Amikor egész nap kint lehet lenni a friss levegőn, a gyerek délután nagyokat alszik, este lehet ücsörögni a verandán és éjszaka nem hallatszik semmi más, csak a vízszivattyú hangja, eléggé szeretne örökre maradni az ember. Nos igen, kisgyerekkel igazából ez lenne az ideális: vidéki ház. Babszem is élvezte, bár korán kelt reggelente, de napközben jókat aludt, sőt, már ő is bealudt öregesen a babakocsiban is (ülve, fej a mellkasra bukva), a felnőttekre továbbra is hatalmasakat vigyorgott, bárkivel elvolt, akár látta már rövid kis életében, azt aki fogta, akár nem. Gyerekekkel már más volt a helyzet. A korban hozzá közelebb állók vagy nem érdekelték (lásd a nála 1 nappal idősebb kislányt), vagy tartott tőlük (még mindig kevesebbszer fordult elő, hogy Esztike közeledtével nem fakadt sírva, mint igen, pedig az unokatestvére nagyon finoman nyúlt felé és csak simogatni akarta), vagy messziről figyelte őket, mint a 3 és fél éves focizó kisfiút és az 5 és fél éves Dórit meg a barátnőjét. Mivel szombaton fiúvendég is érkezett, ráadásul a férfiak elvonultak időmérőt nézni, kicsit férfiasabb dolgok felé is terelgettem Babszem figyelmét. Jó nagyokat kurjongatott a Forma 1-et nézve, de a boksz már annyira nem érdekelte, a gyepen való focizást meg azért elnézegette.

Mivel a páromnak ma kezdődött az a bizonyos 3 napos (2,5  vagy 2 inkább) csapatépítő tréningre, ami kis cégnél, mint az övüké a berúgunk majd masszívan másnapozunk programból áll, én rátukmáltam magunk a hugomékra, úgyhogy tegnap este óta vidéken vagyunk. Délegyházán ugyan nincs légkondi a lakásban, viszont van nagy kert, medence, napsütés mellett szél is, szóval nyaralunk. Tudom, az első éjszaka után a következők még jók is lesznek.

Elfogyott a mai adag is:

 

Mindig kitárgyaljuk úszás után, hogy ki milyen volt a medencében, hogy mi nem leszünk ilyenek. De ma mégis sikerült nekünk is melléfogni. Jött ma ugye tesz-vesz néni és délután Babszem teljesen felpörgött, szinte meg se állt a mozgásban, rugózásban, mókában, kacagásban. De már beígértük neki is meg a nagymamájának is, hogy megyünk úszni, megnézheti ő is mit tud az unoka. De ma valahogy, mire a vízbe értünk elment a gyerek nagy kedve az egésztől. Eleinte csak félgőzzel csinált mindent, majd eltört a mécses is. Hiába adtam neki kaját, utána se javult meg a hangulata, egészen addig, amíg vissza nem vonultunk öltözködni. Onnan már jó kedve volt, sőt ő vígasztalta rikoltozásával a kislányt, aki meg azért hagyta előbb abba a pancsolást, mert jön a foga és nagyon nyűgös volt. Itthon szinte már fürdés előtt bealudt és bizony vacsora közben is szépen elnyomta a buzgóság.
Szóval most mi voltunk erőszakosak, nem figyeltük az ő igényét, mindenáron úszni kényszerítettük, pedig nem volt hozzá már kedve, energiája.

Ma fél 11 óraira elfogyott egy egész barack, vagyis nektarin. Úgy, hogy előbb megitta Babszem a gyümölcs levét, majd már előre tátotta a száját az öszes kanálnak és a végén még kicsit csalódott is volt, hogy elfogyott.

