A gyermek még mindig lázas. Sőt most volt igazán az. Eddig csak esténként volt egy kis hőemlekedése de a tegnap délutáni 38 után bár estére lefekvéskor már lefelé tartott a hőmérséklet, éjszaka amikor felébredt enni, melegnek érzetem a tesét. Megmértem, volt is 38,3 a láza, úgyhogy kapott még egy kúpot és reggel ugyan volt hőemelkedése, de az már semmi se volt az éjszakaihoz képest. Délelőtt kicsit nyűgösebb volt, többször evett és most újra alszik. Attól függően, hogy érzi magát ébredéskor fogok telefonos segítséget kérni doktornénitől, hogy mi mást lehet még csinálni, esetleg csak nyugtasson meg ő is, hogy ez ilyen dolog. Küzd Babszem szervezete. Mert egyébként kis orrfolyás van, éjszaka hatalmas vigyorokkal tűrte a hőmérőzést, kúpozást*, kaja megy, széklet is van rendesen, szóval más romlás nincs nála. Megnéztem persze néhány súlyosabb betegség tüneteit, de azok erősen nem jellemzőek. Ráadásul a 38 még nem is komoly láz, írják. Ha 39 lenne, akkor riadhatnék. Most várunk.

*már gondoltunk arra, hogy ez valami előjel a jövőjére nézve, szóval nem vagyunk elzárkózva a másságtól. Sőt, a párom rendszeresen ezzel idegesíti az anyját, hogy elképzelhető Babszem ha megnő a saját nembélijeihez fog vonzódni.

Ez a betegségből való kilábalás valahogy nem megy a Babszemnek. Láztalan nap után ma egész nap nagyon bágyadt volt, 2×2 és 1×0,5 órát is aludt. Először azt gondoltam, biztos kipiheni a hétvégét, mert volt elég programja, a napközbeni alvást nem vitte túlzásba, talán mert nem akart egyetlen percet se elvesztegetni amit az apjával tölthet. Aztán bizony 38 fokot mértünk neki fél 6-kor. A kúp megoldotta ugyan dolgot, de most két nap szigorú szobafogságot fogunk tartani. Mert hiába tartottam be amit a doktornő mondott, hogy láztalan nap után lehet levegőre vinni, úgy tűnik a levegőzés és az izgalmak inkább visszaveti a gyógyulását. Igaz, az orra már kevésbé folyik, de még mindig harcolunk az orrszívóval és néha bizony hagyom magam és nem erőltetem, ha nagyon sír. Egy hét 10 napot mondtak a gyógyulásra és még csak holnap telik le az egy hét, szóval még kitartunk. De lehet, hogy ezt a lassú gyógyulásos dolgot az apjától örökölte, aki minden betegséget megszenvedett rendesen anno és gyógyszert is csak injekcióval lehetett beadni neki, amihez meg külön hisztit csapott a rendelőben, ahol meg persze a babyboom idején amúgy is mindenki tülekedett, idegeskedett és általában tömeg volt, szóval égette ám tesz-vesz nénit rendesen. Azért aggódó anyuka üzemmód on.

