történt-e valami. Aztán aput sikerült elérnem és kiderült, hogy elkövettek egy nagy hibát. A két nagyobb unokával (Dóri 5,5, Adri 3) útközben beugrottak az Auchan-ba (amit Adri, vidéki lévén konzekvensen csak Tesconak hívott, mert hiper-szuper náluk csak az van), ami elhúzódott, naná. Úgyhogy innen volt a késés. A gyerekek jól elvoltak, elmentünk a parkba is és este Babszem fél 8-kor beájult, mint a kisangyal.
Hétfőre sajnos kicsit tovább romlott a náthája, már köhögött is, úgyhogy elmentünk a rendelésre, ahol most kivételesen közel 1 órát kellett várnunk, pedig azt hittem, hogy nyáron rajtunk kívül senki se beteg, de persze nem vettem figyelembe a játszótéri baleseteket. Kaptunk még orrcseppet (amiből 2-t kell cseppenteni és nem tudom hogy fog menni, mert az eddigi 1 cseppes, ami mellé jön még ez is, elég hisztis körítéssel sikerült eddig is megoldani), meg mellkas-kenőcsöt és csak szívogassuk továbbra is a manó taknyát, mert az okozza a köhögést, ami főleg alváskor jön elő.
Délután pedig elmentünk gumit és gyerekülést venni. Mivel a gumis pont a babadiszkont mellett volt, két legyet ütötöttünk egy csapásra, mi a gyerekcuccok közt nézelődtünk, míg a páromat a gumisnál vigyorogták körbe, hogy jééé még mindig téli gumija van. De legalább olcsón kaptunk nyárit, mert már bőven nincs szezon. Ez az autó dolog is elég pénzrabló. Egyébként meg a gyerekülés diszkont ide vagy oda alig 1500Ft-tal volt olcsóbb, mint máshol, viszont mindenhol azt mondják, ebből nem érdemes használtat venni. Főleg ha tervezzük, hogy a családból még más is használni fogja.
Ha meg már a pénzügyeknél tartunk, megérkezett az első GYED-em. Katasztrófa, miután a céges kölcsönt levonták belőle, aztán még jön a lakáshitel és nincs pénzem. Kicsit meg is rendültem ezen, hogy képtelen lennék ellátni magam egyedül, és ilyen nem volt főiskola 3. éve óta, amikor még anyuéktól kaptam az ösztöndíj mellé pénzt, mert utána dolgoztam suli mellett és még az ösztönpénz is szépen fialt. Aztán jött Anglia, majd a munka és egyre jobb fizetés. Még jó, hogy van a párom és dolgozik is. Úgyhogy tényleg ki kell találni valamit, mit tudok csinálni Babszem mellett úgy, hogy még pénzt is fialjon. Mert egyszerűen rosszul érzem magam attól, hogy eltartott vagyok és nincs saját pénzmagom.

Mielőtt elutazik, mégiscsak találkozik olvasókkal Neil Gaiman. Szerdán este 7-kor. Most éppen vadul tervezek, hogy lenne megoldható a dolog. Végülis vihetem a gyereket, előadjuk az Ulmann Mónikás hivatalban sírós jelenetet az Égig érő fűből (esetleg megcsipkedem kicsit Babszemet, vagy ráveszem kiabáljon meg hörögjön, ami mostanában nagyon megy neki) és akkor talán nem kell órákat sorbaállni, mert nem hiszem, hogy ennél alább adnák a magyar rajongók. Akcióterv tehát megvan. Akkor most mit vigyek aláíratni? Magyar vagy angol kötetet? Vagy az összeset? Esetleg elég lesz Babszem homloka, az úgyis jó nagy.

Néha el tudok keseredni azon, hogy lám mások mennyi mindent elértek már a gyereküknél én meg még mindig nem. Például, hogy aludja végig az éjszakát, hogy ha délután vagy délelőtt leteszem az ágyába, mert tudom, hogy rá fér az alvás, akkor szépen aludjon egyet, hogy a délelőtti gyümölcs kiváltsa a tízórais szopást, egyáltalán, hogy ritkábban egyen, de akkor egyszerre többet stb. De hát nem vagyok elég erős és következetes, úgy látom, de ez mindig is az én hibám volt, szóval nem a gyerekkel van a gond, anyuka az, aki nem tudja megszervezni a napirendet, keresztül vinni az akaratát. Engem egy 7 hónapos is simán lenyom, elég alkalmaznia a nyöszörgést, vagy kiengedni a hangját. Közben meg ugye az ember lánya meg nem akar panaszkodni, mert ez annyira piti dolog, ráadásul nem való, mert igazából mi gondom van, lehetne minden sokkal de sokkal rosszabb, mert alapjában azért semmi baj. De tegnap éjjel arról álmodtam, hogy elszabadultam 3 órára és megnéztem a Die Hard 4.0-t és annyira jó volt egy kicsit gyerek nélkül.
Annak idején (ősszel), azt képzeltem, hogy nyáron már simán járunk majd moziba, városba, vacsorázni kettesben a párommal. Hát a valóság kicsit más, mint ahogy elképzeltem. Nyavajgás picit megengedett azért anyának is, azt hiszem, csak én nem vagyok a nyüszögős, hangkiengedős fajta. Nyelünk egyet, írunk egy blogbejegyzést, aztán hajrá, tovább megy az élet. Pillanatnyi elmezavar, bocsi.