Megint elindul tehát a Golden Blog, vagyis idén Blokk mert mindenféle tartalom számít a HVG szerint. Szóval kezdődik a versenyfutás, anyázás, fikázás, jelölés, utálkozás, sznoboskodás stb. Ahogy az jó magyar szokás szerint a blogéletben is szokás. Megint csak a pálya széléről figyelek.
De legalább most hetekig lehet miről picsogni a blogokban:)

Úgy tűnik a mai front inkább rám volt kivételesen hatással, nem a gyerekre. Fájt a fejem, s délután én is igyekeztem aludni Babszemmel együtt. Pedig pont ma volt itthon a párom, reggel elvitte a kocsit műszakizni, délutánig meg velünk volt. Ez szerintem egy kicsit hatással is volt a csemetére, mindjárt nem aludta meg a délben szokásos másfél-két óráját, inkább az apja érdekelte. Amióta meg visszajöttünk a nagy sétából (elmentünk felmérni egy Fitness Clubot), nagyokat sikongatva és kacagva forgolászik az ágyon, hatalmas a jókedv. Remélem most már marad is.

Már megint kiderült, hogy Babszem nem olvasta a vonatkozó szakirodalmat, se Spockot, se Suttogót de még a Kismamára is kakil. Ugyanis mindenhol hangsúlyozzák, hogy először a délelőtti anyatejes tömést lehet leváltani a gyümölccsel, ebből lesz a tízórai. Aztán fokozatosan a többit. Hát az én gyerekem például ma megint nem nagyon akarta a nektarint, az előző bejegyzésben írtam, hogy akkor majd megint váltok. De azért délután még egyszer próbálkoztam a gyümölccsel, hátha. Hát nem benyomta szinte az egészet? Ugyanezt csinálta szombaton is, amikor délelőtt nem volt alkalmam gyümölcsözni, viszont úgy gondoltam, legalább az ízét szokja, egyen akkor délután, s délután elfogyasztotta a barackot. Úgyhogy nagyon sanszos, hogy Babszemnél nem a tízórait, hanem az uzsonnát fogom előbb megcélozni. Mert miért működjön úgy a gyerek, ahogy a szakemberek szerint kéne?

Csütörtök délután bemondta az unalmast a nagy gép, amin én szoktam mostanában garázdálkodni. Lefagyott aztán már újraindítani se lehetett. Azóta a laptopot használom én is, de mivel nagyon hozzászoktam már a másik helyhez az íróasztalon, ráadásul az stratégiailag jobb helyen van a gyerek szempontjából is, a hét hátralévő részében szinte alig voltam pc mellett.
Pénteken feljöttek délután anyuék, ugyanis apu egyik kollegáját hozta érettségi találkozóra, mint sofőr (vidékiek idegenkedése a fővárosi forgalomtól teljesen érthető), s míg a kollega dáridózott a nagyszülők meglátogattak minket. A párom bemutathatta, mit tanult a kínai főzőiskolában, ugyanis ő csinálta a vacsorát, mert a szüleimnek lehet csípős, fűszeres ételt adni (a két családból másnak, Lobin kívül nem nagyon), úgyhogy volt gazdag házi tésztaleves meg gong bao csirke tojásos rizzsel.
Szombaton megejtettük a havi nagy bevásárlást, most a Corába mentünk. Az áruházzal és a választékkal roppant elégedettek voltunk. Ráadásul mint koránkelő kisgyerekes szülők egész hamar kiértünk és tömeg se volt, a pénztárnál se kellett sorbaállni. Egyedül a visszaút sikerült hosszabbra, mint kellett volna, ugyanis nem akartunk kilóméteres sorba állni, inkább kerestünk valami alternatív utat, mert legalább az illúziója megvolt az embernek, hogy halad és nem csak ácsorog valami dugóban.
Voltunk vezetni is, mármint én vezettem. Persze be vagyok rozsdásodva, viszont a szombaton elkövetett hibákat nem ismételtem meg vasárnap, hanem javítottam, igaz elkövettem újakat. Kicsit odébb van még az, hogy forgalomba merészkedjek.
Babszem a csütörtöki-pénteki-szombati sikeres barackevészet után kis visszaesést mutat. Tegnap és ma már nem ette olyan nagy örömmel a gyümölcsöt. Azt hiszem, újabb váltás kell. Mert lehet, megunta. Viszont kapott csőrös poharat, hogy a folyadékpótlással se legyen gond és egész hamar elsajátította a pohár kezelését. Előbb játszott vele vagy fél órát, mert izgalmas volt, hogy lötyög benne a víz, aztán segítséggel (meg kellett döntenem a poharat) már ivott is.