Szombaton az autós családokhoz hasonlóan mi is megsétáltattuk BBt. Útitervet készítettünk, hogy milyen sorrendbe látogassuk meg a kiszemelt intézményeket. Nem ment minden zökkenőmentesen, néhol rossz sávba soroltunk, a parkolás nem egyszerű egy ekkora kocsival, ráadásul a belváros szűk utcái se mindig ránk vannak felkészülve. De azért nagyjából mindent elintéztünk és tapasztalatokkal gazdagabbak lettünk. Az OBInál nem biztos, hogy ha a hátsó sorok teli vannak, akkor a bejáratnál már nincsenek helyek, ráadásul mi most már beállhatunk a családos parkolóba is, ezt se szabad elfelejteni. Sikeres etetést hajtottunk végre idegen terepen, a baba-mama áruház szoptatós helyiségébe, szóval lassan már önálló hosszabb kirándulásokra is mehetek a gyerekkel, nem gond a random helyen való étkezés. Legalábbis kettősünknek (este még Cicáéknál is bemutattunk egy ilyet), a hely felkészültsége más kérdés. A Központi Könyvtár pedig nagyon tetszett a gyereknek, hatalmasakat kurjongatott amíg ott voltunk (anyja fia:). Beszereztem néhány babaétkeztetési könyvet, elvégre hamarosan (bő egy hónap múlva, miután fél éves lesz) neki kell állni megismertetni a gyereket az anyatej mellett más dolgokkal is, de nem árt felkészülni.
Vasárnap elmentem vásárolni. Most már tudom, gyereksapkát gyerekfej nélkül nem érdemes venni. A múltkori Snoopysból nagyobbat vettem egy számmal, mint az aktuális Babszemméret. Kicsit nagy is lett, de sebaj, gondoltam majd hordhatja később is. Most sültőssapkát akartam, mert a nap szembetűzését nagyon nem bírja elviselni a gyermek. De most az éppen aktuális fejméretűt vettem. Ami meg persze kicsi lett. S a vászonsapka nem olyan rugalmas, mint a pamut, úgyhogy majd mehetünk vissza cserélni. Megpróbálom majd gyerekkel, hogy azonnal lemérhessük, mekkora kell neki.

Tegnap estére természetesen már nekem is volt hőemlekedésem, meg újra Babszemnek is. Hiába feküdtünk le korán, én nem bírtam elaludni izzadás és fél percenkénti orrfújás miatt. Az éjszaka még egy kis hasfájással is tetéződőtt, a gyermek ugyanis előadta a “csikar a hasam és én belehalok” ordítását is negyed 12-kor. Kábé éjfélig tartott a műsor. Utána már mind jól aludtunk, Babszemnek pedig már egész jól szelel az orra. De kedélye még nem a régi. Mintha lassított felvételt néznék, olyan. Sokat bambul, keveset mosolyog és nagyon bújós. Délután visszamegyünk a doktornénihez. Bár okosabbak nem leszünk, ő is mondta, hogy 1 hét 10 nap is lehet, mire kilábal belőle a baba. Így természetesen a hétvégi utazás is elmarad, ráadásul majdnem biztos, hogy a párom aki eddig tartotta magát majd a hétvégén lesz beteg.

Lekopogom, de egyelőre nekem semmi problémám nem volt a körzeti gyerekorvosi-védőnői ellátással. Sőt, még a kórházat is ide sorolnám. Pedig ez Kőbánya, nem valami puccos budai kerület. Oké, nem a legújabb, legmodernebb rendelők vannak itt, a védőnőm kicsit oldschool volt, a terhesség alatt, de a gyerekkel például jól bánik. Meg kell hagyni, a nőgyógyászattal voltak problémáim a terhesség alatt, de azt hiszem a túlterheltség volt az egésznek az oka. S hallgatva a többieket, máshol se jobb a helyzet. Magánrendelésen is lehet ugyanennyit várakozni, maximum van légkondi és kényelmesebbek a székek, meg nem kell magazint venned, mert az is akad a váróteremben. A kórház nem volt tipp-topp, de elláttak minket, a rooming-in megvolt, akár állandóan velem lehetett a baba, kivéve ha nem akartam és csak akkor adtak neki tápszert vagy curkozott vizet ha én kértem. Ami összesen 1x fordult elő. Az egyetlen talán, hogy bár jó volt az, hogy bárki bármikor bejöhetett, megnézhette a kicsit, azért a teljes átjáróház kicsit túlzás volt. Még szerencse, hogy csak 1 szobatársam volt. Aztán amikor csípőszűrésre mentünk, időre az I. számú Gyerekklinikára, csupán 5 percet kellett várnunk, hipp-hopp intéztek mindent, kedvesek, rendesek voltak. A doktornőnk az első 2 hónapban ugye kijött, aztán meg a tanácsadások is egész jól sikerültek (persze a szurikrat nem szerette a gyerek, de hát ez van). Tegnap tartottam attól, hogy a rémtörténetekhez hasonlóan a betegrendelésen rengetegen lesznek, sokat kell várni, Babszem még plusszban elkap valamit, de nem így történt. Egy ember volt csupán előttem, alig 5 percet vártunk a sorunkra, doktornéni korrekt volt megint. Biztos szerencsések vagyunk. Mint ahogy annak idején sötétben választottam ki ezt a lakást, amiről kiderült, hogy totál napfényes, hétvégénként csendes a hely, hogy közelben vannak parkok, hogy a legközelebbi kórházban jó a szülészet, a gyerekorvossal is kihúztuk a főnyereményt. Pedig mennyi rémtörténetet lehet olvasni szerte a neten.