De legalábbis még mindig fura hangot ad a párom tüdeje amikor levegőt vesz, azaz még nem sokat javult, hát még jövő szerdáig biztosan nem megy dolgozni. Babszem is végre emberesebbeket tüsszent, tisztul az orra. Úgyhogy a napi progamunk mostanában 2 felnőtt+1 gyerekes. Azt hiszem csodálkoztak is páran az utcákon, hogy jé hétköznap apuka tolja a gyereket, nem csak hétvégén?
Tegnap este meg egyébként ez látszott a gangról:

Ma reggel Babszem megtörte a sokáig alszunk sorozatát, háromnegyed 6-kor kelt és fél 7-ig ugyan még bírta az ágyában, de onnan nem. Úgyhogy elmentünk a reggeli tanácsadásra, inkább csak mutogatás céljából, meg hogy a doktornéni nézze meg, miért folyik még mindig a baba orra. De semmit nem találtak nála, úgyhogy csak orrcseppet kaptunk. A mérlegelésnél valami nagyon elromlott, mert Babszem aztán sírt, pedig nem is kap most már egy darabig szurit. Viszont az ottani mérleg szerint 8750gramm az óriásbébi. Inkább az itthoninak hiszek, azon “csak” 8550. Ez az igény szerinti szoptatás elég durva következménye és most már nem igazán lehet, meg akarom leszoktatni róla, remélem fokozatosan azért a gyümölcs és egyéb kaják (amiknek a bevezetésével még várok, hisz a gyümölcs se váltott még le egyetlen szoptatást se, de épp olvasom, hogy nem vagyok egyedül ezzel, sőőőőt, de majd az idő mindent megold) átveszik az irányítást. Miután még terhesen mindenki azt mondta, amilyen nyugisak vagyunk és amilyen simán ment a várandósság, biztos olyan nyugis, kiegyensúlyozott lesz a gyerek is és be is jött, úgy gondoltam, a kajával is hasonló lesz a helyzet. Mind a ketten szeretjük a gyomrunkat, a jó, ízletes, érdekes ételeket (tegnap én csináltam meg a kínai tenger gyümölcsei levest), hát a gyerekünk már az almába bele fog szeretni. De nem így történt. Lehet, hogy inkább chilis babbal kellett volna kezdeni…

Nahát, ezt is megértük, hogy valaki benevezett a Goldenblokkba. Szóval mégis akad, aki érdemesnek gondolja amit írok arra, hogy megmérettessék és nem csak azért olvas, meg jár ide, mert ismer és mert szép a gyerekem. (vagy pedig idén pont Babszem két szemének köszönhetem az első körbe való bejutást) Köszi. Mondjuk kategóriába már úgyse kerülök be, de legalább a 900 jelölt között ott vagyok, ami valami. Elnézve, hányezer blog van már magyarul az első 1000be bekerülni nem is olyan rossz.

A párom úgy tűnik szabadság helyett táppénzen van a nyáron. A múlt héten itthon volt végig és a dokija még ma is úgy ítélte, hogy valami zörög a tüdőjében, hát hosszabbítsa csak meg az itthonlétet. Úgyhogy ez a hét is hasonlóan fog eltelni, mint az elmúlt. Kivéve, hogy most nem jönnek majd anyósjelölték, akik péntek-szombaton jártak nálunk. Babszemnél múlt szerdán bevezettük, hogy nem 8-kor, hanem 7-kor kezdődik az esti program, fürdés, evés, fekvés és eddig egész jól beválik. Csak péntek este aludt el nehezebben, de akkor is inkább tovább tartott neki az elalvás, mert jól bekajált, aztán eljátszogatott magában és szépen elaludt egyedül. Ez tetszett. Igaz, kicsit sűrűbben ébred most fel éjszakánként, de mindig elég neki 5 perc, szomjcsillapításra, aztán már alszik is tovább mint a bunda és továbbra is inkább fél 8 után kel, mint korábban. Mondjuk a napközbeni alvása az, ami továbbra is rapszodikus, kedvfüggő. Ja és még mindig nem vált ki neki semmit a tízórai. Ugyanis ha nem kapja meg utána azonnal az anyatejet, képes hatalmas krokodilkönnyeket hullajtani, hogy márpedig őt itt éheztetik.