Igazán nem szoktam BKVval messzire menni a gyerekkel, eddig 2x voltunk az Árkádban egyedül. A hannoveri villamosok valami szörnyűek. Magas lépcsők, alig van hely a babakocsinak, nem is értem, lehet-e egyáltalán felszállni rá azokkal a modernebb, szélesebb kocsikkal. Mert eddig már sikerült megoldanom, hogy egyedül felvittem, éppen elfértünk a “szélesebb” oldalán a lépcsőnek. De van amikor segítenek emberek a fel és leszálláskor. Nem szoktam kérni, szégyenlős vagyok ilyen szempontból.
Ma elmentünk a Cédrus piacra merthogy ott van nagy Biocsarnok és hát az összes szakirodalom szerint jobb, ha biogyümölcsöt meg zöldséget adok a gyerekemnek. Gondoltam, megnézzük. Sajnos pont a zöldséges rész nem volt nagy szám, hatalmas ugyan az egyéb biocuccos bolt, de az most nem különösebben érdekelt. Visszafelé persze megtörtént az első baleset, megbotlottam felszálláskor a járdaszegélyben, s bizony seggre ültem. A kocsit szerencsére sikerült megtartani, Babszem csak azt láthatta, hogy vagy 4en ugranak segíteni hirtelen. Azt hiszem, elő kell venni megint a kendőzést, vagy végre vezetni, ha már itt az autó. Igaz, ahogy a párom is megjegyezte, ha belejönnék a vezetésbe, tuti minden nap mennénk valahova a gyerekkel és az sem kifizetődő.

A tegnapi úszáson már nagyon jól ment a merülés. Nem csak Babszemnek, de nekem is: végre hagytam tovább lenn lenni a víz alatt, rendesen belemerítettem, hosszabban. S csodák csodája, nem lett semmi baja a babának. Mert azért a medencében is tudok paraanya lenni. Pedig a gyerek nagyon jól csinálja. Akik velünk kezdtek, meg is dícsértek, hogy már milyen jól megy Babszemnek egy csomó gyakorlat. Igaz, az ő kisfiuk még csak most volt 4 hónapos, úgyhogy sok mindent nem csinál még, főleg csak hagyja hintáztatni magát a vízen. Sajnos azonban tegnap korábban értünk oda, már kezdés előtt jóval a vízben voltunk, így vagy 5 perccel hamarabb ki is jöttünk, mert Babszem csak úgy 45-50 percet bír a medencében, mi meg azt már kijátszottuk az elején.
Ennek ellenére jól bírja a vizes létet. Kíváncsi vagyok, mi lesz majd a nyáron, ha elmegyünk a Balatonhoz. Az oktató szerint bármely természetes víz sokkal jobb és ajánlható mint akármelyik strand.

Alma nem jött be, a banánnal úgy-ahogy megismerkedett, ami 3 kanálnyit jelentett, valamint banánmagokat a székletben. Víz iszogatása a nagy melegben már ment. Aztán tartottam 3 nap szünetet, gyümölcsmenteset., s visszatértünk hétfőn almával, azt tejjel együtt kihányta, aztán tegnap a banán megint 3 kanál volt. Ma viszont barackkal próbálkoztam. A szilárdabb rész megint nem érdekelte különösebben, a levét viszont legyűrte. Szóval van remény. Pedig már elhatároztam, hogy jó, ha nem érdeklik a gyümölcsök, akkor próbálkozunk zöldségekkel: krumpli, sárgarépa, sütőtök stb.