Ismét van egy elsőnk: az első vírusos betegség. Gyógyszert orrcseppen kívül nem írt fel a doktornő, a legjobb úgyis a sok anyatej, amiből most többször kell majd adni Babszemnek, hogy folyadékot pótoljunk. Egyébként jó kedve van, meg láza sincs, csak az orra ömlik és persze az orrszívó porszívó nem a barátunk. Vagyis nekem még az lenne, de a gyerek nem szereti. Még amikor nekiállok összeszerelni, azt nem bánja, mint ahogy a porszívó hangját se. Aztán amint az orra felé közelítek már hevesen tiltakozik. Pedig érzi utána, mennyivel könnyebben megy a légzés. De hát nem köti össze még a két dolgot. Úgyhogy harcolunk tovább. Amíg a nátha el nem  múlik.

Úgy volt, hogy ma bemegyünk a céghez gyerekmutogatóba, de sajnos kaptunk a Nyuszitól valamit (Babszemnek folyik az orra, tegnap este volt egy kis hőemelkedése, nekem meg fáj a torkom), úgyhogy kollektíven dokihoz megyünk. Csak hogy megtudjuk, vajon vírus, vagy csak megfázott a baba. Engem csak az érdekel, hogy vajon mit szedhetek így szoptatás alatt. Egyáltalán van-e valami, vagy csak teázzam és majd meggyógyul.

Nagy sikert arattunk a hétvégén. Vagyis elsősorban Babszem. Az utazást egész jól bírta, csak az utolsó fél órára kellett mellette ülni a hátsó ülésen és szórakoztatni, mert eleinte nézelődött, aztán aludt, majd kaja után még egy darabig azért elfoglalta magát. Igazából csak az első esti fürdetés nem sikerült ragyogóan, akkor sírt, talán a sok ember, a kevés fény, a másmilyen fürdőkád miatt. De jól aludt, és a szombati akklimatizálódás után a vasárnapi vendégseregletet is kiválóan viselte. Szinte láthatóan hízott a nagyszülőknél töltött 3 nap alatt. Pedig nem is evett sonkát. Vagyis csak áttételesen. Még egy hasonló hétvége vár rá, most az ország másik felében az apai nagyszülőknél. Szintén pénteki indulással. Aztán utána egy kicsit pihenünk, remélem. Egyébként BB is jól vizsgázott, tényleg kényelmes hosszú távra, s csupán visszafelé akadt néhány autókezelési hibája az embernek, de eléggé fáradt és indiszponált volt, de azért mindenképp meg kell állapítani, jó hogy van végre kocsink.