Mikor ma délután masszázson, míg megterítettem, leültettem Babszemet, s Virág anyukája megjegyezte, hogy “Nahát, hogy te milyen szépen ülsz” döbbentem rá, hogy tényleg, a gyerek szinte napról napra ül egyre többet és szebben, s nem csak kitámasztva, hanem egyedül is. Sőt egy csomószor már ügyel, hogy előre dőljön és akkor meg tud támaszkodni. Oldalra meg olyan finoman billen, hogy mindig elhengeredik a vállán. Ritkán szokott hátrafelé megdőlni, s ha az a padlón és nem valami puhán sikerül, akkor kicsit zokon veszi a koppanást. Ilyen apróságok vannak.
Meg hogy ugyan tegnap otthagytuk Borikáéknál az ivóspoharat, de ma vettem újat, kicsit mást de azzal is egyből tudta mit kell csinálni.

Könyvklubunk részben rám való tekintettel, mert anno én javasoltam, Az időutazó feleségét szemelte ki aktuális témának. Persze nagyon készültem, hogy újra elolvasom, de valahogy kicsúsztam az időből és csak az emlékeimre hagyatkoztam, meg pár jegyzetre, az aktuális ülésre. Mivel a csapatból Babszem után 4 hónappal egy újabb kisbaba is világot látott, ők vállalták a háziagazdaságot, náluk gyűltűnk össze a beszélgetésre. Nos, azt kell mondani, hogy bár mindenki belevetette magát a regénybe, lelkesen végigolvasta, igazán nem sok mindenki másnak tetszett rajtam kívül a csapatból.  Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő könyv, ugyanis már nem voltam ott, mire arra került a sor, hogy megbeszéljük a választást. Babszem persze egész jól viselkedett, csak akkor volt kicsit féltékeny, amikor én Borikát szórakoztattam a pöttyös labdával. Tök izgi volt látni, hogy milyen egy 3 hónapos baba és csodálkozni, hogy lám, lám mennyit fejlődött az én gyerekem. Ugyanígy a kislány szülei meg azért nézték az én csemetémet, hogy jééé pár hónap és már ennyi mindent fog tudni a babájuk? Szóval jó volt, ráadásul hála a párom betegségének (keddig tuti nem megy dolgozni), kihagyhattuk a BKVzást és oda-vissza autóval mentünk.
Hazaérve épp beszedtem a ruhákat, a babakocsit védettebb helyre húztam, aztán már indult is az égiháború. De szerencsére eddig megúsztuk minden gond und baj nélkül.

Nahát, mire nem jó, ha egy író blogol. Például kiderül, hogy Neil Gaiman most 2 hétig Budapesten van, a lányával jöttek, hogy körbenézzenek a Hellboy 2 forgatásán. Ahh, ha fiatalabb és gyermektelen lennék, mennék celebspottingolni, esetleg könyvet dedikáltatni. Persze biztos magánemberként jött, nem fanokkal találkozni.

A fiatal úr 2 foggal, karmolással, pattanásos orral:

Tegnap óta itthon az egész család. Ugyanis vasárnap este a párom lázas volt, sőt valószínűleg már szombat éjjel is hidegrázás miatt volt szüksége Badacsonyban a dunyhára, a dokija pedig holnapra rendelte vissza. Mivel alig egy hónapja is hasonlóan megfázott (valószínűleg autós légkonditól), még az is lehet, nagyobb kivizsgálásra is elküldi, megnézni mi ez a nagy érzékenység. Babszem meg náthás, vasárnap óta folyik az orra. Ennek megfelelően nyűgösek hát a pasik én meg tartom a frontot. Viszont legalább így, hogy nem kapcsol be az ébresztő reggel és nem készülődik dolgozni az apja, Babszem 6 és fél 7 után is képes még másfél-két órára visszaaludni. Ennek köszönhetően keltünk hétfőn fél 9-kor, ma meg háromnegyed 8 körül. Az élet apró örömei.

Úgy tűnik, hogy a barack meg a nektarin segített megoldani a kajakérdést. Azaz Babszemnek most már nincs különösebb kifogása a kanalazható étkek ellen. Ugyanis vasárnap szó nélkül ette a banánt ma pedig nektarin-alma mixet kapott. Úgyhogy jöhetnek a gyümölcsök tovább változatosabban. Aztán meg majd befigyel a répa, most már lehet frisset kapni meg majd a krumpli és a többi szépen sorban. A meleg pedig jó hatással van a vízivási kedvre is. Lassan, de haladunk hát.