Úgy látszik, azok után, hogy  Babszem a hétvége nagy részét ölben és autóban ücsörögve töltötte, megjött a kedve ahhoz, hogy nekiálljon és elsajátítsa a helyváltoztatás tudományát. Vagyis inkább gyakorlatát. A forgás ugye már megy. Vasárnap  viszont, mikor hazaértünk, elkezdett tolatni. Elég sajátos technikával kukacol. Hasra fordul, felemeli kezét-lábát, rugdalózik, s legtöbbször sikerül elmozdulnia a hasán, illetve leteszi a kezét és eltolja magát. Ez főleg a padlón megy, rendszerint legurul a habtapijairól, hasra fordul és kezdi a rugózás-lökés-kukacolást. Közben néha megáll, leteszi az arcát, nyalogatja kicsit a padlót. Ezért aztán át kell állnom a sűrű felmosásra.

Hét végére a húgom hívta meg az egész családot szülinapi kerti partyra. Adri 3 éves lett, plussz még a Lobi születésnapja is ott leselkedett másodikán, na meg a szakvizsgát is lehetett ünnepelni, szóval sok legyet egy csapásra volt. Mi péntek délután indultunk el. Masszázs után pont egyszerre értünk haza az emberrel, aki meg a szervizből hozta haza BBt, most már hideg reggeleken is indul a kocsi. Mivel végül közel fél hatkor vágtunk neki a Hungária körútnak, meglepően gyorsan kijutottunk a városból, az autópályán is korrektül tudtunk menni. Apu elmagyarázta, hogy merre tudunk majd eljutni egerszegig, és ne izguljunk, pont Csácson keresztül érünk majd oda. Olyan részletesen magyarázta, hogy hol merre kell fordulni a 76os úton, hogy azt hittem, nincs semmi kitáblázva. Pedig de. Csácsig minden ment, mint a karikacsapás. Aztán ott szépen eltévedtünk, holott vagy 8 utca az egész település. Pedig nem egyszer jártunk már a húgoméknál, de csak mint utasok, ki figyelt oda? Ráadásul éppen nem vitték túlzásba a közvilágítást, már 9 elmúlt, este volt , úgy emlékeztem, messzebb van a ház az iskolától stb. Amikor először mentünk el a kapu előtt, Lobi épp még a kertben volt, hiába integetett, nem vettük észre, másodszor már kint állt az úttesten, úgy meszelt le minket.
Szombaton, a grillparty idején persze pont esett az eső, ezért aztán a fiúk fa alatt sütötték a húsokat és kolbászokat, s mire elkészültek, a nap szépen kisütött. Volt rengeteg gyerek, a 4 unoka mellett húgom barátnői révén még jött 3 kislány, a fiúkat Babszem képviselte, aki roppant élvezte a nyüzsgést, mindenkire nagyokat nevetett, mosolygott.
Itt éppen anyu ölében vigyorog, Lóg a lába előadása után, alul látszik a két foga is:

Vessetek a mókusok elé, de én imádom ezeket a meme-ket. Főleg, ha megkapom őket. Ezt most Mirwentől:
Játékszabályok:

1. Válaszolj az alábbi 5 kérdésre a blogodon.
2. Keress meg másik 5 bloggert és kérd fel őket a játékra!
 Miért jó utazni? Te miért utazol?

