Kicsit felborult az előre tervezett hétvégénk, mert úgy volt, hogy a párom céges kirándulásra megy, azaz bevállaltam az elkövetkező évek utolsó 7végi ügyeletét, azon az alapon, hogy úgyis szalma leszek. Még azt is kitaláltam, milyen DVDket fogok megnézni, amikre az ember úgyse lenne kíváncsi. De persze kiderült, hogy a kirándulás csak a következő hétvégén lesz. Azaz semmit nem tudtunk elintézni se most, se a jövő héten nem fogunk. Mert én szombaton dolgoztam, vasárnap meg elég volt a mászkálás és mozi, a délutánt egy könyvvel az ágyban töltöttem. De csütörtökön szerelik a légkondinkat. Aztán pénteken itt maradok a koszban és a dilemmával, kit hívjak segíteni a takarításhoz? Anyut, vagy anyósjelöltet? Vagy hagyjam a fenébe és csak lógassam a lábamat?

Tegnap a munka utáni Tapasozás során visszafogtam magam, s bár a védőnő miatt nálam volt a teljes Babszem portfólió nem kaptam elő és mutogattam Senoinak az ultrahangos felvételeket a koronaékszerekről meg az orráról (Mirwent már sokkoltam vele korábban:). Viszont a gyerek igazi fiatalemberhez méltóan viselkedett, udavrolt a lányoknak. Amit nem volt hajlandó megtenni a védőnőnek, azt bizony nekik igen. Azaz érintésre rugott nekik. Az apja nagyon büszke volt rá.

Önreklám:

Ma reggel a védőnőnél nem volt gond a pisiléssel, a vérnyomásommal, stb. A szívhangot is szépen hallottuk, persze Babszem éppen halál nyugiban volt, s hiába igyekezett a védőnő felébreszteni, hogy a mozgását is megnézze, nem ment. Mondtam, hogy hiú remény, hogy amikor én háton fekszem nyugiban akkor neki ugrándozni van kedve. BKV-n, ülve vagy az oldalamon, az már másik kérdés, akkor be tud izgulni rendesen, még remegő pocakot is képes produkálni. Egyébként úgy érzem, hogy jobbra fennt a mellem alatt szokott kidugni valami kemény kereket, remélem a feneket, azaz most már befelé fordulóban van. De majd jövő héten kiderül ez is.

Tegnap este hosszú idő után ismét volt könyvklub, az általam ajánlott művet beszéltük volna meg, kivételesen mindenki olvasta, ennek ellenére magáról a témáról volt a legkevesebb szó. Mert ugye rég láttuk egymást, ott voltam nagy pocakkal, valószínűleg az utolsó hasonló eseményen egy darabig (bár mondtam, ha november elejéig még választunk valamit és kiolvassuk akkor nincs minden veszve:), úgyhogy mindenféle egyébről trécseltünk, teáztunk, s tovább is maradtam, mint terveztem. De hát jó volt. Úgy látszik ez olyan csajos hét, mert ma is megyek hölgytársaságban tapasozni.

Beindult a dobozos szedd magad gombafarmunk. Immár a második fejet szedtük le. Ennek volt vagy 10cm az átmérője és 14dkg-t nyomott. Egyetlen gond, hogy szinkronizálhatnák magukat, mondjuk egyszerre teremnének, akkor jobban lehetne kihasználni az egészet:

Eddig komolyan nem húztam fel magam a politikán de most már kezd nagyon elegem lenni belőle. Este a párom rám is szólt, hogy ha ennyire idegesít, ne olvassam az indexet, kapcsoljam ki a rádiót. Kész szerencse, hogy tévénk nincs, mert már rég agyvérzést kapott volna ő is.

Múlt hét óta kint figyel a kapunk, hogy ma délelőtt 8 és 12 óra között ellenőrzik a kéményünket. A házat anno úgy építették meg, hogy használni fogja minden lakás a kéményt, aztán mire elkészült, központi fűtés lett, a kéményeket szépen befalazták. Ennek ellenére évente ellenőrzik, valaki nem bontotta-e ki suttyomban. Felkészülve arra, hogy a 8-12 közötti időpont 11.45-öt jelent, bejelentettem, hogy ma később jövök. Ehhez képest még bugyiban voltam fél 9-kor, amikor kopogott az ellenőr és bejött, két pillanat alatt felmérte, hogy tavaly óta nem bontottunk kéményt, majd kitöltötte a papírt és elment. Ezért aztán időben be is értem, azaz nem használtam el a fél nap szabimat.