Mivel Kanizsán ugye bezárt a mozi, ezért kitaláltam, mi a második legjobb dolog, amit csinálhatok majd Babszem nélkül, az a könyvesboltba menés. Mert a Plázában legalább van egy Alexandra, ha még nem csukott be az is. Ugyanis tegnap délután elmentünk a fényképekért a Lurdy házba (online előhivattam párat, anyuéknak is kell egy friss, amit kitehetnek keretben az unokáról, meg nekünk is, mert az első két hónapról van vagy 100, azóta meg semmi pedig szép albumot is vettem már), s gondoltam még az ottani könyvesboltba is benézünk. De éppen be volt zárva. Elsőre azt hittem, leltároznak, mert erősen pakolgatták a köteteket bent, aztán láttam, hogy leszerelték az Alexandra neonfeliratot is. Volt kinn egy olvasó lány logó, de ennyi. Szóval azért remélem szombaton új könyvek közé mehetek. Mert amióta itthon vagyok bookline a barátom. Havonta 1-2 alkalommal rendelek tőlük. Vagy csak úgy a könyvespolcomra gyűjtögetettek közül, vagy ha éppen akció van, akkor úgy. Még tegnap kihasználtam a 30%-os kedvezményt az új Fablere és J.D. Robbra, de ma láttam, hogy végre kapható a Sárkánydalnok meg két Beagle is (úgy látszik DeltaVision-nél megjavult a terjesztés), szóval azokat is megrendeltem. Ennek ellenére kell a könyvek tapogatása, beleolvasása, amiért felkeresem majd az Alexandrát is és nincs kizárva, hogy ott is veszek valamit, de azért most már kezdek odafigyelni az árakra is, jövő hónaptól ugyanis vége a jó világnak és a TGYAS-nak, s a GYEDet kapom.
Egyébként eddig idén 24 könyvet vettem, 31755Ft értékben, s ebből 4 volt gyerekkönyv (Feri a fuvarost szeretném kiemelni:)

Úgy tűnik, a gyermeknek már kevés az itthoni környezet. Most, hogy már kimozdultunk komolyabban is, kapisgálja mi minden van a világban. Ma például nem nagyon akart már itthon játszogatni a szőnyegén, viszont kétszer is mentünk sétálni, amiket jól bírt. Este még elmegyünk autózni is vele. Hadd szokja megint, mert holnap utazunk Kanizsára. Erre volt bemelegítés Kecskemét, igaz, jóval hosszabb út lesz, ráadásul nehezített Nagypénteki forgalommal. Mindenesetre az ünnepek biztos megint fel fogják húzni. Talán ha hazajövünk majd megint kicsit örülni fog a megszokott környezetnek és eltart pár napig, míg újra kívánkozik sok ember közé. Amit persze majd meg is kap, mert utána meg a másik nagyszülők következnek. Viszont a játékállománya is frissülni fog, úgyhogy majd lassan be lehet vezetni, hogy nem mindig mindent kap meg, hanem mindig más játékokkal vehetjük őt körbe.

Babszem nem úgy indult, hogy sokat és gyorsan szed magára. Nem volt soha éhes, rosszkedvű, szóval hamar megszabadultam az anyósjelölt által a fülembe tett bogárral arról, hogy biztos kevés a tejem és jobb lesz, ha máris feliratok magamnak tápszert. Döcögősen indult a szoptatás, voltak gondok de aztán belejöttünk, s ugyan eleinte nem rohamosan nőtt a baba, csak szép komótosan, ám hónaponként mindig megvolt az átlag. Aztán amikor nagy nehezen elhagytuk a 4 kilót hirtelen eléggé beindult a csemete. Mostanában volt, hogy heti 250 grammot hízott (igaz, utána csak 90-et). Ez éppen meg is látszik rajta. Van szép nagy feje, tokával, kiteltek az egykor csenevész karok, a combjai meg kimondottan vastagok lettek. Igaz izmosak, kemények. Na meg a hossza is még mindig korához képest átlagfeletti. Amilyen nehezen nyerte vissza az elején a születési súlyát (az átlagosnak írt 10 nap helyett 11 napra), azt hiszem a féléves súlyduplázással már nem lesz gond. És még mindig csak anyatej és még mindig lusta vagyok a fejéshez. Vasgyúró.

Elkezdtem arról írni egy szép hosszú bejegyzést, hogy milyen volt tegnap, parkkal, teljes mama-baba ruhatárcserés nagydologgal, délutáni sétát befejező ordítással, vitatkozással a párommal, fáradtsággal, de aztán valamit elrontottam és elszállt az egész.
Most nincs kedvem újraírni.