1. Mi a legjobb az utazásban?
Hazajönni. De tényleg, élményekkel megpakolva, feltöltődve, kipihenten vagy épp az utazás miatt fáradtan visszatérni a kuckóba és beszámolókat tartani, fényképeket nézegetni, mesélni.
2. Hova utaznál legközelebb Magyarországon?
Épp most néztük, az Őrségbe kéne elmenni. De szívesen visszamennék Sikondára is a gyerekkel, oda ahol először voltunk kettesben a párommal. Valójában ma megyünk Csácsba 🙂
3. Hova utaznál legközelebb külföldön?
Tengerpartra, Írországba, Angliába, bármely Skandináv országba, Új Zélandra.
4. Mi volt eddig a legjobb utazós élményed?
Amerika, egyedül nekivágni, élvezni az ösztöndíjat, beleszokni egy nagyváros hétköznapjaiba, hétvégéken kirándulni, látni a napfelkeltét és a naplementét is az óceán partján, kis egyetemi városban egy hétig a campusi életet élni, felmenni a Sears toronyba, sétálni a chicagoi magasvasutak alatt és gyönyörködni az épületekben. Mindenhol kicsi a világ alapon ismerős ismerősébe botlani. Nekivágni egy red eye-jal átszállással Los Angelesnek, ahol egy addig sose látott, netről ismert barátnő vár, duzzogni, hogy nem Hollywoodba, hanem Las Vegasba akar vinni, aztán lerobbanni odafele az úton, éjszaka érkezni a stripre és beleszeretni a csillogásba. Hazajönni arra, hogy a reptéren vár a család és az utazás előtt három hónappal megismert szerelmem.
5. Mi a legkülönlegesebb utazós álmod?
Mindig azt mondtam, hogy nem hiszem el, léteznek azok a posztereken szereplő fehér homokos türkizkék tengeres, pálmafás partok. Csak akkor, ha látom. Szóval valami ilyen helyre, persze csak akkor, ha már fel tudok venni bikinit is. És itt jön a szél és becsukja a mesekönyvet.

Továbbküldeném Isoldénak, Vagabondnak, Olganak, Mrs.Shirleynek, Kerekerdeuxnek

Ebéd után elmentünk plázázni a gyerekkel. Ugyanis még volt 1-2 ajándék amit meg kellett vennem és megleptem magam is egy testradírral a Lush-ból. A Libriben végigcsorgattam a nyálam a gyerekkönyveken, igaz főleg lányos könyvek vannak, de már kiadják a Thomas-t és hamarosan jön Peter Rabbit is ami igazán uniszex mese, sőt elhatároztam, hogy ismerkedni fogok újabb meseírókkal is, magyarokkal például, nem csak a régi jól bevált Janikovszkyt, Marék Veronikát, Mazsolát, Kisvakondot fogom majd venni a gyereknek. Már alig várom, hogy tölthessem fel a polcát ilyenekkel. Na meg persze a traktorokról, autókról szóló képeskönyvekkel. Babszem végigkurjongatta a könyvesboltot egyébként, láthatóan jól érzi a kötetek közt magát (nem is értem miért:). A Lush-ban nagyon összehaverkodott a pénztárossal, nagyokat kacagott neki. Aztán már a villamoson voltunk hazafelé, mikor leszakadt az ég. A Liget téren beálltunk hát a villamosmegállóba, mert persze nem volt nálam ernyő, meg a gyerek kocsijára való vízlepergető. Láttam is a tekinteteket: micsoda anya. Aztán 25 perc után Babszem is kezdte unni a dolgot meg éhes lett, úgyhogy még sírni is kezdett. Hiába énekelgettem neki, ringattam, néztük a tűzoltókat, villamosokat, meg hogy szakadozik fel a felhő, de hosszú távon ez se működött. Plusz valaki rá is gyújtott a fedett kis térben, úgyhogy mivel már csak szemerkélt az eső, fogtam magam elindultunk és hazarohantunk. Jó időt futottunk, Babszem elég megszeppenten ücsörgött a kocsiban (amint kiértünk az esőre mintha elvágták volna a sírását), itthon melegen átöltöztünk, kajáltunk és most pihenünk mind a ketten.
Ez is megvolt.