Nem akartam magyarázkodni a legtöbb hozzászólást kiváltó postomhoz (na jó, a bejelentett terhesség még mindig vezet), mert az nem úrinős, de szeretnék pár dolgot tisztázni. Először is, nem hiszem el, hogy senki se csinált még hasonlót. Hogy meglátott valamit, láthatólag olyan dolgot, amit a tulajdonosa trehányul kezelt és eltette, mert neki meg mondjuk pont ilyenre fájt a foga. Életemből tökre kimaradt egyébként az áruházi, bolti lopás, soha magamtól 1 csokit nem vágtam zsebre, maximum nem mentem vissza panaszkodni a pénztárosnak, ha a kosaram alján lévő apróságot nem ütötte be a gépbe (még gimiben egyszer egy körömlakk volt a legemlékezetesebb, amivel így jártam). Másodszor pedig, hogy nem kismamaboltban loptam meg a hasonszőrű feledékeny várandós anyukát, hanem egy nagy ruhaáruházban, aminek korrekt kismamaruha részlege van, s a próbafülkék jó ideje üresen álhattak, mert nem túl népszerű időpontban voltam ott. Egyébként ha kismamaboltban teszem az szörnyű, de máshol már elnézhető? Nem érzem magam bűnözőnek és hibásnak se, az impulzív cselekedetemért, nem volt lelkiismeretfurdalásom még a sok negatív vélemény miatt se, legalább kiderült, hogy nem vagyok feddhetetlen (eddig úgyis csak a jó oldalamat mutogattam :), a könyvet pedig megtartom. Mert továbbra is ugyanazt érzem, mint akkor, hogy valaki hanyagsága helyett nálam jobb helyen lesz és megbecsültebben a kötet.
Egyébként meg bookcrossing.

Megnéztük a Szuper Ex-nőmet, és Babszem még mindig kiválóan bírja a DDSt, nem végzett semmi extra tevékenységet a film közben. Ebéd után hazafelé pedig beugrottunk a felújítás alatt álló helyi általános iskolába szavazni. Először voltam úgy választáson itt Pesten, mint helyi lakos. Komolyan is vettem a feladatomat, igyekeztem semleges maradni (már ahol tudtam), persze azért sokat nem segítettem azoknak, akiket bejelöltem. Papírforma jött be, ahogy várható volt. Nem is igazán volt izgalmas még a Klubrádió tudósítása se. Mondjuk egy ilyen helyzetben, amibe most az ellenzék került, én egészen más stratégiát nyomnék, mint azt Viktorék teszik. Elhiszem, hogy már holnap szeretnének országot igazgatni, de jobban megszívnák, mintha szépen dolgoznának most 4 évig, úgy csinálnának mint ahogy az egy igazi ellenzéknek kéne, aztán megint az ölükbe hullana egy aránylag jó állapontban lévő ország, a balhét meg simán elvinné a MaSZoP.

Tegnap délután elzarándokoltunk a lakásfelújítók kedvenc plazájába, az Obiba, hogy miután a párom megtervezte az új íróasztalt és kiszámolta, miből mennyi kell, megtudjuk, mégis mennyibe kerülne, ha mindezt ott vennénk és szabdaltatnánk fel. Mivel nem láttunk mindent, amit akartunk, ezért hazafelé beugrottunk a Praktikerbe is, az összehasonlítás végett. Itt ugyan nagyobb a választék, de általában drágább is minden. Az emeleten egy ketrecben voltak mindenféle plüss állatok, majmok, medvék és két tigris. Azért örültünk meg neki különösen, mert ugye Kázmérnak mindenképp kell egy Huba társnak, de eddig csupán csak Tigrissel találkoztam mindenhol, ő pedig Róbert Gidához, Micimackóhoz, na meg a Disneyhez tartozik. Úgyhogy Hubát kiszabadítottuk Prakti kezei közül (aki valahogy meggyalázhatta a másik kis tigrist, mert bizony a feneke annak már lyukas volt), s még vacsorázni is elvittük utána. Azóta a lakásban szabadon garázdálkodhat és Hamarosan persze be fog költözni a szekrénybe, hogy feleslegesen ne gyűjtse a port és majd visszatér ha már a társa is itt lesz.

Tegnap óta teljes a szereplőgárda:

Hat hét hit és hat:

Elegem van ebből a hétből, főleg a mai napból, remélem mingyá vége és lesz jobb is.