Huhh a gyerek tényleg szuperérzékeny erre a hidegfront dologra. Tegnap egész nap az átlagosnál is anyásabb, nyüszisebb volt, ordítós katasztrófává vált a délutáni séta is, jól felzavartuk a park közönségét. Aztán hallottam a rádióban, hogy hidegfront várható. Ekkor már megnyugodtam, semmi gond, csak a Babszem szenzorai előbb jeleztek, mint a meteorológusok. Remélem, mára megoldódik a helyzet.

Mielőtt még valaki hiányolná, íme mit csinált Babszem a szertartás alatt:

Nem csináltunk sok képet, hisz volt profi fotós is, de a negyede a gyerekről készült, persze.

Mozgalmas volt a hétvége, legalábbis a saját mércénkhez képest. Meg Babszeméhez. Szombat reggel a MOL kútnál kezdtük a bénázást. Első porszívózás, autómosás, közös tankolás, sőt még drágán kénytelen voltam világítós mellényt is venni, mert pénteken elfelejtettem leugrani a mellettünk lévő csapágyboltba, ahol bezzeg 500Ftért hirdeti a szemüveges bácsi. Összekészülődtünk, én naivan elpakoltam egy jó adagot a sminkkészletemből is, azt képzelve, majd még lesz időm kifesteni magamat. Időben leértünk Kecskemétre, a szertartás előtt még enni is tudtam adni Babszemnek (mire nem jók a sötétített ablaküvegek). Aztán megérkezett az ifjú pár, s megtörtént az esküvő. A templomban hideg volt és a gyereket nem annyira kötötte le az egész esemény, ráadásul az orgona hangjától megijedt, ezért aztán felváltva mászkálgattunk vele. Szerencsére nem voltunk egyedül még volt legalább 4 1-1 hónappal idősebb kisgyerek a környéken akik jobban-rosszabbul bírták a ceremóniát. A fiatalok nagyon szépek voltak, de tényleg. Newrim ruhája nagyon merész volt (ami csak a vacsoránál derült ki, addig jól takarta) és marha jól állt neki, Ebsiknek pedig igencsak faxnis nyakkendője vagy ingnyaka vagy valami hasonlója volt.
Babszem egész jól bírta az eseményeket, kicsit sztárkodott, meghódította a japán kislányokat, majd nagy meglepetésemre vigyorogva hagyta magát körbehordozni az örömanya által. Hazafelé ugyan meg kellett állnunk egy etetésre amint az M5-re értünk, ugyanis addig csak sírt. Ki is derült, hogy az atya* türelmének is van határa. A párom mindenesetre nagyon jól bírta az éjszakai vezetést is.
Ma úgy döntöttünk kirándulni megyünk, Vácra. Nem volt egyszerű odajutni, mert megrémültünk, hogy az M2 az autópálya és nekünk előző nap járt le a matricánk, úgyhogy mentünk a 2a-n. Döcögtünk, pontosítsunk. Aztán mégse sikerült elég sokáig élvezni a Duna parti sétát, mert Babszem besokallt. Hazafelé azonban már lenyomoztuk, hogy nem kell matrica, jöhetünk az autóúton az M2-n a hülye neve zavart meg minket, meg amikor először láttuk valahol Dunakeszi előtt a felüljárón, 4 sávban ment a forgalom.
Aztán a Babszem akkor volt a legboldogabb, mikor hazaértünk, letettük a franciaágyra és nagy élvezettel nézegethette a lámpát, a könyveket, miközben a cipőjét rágcsálta. Hiányzott neki az otthona.
*aki összeadta a fiatalokat és a mi utasunk lett este vissza Pestre

Ebsik és Newrim:

Tegnap eljutottunk tanácsadásra végre. Persze útközben megnéztük megvan-e még BB. Megvolt, alatta gyanús folttal ugyan, de az lehetett bárki másé is, mert este álltunk le parkolni, valamint pont egy autószerelő műhely elé. Ma már máshol parkoltunk, majd újra vizsgáljuk tényleg belőle folyik-e bármi is. Persze időben odaértünk, előttünk ketten voltak, ráadásul az egyik gyerek-szülő páros még az előző doktornőre várt. Szóval másodikként várhattuk a rendelés kezdését, ami persze késett. Babszem nagyon jól viselkedett, beszállt a sikítóversenybe is, s amíg meg nem érkezett egy két és fél hónapos kisbaba, ő volt a legfiatalabb. Azonban a mérésnél már eltört a mécses, csupán akkor javult kicsit a helyzet, amikor a doktornéni hasra fordította és ő kinyomhatta magát, nézelődhetett. Úgyhogy ezek után a két szuri természetesen nagyon megviselte. Szegényke már tudja, hogy ezen a helyen semmi jó nem vár rá, s anyja miatt még a kötelezőkön túl lesz neki pár szurkálásban része. Krokodil könnyekkel öltözött, s indultunk haza és persze azonnal beájult, hogy 50 méterre elhagytuk a rendelőt.
Késő délután pedig voltam fodrásznál is, igaz csak vágás-szárításra, a festést majd megoldjuk jövő héten itthon, vagy Húsvétkor anyuéknál. Ez a háromnegyed órányi elszakadás járt nekem tegnap. Aztán autókáztunk, voltunk IKEÁban is, igaz villámlátogatáson, mindenesetre Babszem hatalmas szemekkel itta magába a látványt. Le kellett volna fényképeznem őket az apjával. Mondtam is a páromnak, ha így nélkülem bemennének bármilyen boltba, simán tudnának csajozni (farmerszerkós, szemüveges laza fiatalember, Snoopys sapkás tágranyílt szemű kisfiúval tuti befutós).
Természetesen lett láz is estére, volt kúp, beájulás viszont nehezen ment. Aztán meg reggel háromnegyed 7kor ébredt a csöppség, s míg az apja jól aludhatott végre én azért fél 4 felé megnéztem, él-e még. De hát ilyenek az anyák. Ha felébred a gyerek, akkor másnap lehet kicsit szomorkodni a megszakadt alvás miatt, ha meg véletlenül nem, akkor azért nem alszik jól az ember lánya, mert izgul a gyerek miatt.
Reggel azért még mindig belassult volt Babszem, s 9-kor már vissza is aludt, csont és leamortizált kiságy nélkül.

Mivel ma reggel a 6 órás etetés után Babszem már nem aludt be, gondoltam amíg én reggelizek addig talán sikerül elaludnia de legalábbis nyugodtan eljátszadozni a kiságyában. Kurjongatások, pár nyösszenés után halálos csönd jött, bemenve leamortizálva találtam a kiságyat, a játékhalom alatt pedig beájulva* ott aludt a gyermek, aki még a forgó-zenélő plüssöket is magára rántotta valahogy:

*Ez az ájulat sajnos csak 5 percig tartott. Most éppen újraplóbálkozunk.

A párom kb. negyed 11 óta van az autókereskedőnél, és még mindig papírok miatt nem a mienk BB. Igaz, egy ilyen nap után már mindene el lesz intézve, kifizetve (vételáron felüli horror összegek átiratásra, eredetvizsgálatra, biztosításra) . De vidékről még mindig legalább másfél óra mire hazaér.

Most, hogy még amikor az ember hazajön délután a munkából akkor is szép fények vannak, a párom is fotózgatni tudja Babszemet. Tegnapi képből kiderül, hogy a gyerek nem az én szempilláimat örökölte, ugyanis van neki, méghozzá hosszú, és sűrű ha nem is annyira mint a délegyházi unokatesóknak. A szemöldöke még mindig elég halovány de a múltkor már láttam két szőkénél erősebb szálút. Ja és bár a képeken nem mindig látszik, haja is van a gyermeknek, igaz még elég világosbarna és rövid.