Tegnap a múlt heti kihagyás után ismét elmentünk úszni. Babszem most kicsit tartózkodóbb volt, mint legutóbb, és még továbbra is inkább nézelődött, s csak fél gőzzel csinálta a gyakorlatokat. De azért már egész jól megy neki a merülés meg a lábmunka. Volt mellettünk egy kisfiú, első alkalommal az uszodában, ennek megfelelően anyukájára volt gyógyulva és végig szipogott kicsit. Azt hittem, 1-2 hónappal fiatalabb nálunk, de kiderült, hogy 9 hónapos. Az én gyerekem vagy 2x akkora volt, mint ő. Ráadásul szerintem az uszoda medencéjében nagyító hatású a víz is. Most már tuti, Babszem óriásbébi.
Egyébként nemcsak éjszaka aludt jól, 1x felébredve kajálni 9-től 7ig húzta a lóbőrt, de most is alszik vagy fél órája.*

*Persze ilyenkor szokott felébredni, ha leírom, hogy alszik. Akár ide, akár a páromnak MSNen, tuti felébred.

Mindig van valami éppen divatos dolog, amire a világ egyik fele fújol, a másik meg élteti. Ez nincs másként a kismamavilágban sem. A porontyon olvasgatom éppen a Suttogó melletti és elleni kirohanásokat. Elolvastam tavaly decemberben az első kötetet, volt amit megjegyeztem belőle, de volt amire csak legyintettem, na meg képtelen voltam betartani, mert az ember tervez, gyermek meg másként akarja én meg nem vagyok kőszívű és kitartó, hát inkább hagyom hogy Babszem irányítson. Egyébként meg Amerikában Mississipit lehet rekeszteni a családsegítő, gyerekneveléssel foglalkozó könyvekkel, hozzánk csak néhány jut be, ezeket aztán sokan szentírásnak veszik. Vagyis reklámtól függ a dolog. Mivel a Suttogót neves kiadó adta ki, befutott. Tuti annak idején Dr. Spocknál is volt jobb, de az lett a biblia. Épp a múltkor mesélte a nagybátyám felesége, hogy ő annyira nem tudott semmit a gyerekekről, segítsége nem volt, hát mindent a jó doki útmutatása szerint csinált: 3 óránkénti etetést (igen, ébresztéssel), evés előtti tisztába tételt (ezért aztán többször is szó szerint szarban voltak a gyerekek) stb. Azóta persze változnak az idők. Ott a Kismama újság, a hangadó orgánum, mely a természetes szülést hirdeti mindenek felett, a szülész-nőgyógyász dokikat szükséges rossznak tartja és a legjobb, ha szoptatod a gyereket amíg le nem érettségizik, ha valamiért nem jön össze a dolog akkor tuti te vagy a hibás. Aztán meg a rengeteg netes oldal, ahol mindenki késhegyre menő vitát tud folytatni olyan apróságokról, mint hogy ki kakilt a kisvakond fejére. Az ilyenektől mindig megrettenek ezért aztán valahányszor elhatároztam, hogy akkor én is belépek valami online kismamaközösségbe, inkább hanyagoltam a dolgot. Nem kell, hogy állandóan belémkössenek, leszólják amit a babával csinálok. Igazából hiába olvasgatom a rengeteg könyvet, újságot a témában a végén mindig az van amit éppen a helyzet ad. Főleg azért olvasgattam egy csomót mert nem vagyok egy ösztönös anyafazon, nem hiába nem siettem én el ezt a dolgot a gyerekkel. Még most is van egy csomó kétségem, hogy mi az amit jól csinálok, mi az amit nem és még a végén ahogy így 1-1 kanállal többet eszik csak naponta gyümölcsöt a Babszem még a végén én is kénytelen leszek 3 éves koráig szoptatni, pedig azt nagyon nem akarnám (eredetileg 1 évet tűztem ki célnak)
Persze a Kismamát ennek ellenére elolvasom, mert vannak benne jó cikkek, sőt tegnap épp benn volt a harmadik Suttogó könyv is a könyvtárban, szóval kivettem azt is. Tovább művelődöm, aztán majd kezdek valamit a gyerekkel.