Ma délelőttre áramszünetet hirdettek meg a cégnél, s mivel csütörtökön amúgy is korábban szoktam lelépni a torna miatt ezért aztán bejelentettem a főnökségen, hogy nem is mennék be ma. Igazán minden klappolt, mert így el tudtam menni moziba Myreillelel, akivel egyforma könyveket cseréltünk ki. Ugyanis neki sikerült előbb megszereznie Kertész Erzsébet: Elizabeth című regényét, s nekem ajándékozta, miután elolvasta, mert én áradoztam róla neki anno. Titkos tervem volt, hogy akkor én meg felhajtom neki A szenvedélyt Jeanette Wintersontól (ami ugyan ott figyel a polcomon, de én se szívesen válnék meg tőle, ennyire vagyok önző), erre mibe futottam bele, természetesen egy eredeti csíkos Elizabethbe, úgyhogy kárpótolni tudtam, neki mostantól a rózsaszín csíkosa van meg. Az Ördög Pradát visel jobb mint a közepes könyv, amiből készült. Szerintem ha van esze a Gabo kiadónak, akkor megjelenteti újra, a filmmel harmonizáló címmel (alcímnek hagyja mondjuk meg a Főnöknőm egy boszorkányt) és fedőlappal.
Aztán beugrottam a Westendbe a CANDAba, hogy kismamaruhákat nézegessek, vettem is egy kardigánt és találtam egy könyvet az egyik próbafülkébe, amit rögtön táskámba is csaptam, ugyanis a Renegát első kiadása, ami egyrészt vagyonokat érhet, másrészt egyike azon MAGUS regényeknek, amik még tetszettek is anno. Elténferengtem a kibabaruhák felé is, megnéztem, hol kapható az a dupla 0-ás zokni, amit a múltkori előadáson ajánlgattak, hogy ha nem akarjuk, hogy a kórházban a gyerekünk kikapajra a szemét, nem árt a kezükre húzni. Csak rövid időt töltöttem azon a környéken, mert nagyon el tudtam volna érzékenyülni az aprócska rugdalózók, sapkák stb. láttán, s annak talán a pénztárcám is kárát látta volna. Csakis határozott bevásárlólistával szabad ilyen helyre mennem, már látom. Egyébként feltűnően több rózsaszín ruhácska volt, mint kék meg a többi fiúsabb színű.

Eszembe jutott, hogy tegnap mégis vettem valamit, felkészülés címen. Két darab hálóinget. Amin persze a párom jót röhögött, mert ugye azt mondták, hogy szüléshez azért nemá a vadiúj cuccunkat vegyük elő, erre én vettem két ropogósat. De védekeztem, hogy ezek a hálóingek a szülés utánra, kórházi tartózkodásra vannak. Egyébként meg persze még a szokásosakat vettem, egy könyvet és egy DVDt. Az utóbbi a Chasing Amy, ami az első randifilmünk volt. Tegnap gyorsan meg is kellett nézni.

Sokan csodálkoznak, hogy az utolsó hónapig ki akarok tartani, csupán a végső 4 hetet tölteném otthon. De igazából a munkám nem megerőltető, még ücsörögnöm se kell egész nap, felállhatok, mászkálhatok kedvemre. Ehhez és a lakásfelújításhoz képest még igazából semmit se vettünk Babszemnek. Sőt még a kórházi csomagomat se pakoltam össze, pedig elvileg már a 31. héten ajánlott. Anyósjelölt szerint babonából amíg meg nem szükletik a gyerek, semmit se szabad venni. Ez azért túlzás, mert a szülőszobáról nem fogom irányítgatni az embert, hogy most melyik bababoltba rohanjon és miért. Úgy döntöttem, majd az utolsó hónapban fogom elintézni, megvenni, megrendelni amit kell. Egyébként meg már megvannak a családi és baráti felajánlások, kiktől mit tudunk kapni. Persze a húgaim sajnos nem tudnak a legtöbb gyerekruhától megszabadulni, lévén azok kislányosak, csak a semlegeseket passzolhatják át nekünk. Babszemnek eddig két kis ruhája van, amit a volt ausztrál kolleganőtől kaptam, aki először kengurut akart küldetni a szüleivel, akik azonban lebeszélték, mert állítólag a plüss kenguruk mind-mind “Made in China”.

A lakásfelújítás utolsó nagy részéhez érkeztünk, azért vagyok ma ilyen korán már fenn, mert itt a szerelő, hogy árajánlatot adjon, mennyiért csinálná meg nekünk a légkondit. Most felmér és rajzolgat kint a konyhában a párommal, aki persze erre is már hónapok óta készült, tehát keresztkérdéseket tud feltenni a muksónak, megvannak a saját elképzelései, szóval nem egyszerű csőbe húzni. Tegnap este még polcokat szereltünk, meg a fürdőszobaszekrényt fejeztük be, még egy ajtó és néhány fiókelőlap hiányzik ahhoz, hogy a konyha-fürdő kombó kész legyen. Szóval alakulunk. Épp tegnapelőtt, mikor lehalt volna a blog alól a freeweb olvasgattam 2004 nyaráról, mikor megszereztük a lakást, meg beköltöztünk. A régi szép idők. Ráadásul úgy döntöttem, akkoriban egész jókat írogattam, néha ha beleolvasok az elmúlt 4 év termésébe meglepem magam is.

Nem elég, hogy arról volt szó mostanában, szőröslábú énekeseket keresnek Hobbitnak a Gyűrűk Ura musical-hez*, most került Bostonban színpadra a Pop, csajok, satöbbi zenés-táncos változata is. Mi jöhet még? Közönséges bűnözők, Hetedik, Harcosok klubja, Amerikai Psycho?

*El is gondolkoztam rajta, hogy vajon a 3 kötetes könyvből (plusz a függelékek) hogy fognak zanzásítani? Mit hagynak ki? Milyen számok lesznek, miről fognak szólni a dalok?