A párom kolleganője volt az, aki mesélte, hogy a gyerekeinél mindig egy nehezebb, nyüszisebb periódus előzte meg amikor valami nagy durranással álltak elő. Tegnap még a frontra meg a fülledt időre fogtuk, hogy Babszem ha nem aludt állandóan lógnia kellett valakin. Ma is egy kicsit bújósabb volt a nap első felében. Aztán elmentünk plázázni, mert a párom szemüvegéhez megérkeztek a lencsék, és ott egy kicsit feldobódott. A pénztárosnénikkel mindenhol nagyokat haverkodott, valamint a nagyképernyős tévék tetszettek neki igazán. Itthon leginkább azt szereti, ha az XP alap képernyővédője megy (fekete háttér, színes logó ugrál ide-oda), arra nagyon be tud izgulni.
Szóval most kíváncsian várom, mivel fog előrukkolni. Talán feltérdel, vagy elkezd mászni.:)

Most van egy kis nyugis hétfő délelőtt, gyermek alszik, lehet kicsit összefoglalózni mit hozott a hosszú hétvége. *
Szombaton kénytelenek voltunk elmenni kínai étterembe, mert péntek este nem tudták kiégetni a páromnak ínyencórán a wokot amit vett, viszont Wang mester megígérte, hogy a Lanzhou-ban át lehet venni. A Luther utcai éttermet választotta az átvétel helyére, mert azt ismerjük és közelebb is van,  mint a budai. Engem eléggé meglepett, hogy az ember által állandóan Wang mesterként emlegetett kínai szakács egész fiatal. Aztán siettünk haza, mert vendégeket vártunk, s nem sokkal utánunk érkeztek meg Mirwenék. Babszem pedig megint bebizonyította, hogy a vendégeknek a legjobb formáját tudja hozni. Ugyanis 2 órát aludt délután, mialatt mi szépen játszottunk 3 menetet is. Mivel Ebsikék kezdők voltak, hazaiaknál maradt 2 győzelem is az Atticában (másodszor nálam), de szerintem legközelebb ez már másképp lesz. A Puerto Ricoban meg döntetlen lett, Mirwen és a párom holtversenyben végeztek az élen (én lettem az utolsó).
Vasárnap pedig elmentünk Vácra. Ami megint kedvesnek, szépnek tűnt, csupán az volt a gondunk, hogy nem találtunk nyitva tartó pizzériát, a gyrososnál már ettünk a múltkor és nem voltunk elájulva tőle, a Duna parton lévő éttermeket meg kicsit drágának ítéltük. Végül a főtéren ettünk grillezett cuccokat, ami a fővárosi árakhoz szokott pénztárcásoknak akár roppant olcsónak is tűnhet. Végül heverésztünk egyet a parton és persze hazafelé kicsit eltévedtünk, mert nem kellett volna letérnünk az M2-ről, de már megint megzavartak az útépítések és a rossz kitáblázottság.
Az illusztrációk közt pedig nem bírtam választani. Egyiken én nézek ki jobban, másikon meg a Babszem, az egyik nekem tetszett inkább, a másik meg a páromnak.
 

*A nyugis hétfő délelőttből valahogy este lett, mert az összefoglaló megírása előtt még nekiálltam fényképeket válogatni, aztán felébredt a gyerek, majd elmentünk sétálni 2x is, próbáltunk zöldségest találni, de hiú remény volt, úgyhogy citrom helyett csak lét vettünk. Amíg ebédeltünk csemete megint aludt, persze csak addig amíg le nem ültem a gép elé, s mivel valami frontot érzett, ma egész nap inkább társaságra vágyott, úgyhogy volt még séta, sok cipelés, ölelgetés